Arcképcsarnok

Nyikolaj Oorzsák - Gyógyítás a világmindenség hangjaival

    Egy szibériai terület, ma autonóm köztársaság, a Magyarországnál kétszer nagyobb, de mindössze háromszázezer lakosú Tuva nevére egyesek talán azért emlékezhetnek, mert itt találták meg nemrégiben azt a kurgánt, amelyben jégbe fagyva egy szkíta uralkodónőre és mellette lélegzetelállító, csodás aranykincsekre leltek. Akik ezen a területen élnek, a szkíták leszármazottainak tartják magukat. Ősi kultúrát őriznek, hagyományoznak át, tanítanak - mint Nyikolaj Oorzsák, aki majdnem hatvan éve született Khorum-Dagban, Tuva nyugati részén egy piciny faluban. A jó képességű, szegény fiú a középiskola elvégzése után négy évig pásztorkodással foglalkozott. Az állatok terelgetése és felügyelete közben kezdte el próbálgatni az édesapjától és nagyapjától is hallott torokhangok képzését, majd a velük való éneklést. Így sajátította el az úgynevezett hömejt (xöömej, khoomei), vagyis a torokéneklést. Amikor pedig már versenyeket nyert, s híres énekessé vált, egyszer csak kiderült, hogy vállalnia kell anyai örökségét is. Ugyanis anyai ágon sámán ősei vannak…


     

    Nyikolaj Oorzsák szeptember végén a Mantra Szabadegyetem meghívására hétvégi szemináriumot tartott a hallgatóknak. Utána két napon keresztül gyógyította is sajátos módszerével a betegeket. Előadása során sokat énekelt is, és annak, aki nem ismeri a torokéneklést, igazán meglepő lehet elsőre, amikor a hümmögése közben a csukott száján keresztül olyan hangok is kihallatszanak, mintha a mély, dörmögő hangok mellett fuvola szólna. Azután mikor már teljesen bemelegszik az éneklésbe, szinte egy egész kórus hallható. Mintha egyszerre szólítaná meg az ősi, hagyományos világkép szerinti alsó és a felső világokat.

     

    - Hogy történt, hogy felfedezték a tehetségét, képességeit?

     

    - Kötelező katonai szolgálatom után már nem pásztorkodtam tovább, hanem művészként kezdtem el dolgozni egy tuvai színházban. Ez is, valamint a lehetőség, hogy tanulhattam Burjátiában az Ulan-Ude Kulturális Intézetben, segített továbbfejleszteni a torokéneklő képességemet. Hónapokig gyakoroltam az első nemzetközi torokének-fesztivál előtt, amit 1989-ben Tuva fővárosában, Kizilben tartottak. Ezen első helyezést értem el kargyraa-stílusban. Akkorra azonban már a többi stílust is elsajátítottam: a hömejt, a szigitet, a borbangnadirt, az ezengileert, és hamarosan a hömej elismert mesterévé váltam hazámban.

     

    - Ez olyan lehet, mint nálunk a Népművészet Ifjú Mestere elismerés…

     

    - Minden bizonnyal, ha ez a magyaroknál is lehetővé teszi a további fejlődést és egyúttal előadások tartását, a fellépéseket, a szereplést is. Jómagam még abban az évben, amikor megnyertem a versenyt, megalapítottam Borisz Kherly torokénekessel és egy tudós barátommal, Zoja Kirgizzel a Tuva Együttest. Az ősi hagyományokat igyekeztünk feleleveníteni, a táncot ötvöztük a dobolással és az énekkel, a sámánrítust dramatizáltuk. Rendszerint én alakítottam a sámánt. Nagy sikerünk lett, külföldre is hívtak minket, például Norvégiába, Svédországba, Törökországba, Mongóliába. Egy idő után azonban az előadások után gyakorta rosszul lettem és fejfájással küszködtem, végül meg kellett válnom az együttestől. Segítségért egy jól ismert sámánhoz, Oleg Toidukhoz fordultam, aki rávilágított, hogy azért szenvedek, mert ezek az élmények arra késztetnek, azt az üzenetet hordozzák, hogy sámánná kell válnom, s a rajtam keresztül megnyilvánuló energiákat gyógyításon keresztül mások szolgálatába kell állítanom. Ő átadta tudását, megtanított a sámáni gyógyítás alapjaira és segített kifejleszteni a képességeimet. Ezután kezdődött gyógyítói pályafutásom.

