Arcképcsarnok

Papadimitriu Athina - A szeretet szavakba önthető

    Papadimitriu Athina – maga az őserő, az ösztönösség, a vállalt energiazuhatag. Bármit csinál, ereje vagy magával ragad, vagy elsöpör. Hite, természetessége hegyeket mozgat meg. A közelmúltban mutatta be a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza Müller Péter: Szeretetkönyv című művének színpadi változatát, női monológ formájában, sok zenével. A színésznő szerepét, akinek a monológja megszólal, Athina kapta. Erről, a természetről és a márciusban megjelent „Tengerről tengerre” című napsütéses albumáról beszélgettünk.


    – Tavaly nyáron olvastad először Müller Péter Szeretetkönyv c. művét. Mi volt az első benyomásod?

     

    – Minden mondatával egyetértettem, és azt gondoltam, hogy milyen jól, milyen egyszerűen, hétköznapian vannak megfogalmazva a hatalmas dolgok, érzések. Sok embertől hallom, hogy szinte a bibliájuk ez a könyv az érzések útvesztőiben. Szerintem nincsenek véletlenek, ha az ember felüti, biztosan egy aktuális kérdésére kap választ.

     

    – Most, amikor színpadon szólaltatod meg, mit tudsz belőle átadni?

     

    – Nagyon remélem, hogy mindent. A legmélyebb érzelmeimet próbálom belevinni, és az a legfontosabb, hogy szeretettel közvetítsem a gondolatokat. Hétköznapian, életszerűen játsszam, a mindennapi „hangunk” szintjén, hogy mindenki azt érezze, „ez ilyen egyszerű?”.

     

    – Ez egy író személyes vallomása. Milyen érzés nőként, színésznőként egy férfi érzéseit tolmácsolni?

     

    – Teljesen mindegy. A szeretet itt nemtelen és éntelen. Sok konkrét szituáción, személyes történeten keresztül mesélek a szeretet formáiról. Persze amikor a férfi-nő kapcsolatról van szó, akkor a női energiát képviselem. De kiemeltük belőle az elengedő szeretet jelentőségét, a meghatározó anyai szeretet, a barátság fontosságát.

     

    – Amióta foglalkozol a könyvvel, a szeretet közvetítésével a darab által, érzel-e változást például az alakításodban, a szerep megfogalmazásában?

     

    – Azt észreveszem, hogy fokozottabban próbálom meg közvetíteni azokat a gondolatokat, amiket én fontosnak tartok. Mindig mélyebb tartalmaira érzek rá, így egy-egy hangsúly, szünet természetesen nagyobb jelentőséggel bír.

     

    Athina – az életéről szóló könyv borítója

     

    – Nem sokan képesek arra, hogy több mint egy órán át ébren tartsák a közönség figyelmét. Neked az utóbbi évek során ez már a második olyan ested, ahol színészként egyedül állsz a közönség elé, partnered Kutik Rezső, aki gitáron kísér. Megszeretted ezt a fajta kapcsolatteremtést?

     

    – Én a színjátszásnak minden formájában jól érzem magam. Régen nem szerettem verset mondani. Úgy éreztem, nem vagyok még elég „súlyos”. Most nagyon élvezem, hogy érzem a közönség figyelmét. És szinte akaratom szerint irányíthatom. Úgy érzem, mintha egy kötelet tartanék, amit, ha megfeszítek, a nézők figyelme szinte tapintható. Sokszor „játszom” azzal, hogy lazítok ezen a képzeletbeli fonálon, és akkor bizony elkezdenek izegni-mozogni, majd hirtelen ismét meg tudom őket ragadni. Szeretek egyedül létezni a színpadon, de az igazi azért mégis csak társas játék, amikor együtt lélegezhetünk a partnerekkel. Ilyen például a „Vértestvérek” c. musical. A Turay Színház előadásában sok nálam fiatalabb, így tapasztalatlanabb színésszel vagy éppen növendékkel játszom, és szerencsére könnyedén jönnek velem. Így öröm  minden este.

     

    – Te görög szülők gyermekeként egy „idegen” városban, Budapesten születtél. Génjeidben hordozod azonban a szabadság erejét, a természet szeretetét.

