Arcképcsarnok

Rüdiger Dahlke - A lét könnyűsége

Dr. Rüdiger Dahlke, a neves orvos, pszichoterapeuta Thorwald Dethlefsennel közösen írt Út a teljességhez című könyve sok ember számára alapozott meg újfajta szemléletmódot a kilencvenes évek első felében. Ennek az új szemléletmódnak a lényege az, hogy a tehernek érzett betegség az önmegismerés egyik járható útja lehet, a végső cél pedig minden ember számára az önmegvalósítás. Rüdiger Dahlke a Mantra Főiskolán tartandó egész hétvégés kurzusára az elmúlt tanévben Peruból érkezett Magyarországra. Előtte Brazíliában járt,mindkét országban indián törzseket keresett fel, és szellemi gyógyítómódszereiket tanulmányozta.


- Ki volt hatással Önre, kitől tanult? Hogy kezdte a gyógyítást?

 

- Nagyon sok tűz energia van a horoszkópomban, nem csak jó aspektusban. Fiatalkoromban nagyon agresszív, kitörésekre hajlamos voltam. A nagyapám beszélt nekem a jógáról. Azóta, több mint negyven éve folyamatosan jógázom, meditálok, soha nem hagytam abba. Élvezni kezdtem ezt az utat, egyre fontosabbá vált az életem során. Miközben a többiekhez hasonlóan fociztam is és szerettem a modern zenét, mindig visszataláltam a meditációhoz. Amikor a Beatles már nagyon híres volt, és George Harrison meditálni kezdett s elment Indiába, mi szintén elmentünk, mert szerettük a Beatlest. Egy guru ott megismertette velem a transzcendentális meditációt. Azokban az időkben nem lehetett beszélni a meditációról az orvosi egyetemen, mint ahogy az akupunktúráról és a homeopátiáról sem. Az egyetem elvégzése után néhány évvel indult csak egy kutatási projekt a meditációról, akupunktúráról, amelyben magam is részt vettem. Ez eldöntötte sorsomat, jó volt, könnyebb volt a helyzetem és sokkal több sikert tudtam elérni azáltal, hogy a legelején csatlakozhattam a világnak ezen a felén új irányzatokhoz, elmélyíthettem ismereteimet az akupunktúra és a természetes gyógymódok terén. Összefügg ez talán azzal is, hogy ha meditálunk, sokkal érzékenyebbek leszünk, könnyebben meglátjuk a mélyben rejlő összefüggéseket. Ha bölcsebbé válunk, több esélyünk van megtalálni az új irányzatokat. Ez sokat segít nekem a munkámban. Gyakran én adom ki az első könyvet egy-egy új témáról, mint például a feng-shuiról, én írtam az első könyvet a betegségek értelméről, a mandaláról, a vízi meditációról is. Ez utóbbi még nem jelent meg magyarul. Egy könyvben összegyűjtöttem mindazon tapasztalatokat, melyek segítenek eljutni a megvilágosodáshoz, az a címe, hogy A lét könnyűsége.

 

- Milan Kunderának van egy hasonló című könyve.

 

- Igen, az egy nagyon jó regény. Az én könyvem gyakorlatokról, tapasztalatokról szóló tankönyv. A tapasztalást fontosnak tartom, ezzel kapcsolatos még egy nagy hatás az életemben. Csalódtam ugyanis az akadémikus gyógyításban, mert nem segít az embereken, legalábbis nem úgy, ahogy én akartam. Úgy éreztem, elkezdtem valamit, amit nem akarok folytatni, de nem nagyon volt más lehetőségem. Befejeztem az egyetemet, több mint egy évet dolgoztam kórházban, azután rájöttem, hogy nem tudom ezt a munkát végezni. Arra gondoltam akkor, hogy újságíró leszek tudományos területen, vagy valami mást tanulok. Azután egy évet utaztam szerte a világban, láttam más gyógymódokat, és így visszatért az érdeklődésem a gyógyítás iránt. Egy pszichológussal kezdtünk együtt dolgozni, alternatív gyógymódokat alkalmaztunk. Abban az időben nem akartam nyilvánosságot, mert volt egy gurum, egy indiai tanár, aki azt mondta, hogy nem szabad pénzt keresni spirituális tevékenységgel. Néhány évig ennek megfelelően éltem, később változtattam ezen. Akkoriban kevés orvos volt, aki hatékonyan tudta alkalmazni ezeket a természetgyógyászati módszereket, úgy éreztem, a saját felelősségem, hogy ilyen terápiával foglalkozom.