     

    - Az előadásából kiderült, hogy komoly lelki és szellemi fejlődésen ment keresztül, annyira, hogy most már a világ minden tájára hívják, hogy a hangjával gyógyítson. Hogy fedezte fel ezt a képességét?

     

    - Amikor unokám néhány hónapos volt, a hasamon ült, s mondta, hogy fáj a hasa, én pedig kiadtam egy mély hangot és énekelni kezdtem. Erre ő elkezdte a lábával ütni a dallamot. Így találtam rá a hangra, a hangomra. De már harminchat évesen, amikor komoly ízületi betegségem volt, felfedeztem, hogy a saját hangom gyógyító hatással van rám. Ez pedig azért van, mert a hömej során keletkezett rezgések a világegyetem hangjaival, a nagy egész ritmusával alkotnak harmóniát. Mindenkiben megvan ez a hang, csak nem használják. Ha megtanuljuk a belső rezgés létrehozását, akkor ez nyugalmat ad. Másfelől testünk kitágul, a szerveink működése aktivizálódik, a negatív energiák eltűnnek belőlük a rendszeres gyakorlástól. A torokének megszabadítja a méregtől és félelemtől a májat, mert ha testünk templomát használjuk, s a rezgés működésbe lép, a félelem összezsugorodik. Ha a mellkas kiszélesedik, s a torok tere is tágul, ez leveszi rólunk a feszültséget. A legfontosabb, hogy az ízületek mind érzékelik a rezgést és részt is vesznek benne. Az ízületek adják a szellem erejét, ha nem mozgatjuk őket, ha nagyon alacsony a rugalmasságuk, ha a gerinc, a függőleges tengelyünk nincs mozgásban, az mind csökkenti a harmóniára, fejlődésre való képességünket. A mozgásnak, a légzésnek, a gondolatoknak és a hangnak, az éneknek mindig összhangban kell lennie. Ha egyidejűleg két vagy három hangot képesek vagyunk hallatni, az a fejen egyesülő három energiafolyamot egyesíti. Ahhoz, hogy sikerüljön egyesíteni őket, az egész testünk energiáját fel kell használnunk, éreznünk kell, hogyan áramlik felénk az energia. Minél kevesebb énekünk van, annál többet szenvedünk. Az ének éneklése a lélek ünnepe. A hang a hangulatunk, a méltóságunk, a hang az életerőnk, ami szükséges ahhoz, hogy haladjunk előre. Az éneklő emberek mindig megőrzik a fiatalságukat.


     

    - Minden sámán tudatában volt ezeknek az összefüggéseknek?

     

    - A hömej a samanizmust nem érinti, a hömej a „hang” létrehozása, a samanizmus pedig kapcsolat létrehozásáról szól a felső erővel és a természet erejével. Sokévnyi önfigyelés után egyszerű módszereket dolgoztam ki a magam számára. Ün-Hünnek nevezem, amit kidolgoztam, ez egy torokéneklésen alapuló rendszer a spirituális fejlődés és az egészség megvalósítására. Az Ün-Hün a Napot jelenti. 

     

    A testünk alsó részében egyensúlyba hozzuk a tüzet és a vizet, innen emeljük felfelé az erőnket és létrehozzuk a hangot, ezért a Nap hangja az Ün-Hün. A rendszer célja az, hogy a hömej-hangok összesítésével megtanuljuk előállítani a testünkből a hangokat a szívünk megnyitása, az egészség megerősítése, a hosszú életkor elérése érdekében. Az Ün-Hün gyakorlásával, aminek a folyamata három lépcsőből áll, elérhető, hogy megnyíljon a kilenc energiaközpont a testünkben. Akiknél ez megtörténik, azok szemei úgy ragyognak, mintha isteni erő sugározna belőlük, a testük is nagyon kellemessé, isteni érzetűvé válik, mivel az érzelmek és gondolatok szabadon áramlanak bennük. Ezek az emberek nagyon gyorsan gyógyulásra tudnak serkenteni másokat is.

