Arcképcsarnok

Sinhagupta - A belső értékek felfedezése

Beszélgetés a Kelet-Nyugat Elvonulási Központ megalapítójával


     

    Közel húszan ülünk egy teremben, melynek sarkában egy oltáron Buddha-szobor áll, előtte gyertya ég, csakúgy, mint a terem közepén. Nyugodt tekinteteket látok magam körül, ahogy kinyitom az elmélyedés, a meditáció után a szemem. Megérkeztem, nemcsak ebbe a terembe, hanem testembe is, mert az iménti gyakorlat arról is szólt, hogy jelen legyünk, s ehhez a test figyelése az egyik legjobb eszköz, hiszen a gondolatainkkal, képzeletünkkel ellentétben a testünk nem a múltban, nem a jövőben, hanem jelen van. Január első szombatján azért gyűltünk össze, hogy egy teljes napot szemlélődéssel, meditációval, elmélkedéssel, párbeszéddel és szertartással töltsünk, hogy kiderítsük, mi tart vissza minket olykor attól, hogy szívvel-lélekkel jelen legyünk világunkban. A gyakorlatokat Sinhagupta vezeti, itt ül az oltár mellett az általa létrehozott Kelet-Nyugat Elvonulási Központ meditációs termében. A nagykovácsi központot még kevesen ismerhetik, mert csak néhány hónap telt el a felavatása óta, de ha Sinhagupta álmai valóra válnak, akkor egy olyan intézmény születésénél lehettünk jelen, amely fontos szerepet tölthet be Közép-Európa szívében, a keleti és nyugati kultúrák szimbolikus keresztútján.

     

    Sinhagupta, vagy ahogy Cambridge-ben és szerte Angliában egyetemi körökben ismerik, dr. Bronwen Rees több mint húszéves írói, kutatói és előadói tapasztalattal rendelkezik a szervezeti kommunikáció és üzleti etika területén. Jelenleg az Anglia Ruskin University Nemzetközi Üzleti Kommunikációs és Etikai Központjának igazgatójaként dolgozik. Életének pedig létezik egy másik arculata, ahol inkább a Nyugati Buddhista Rend felszentelt tagjaként kapott nevén ismerik. Sinhagupta az egyik alapítója a meditációs gyakorlókból és terapeutákból álló Olvasztótégely Kutatócsoportnak, emellett a Core Process pszichoterápia és a Kum Nye meditáció elmélyült ismerője és alkalmazója. És most már évek óta tervezi, hogy Magyarországra jöjjön, sőt itt telepedjen le, itt hozza létre újszerű gyakorlatokat, szemléletmódot hozó szellemi központját. Mi más lehetne az első kérdés, ismerve, hogy egyre többen találnak nyugati országokból otthonra hazánkban, ha nem az, hogy miért épp Magyarországot választotta ő is második hazájául?

     

    Sinhagupta Danavira társaságában a Központ megnyitóján

     

    – Immár kilenc éve történt, hogy egy belgiumi konferencián odalépett hozzám egy hölgy és azt mondta: „Te fontos leszel számomra”. Természetesen engem is megleptek ezek a szavak, ilyenkor az ember vagy elrohan, vagy ott marad, és én az utóbbit választottam, kíváncsi lettem, mit is jelenthet ez. Akkoriban tanárként dolgoztam a cambridge-i egyetemen, ugyanakkor már néhány éve buddhista meditációs gyakorlatokat folytattam és azon gondolkoztam, hogyan lehetne a buddhista tanítások egy részét az üzleti élet működésébe bevonni. Illés Katalinnal, aki megszólított, s mint kiderült, szintén Cambridge-ben az Anglia Ruskin University munkatársa volt, közös kutatást kezdtünk, tanulmányokat írtunk a menedzselés gyakorlatáról, és végül is immár évek óta egy szobában dolgozunk. Mivel mindkettőnket különösen érdekelt a történelem is, idővel nemcsak a vállalatigazgatási módszerek kritikájáról írtunk, hanem történelmi érdeklődésünk folytán a múlt feldolgozatlan sebeiről is, amelyek fagyosságot eredményeznek Angliában, megtépázottságot Magyarországon. A történelmi megrázkódtatás hatása még mindkét helyen érzékelhető, és meggyőződésem, hogy ezeket a kollektív árnyékban húzódó traumatikus fájdalmakat buddhista módszerekkel enyhíteni lehet. Katalin ismerte buddhista elkötelezettségemet, ezért hamarosan megismertetett Mireisz László buddhista tanítóval, filozófussal, A Tan Kapuja Buddhista Egyház és Főiskola egyik alapítójával, akivel levelezni kezdtem. Nemcsak az volt a kapocs közöttünk, hogy az én buddhista mesterem, a Nyugati Buddhista Rend alapítója, a részben szintén magyar Sangarakshita jó barátja volt Lama Anagarika Govindának, aki László tanítójának tanítója volt, hanem az az időtlenségben gyökerező, első pillanattól tudott ismerősség is, amit vele megélek és az ezen alapuló tökéletes bizalom.

