Arcképcsarnok

Szellemi ébredésben találhatunk vissza önmagunkhoz

Interjú Szőke Zoltán színésszel játékról és valóságról, egy új kor kezdetéről és a rohanó világról

    Szőke Zoltánt sokan azonosítják húsz éve játszott sorozatbeli szerepével, Berényi Miklóssal. Akinek azonban van alkalma megismerni őt, egy másféle embert talál a Barátok köztben alakított szerep mögött. Beszélgetésünk során az is kiderül, hogy e szerep mégis kulcsfontosságúnak bizonyult a színész életének és fejlődésének alakulásában. A kíméletlen és önző üzletember figuráját egy spirituális gondolkodó játssza. A Fészek Művészklubban beszélgettünk az élet apró és nagy dolgairól.


      

    ‒ Laktóz-, cukor- és gluténmentes süteményt kért, és kamillateát. Ennyire egészségtudatosan él?

    ‒ Engem még úgy etetett a nagymamám és az édesanyám, hogy amit találunk a fán, a kertben, az a legjobb táplálék. Ma el vagyunk kényelmesedve: januárban epret eszünk és görögdinnyét. Vallom, hogy amit eszünk, azzá leszünk. Rengeteg szemetet megetetnek velünk! Ha túl akarjuk élni az élelmiszeripar csapdáit, meg kell fontolnunk, mit veszünk magunkhoz, mind a táplálék, mind az információ tekintetében. Nem divatból vagy hóbortból igyekszem egészségesen táplálkozni és élni, tisztán tartani a testem és a szellemem, hanem tudatosan. A testünk a szellemünk temploma, vigyáznunk kell rá.

     

    ‒ Hisz a reinkarnációban is?

    ‒ Tradicionális vallásos nevelést kaptam otthon, a Vajdaságban. Ez a fajta gondolatiság közelebb áll hozzám, mint amit a hittanórákon tanultunk, de nem vagyok buddhista, sem hindu. Amúgy sem szeretem a kategóriákat. Igyekszem begyűjteni azokat az információkat, amik az érdeklődési körömbe tartoznak, és az ember egy adott életkorban – ki előbb, ki utóbb – felteszi magának az alapvető létkérdéseket, és keresni kezdi rájuk a válaszokat.

     

    ‒ Ilyen válaszkeresés az is, hogy ezoterikus tanítókat hallgat? Most például azért találkoztalálkoztunk itt, mert lesz egy sámántudásról szóló előadás, amin részt akar venni.

    ‒ Manapság mindent besöpörnek az ezotéria szőnyege alá. Ezek az előadások, információk szembejönnek velem, és hajt a természetes kíváncsiság.

     

    ‒ Mit szólnak ehhez a színésztársak, ismerősök?

    ‒ Húsz éve biztosan bolondnak tartottak volna, negyven-ötven éve pedig máglyán égettek volna el. Manapság sem érdemes mindenről beszélni, de a világ lassan ébredezik. Ha az ember nyitottá válik, megkapja azokat a lehetőségeket, amik által fejlődhet. Tele vagyunk kérdésekkel. Kölyökkoromban evilági, gyakorlati kérdésekkel voltam tele, akkor sem az iskola érdekelt. Tizenkét évesen kultúráját, elsajátítottuk egymás nyelvét...

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin februári lapszámában olvashatják!

    Zimber Szilvia
    XXIV. évfolyam 2. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.