     

    - Hogyan gyógyít?

     

    - Nem gyógyítok. Hozzásegítek másokat a gyógyuláshoz, kihozom a betegségből az embereket azáltal, hogy a tudatukban a finom világot ingerállapotba hozom, és megadom számukra önmaguk megismerésének, a változásnak a lehetőségét. Ahhoz, hogy ezt gyorsan megkapják, nekem énekelnem kell, ehhez kell a szertartás.

     

    - A samanizmus iránt világszerte mutatkozó nagy érdeklődésnek köszönhetően Tuvába is elvetődnek nyugati kutatók és turisták, akik meg szeretnék fejteni a sámánok titkait. Mi szerencsések lehettünk, mert ön jött hozzánk tanítani. Mit tanított itt két napon keresztül a Mantra Szabadegyetemen, és mit gondol, miért hasznos, jó, segítő, előrevivő a nyugati embereknek is megismerkedni ezekkel a módszerekkel, akár csupán a hömejjel?

     

    - Azért, mert az életük manírjai megmutatják, hogy erre szükségük van. Ezzel a módszerrel támogatni képesek magukat az életvitelük megváltoztatásában. A Mantrán pedig megpróbáltam elérni és a jövőben is azon fogok dolgozni, hogy az emberek megtalálják önmagukat. A hömej csak egyetlen ága annak a nagy tudásnak, ami szükséges ahhoz, hogy az ember önismerethez jusson. Magam is végigjártam ezt az utat, és kívánom azoknak, akik velem tartanak, hogy maguk is jussanak el az önismerethez. Ez az első lépés a szellemiség eléréséhez. Hiszen elérni az igazi szellemiséget igazán nehéz. Önmagunk megismerése segít abban, hogy megteremtsük a kapcsolatot a finom világokkal. Maga a hömej is egy módszer ehhez, ami helyes légzést igényel. Viszont a helyes légzésnek is különböző gyakorlatai vannak. Amikor az emberek tanulmányozzák a légzést, megismerik saját egészségüket. Amikor a hömejt éneklik, tapasztalják, megfigyelik a tér kitágulását, és ilyenkor felcsigázódik az érdeklődésük a saját energiájuk érzékelése iránt. Amikor megszületik az érdeklődés, akkor kialakul bennük a törekvés is az önismeret irányába. Amikor létrejön a törekvés, előbb-utóbb elkezdődik tudatuk kiszélesedése, ami szükséges az önismerethez. Én ezt a megvilágosodás felé vezető utat tudatosan választottam, és arra törekszem, hogy a célkitűzésemet ne veszítsem el és napról napra tökéletesítsem magam.

     

    - 1995-ben meghívást kapott Őszentsége a Dalai Láma hatvanadik születésnapjára, ahol részesült őszentsége áldásában is. Tudtommal a tuvai az egyetlen a török nyelvet beszélő népek között, amely elfogadta a buddhizmust. Hagyományos vallásuk a tibeti buddhizmus és a samanizmus elemeit egyesíti. Hogyan lehet összevetni a samanizmust és a buddhizmust?

     

    - Samanisztikus módszereket alkalmazok, sámánként létezem, mert különben mindent eldobhatnék. Néha természetesen mantrák is előfordulnak az énekeimben. Az a különbség a kettő között, hogy a buddhizmus egy tudatos megvilágosodást tűz ki célul. A samanizmus ugyanakkor közvetlen kapcsolatot hoz létre az ember lelke és a természet között. Itt rejlik az a titok, ami azt bizonyítja, hogy létezik a szellem és az áthatja a testet. Az igazi lényeg egyforma mindkettőben. Lehet, hogy a tudatom nem jutott még el a megvilágosodásig, erről tudok. Hogy elérem-e, nem nyugtalanít. Nekem fentről azt mondták, hogy énekeld ezeket a sámánénekeket – és én énekelek… 

    Csörgő Zoltán
    XIV. évfolyam 11. szám

    Címkék: Nyikolaj Oorzsák

      Aktuális lapszámunk:
      2020. január

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.