Arcképcsarnok

Tarr Bence László - Belülről izzó tűz

Beszélgetés Tarr Bence László filozófus íróval

    Tarr Bence Lászlót legtöbben mint buddhista tanítót, a spirituális létszemlélet gyakorlati aspektusait oktató önfejlesztő „trénert” ismerik. Több mint 15 éve foglalkozik humán- és önfejlesztéssel, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Az egyetemes emberi kultúrtörténet és etnohistória tanulmányozása vezette a gyakorlati filozófia kérdéseihez: hogyan alkalmazható a régi korok és más kultúrák szellemi hagyatéka a modern nyugati társadalomban? Sokan hídépítőnek tartják, aki képes a keleti gondolkodás szellemi értékeit a nyugati ember gyakorlati életébe integrálni.


    – Nagyon sokféle dologgal foglalkozol, önfejlesztő és önismereti tréningekkel, tűzön járással, szabadegyetemi oktatással, írással, zenével, filmkészítéssel. Valójában kinek és „minek” tartod magad?

     

    – Valójában nehéz lenne egyetlen foglalkozást vagy titulust a nevem mellé rendelni, hiszen rendkívül szerteágazó mindaz, amivel foglalkozom. Minden érdekel, és valószínűleg ez az egyetemességre törekvő, szerteágazó érdeklődés mindig is sajátom lesz. A világ teljessége érdekel, hogy itthon és máshol, más kultúrákban hogyan élnek, mit gondolnak az emberek. A filozófiai kérdések izgatnak igazán: honnan jövünk, hová megyünk halálunk után, van-e öröklét, van-e természetfölötti, kicsoda Isten és micsoda az ember, mi a viszonyuk és mit gondolnak erről más népek más kultúrák, más korok emberei. Nagyon sokat tanultam és tanulok erről. Az életemet egyetlen csodálatos utazásnak tartom, amit a folyamatos felfedezés vágya és a nagy felismerések, eszmélések boldogsága vezet.

     

    – Hogyan jut el egy teoretikus gondolkodó, aki filozófus és bölcsész, a tűzön járáshoz?

     

    – Sokat köszönhetek a Tan Kapuja Buddhista Főiskolának és a Szintézis Szabadegyetemnek, az itt eltöltött éveim vezettek rá arra, hogy minden bölcseleti felismerés valójában csak akkor hasznos, ha a gyakorlatban is valamilyen tényleges változást eredményez. Ezért is kezdtem az emberi teljesítőképesség és az emberi tudatosság határterületeit kutatni. Meggyőződésem és gyakorlati tapasztalatom, hogy az ember világának önmaga önkorlátozó hiedelmei szabnak határt, világképünk döntően befolyásolja, mit tarunk lehetetlennek és lehetségesnek. Ennek elméleti hátterét a 15 éve működő Szintézis Szabadegyetemen oktatom, ahol most indul ismét a PSZI-Modul elnevezésű, FAT akkreditált alternatív pszichológiai képzésünk. Ennek keretein belül tanítjuk, hogy tudati elvárásaink hogyan befolyásolják valóságunkat, és hogyan változtathatunk tapasztalati világunkon, pusztán az elmefolyamataink feletti uralom megtanulásával. A tűzön járás már csak egyetlen lépés ettől. Gyakorlati próbája annak, amit elvben belátunk, felismerünk. Mégis nagyon más, amikor valaki egy 700 C-fokos parázsszőnyegen sértetlenül sétál, mint amikor arról teoretizál, hogy minden fejben dől el.

     

    – Családos ember vagy három gyermekkel. A családod hogyan tolerálja a spiritualitásban ilyen mértékben való elmélyülést? Netán a feleséged is hasonló beállítottságú, tehát ugyanúgy érdekli, talán még foglalkozik is vele?

     

    – Feleségem klinikai gyermekpszichológus, terapeuta. Középiskolás osztálytársakként szerettünk egymásba, nagyon fiatalon. Most már tudjuk, nekünk nem a párválasztás labirintusjátéka rendeltetett: egymásba szeretve, bízva, együtt fejlődve, egymást támogatva több mint húsz éve vagyunk lelki társai egymásnak. Ő a pszichológiát és a lélektant választotta, én a filozófiát és a spiritualitás útját – tökéletesen kiegészítjük ezzel egymást.

