Arcképcsarnok

Szendrey Jutka: Mindig most van

Beszélgetés lapunk állandó munkatársával

Kezdetben volt a természetgyógyászat, s egy másik kezdetben volt a Természetgyógyászat. Idővel mindkettő meghalt egy kicsit, de ma már újból él a természetgyógyászat, s van Természetgyógyász magazin is. Szendrey Jutka asztrológus kezdetektől fogva munkatársa a lapnak.  


Szendrey Jutkát – akárcsak a korábban már bemutatott szaktekintélyeket – nem könnyű meghatározni. Akik ugyanis a teljességet keresik, soha nem szorítják be magukat egyetlen, jól körbehatárolható területre. Jutka asztrológiai rovatot vezet a lapban, ugyanakkor jógával, személyes életvezetési tanácsokkal is segíti azokat, akik kapcsolatba akarnak lépni önvalójukkal. Persze fölmerül a kérdés: ő miként jutott azokhoz az energiaforrásokhoz, amelyekből évtizedek óta másokat is képes táplálni?

 

– A hetvenes években jógázni kezdtem – meséli. – Akkor ez még különleges, bizonyos szempontból félelmet keltő tudásnak számított, ezért nem is merték az igazi nevén nevezni. Speciális testedzési módszernek titulálták, ami persze mit sem változtatott a lényegen. A jógakörben találkoztam néhány olyan emberrel, aki horoszkópkészítéssel foglalkozott. Sokat beszélgettünk, de eleinte nem hittem az igazukban. A jóga arra tanított engem, hogy a sorsom irányítása kizárólag az én kezemben van, ők meg azt mondták, egy képletből meg lehet határozni például a betegségeket, a sorsfordító eseményeket. Gondoltam, érdemes lesz megismerkedni az asztrológiával, hogy legalább tudjam, mivel vitatkozom. Aztán döbbenten tapasztaltam, hogy mindazt, ami addig történt velem, s amit önmagamról tudok, a képletem tükörként ragyogja vissza. Többé nem volt kérdés, hogy az asztrológiában is el kell mélyülnöm.

 

– Hogyan, kitől lehetett ilyesmit tanulni akkoriban?

 

– A kezdet nem volt könnyű, mert nehezen lehetett szakirodalomhoz jutni. Magyarul csak Baktay könyve forgott bizonyos körökben, minden egyebet külföldről lehetett beszerezni. Szerencsém volt, mert a főiskolán külkereskedelmi szakot végeztem, így több nyugati nyelvet jól megtanulhattam. Fordítani kezdtem hát magamnak, később pedig, amikor nyíltak a kulturális határok, egy Magyarországra érkező guru előadás-sorozatain tolmácsoltam. Sokat fejlődtem ekkor, mert ő az ájurvédikus gyógyítást, a jógát és az asztrológiát állította párhuzamba, s megmutatta a különböző területek közötti mély összefüggéseket. Mivel gyógyított is, megkért, hogy készítsem el a páciensek képletét, s annak ismeretében döntött a terápiáról. A nyolcvanas évek elején jutottam el odáig, hogy megnyissam az első asztrológia- és jógatanfolyamomat. Tanítványaim egyénre szabott gyakorlatokat végeztek a képletük alapján. Éppen a rendszerváltozás évében jelent meg első könyvem, a Kozmojóga, majd nem sokkal utána a Gyógyító horoszkóp, amelyben az asztrológiai alapú gyógyászat lehetőségeit fogalmaztam meg.

 

– Hogyan befolyásolják a bolygóállások a gyógyítást?

 

– Egy-egy konstellációt jelképként kell értelmeznünk. Amit fönt látunk, az nyilvánul meg lent is, hiszen a természet egy és oszthatatlan. Minden testrészünk egy adott állatövi jegy, és minden szervrendszerünk egy bolygó uralma alá tartozik. A bolygójárások tendenciákat mutatnak meg nekünk. Már Hippokratész is azt tanította a leendő orvosoknak, hogy soha ne érintsék késsel azt a szervet, amelynek az állatövi jegyében éppen növekszik a Hold. De az ókori ember a bolygóállások függvényében termesztette, gondozta, szedte és alkalmazta a gyógynövényeket is. Ebből a régi tudásból a holdjárás szerinti gyógyítás tudományát mentettük meg. A Hold megfigyelése egyszerű, hiszen mindenki látja, követheti a változásait.

 

– Asztrológusként mi a fő területe?

