Arcképcsarnok

Rákos Péter - Az asztrológia humánuma

Be­szél­ge­tés la­punk állandó mun­ka­tár­sá­val

Kez­det­ben volt a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat, és egy má­sik kez­det­ben volt a Ter­mé­szet­gyó­gyá­szat. Az idők so­rán mind­ket­tő meg­halt egy ki­csit, ma már vi­szont új­ból él a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat, és van Ter­mé­szet­gyó­gyász Ma­ga­zin is.  


Olva­só­ink há­rom éve ta­lál­koz­hat­nak meg-me­g­úju­ló le­ve­le­ző ro­va­tunk­kal, amely­ben a Hu­ma­nisz­ti­kus asz­tro­ló­gus vá­la­szol, s ame­lyet Rá­kos Pé­ter in­dí­tott út­já­ra. Ő ta­lán a leg­töb­bet pu­bli­ká­ló ha­zai asz­tro­ló­gus, az el­múlt he­tek­ben ke­rült a köny­ves­bol­tok­ba ötö­dik köny­ve, a Bö­ször­mé­nyi Gé­zá­val írt Gyer­me­ka­sztro­ló­gia. Er­ről fag­ga­tom elő­ször.

 

– Ön sze­rint szük­ség van még egy ilyen tár­gyú könyv­re? Úgy lát­tam, je­len­leg is kap­ha­tó nem egy ha­son­ló té­má­jú asz­tro­ló­giai szü­lői ké­zi­könyv...

 

– A té­ma le­het hogy ha­son­ló, a meg­kö­ze­lí­tés azon­ban tel­je­sen egye­di. Ed­dig ugya­nis min­den gyer­me­ka­sztro­ló­gia a fel­nőtt né­ző­pont­ját tü­kröz­te, ne­ve­ze­te­sen az asz­tro­ló­gus szólt a szü­lő­höz, és bár sok hasz­nos in­for­má­ci­ót kö­zölt, va­ló­já­ban „el­be­szélt” a leg­fon­to­sabb sze­re­plő, a gye­rek fe­je fe­lett. Az ő egye­di szem­pont­jai, vi­lág­ké­pe, ér­zés­vilá­ga és gon­dol­ko­dás­mód­ja így jór­észt ki­ma­radt ezek­ből a mun­kák­ból. A Gyer­me­ka­sztro­ló­gia sa­ját­os­sá­ga, hogy a gye­re­kek bő­ré­be búj­va, az ő át­élé­sü­kön ke­resz­tül – egyes szám el­ső sze­mély­ben – szó­lal­nak meg az asz­tro­ló­giai jegy­ka­rak­te­rek, s mu­tat­koz­nak be azok­nak, akik a leg­kí­ván­csib­bak ar­ra, kik ér­kez­tek a csa­lád­ba: a szü­leik­nek. A könyv öt­le­te egyéb­ként nem az enyém, a Jo­nat­han Mil­ler ki­adó kért fel a meg­írá­sá­ra. El­ső hal­lás­ra meg­tet­szett az el­kép­ze­lés, hi­szen egy­be­csen­gett hu­ma­nisz­ti­kus vi­lág­ké­pem­mel. Ezút­tal ugya­nis nem az „okos asz­tro­ló­gus” mond­ja meg, mi­lyen­nek kell len­nie a gye­rek­nek, ha­nem min­den nagy­ké­pű­sé­get és fenn­sőbb­sé­get le­vet­ve pró­bál­juk meg át­él­ni a gyer­mek vi­lá­gát, fé­lel­me­it és kon­flik­tu­sait. Eb­ből a „szé­kláb-per­spek­tí­vá­ból” tu­dó­sí­tunk, mi­lyen­nek ér­zé­kel­nek ben­nün­ket a kü­lön­bö­ző ka­rak­te­rű gye­re­kek, és ho­gyan fo­gal­maz­zák meg el­té­rő szük­ség­le­te­i­ket. Jel­lem­ző, hogy hiá­ba a na­pi hu­ma­nisz­ti­kus gya­kor­lat, mely­nek so­rán má­sok „asz­tro­ló­giai bő­ré­be” búj­va te­szek kí­sér­le­tet ar­ra, hogy meg­ért­sem a hoz­zám for­du­lók egye­di lá­tás­mód­ját és re­ak­cióit, szer­ző­tár­sam, Bö­ször­mé­nyi Gyu­la pá­rat­lan te­het­sé­ge nél­kül a „gyer­mek­ké vá­lás” transz­for­má­ció­ja ilyen va­ló­sá­go­san és hi­te­le­sen nem ment vol­na vég­be.