     

    Lászlónak mindig van egy hosszú távú víziója, terve, mert nemcsak visszafelé, hanem ugyanakkor előre is messze lát az időben. Nagyon megfog, nagyra értékelem, ami a Buddhista Főiskolán, ebben az Európában egyedülálló intézményben létrejött az elmúlt tizenöt év alatt, és már korán megérett bennem az elhatározás, hogy hozzájáruljak a fennmaradásához és virágzásához. Ehhez jelentős lökést adott egy újabb találkozás: egyik magyarországi utamon megismerkedtem Jáger Idával, aki filozófiát tanított a Veszprémi Egyetemen. Egyszer megkért, hogy rajzoljak egy fát, majd megkérdezte, miért nincs gyökere? Nem tudom, mondtam, de elgondolkodtatott, azután a következő napokban egy kirándulás közben azt mondta, hogy te Nyugatról jöttél és az a feladatod, hogy a Keletet és a Nyugatot összekösd. Rendkívül élénken él ma is az emlékezetemben, ami ekkor történt: váratlanul elkezdtem sírni, nagyon erős felismerés volt ez, olyan, mint egy időutazás. Valamit megéreztem, amit akkor még nem tudtam, mégpedig azt, hogy itt Magyarországon több lehetőség van a közvetlen tapasztalásra, kapcsolatfelvételre a természettel, az emberekkel. Kevésbé elidegenedett a társadalom, működnek a szimbólumok, és nem pusztán a könyvekből tudom tanulmányozni őket, hanem az élő tapasztalatból, ez az egyik oka annak, amiért itt vagyok.

     



     – Már ekkor megszületett az elhatározás, hogy létrehozd ezt a központot?

     

    Nem, akkor ez még nem fogalmazódott meg így bennem. Többnyire a tudattalanom késztetéseit követtem az egész folyamatban, az vezérelt, s inkább csak szinkronisztikus módon reagáltam a szimbólumokra, emberi jelzésekre. Az elmúlt években a buddhista gyakorlataimmal párhuzamosan a dél-angliai Karuna Intézetben egy buddhista pszichoterápiai képzést is elkezdtem, ami támaszt nyújt a saját benső folyamataim megismeréséhez. Ez egy nagyon radikális pszichoterápiai módszer, amelynek segítségével meg lehet közelíteni és fel lehet oldani a nyugati elme fagyottságát és szokásos merevségét. A megközelítés a személyiség buddhista felfogásán alapul, a gyakorlata a szemlélődésre épül, arra, hogy megfigyeljük saját belső folyamatainkat. A buddhizmus a személyiséget ugyanis folyamatnak fogja fel, innen eme pszichoterápiai módszernek a neve is. A Core Process (magyarul körülbelül „Lényeg-folyamat”-nak fordítható) elnevezés arra is utal, hogy ez egy buddhista elveken nyugvó, transzformatív, azaz átalakító jellegű pszichoterápiai irányzat, amely azon a meggyőződésen és tapasztalaton alapszik, hogy a Buddha-természet eleve bennünk rejlik. Vagyis van egy benső magja a tudatnak, ami túl van a szokásos sémákon és kondicionáltságon. Lényegileg egészségesek és tökéletesek vagyunk, és le kell hámoznunk azokat a rétegeket, amelyek meggátolják, hogy ez megnyilatkozzon. Annak felfedezésére vállalkozunk, hogy mi akadályoz meg bennünket abban, hogy tökéletesen működjünk, jelen legyünk a világban, és hogy az emberi kapcsolatok szokásmintái folytán hogyan hozunk létre minduntalan szorongást, feszültséget, haragot és lehangoltságot keltő élethelyzeteket. Ez a csodálatos folyamat pedig az emberi kapcsolatokban tárul fel, mégpedig egyfajta szemlélődő kutatásként és vizsgálódásként, amely minden – szellemi, érzelmi és archetipikus, energetikai és testi – szinten egyszerre megy végbe. Tudomásom szerint Magyarországon még nem ismert ez a módszer. Otthon végzős pszichoterapeuta gyakornokként már vezetek terápiát Cambridge-ben, speciális szakterületem az érzelmi traumák feldolgozása. Terveim szerint a központban ez is a szolgáltatások egyike lesz.

