Arcképcsarnok

Peter Orban - Boldogan éltek, amíg meg nem haltok!

Beszélgetés a Természetgyógyász Magazin Karácsonyi Fesztiváljának díszvendégével.



 

- 1998 óta tizenhét könyve jelent meg Magyarországon. Frankfurtban él és dolgozik mint terapeuta, Svájcban, Ausztriában és ez évtől már Magyarországon is képzéseket vezet. Terápiás praxisát a "symbolon" szó fémjelzi. Miért?

 

- A symbolon, ahogyan ezt már a neve is mutatja, egy szimbólum, egy szellemi lény, melynek valamit elő kell mozdítania. A görög "sym - ballein" szó azt jelenti: "összedobált" vagy „egybeszerkesztett”. Ez a szimbólum tehát abban segít, hogy újra egybeforrassza azt, amit egykor elválasztottak és ami most hontalanul kísért a tudattalan termeiben. És szeretne hazatérni, tudatossá válni.

 

- A 30 éves terápiás praxisában biztosan sok kliense várta, remélte párkapcsolata javulását. Hogyan dolgozik ezzel a témával? Hogyan segíthet a terápia?

 

- Már két könyvet is írtam ebben a témában, de úgy érzem, még mindig csak a kérdés feltevésénél tartok: Milyen kémiai folyamatok zajlanak a lélekben, melyek képesek két embert forró szerelemben összeolvasztani, majd - egy bizonyos idő elteltével - szörnyű módon, gyűlölettől vezérelve egymástól elűzni?

 

A terápia arra biztosan nem alkalmas, hogy megújítsa vagy visszavarázsolja az egekbe törő szerelmet. Abban viszont tud segíteni, hogy két ember egymás iránti tiszteletét - ami az idők folyamán elveszett - ismét helyreállítsa. A terápia eredményeként könyvelhetjük el, hogy a "nagy boldogságba" vetett hit (ami valójában csak álmaink szüleménye) helyébe a "kis boldogság" lép, ami sokkal valóságosabb. Sokak számára azonban riasztó ez a fajta valóság, ők inkább az álomvilágukhoz ragaszkodnak.

 

- "Két ember kapcsolata vegyi folyamat." Így szól az első mondat A párkapcsolat forgatókönyve című művében. Gondolom, ezzel nem a hormonokra céloz...

 

- Igaza van, a hormonokhoz egyáltalán nem értek. Tudom azonban, hogy a lélek kémiája egészen más, és én itt alkalmazom a kémcsöveimet és a fioláimat. (Korábban a kémia az alkimisták területéhez tartozott.) A "libidó" fogalmával már Freud is közeledett ehhez a kémiához. Manapság a libidó szót kapcsolódási vágynak is fordíthatnánk, amit a kémia vegyértéknek nevez.

 

Itt következik az én területem. Ha egy kliens azzal az óhajjal érkezik hozzám, hogy szeretne új kapcsolatot létesíteni, ám a munka során megmutatkozik, hogy az új kötődés kialakulásának valami az útjában áll, ilyen esetben a kliensemmel együtt meg kell keresnem, hol maradt még meg a korábbi kötődése, miért nincs energiája egy újabb kapcsolat kialakításához. És ha még fennáll egy korábbi kötődése (például az édesanyjához, az édesapjához, az első feleségéhez vagy a harmadik férjéhez), hogyan oldható fel - szeretettel - ez a kötődés. Csak így lehet esélye új kapcsolatra.

 

- "A párkapcsolat sem más, mint egy homeopátiás szer..." - olvashatjuk önnél. A partnerem segítségével jön létre a gyógyulási folyamat. Egyedül nem gyógyulhatunk meg? Mi történik azokkal, akik egyedül, párkapcsolat nélkül élik le az életüket, s elégedettek ebben a helyzetben?