 

- Ön archetipikus gyógyításnak hívja a gyógyító módszerét. Mit jelent ez? Miért fontos archetípussal dolgozni a gyógyításban?

 

- Mert ha igazán meg akarjuk gyógyítani az embereket, akkor elő kell hívni az üzenetet, ami hiányzik az életükből. Minden betegség erre mutat rá. Az orvosok azt kérdezik a pácienstől Németországban: "Mi hiányzik Önnek?" Az egyetlen esély a valódi gyógyulásra, a megfelelő gyógymód megtalálására, ha megkeressük a hiányzó aspektust, az archetípust. Az allopátiás gyógyításban minden a betegség, a kórokozók ellen van, mint ahogy a gyógyszerek "antigyógyszerek": antidepresszánsok, antibiotikumok stb. Ezzel a hozzáállással nem érthetjük meg a betegség értelmét. És ha nem értjük a betegség értelmét, soha nem leszünk képesek érdemben tenni ellene. Az akadémikus orvoslás borzasztó dolgokat tesz: eltávolítja a méhet, melloperációt hajt végre, még mielőtt a daganatot diagnosztizálnák. Amerikában mellamputációkat hajtanak végre a mellrák megelőzésére. Ez horror az orvoslásban. Ha ebben az irányban gondolkodunk tovább, a végén mindenhol amputációt kell végrehajtani. Ilyen szemlélettel mit teszünk, amikor agydaganata van valakinek? Ez nem lehet a gyógyítás perspektívája. Az archetípusos gyógyítással viszont meg tudjuk előzni a betegségek komoly végkifejletét, még a rákot is. Fel kell ismerni, mi a rák mintája, így olyan módon tudunk viselkedni, hogy ne legyen szükségünk ennek a betegségnek a kifejlesztésére önmagunkban.

 

- Egy barátom azzal a hasonlattal magyarázta el nekem egykor az archetipikus gyógyítás lényegét, hogy egy ember elindul egy úton, és egyszer csak eltéved, egy dzsungelben találja magát. Vissza szeretne találni az eredeti útvonalhoz, és hirtelen egy vasúthoz érkezik. Jön a vonat, és a vonatra az van írva: betegség. Ez az a vonat, ami visszaviszi az eredeti útjára, amin elindult. Egyetért Ön ezzel?

 

- Igen. Az én szememben a betegség mindig egy lehetőség, hogy visszataláljunk a saját utunkhoz. Régebben, több száz évvel ezelőtt, amikor még a régi német nyelvet beszéltük, volt egy szó a betegségre, ami ugyanaz volt, mint a modern nyelvben a függőség. Úgy gondolták, minden betegség egyfajta függőség, rossz út. És azt gondolták, hogy a német kifejezés a függőségre (Sucht) és a keresésre (Suchen) nagyon hasonló. Tehát minden függőség és minden betegség kutatást, keresést jelent az embernek, aki letévedt a helyes útról. És a betegség az út, hogy visszataláljon a helyes ösvényre. Ma már könyvek szólnak arról, hogy a daganatos megbetegedés egy út, egy szimbólum.

 

 

- A betegség tehát üzenet számunkra. Miként találhatják meg az emberek a kapcsolatot az archetípus energiájával?