 

– Ezek sze­rint ön jó csa­pat­já­té­kos?

 

– El­len­ke­ző­leg. Több­ször bi­zo­nyí­tot­tam már, hogy csap­nivaló ve­ze­tő va­gyok – igaz, alá­ren­del­ni sem tu­dom ma­gam más irá­nyí­tá­sá­nak. Így az­tán nem ma­radt más meg­ol­dás szá­mom­ra, mint a ve­ze­tés nél­kü­li ve­ze­tés, il­let­ve az alá­ren­delt­ség nél­kü­li együtt­mű­kö­dés – egy­szó­val a Víz­ön­tő-elv meg­va­ló­sí­tá­sa. Így író­dott a könyv, s a mun­ka nem is mű­kö­dött vol­na más ala­po­kon, lé­vén hogy Gyu­la Orosz­lán, ma­gam pe­dig Bak va­gyok. A hat éve ala­pí­tott Hu­ma­nisz­ti­kus Asz­tro­ló­gia Is­ko­la is ki­tű­nő pél­dá­ja en­nek: ta­nár­tár­saim­mal azó­ta dol­go­zunk tel­jes egye­tér­tés­ben, amió­ta nincs „több­ség” és „ki­sebb­ség”, va­gyis nincs győz­tes és vesz­tes a dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ban. Nem­csak ta­nít­juk, ha­nem igyek­szünk al­kal­maz­ni is a ro­ger­si pszi­cho­ló­giai elve­ket, ami a mi ol­va­sa­tunk­ban nem más, mint a Víz­ön­tő-kor esz­me­i­sé­gé­nek gya­kor­la­ti pró­bá­ja.

 

– A Hu­ma­nisz­ti­kus Is­ko­la ezek sze­rint a pszi­cho­ló­gi­át majd­nem olyan fon­tos­nak tart­ja, mint az asz­tro­ló­gi­át?

 

– Én nem ál­lí­ta­nék fel ér­ték­sor­ren­det. A pszi­cho­ló­gia lény­ege­sen fia­ta­labb és ezért lény­ege­sen for­ron­góbb mű­faj, mint az asz­tro­ló­gia. Mi úgy te­kint­jük, az em­be­ri sze­mé­lyi­ség alap­ját egy sa­ját­os min­tá­zat, a szü­le­té­si ábra ké­pe­zi. Er­re a min­tá­ra, mint egy épü­let alap­já­ra, már csak meg­ha­tá­ro­zott he­lyen húz­ha­tók fa­lak, ké­pez­he­tők te­rek – va­gyis elő­re meg­mond­ha­tó, mi­lyen pszi­cho­ló­giai fe­lé­pít­mé­nyek szer­vül­het­nek egy adott ho­rosz­kó­pra. Ami­vel a hét­köz­na­pi élet­ben ta­lál­ko­zunk, az ép­pen ez a struk­tú­ra. Ezért tud a hu­ma­nisz­ti­kus asz­tro­ló­gia igen jól dol­goz­ni struk­tu­rá­lis pszi­cho­ló­giai mo­del­lek­kel, mint ami­lyen a tran­zak­ció­a­na­lí­zis, vagy kö­zis­mer­tebb meg­ha­tá­ro­zás­sal: az Eric Ber­ne ál­tal leírt sor­sköny­vel­mé­let.

 

– Ha jól tu­dom, ezt a té­mát jár­ja kö­rül a Je­gyek és játsz­mák cí­mű köny­vé­ben is. Va­jon el­ju­tott-e ön­höz, hogy so­kan, akik ta­lál­va érez­ték ma­gu­kat a könyv ol­vas­tán, igen­csak hi­á­nyol­ták ben­ne a meg­ol­dás út­ja­it? Ez egy kü­lön könyv té­má­ja lesz majd?