 

- Én egy dologban hiszek: emberek vagyunk, s éppen ezért emberekre van szükségünk, hogy velük és általuk növekedjünk, fejlődjünk. Senki sem él különálló szigetként. Senki sem képes önmagában növekedni. Senki sem képes pusztán könyvek segítségével fejlődni.

 

 

A párkapcsolat magában hordozza annak óriási lehetőségét, amit Platon úgy fejezett ki: szárnyakat ad a léleknek. Természetesen a párkapcsolat terápia is. A legnagyszerűbb terápiás forma, amit ismerek, de biztosan nem a legkellemesebb. Engedtessék meg itt egy metafora: úgy tekintek magamra, mint egy nyers kőre, amelyben felsejlik a mélyében rejlő alak.

 

Partnereim már több mint negyven éve (vésővel és kalapáccsal) dolgoznak rajtam, és ez bizony néha rettentően fáj! De megéri!

 

És hogy visszatérjek a kérdéshez: Nincs olyan ember, aki egyedül él!

 

Persze én is ismerek olyanokat, akiknek nincs (látható) partnerük. Ennek ellenére ők sem élnek egyedül. Egy kedves barátom, egy hölgy, már 30 éve van egyedül, és jól érzi magát. Én azonban tudok valamit, amit senki más: minden reggel a szeretett férjével ébred, akit harminc évvel ezelőtt elveszített (rákban halt meg) és minden este vele tér nyugovóra. Napközben pedig vele beszélget - még a temetőbe sem kell kimennie. A férje iránti szeretete kíséri őt élete minden napján.

 

- Gyakran halljuk, hogy pont olyan partnerrel találkozunk, akire a fejlődésünk szempontjából szükségünk van. Ön is így tartja? Ez azt jelenti, hogy egy nehéz kapcsolatban is ki kell tartanunk?

 

- A kérdés első része meghaladja az ismereteimet. Nem tudom, hogy valóban olyan partnert kapunk-e, akire szükségünk van. Ezt csak akkor tudhatnánk, ha a Nagy Szellem képtelelapjaiba belelátnánk. Erre azonban képtelenek vagyunk. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az adott pillanatban az a partner éppen a megfelelő.

 

Nem, egy nehéz kapcsolatban nem kell kitartanunk. Bármikor kiléphetünk. De egy nehéz kapcsolat esetében az az érzésem, hogy mielőtt elmegyünk (ami sokszor nem más, mint menekülés), még egyszer oda kell mennünk - egészen közel - a partnerünkhöz, hogy tisztelettel búcsút vegyünk. Általános szabályként azt mondhatom, aki bevágja maga mögött az ajtót, az csak látszólag megy el, a kötődés valójában megmarad.

 

- Sokat ír az erósz fogalmáról, s ez a szó szerepel előadása címében is. Mit jelent tulajdonképpen?

 

- Erósz egy görög isten. Ő az, aki biztosítja a lélek ragasztóanyagát, amellyel két embert összehoz és összeköt. Ő teremti ezt az anyagot, amellyel létrehozza az emberek közötti kötődést.

 

Itt azonban nem csak férfi és nő közötti kötődésről, tehát szexuális kapcsolatról van szó. Ő kapcsolja a klienseket a terapeutákhoz és a terapeutákhoz a klienseket (a terápiás erósz), a diákokat a tanárukhoz és a tanárt a diákjaihoz (a pedagógiai erósz), a filozófust a tanítványaihoz, és még sorolhatnám. Ebben a kapcsolatban mindig tanulunk valamit. Ahol az erósz nem jelenik meg, ott csak képzésről beszélhetünk, ami szép dolog, ám a lélekben nem hagy nyomot.

 

- Sokan mondják, hogy képtelenek párkapcsolatban élni. Valóban vannak ilyen emberek?