 

- Hallgathatnak meséket, keresgélhetnek a mitológiában, megnézhetik, hogyan éltek régen az emberek, milyenek voltak a régi népi babonák. A nyelv tanulmányozása szintén jó módszer, hogy visszakapcsolódjunk az archetípusokhoz. Németországban például azt mondjuk, "feketét lát", ha valaki depresszióra hajlamos, vagy "pirosat lát", ha agresszióra hajlamos. A fekete a Szaturnusz színe, aminek a depresszióval van kapcsolata, a piros pedig a Marsé, amihez a harc és az erőszak tartozik. Ha azt mondjuk, "kék hétfő" (blue Monday), akkor tudhatjuk, ez arra utal, hogy a kék a tenger színe, ahol semmi nem történik, valamint azt az érzést is hordozza, amikor nincs kedvünk dolgozni menni. A blueszene is nagyon szomorú zene. A színeket összekapcsolhatjuk tehát életérzésekkel, lelkiállapotokkal, archetipikus helyzetekkel. Ha érdeklődünk az archetípusok iránt, archetipikus mintákat mindenhol találhatunk. Látható a táncban, például a salsában, vagy látható a különböző népek szokásaiban is. Magyarországon az előadásom kezdete kilenc órára lett meghirdetve, de az előadás ténylegesen csak negyed tízkor kezdődött. Ez jellemző Ausztriában is, ha Bécsben nyolc órakor kezdődik az előadás, pontban nyolckor a terem jóformán üres, de negyed órával később már mindenki ott van. Ez egy minta, ami azt mutatja, hogy a dolgok nem túl szigorúak, inkább könnyedebbek. Teljesen eltér a német és svájci magatartástól. Ha Németországban és Svájcban kilenc órára hirdetnek meg egy előadást, akkor kilenckor mindenki a teremben várja, hogy elkezdődjön, és ha mégsem kezdődik öt percen belül, akkor az emberek reklamálnak... Egyszóval ha ilyen szemmel kezded nézni a világot, mindenhol észreveszed az archetípusos mintát.

 

- Mi a különbség egy archetípus és egy szimbólum között?

 

- Az archetípus, ahogy én értelmezem, szimbólumok összessége. A görög istennek, Hermésznek, aki a rómaiaknál Merkúr névre hallgatott, van egy sapkája, ami láthatatlanná teszi, szárnyai vannak, amelyek segítségével mindenhova gyorsan el tud repülni. Hermész botjára két kígyó tekeredik fel, a bot és a két kígyó ugyanakkor az indiai szakrális antropológia három energiáját, az idát, a pingalát és a sushumnát szimbolizálják. Ez utóbbiak indiai szimbólumok, de mindezen szimbólumok együtt formálják Hermész archetípusát.

 

- Miként ismerte fel az archetípusok fontosságát a munkájában?

 