 

– Szó se ró­la. A Je­gyek és játsz­mák adap­tá­ció, an­nak be­mu­ta­tá­sa, hogy Eric Ber­ne „sze­mü­ve­gé­vel” ho­gyan lát­ja a ti­zen­két jegy­ka­rak­ter mű­kö­dé­sét az asz­tro­ló­gus. Is­ten őrizz, hogy Ber­ne fe­jé­re nő­jek, és azon okos­kod­jak, ho­gyan le­het jobb meg­ol­dá­so­kat ta­lál­ni, mint ami­lye­ne­ket ő kí­nál. Ber­ne azt mond­ja, ha egy­szer fe­lis­mer­tünk egy játsz­mát, ak­kor igye­kez­zünk raj­ta­kap­ni ma­gun­kat, ami­kor ép­pen be­le­kez­dünk. Ak­kor ugya­nis még el­dönt­het­jük, foly­tat­juk-e vagy sem. Vesz­tes sor­sköny­ve­in­ket is át­ír­hat­juk, kü­lö­nö­sen ha tud­juk, hon­nan vagy ki­től má­sol­tuk azo­kat. Ez azon­ban már ön­áta­la­kí­tó, va­gyis transz­for­ma­tív fo­lya­mat, amely­re meg­fe­le­lő ter­ápi­ák áll­nak ren­del­ke­zés­re.

 

– Ezek a ter­ápiá­kat is ok­tat­ják az is­ko­lá­juk­ban?

 

– Nem. Gya­kor­la­ti szin­ten mi csak asz­tro­ló­gi­át ta­ní­tunk, azon­ban igyek­szünk az is­ko­lánk­ba a leg­jobb ter­apeutá­kat meg­hív­ni elő­adó­ként. Ezek után, aki­nek ked­ve és bá­tor­sá­ga van, részt ve­het – az is­ko­lán kí­vül, de az is­ko­la ré­sze­ként – ter­ápi­ás mun­ká­ban is.

 

– Me­lyek az ön ál­tal le­gered­mé­nye­sebb­nek ítélt ter­ápi­ák?

 

– Csak azok­ról tu­dok be­szá­mol­ni, ame­lye­ken ma­gam is részt vet­tem, s ame­lyek szer­ve­sen il­lesz­ked­nek a hu­ma­nisz­ti­kus asz­tro­ló­gia szem­lé­le­té­be és gya­kor­la­tá­ba. El­ső­ként em­lí­tem a Bert Hel­lin­ger-fé­le szisz­te­ma­ti­kus csa­lád­le­ké­pe­zést, mint az utób­bi évek leg­na­gyobb sze­mé­lyes él­mé­nyét. Ha­son­ló hor­der­ejű vál­to­zá­so­kat ho­zott az éle­tem­be az EMK, va­gyis a Ro­sen­berg-fé­le em­pa­ti­kus kom­mu­ni­ká­ció meg­is­me­ré­se. Ki­de­rült, amel­lett, hogy egy ki­vé­te­le­sen ha­tá­sos kap­cso­la­ti mo­dell, al­kal­ma­zá­sa mély­re­ha­tó szem­lé­le­ti vál­to­zá­so­kat in­du­kál a hasz­ná­ló­já­ban. Az NLP-vel, va­gyis a neu­ro-ling­visz­ti­kai pro­gra­mo­zá­ssal is ha­son­ló él­mé­nye­im vol­tak.

 

– Ezek sze­rint ön min­dent elő­ször sa­ját ma­gán pró­bál ki?

 

– Sok éven ke­resz­tül szin­te min­den­ben a hit irá­nyí­tott, ám en­nek min­den eset­ben csa­ló­dás ve­tett vé­get. Egy idő után el­ha­tá­roz­tam, csak azt kép­vi­se­lem és ta­ní­tom, ami már sok­szo­ro­san át­ment a gya­kor­lat pró­bá­ján. El­ső­sor­ban a sze­mé­lyes pró­bá­kén. Fur­csa, hogy min­de­köz­ben alap­ve­tő­en bá­tor­ta­lan tí­pus va­gyok – sze­ren­csé­re a kí­ván­csi­sá­gom ed­dig erő­sebb­nek bi­zo­nyult, mint az óva­tos­sá­gom.