     

    – Ugyanakkor már évek óta zajlik egy együttműködés, mégpedig az általad és további három, sokéves meditációs tapasztalattal rendelkező oktató, pszichoterapeuta által megalapított Crucible Research, azaz Olvasztótégely Kutatócsoport és annak a budapesti Buddhista Főiskola Kelet-Nyugat Kutatóintézetének egyik kutatócsoportjaként létrehozott magyarországi ága között.

     

    – Igen, Agócs Tamás tibetológussal és később kollégáival három éve kezdtünk el együtt dolgozni a Crucible program itteni bevezetésén. Az Olvasztótégely részvevőit a meditáció iránti érdeklődés, valamint az a közös meggyőződés kovácsolta össze, hogy a buddhista meditációs módszerek alkalmazása jelentősen hozzájárulhatna a munkahelyek, közösségek légkörének javításához mind az üzleti, mind a közösségi szférában. Kutatócsoportunk feladata az volt, hogy ezeket a gyakorlatokat olyan nyelvre fordítsa le és olyan formába ültesse át, amely elősegítheti a társadalmi szervezetek (munkahelyek) belső életének átalakulását. A csoport támogatást kapott az Anglia Ruskin Egyetemtől annak felmérésére is, hogy ezek a gyakorlatok vajon képesek-e átlépni az országhatárokat. A Buddhista Főiskola, ahol gyümölcsöző együttműködés alakult ki és közös workshopokat tartottunk, próbaterep volt először, és most már a magyar kutatók, fejlesztők, szakemberek is készen állnak arra, hogy az üzleti szférában is kipróbálják a partnerségen és kölcsönös tiszteleten alapuló akciókutatási módszerek működését egyedi műhelyek megtartásával, vagy akár hosszabb képzési programok megvalósításával. Mindez nagyon hasznos lehet a szervezeti élet minőségének javítása, bármely egyének vagy kultúrák közti konfliktus, kommunikációs probléma, etikai dilemma vagy hatalmi viaskodás megoldása érdekében az egyéni és kollektív tapasztalat közös felderítésén keresztül. Ígéretes e lehetőségek tekintetében az is, hogy míg Nyugaton a meditáció esetében sem tudják többnyire felülmúlni, meghaladni az intellektuális megközelítést, addig Magyarországon azt tapasztaltam, hogy sikerül belemerülni az élménybe, mélyebb szinten válik lehetővé a megélés, köszönhetően talán annak is, hogy ezeket a mágikus, szimbolikus kapcsolatokat mintha a magyar nyelv is biztosítaná a tudat mély rétegeivel. Másrészt azt találtam, hogy a samanisztikus hagyomány bizonyos elemei még élnek itt, amelyek jól összeférnek a testi gyakorlatokkal, amiket a traumakezelésben is alkalmazhatunk. Egyszóval az az érzésem, hogy a kapcsolat a belső és a külső világ között sokkal szorosabb és alapjaiban nagyon különböző itt, mint Angliában vagy más európai országokban. Azért szeretek itt lenni, mert mindezek hozzásegítenek engem is ahhoz, hogy az élményeim ne legyenek annyira behatároltak.

     

     

     – Ez vezetett végül is addig, hogy az a benső központ, amit itt megtaláltál magadban, az kívül, egy ilyen elvonulási központban is megtestesüljön?