- A páciensek történetei mutatták meg nekem az archetípusok használatának lehetőségét, tehát az archetípusokat nem a görög mitológiában találtam meg előbb, hanem a páciensek körében. Később láttam csak, hogy a mitológiai alakok nagyon jól kifejezik ezeket a típusokat. Amikor elkezdtem természetgyógyászattal foglalkozni, segítettem olyan embereknek, akik dohányoztak, súlyproblémákkal küzdöttek. Volt egy esetem, egy illető naponta négy-öt csomag cigarettát szívott. Fülakupunktúrával kezeltem, sikeresen, mert abbahagyta a dohányzást. Ismertem a feleségét, a böjtszemináriumomra járt, egyszer később megkérdeztem, hogy van a férje. Azt felelte, hogy nem dohányzik, de borzalmas természete lett, agresszív vele és a gyerekeikkel is. Akkor felismertem, hogy a természetgyógyászattal csak áthelyezem az energiát egy másik szintre. Attól a pillanattól kezdve, hogy abbahagyta a dohányzást, a páciens agresszivitása más irányt vett, de megmaradt. A nyomást addig a cigarettára vezette át, onnantól a fiaira és a feleségére. Mondtam a feleségének, hogy szóljon a férjének, jöjjön vissza hozzám. Beszélgettünk és kiderült, hogy a probléma valóban amiatt keletkezett, mert abbahagyta a dohányzást. Először arra gondoltam, azt mondom neki, dohányozzon újra, ez jobb, mint verni a fiait. De természetesen nem tettem, inkább kerestem és találtam is más megoldást. Olvastam egy cikket olyan rabokról, akik nem doldolgozhattak, nem sportolhattak és persze nagyon agresszívek voltak. Az egyetlen dolog, ami járt nekik, az fél óra séta volt körben a börtön udvarán, az igazgató mégis meg volt döbbenve a rabok és a börtönőrök közötti hatalmas agresszió mértékén. Azután az igazgatónak eszébe jutott, hogy amikor teniszezett, levezette az összes agresszióját játék közben. Mivel nem volt semmiféle sportolási lehetőség a börtönben, készített egy betonkalitkát, adott a raboknak teniszütőt, labdát és ott teniszezhettek. Ez lett a squash őse. Két óra squash után a rabok az összes agressziójukat levezették… Nos, a páciensnek is azt javasoltam, hogy heti négy alkalommal játsszon squasht, mert ez megoldás lehet a problémájára. Bevált. Ezután természetesen azt gondoltam, mindenkinek squasht kell játszani, aki leszokik a dohányzásról.

 

 

- Gondolom, egy idő után kiderült, hogy hiba volt...

 

- Valóban, mert a dohányosoknak van egy olyan típusa, akiknek arra van szükségük, hogy a cigaretta a szájukban legyen, függőségük tehát oralitással kapcsolatos problémákra vezethető vissza. Nekik több élvezetre van szükségük. Ha valaki abbahagyja a dohányzást, olykor nem agresszív lesz, hanem kövér, mert elkezd édességet enni annak a jó érzésnek a pótlására, amit a cigaretta okozott, mikor a szájába vette. Ennél a típusnál a squash nem válik be, nekik többet kell csókolózni, több ivásra, evésre van szükségük, több érzéki hatásra, élvezetre a cigaretta pótlásához. Ezért nagyon jót tesz nekik például a masszázs. Van egy harmadik típusa is a dohányosoknak. Nekik a kezükben kell tartani valamit, az fontos számukra a dohányzásból, amit a kezükkel csinálhatnak, mint egy karmester. Nyilvánvaló, hogy ilyenkor a cigaretta helyett valami mást kell a kezükbe adni. Van egy könyvem, amit a feleségemmel közösen írtunk, ebben tizenkét típust sorolunk fel, ennyi archetípust találtunk a mitológiából is. Egyébként a feleségem is dohányzik, ugyan három-négy cigarettát szív csak egy nap, de dohányzik.

 

- Melyik archetípushoz tartozik a felesége?

 

- A Vízöntő archetípusához.

 

- Mi a megfelelő terápia egy Vízöntő dohányos számára?

 

- Például a sok, merőben szokatlan dologgal való találkozás. Jó, ha különleges, független lehet, ha a saját útját járhatja, eltérhet a megszokásoktól.

 

- Előfordul ugyanakkor, hogy valaki meg akarja oldani a problémáját, találni akar egy megoldást, egy utat, meg akarja tudni, mi az üzenet a viselkedése mögött, melyik archetípus fejezi ki az ő problémáját, és tegyük fel, hogy tisztában van mindezzel, még azt is felismerte, hogy milyen energiát kell bevonni az életébe, de mégsem tudja megoldani, és semmi sem változik meg az életében.