     

    – Igen, sokáig éltem a betondzsungelben, akkor az volt a természetes. A Benczúr utcában, ahol több náció élt együtt, volt egy nagy kert, az volt az én „természetem”. Amikor aztán kiszabadultunk a zöldbe, mindent egyszerre szívtam magamba. Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és szinte tapintható volt nekem a föld energiája. Mindenféle élőlényt imádtam, a szarvasbogártól kezdve. Mióta pedig vidéken lakom, minden este csoda, amikor megérkezem. Kiszállok a kocsiból, és percekig csak szívom magamba a természet illatát, a hangjait. Nagyon nagyra értékelem azt, ha valaki tesz a körülötte lévő világért, és használja, amit a természet nyújt neki. Nekem többet ér, hogy otthon saját magam tüzelek fával, hogy megdolgozom a melegért, mint ha föltekerném a gombot. Így az ember érzi, hogy szükség van rá. Ha megküzdesz valamiért, nagyobb az örömöd. De így vagyok a ház körül mindennel. Ezért is szoktam mondani, hogy tőlem elzárhatnak bármit, meg tudok csinálni sok mindent. Éltem én vezetékes víz nélkül is, villany nélkül is. Mekkora erőt ad, ha ezeket a helyzeteket meg tudod oldani! Sok fiatalt ki kéne „csapni” tanyára, ott mindjárt lenne életcél, jövőkép, nem érnének rá megismerkedni ártalmas szerekkel. És meg is erősödnének lelkileg.

     

    – Új albumod címe: Tengerről tengerre. Nyilván ez sem véletlen.

     

    – A víz hatalmas erő, meggyőződtem például a vízkúrák áldásos hatásáról is. Én azt szoktam mondani, hogy napelemmel működöm, úgyhogy a nyár elképzelhetetlen a görög tengerpart nélkül. Így is válogattuk a lemezre a népszerű görög „táncházas” muzsikákat és az életörömöt sugárzó Gipsy Kings-dalokat. Vidám, a szó jó értelmében vett mulatós anyagot szerettem volna. Nagyon sajnálom, hogy az utcán komor arcokat, lefelé néző tekinteteket látok. Én a magam eszközeivel próbálok némi életörömöt sugározni az embereknek. Az ünnep nagyon fontos része kell, hogy legyen életünknek. Így szívesen megyek ezekkel a dalokkal a legkisebb faluba is, mert hatalmas boldogság látni, hogy egy félórára elfeledkeznek a mindennapokról és együtt ropják velem a sirtakit. A tánc éppolyan gyógyító eszköz nekem, mint a már említett vízterápia.

     

    Minden évben Görögországba utazik

     

    – Hiszel a láthatatlan erőkben?

     

    – Nemhogy hiszek, nap mint nap tapasztalom, hogy „segítenek”. Úgyhogy attól még működnek, ha valaki nem is hisz benne. Csak nem elég érzékenyek rá az emberek, nem figyelnek eléggé. Ha leesik egy kabát az előszobában, ahol épp nincs senki, azt lehet, hogy más csak visszateszi. Én biztos megkeresem az okát. Legutóbb így találtam meg egy rég elveszettnek hitt tárgyat. Nyitott lélekkel kutatom a történéseket és hagyatkozom a megérzéseimre, amik sosem csapnak be.

     

    Névjegy

    Papadimitriu Athina

    Görög szülők gyermekeként már Budapesten született, gyerekkorát az életrajzi könyvében sokat emlegetett Benczúr utcában töltötte. Pályáját a legendás 25. Színházban kezdte, majd a Nemzeti Színház tagja lett. Énekes színészként a Rock Színházban mutatkozott be, szerepeiért megkapta „Az év musicalénekese” díjat. Jelenleg a Budapesti Operettszínház tagja, de játszik a Játékszínben, a Lovasszínházban, a Turay Ida Színház és a Spirit Kamaraszínház produkcióiban. Az elmúlt években sorra jelentek meg unplugged albumai (Latin érintés, Végtelen érintés) és 2009-es MÜPA-koncertjének DVD-felvétele, Latin díva címen. Életéről könyv készült 2010-ben, „Athina – Érintések, érzelmek, élettöredékek” címmel. Új albuma: „Dance by the sea – Tengerről tengerre”, melyen görög dalokat és Gipsy Kings-slágereket énekel.

    Perjés János
    XVIII. évfolyam 4. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2020. január

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.