 

– Elsősorban az aszcendens beállítása. Ez azért lényeges, mert az emberek nem tudják, igazából mikor született a gyermekük. Tapasztalataim szerint ugyanis nem lehet pontosan megfigyelni azt a pillanatot, amely igazán jelöli az aszcendenst. Úgy gondolom, egy gyermek akkor születik meg, amikor az önvalója tudomásul veszi, hogy többé nincs együtt az anyával, hanem önmagáért kell felelősséget vállalnia. Felnőtteknél valamelyest könynyebb a munka, mert a már megtörtént életeseményeik igen árulkodók. Pici babánál mindkét szülő képletére szükség van. Hosszú évek alatt kidolgoztam egy módszert, amellyel pontosíthatom a gyermek születési idejét.

 

– Ezoterikus gondolkodók úgy tartják, a lélek választja a magának a születés körülményeit.

 

– Én is ezt gondolom. Mindenki meghatározott feladattal érkezik le, aminek a tudatában is van. A feladathoz mérten választ szülőket, vagyis megfelelő genetikát, illetve bolygóhelyzetet és akár földrajzi helyet, kultúrát is. A körülményeknek a lehető legjobban kell támogatniuk az elérendő célt egy adott életben.

 

– Miért nem emlékezünk az előző életeinkre?

 

– Mert akkor nem koncentrálhatnánk a jelen feladatainkra. Ha kötne bennünket a múlt emlékezete, akkor nem lennénk képesek jól változtatni a sorsunkon. Nem szerethetnénk azt, akit kell, s nem lennénk kellően óvatosak sem. Nagyon megzavarná az embert, ha például fölismerné valakiben azt, aki egy előző életben komolyan ártott neki. Szerintem annak kell örülni, ami van. Meg kell tanulnunk elengedni mindazt, ami visszatart bennünket, ami nem valódi, csak a vágyainkban és a félelmeinkben létezik. Ez a jóga első alapvetése is. Mindig a jelen pillanatot éljük, a többi múlt vagy jövő a tudatunkban, de spirituális szempontból már vagy még nem számít. Éppen ezért nem vagyok híve a gyermekkori traumák túlzott analízisének, a régi sebek föltépésének. Örök életű részünk ismeri a teljességet, közvetlen kapcsolatban van a teremtéssel, és nem áll az egó befolyása alatt. Tudja, hogy az életben mindig most van. Ez az örökkévalóság misztériuma.

 

 

– Igen, de testben élünk, és folyamatosan küzdünk valamiért.

 

– Csak az egó küzd, de a sikere nagyon kétséges, mert vagy nem tartós, vagy ha igen, akkor nem örömteli. Ezért mondom, hogy az önvalóval kell kapcsolatba lépnünk, mert az a helyére tesz mindent. Hat éve dolgozom olyan négylépcsős jógagyakorlattal, amely megtanítja az embert a kapcsolatfelvételre. Aki elsajátítja, belső biztonságot, nyugalmat kap, és harmóniában él. Megtanulja, hogy sokszor nem azt kell tennie, amit elhatározott, hanem hagynia kell, hogy a dolgok szabadon folyjanak körülötte. Azt is, hogy a létezésben nincsenek véletlenek.

 

– Ezek szerint az is sorsszerű volt, hogy Szendrey Jutka a magazin munkatársa lett?

 

– Találkoznom kellett Görgei Katalinnal, aki pontosan értette, hogy miről beszélek. Ő keresett meg a lap indulásakor, és ezt nagy megtiszteltetésnek érzem. Azóta segítem az olvasókat.

 

– Sokan fel is hívják, vagy személyesen jönnek el. Mire kíváncsiak?

 

– Többnyire egy-egy esedékes orvosi beavatkozás kapcsán kérik ki a véleményemet. Ha komoly a dolog, elkészítem az illető képletét is, és annak alapján adok tanácsot. Nemegyszer kiderül, nem is műtétre van szükség, inkább pszichés oldásra. Máskor pedig megfelelő időpontot keresünk a beavatkozáshoz a holdjárás alapján. Növekvő holdnál gyarapszik, holdtöltekor tetőzik, fogyó holdnál pedig csökken az energia, ami újholdnál éri el a minimumot. Műtétet nem érdemes sem holdtöltekor végezni, sem akkor, amikor a beteg szerv állatövi jegyében jár a növekvő hold, mert fokozódik a vérzés. Fogyókúrát is a fogyó hold két hetében végezhetünk sikerrel, mert akkor „ürülés” van, gyorsabb az anyagcsere, és kevésbé rakódik le a fölösleg ugyanolyan étkezés mellett. Nincs szükség drasztikus diétára, elég, ha vezettetjük magunkat a természettel. És ez az élet minden területére igaz.

Niczky Emőke
IX. évfolyam 10. szám

Címkék: Szendrey Jutka

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.