 

- Azért, mert nem az igazi szinten találta meg az üzenet értelmét. Például, ha valaki depressziós és felismeri az archetípust a depresszió mögött, mondjuk a Marsot, azaz az agressziót, elkezdhet piros és fekete ruhákat viselni, hogy ezzel megoldja a problémát. Ez nem fog működni, nem ilyen egyszerű. Meg kell találni azt a szintet, ami az illető életéhez kapcsolódik. Ha agresszivitással kapcsolatos a probléma, természetesen lehet piros ruhát hordani, de ezenkívül más utat is kell találni arra, hogy ezt a Mars-energiát az életébe behozza, például favágással, squash játékkal. De ez nemmegoldás a problémára, csak munka ezzel az energiával. Ha valaki igazán meg akarja oldani a problémát, igazi változásokat akar, akkor meg kell találnia azt a szintet, ami a lelkével szoros kapcsolatban van. Az agresszivitást úgy tudom levezetni a legjobban, hogy például az erdőt járom, sokkal inkább, mint például boksszal. A boksz nem jelent számomra semmit, néhányszor próbáltam, de semmi élvezetet nem okozott mások megütése. A sportlövészet sem működik, bár nagyon jól megy, de nincs benne semmi érdekes. A futás, hegymászás sokkal jobb megoldás számomra. Nekem is olyan dolgokat kellett keresnem, amik igazán kapcsolatban vannak velem. Nekem nem elég ugyanakkor csak a sport. Ha a németországi egészségügyi helyzetre gondolok, ebben is le tudom vezetni az agressziómat. Vagy jó megoldás számomra a beszélgetés egy-egy könyvről, olyanokról, amelyek a saját személyes tapasztalataimmal kapcsolatosak. 

 

- Hogy jut ideje ilyen sok könyv megírására?

 

- Nincs túl sok időm, nagyon gyorsan írok, gyorsan gondolkodom, gyorsan beszélek. Nagyon jól gépelek, és csak olyan témáról írok könyvet, ami érdekel. Soha nem írtam könyvet azért, mert valaki, mondjuk egy kiadó azt mondta. A saját ötleteimet követem. Van egy barátom, aki szociális munkás volt, de megszűnt a munkája, így én alkalmaztam, és most sok dolgot megcsinál, amit eddig én csináltam. Például elvisz mindenhová, mert én nem nagyon élvezem a vezetést, így a kocsiban is tudok alkotni. Nem szükséges valahol dolgoznom, könnyen megélek csak a könyveimből. Amit csinálok, csak azért teszem, mert számomra örömet okoz.

 

- Ilyen a gyógyászati központja is?

 

- Igen, de azt a feleségem vezeti.

 

- Milyen könyv megírását tervezi a jövőben?

 

- Tervezek egy könyvet a táplálkozásról Egészség és étkezés címmel. És van sok témaötletem, az egyik a lélek gyógyítása a testen keresztül. A legtöbb könyv azzal foglalkozik, hogy a lelken keresztül gyógyítsuk a testet, a lelken keresztül értsük meg a betegséget, oldjuk meg a problémát. De ez fordított megközelítésből is működik, a testtel való foglalkozáson keresztül meggyógyulhat a lélek... Azután tervezek egy másik könyvet általában a gyógyászatról, a németországi a gyógyászati rendszerről, egy másikat is a pszichiátriáról, miután az archetipikus gyógyítás szemináriumsorozatom egyik egyhetes alkalma a pszichiátriáról szól. Ezek az ötleteim most, de ez még változhat.

 

- Melyek azon a könyvek, amiket soha nem fog megírni?

 

- Például ami a csokoládéterápiáról szólna... Biztosan nagy könyvsiker lenne, de nem írnám meg, mert úgy gondolom, a csokoládé nem egészséges, bár tudom, hogy nagyon sok ember csokoládéfüggő. De ha összeállítanánk egy csokoládédiétát, és úgy mutatnánk be a csokoládét, mint növényt, afrodiziákumot, akkor az a sok ember, aki rossz érzéssel eszi a csokoládét, attól kezdve jó érzéssel, bűntudat nélkül élvezhetné. Ezért nagyon sikeres lenne a könyv, mert sok ember szeretne jó mentséget találni arra, hogy sok csokoládét eszik.