 

– Ez meg­erő­sí­ti benn­em azt a már ko­ráb­ban ki­ala­kult gya­nút, hogy ön nem so­kra tart­ja a ha­gyo­má­nyos asz­tro­ló­giai ta­ná­csa­dást.

 

– Té­ved: so­kra tar­tom. Ám ha nem ér­ték­szem­pon­tú­an kö­ze­lít­jük a kér­dést, ha­nem prag­ma­ti­ku­san, va­gyis hasz­nos­ság és ered­mé­nyes­ség alap­ján, ak­kor van­nak mód­sze­rek, ame­lyek meg­elő­zik ezt a mód­szert.

 

– Mik ezek?

 

–A már em­lí­tett cso­port­ter­ápi­ák. Il­let­ve az egyé­ni pszi­cho­ter­ápiá­nak min­den for­má­ja, ame­lyik haj­lan­dó tu­do­má­sul ven­ni, hogy nem va­gyunk egy­for­mák, és hogy nem-egy­for­ma­sá­gunk asz­tro­ló­giai jel­lem­ző­ink­ből is ered. Ha egy ter­apeuta a Kost kon­fron­ta­tív vi­sel­ke­dé­sé­ből, a Szü­zet in­tel­lek­tua­li­zá­ló haj­la­má­ból vagy a Nyi­last az ide­a­liz­mu­sá­ból igyek­szik ki­gyó­gyí­ta­ni, ele­ve ku­darc­ra ítélt a vál­lal­ko­zá­sa. Ilyen­kor ugya­nis csak a mér­té­ken le­het vál­toz­tat­ni, a té­nyen nem. Va­gyis én az asz­tro­ló­gi­át el­ső­sor­ban di­ag­nosz­ti­kai mű­faj­nak te­kin­tem, ám e sze­re­pé­ben alap­ve­tőn­ek és meg­ke­rül­he­tet­len­nek. Min­den „ta­ná­csa­dás” az asz­tro­ló­gus sze­mé­lyes vi­lág­ké­pé­ről szól, ar­ról, hogy ő mit tart jó­nak vagy rossz­nak, he­lyes­nek vagy hely­te­len­nek – s ez igen­csak tá­vol áll a hu­ma­nisz­ti­kus szem­lé­let­től. Ez alap­ján ugya­nis nem lé­te­zik ön­ma­gá­ban va­ló „jó” vagy „rossz”. En­ged­je meg, hogy pár gon­do­la­tot idéz­zek Jid­du Krishna­mur­ti­tól, akit a Ví­zön­tő-kor leg­na­gyobb ta­ní­tó­ja­ként tisz­te­lek: „Nincs jó­ság és nincs go­nosz­ság. Jó­ság az, ami­től nem fé­lünk. Go­nosz­ság az, ami­től ret­te­günk. Min­dan­nyi­an, em­be­ri kon­dí­ció­ink­nál fog­va ta­nít­vá­nyok va­gyunk, az Igaz­ság ta­nít­vá­nyai. Az Igaz­ság pe­dig ösvény­te­len föld, nincs ki­ta­po­sott út, sem egy­ház, sem szek­ta nem ve­zet­het el hoz­zá.”

 

– Mit üzen az ol­va­sók­nak?

 

– Hogy mer­je­nek hall­gat­ni ar­ra a han­gra, ame­lyik a leg­ben­se­jük­ből üzen. Ez az a hang, ame­lyik meg­mu­tat­ja, mer­re ka­nya­rog ez a bi­zo­nyos út az ösvény­te­len föl­dön ar­ra, amer­re még nem járt sen­ki, s ami az em­be­ri ki­tel­je­se­dés fe­lé ve­zet. Sze­rin­tem ez az élet iga­zi ka­land­ja.

Sz.Z.L.
X. évfolyam 12. szám

Címkék: asztrológia, Rákos Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.