 

- Nem, minden embernek van egyfajta párkapcsolati tőkéje, vagyona, amit befektethet, mint ahogy egy tőzsdei kereskedő befekteti a vagyonát egy részvénybe. Nincs olyan ember, aki ne rendelkezne ezzel a "vagyonnal", ez a "kincs" emberi mivoltunk része. Aki úgy érzi, képtelen a párkapcsolatra (és sokan vannak, akik úgy érzik), annak inkább a következő kérdéssel kell szembesülnie: Hová van még ma is lekötve a vagyonom, miért nem tudok vele szabadon rendelkezni, és mit tehetek annak érdekében, hogy ismét felszabaduljon?

 

- Mindannyiunk életében előfordul, hogy - önszántunkból vagy kényszerből - búcsúznunk kell. Néha ez nagyon fájdalmas és igen hosszadalmas. Mi segíthet ilyenkor?

 

- Igen, búcsút venni az egyik legnehezebb dolog, akár évtizedekig is eltart. Az egyetlen, ami igazán segít, ha meggyászoljuk a kapcsolatot. Tudatosan akkor gyászolunk, ha szembenézünk azzal, ami miatt szomorúak vagyunk. Gyakran előfordul, hogy mindennap gyászolunk egy kicsit, hasonló mértékben, mondhatni takaréklángon, de legbelül nem nézünk rá arra, akitől búcsúzunk. Ilyenkor bizony nagyon sokáig tart a gyászunk, és kedvelt - ám igen szomorú - szokásunkká válik. Az egyetlen, ami segít, az, ha ránézünk arra a személyre, akitől búcsúzunk, és gondolatban közelebb megyünk hozzá. Ilyenkor helye van a szomorúságnak, a haragnak, a rossz lelkiismeretnek, a szeretetnek és a lelkiismeret-furdalásnak. Mindez egyszerre ott lehet. A feltörő érzelmek és fájdalmak nagyon hevesek, úgy tűnhet, képtelenek vagyunk elviselni (ezért is nem megyünk közelebb bánatunk tárgyához).

 

Ha idáig eljutottunk, már jó úton vagyunk.

 

- Mi, magyar olvasói, nagyon örülünk, hogy a szélesebb német közönség előtt elsőként olvashatjuk a Párkapcsolat Symbolonját. A feleségével együtt írták a könyvet és állították össze a kártyacsomagot. Hogyan keletkezett?

 

- A játék alapötletét az képezi, hogy a párkapcsolatok és a párkapcsolati problémák hátterét egy-egy képpel ábrázoljuk, ami közvetlen hatást gyakorol a lelkünkre. A kártyacsomag minden képe elsőre kedves és finom, ám ha jobban megnézzük, üzenete igen fájdalmas. A kedves látvány a csalétek, a fájdalom megélése viszont az egyetlen lehetőség, hogy a gyógyulás közelébe kerüljünk.

 

- Végezetül egy személyes kérdés: mindezekből sokat úgymond a saját bőrén is megtapasztalt? Segít, ha valaki ilyen sokat tud erről a témáról?

 

- Senkiből sem lesz pusztán attól terapeuta vagy asztrológus, hogy könyveket olvas vagy szemináriumokat látogat. A legtöbbet a saját kríziseinkből tanulhatjuk. A feneketlenül mély krízisekből. A görögök ezt egy gyönyörű történetben mesélik el: A görög orvosok legnagyobb mestere, Chiron (egy kentaur) - akitől mindannyian származnak -, egy barlangban élt, és az őt felkereső orvosokat tanította a gyógyítás művészetére. A kentaurt korábban egy nyíl halálosan megsebezte, s ő éppen súlyos sebesülésének köszönheti gyógyítóképességét. Nem gondolom, hogy csak az lehet igazán jó gyógyító, aki különösen egészséges. A legtöbb gyógyító, akit ismerek, súlyos válságokon és betegségeken ment keresztül, és ezek hatására fejlődött.

 

Nagyon sokat segít, ha saját bőrünkön tapasztalunk meg valamit. Az elméleti ismeretek igen keveset segítenek, azonban jó kiindulási alapot jelenthetnek.

 

- Viszontlátásra december 7-én, Budapesten!

Kajtár-Schneider Krisztina
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: Peter Orban

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.