 

- Van olyan része a tudásunknak, amit nem oszthatunk meg más emberekkel?

 

- Igen, van, amit meg kell tapasztalni. Igazán nincs értelme könyvet írni arról, amit át kell élni, ilyenek például a légzési gyakorlatok által szerezhető élmények. Van néhány dolog, amit soha nem publikálnék, mert tudom, hogy az emberek nem fogadnák el. Soha nem jelentetnék meg könyvet az erotikáról és a szexualitásról, mert az jó alkalom lenne az újságíróknak arra, hogy rossz színben tüntessék fel a munkámat. Hallgattam például Oshót és nagyon jól éreztem magam, de amit összehordtak az ashramjáról, az egyáltalán nem volt igaz. Mindezt azért tették, mert a szexualitást szabadon kezelte és ezt az újságírók nem tudták elfogadni, ezért az egész munkájáról negatívan írtak. Ezért én óvatos vagyok ezzel a témával, ha előadást tartok, beszélek róla, de egy könyvet írni az már más. A létezés könnyűsége című könyvemben van ugyan egy fejezet erről, de szerintem az idő nem megfelelő erre. Steven Spielberg is várt tíz évet, hogy elkészítse a Schindler listája című filmjét és akkor Oscar-díjat kapott érte, nagy sikere volt.

 

- Mi a véleménye arról, amit egy tibeti tanító mondott, miszerint az összes tanítás, ami egy könyvben van, nem lehet igazán hasznos és célba vivő, mert exoterikussá válik és elveszti a titokzatosságát?

 

- Semmi nem lehet titkos, ami egy könyvben van. Szerintem a mai világban sok exoterikus alapú információra van szükségünk. Az én munkám, a könyvek, az előadások, szemináriumok szintén főleg exoterikus jellegűek. Amikor elmagyarázom az archetípusokat, a mitológiát, a betegségek lelki hátterét, azt akarom, hogy sokan megismerjék ezt a tudást, nem akarom megtartani egy szűk belső kör számára, mert megérett az idő arra, hogy ezt használják a gyógyászatban, pszichológiában. De van egy másik rész, a szimbológia, a böjtölés… Van egy tíznapos szemináriumom, amikor egy kis csoport összeül, nem beszélünk, csak böjtölünk, gyakorlatokat végzünk. Rengeteg tapasztalatot szerzünk ebben a csoportban, de erről nincs mit beszélni, erről nem írnék könyvet, nincs rajta a honlapunkon, nincs benne a programban, én hívom meg azokat az embereket, akik már több szemináriumomra eljöttek. Ez titkos egy bizonyos módon, ami nem azt jelenti, hogy nem mondom el egy olyan embernek, aki, úgy érzem, érett erre a tapasztalatra, de nem publikálom. Ebből a szempontból igaza van a tanítónak. Szögjal Rinpocse könyve az életről és halálról nagyon jó könyv, mert a Tibeti Halottaskönyv túl nehéz egy nyugati embernek. Sok ezoterikus tudást exoterikussá tett, és ez a könyv hál’ istennek sikerkönyv lett, mert nagyon sok nyugati embernek rengeteg problémája van a halál témájával, és ő sokat segített ezzel a könyvvel.

 

- Ezek szerint elmélyedt a buddhista tanításokban is?

 

- Buddhista meditációt végzek harmincöt éve. Nagyon szeretem a buddhizmust. Évekkel ezelőtt buddhista akartam lenni. Megkérdeztem Deshimaru mestertől, hogyan lehetek buddhista, azt mondta, ez nem fontos, inkább ülj le és meditálj. Ezt követtem, és hálás vagyok ezért a tanácsért, azóta is meditálok. A buddhizmust nagyszerű filozófiának tartom. Leginkább a vadzsrajána buddhizmus áll közel hozzám, nagyon gazdag mitológiája van. Ugyanakkor a zen buddhizmus zazen meditációját alkalmazom. Zen buddhizmust a jezsuita Hugo Enomiya-Lassalle atyától és a bencés Willigis Jägertől tanultam. Később felfedeztem, hogy a keresztény vallásban is van böjt.