     

    – Igen, s amikor végképp elköteleződtem Magyarország irányába, akkor nagyon hamar sikerült megtalálnom ezt a házat itt Nagykovácsi szélén. Két nap elég volt ahhoz, hogy eldöntsem, megveszem, de persze utána hosszan vívódtam, mert ez is egy mások számára irracionális döntés volt. Olykor még nekem is, hiszen hónapokig újraélhettem az elveszettség érzését, amit gyerekkoromban tapasztaltam, de így utólag éppen ezért nagyon hasznos volt az az első néhány hónap, míg be nem indultak a munkák a ház átalakítása érdekében. Nagyszerű gondnokot és barátot sikerült találnom Csutoros Gergely személyében, aki a munkálatokat vezényelte. Az ő felesége, Richter Katalin a szomszédos Jógaközpont oktatója, s mára oly természetes az együttműködés, hogy a két szomszédos intézmény együtteseként immár közösen tervezzük a Kelet-Nyugat Elvonulási Központ és Jógaház létrehozását. Elkészült a magyar és angol nyelvű honlapunk is, amely a www.jogaterem.hu és a www.eastwestsanctuary.com oldalakon olvasható. Átalakított engem is, hogy az elmúlt egy évben mennyi jó szándékú, segítőkész emberrel találkoztam, beleértve téged is. Sok támogatásra volt szükségem ahhoz, hogy a benső víziómat elkezdhessem kibontakoztatni.

     

     

    – Nos, akkor ideje, hogy megkérjelek, fogalmazd is meg, milyen konkrét elképzeléseid vannak a központ jövőjét, programjait illetően.

     

    – Meglepő lesz, amit mondok, de nincsenek konkrét tervek, ugyanis azt gondolom, hogy a jövőnek rugalmasnak kell lennie, hogy sok ember elképzelése és egyéni célja beleférjen. Szeretnénk együtt megteremteni a lehetőséget ahhoz, hogy valami kibontakozzon, ahelyett, hogy egyvalaki a saját elképzelését erőltetné, mert ez a hely energetikailag alkalmas arra, hogy az emberek közös álmaiból szülessen meg a központ. Jól jelképezi számunkra ezeket a központi helyre összegyűjtött energiákat az a tavaly szeptember elején tartott nyitószertartás, amelynek során például a szentély Jógaközpont felőli kertjében a világ különböző pontjairól összegyűjtött köveket helyeztünk el egy verembe. Ezek a kövek szimbolikus alapját képezik egy majdan felépítendő buddhista sztúpának. Azt is jelzik, hogy a múlt sebeinek meggyógyításához kollektív gyógyításra van szükség. Itt megvan erre a nyitottság. Pszichológusok, sámánkutatók, asztrológusok, buddhisták, jógatanárok együtt voltak jelen a megnyitón, amelyet egy skóciai születésű buddhista barátom, a Glasgowi és a Cambridge-i Buddhista Központ megalapítója, Danavira, Patrick Dunlop vezetett, aki egyúttal a Crucible Research tagja. Az utóbbi időben együtt dolgozunk olyan kollektív és ősi gyógyításon alapuló munkamódszerek kidolgozásán, amelyek meditációk és szertartások alkalmazásával az emberben munkáló energiák feldolgozásán, átalakításán keresztül hatnak. De hogy azért a jelenről és részben már a tervekről is szóljak: a központ állandó otthont ad jóga- és meditációs tanfolyamoknak és gyógyításnak, valamint különböző előadásokat, szemináriumokat, kísérleti gyógyító foglalkozásokat és terápiákat szervezünk egyének és csoportok számára. Összefüggő megközelítés-rendszert szeretnék létrehozni annak érdekében, hogy behozzuk a szakralitást a hétköznapok világába. Szeretném ennek érdekében olykor a különböző hagyományok képviselőt is meghívni Angliából, s a gyakorlók közé sem csak a buddhista módszerek iránt érdeklődőket várjuk ezért. Együttesen olyan közösséget igyekszünk alkotni, amely menedéket kínál a modern élet hajszoltságától szorongatott embertársaink számára egy olyan helyen, ahol csendes környezetben folytatott szemlélődésre és közös szellemi gyakorlásra nyílik lehetőségük. E hegyektől övezett menedékhelyen elegendő tér és idő áll rendelkezésünkre, hogy felfedezzük önmagunkat, hogy újra felleljük a kapcsolatot elfeledett múltunkkal, megtanuljunk odafigyelni csendes belső központunkra és közben mégis otthon legyünk globalizálódó világunkban.

    Csörgő Zoltán
    XIII. évfolyam 2. szám

    Címkék: Sinhagupta

      Aktuális lapszámunk:
      2018. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.