 

- A tibeti buddhista istenek, istenségek mögötti archetipikus energia vajon a más kultúrákban élők számára is elérhető?

 

- Egészen biztosan. Úgy értem, mindenhol találni archetipikus mintákat és kapcsolatot is teremthetünk akár samanisztikus vagy indiai szimbólumokkal. Néha a jelentésük nagyon különböző, például a kínai tradícióban a sárkány a boldogságot szimbolizálja. Ezért a feng-shuival foglalkozók, akik nem gondolnak mélyen bele a szimbólumrendszerbe, sárkányt tesznek a nappaliba. A nyugati kultúrában a sárkány a sötét oldalt szimbolizálja. Ezen a szinten azt mondhatjuk, hogy a sárkány teljesen más jelentéssel bír Kínában és Németországban. De ha gondolatban megöljük a nyugati sárkányt, megöljük az árnyékot, és fényt hozunk helyébe, akkor a megvilágosodás nagy boldogsága követi. Minden kultúra másképpen tekint bizonyos dolgokra. Nem feltétlenül hiba az árnyékunk szimbólumát rakni a nappaliba, de az már problémát jelent, hogy az emberek sikert akarnak tőle, boldogok akarnak lenni a partnerükkel, gazdaggá akarnak válni, de ez nem fog működni azzal, hogy sárkányokat lógatunk német nappalikba. Ha sokat megértünk az archetípusokról, mindig látni fogjuk a különböző szinteket. Ha azonban egy háziasszony, akinek semmilyen fogalma nincs az archetípusokról, kezébe vesz egy feng-shui könyvet és szóról szóra követi, abból már lehetnek problémák.

 

 

- Az emberek többsége nem is vesz tudomást arról, még ha időnként meg is tapasztalják, hogy nemcsak fizikai törvények léteznek, hanem spirituális törvények és összefüggések is, analógiák, szinkronicitás, a makrokozmosz és mikrokozmosz közötti kapcsolat... Mit tehetnénk az emberek nyitottsága érdekében?

 

- Azt lehet csak tenni, amit én csinálok, könyvet írni, előadást tartani, interjút adni, cikket írni. De azért sok minden már megváltozott mostanára. Kezdetben lehetetlen volt a tévében beszélni erről, egy rövid cikket sem akartak megjelentetni, ma már rengeteget fizetnek érte. Nem olyan gyors a változás, de ha visszanézünk harminc évvel korábbra, azért azóta sokat változott a helyzet.

 

- És ha most harminc évvel előre tekint?

 

- Remélem, hogy találunk egy olyan utat, hogy integrálhatjuk mindazt a bölcsességet, amire a jövőben szükségünk lesz a boldoguláshoz. Tartok attól, hogy egyre több problémánk lesz egyrészt abból, ahogy a természettel bánunk, másrészt a gazdasági és politikai helyzetünkből fakadóan, vagyis hogy nagyobb háborúk lesznek, kiéleződik a harc az erőforrásokért. Ha mélyebben a dolgok mögé nézünk a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggései tekintetében, ahogy Paracelsus tette, rengeteg lehetőség van, reményt is látok, mert tudom, hogy mekkora erő képes előjönni egy böjti vagy egy pszichoterápiás időszak után, három-négy hét alatt. Ennyi idő alatt szörnyű betegségekből meg lehet gyógyulni, megváltoztathatjuk az életünket, rengeteg változást idézhetünk elő a tudatunkkal. Másfelől mégsem vagyok túl optimista, mert nagyon sok embernek kell megváltozni belülről ahhoz, hogy az a külvilágban érezhető változást idézzen elő.

Csörgő Zoltán
XI. évfolyam 8. szám

Címkék: Rüdiger Dahlke

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.