     

     

    – A gyerekek mit gondolnak apjukról? Mit jelent számukra az üvegcserepeken járás, a tűzön járás, vagy például, hogy megtanultad torokkal meghajlítani a betonacélt. Vagyis ezeket a „paranormális” jelenségeket, amire képes vagy?

     

    – Amiket megtanultam, mindenki megtanulhatja, ezek csak olyan értelemben paranormális képességek, hogy a köznapi gondolkodás nem tartja „normálisnak”. Három gyermekünk például természetesnek tartja mindezt. Ők folyamatosan azt tanulják, hogy a világ olyan, amilyennek mi magunk teremtjük, és hogy teljesítőképességünk határai sokkal kijjebb vannak, mint gondoljuk. Sokat foglalkozom a gyermeknevelés spirituális aspektusival gyakorlati oldalról is.

     

    – Most jelenik meg „Az Örök Élet forrása” című gyűjteményes köteted. Kinek ajánlod?

     

    – Mindenkinek, mert ez egy olyan útmutató, ami a szerteágazó és látszólagos töredezett élet különböző fontos kérdéseire ad választ a spirituális létszemlélet oldaláról. Egyfajta meditációs könyv, ahol rövid fejezetekbe tömörítve az élet egyes vetületeiről kaphatunk magyarázatot, hogy mi a boldogság, mi a hűség, mi a szabadság. Mi a spirituális gyermeknevelés, vagy mi a boldog házasság záloga. A kötet arra törekszik, hogy felmutassa az emberi élet teljességét, csodálatos értékét. Hogy szellemi útmutatást adjon mindazoknak, akik a mulandóban az öröklétet és a spirituális értékek világát keresik.

     

    - Miért az Örök Életről nevezted el ezt a forrást?

     

    – Hiszem azt, hogy az „örök élet” nem a végtelenül hosszú életet jelenti. Hanem az olyan életet, ami tartalmas, esszenciális, aminek valódi súlya és értéke van. Ma a többség nem ezt keresi, a mennyiségi gondolkodás bűvkörében él. A minőségi szemlélet elsajátítása, a valódi értékek felfedezése teremti az öröklétet. Ennek forrásához vezetnek el írásaim.

     

     

     

     

    – Istenes verseid erősen ezoterikus hangvételűek. Számodra mit jelent a költészet? Mennyire tartod magad ezoterikus írónak?

     

    – Az ezotéria kifejezést ma sokan félreértik, pedig ennek eredeti jelentése egyszerűen „zárt tér”. Arra utal, hogy az életnek vannak olyan rejtett aspektusai, amik első ránézésre nem magától értetődők. Ezoterikus beavatottnak lenni annyit jelent, hogy az ember már látja azokat az átlagos gondolkodás elől elzárt területeket, összefüggéseket, amit a köznapi értelem felfogni képtelen, vagy egyszerűen nem lát át. Ilyen értelemben ezoterikus írónak tartom magam, és esszéim, valamint verseim pont ezt az ezoterikus tudást teszik exoterikussá, azaz mindenki számára elérhetővé.

     

    - Húsz év tanulása, önfejlesztése, önismerete és tanítási gyakorlata áll mögötted. Mit tartasz legfontosabb felismerésednek?

     

    – Talán azt, hogy minden ember szükségszerűen más úton jár, más útonmódon fejlődik. Ami nekem célirányos fejlesztő hatású eszköznek bizonyult, más embernél gátló tényezőként jelentkezhet. Nekem a vallásgyakorlás, a filozófiai gondolkodás hasznos módszernek bizonyult, de nagyon sokan akadnak el ezeken az utakon. Az önmegvalósításhoz vezető utak csak eszközök, lehetséges módszerek, amik hasznos felismeréseik által segítik lelki fejlődésünket. Ezeket sem  abszolutizálni, sem kizárólagossá tenni nem lehet. Talán pont erről szól számomra a Szintézis Szabadegyetem is. Felmutatni az emberi önmegvalósításhoz vezető utak sokszínűségét. Az emberi pszichében rejlő lehetőségek végtelen szivárványát. Nincs univerzális recept, nincs egyetlen út. Akármennyire fáradságos, minden embernek a saját útját kell járnia, fel kell fedeznie, őt mi vezeti a magasabb világok megismeréséhez.

     

    – Végül hadd kérdezzük meg: téged sokan korunk szellemileg éber, felébredett, „megvilágosodott”tanítójának tartanak, mit jelent ez?

     

    – Hadd válaszoljak a Buddha szavaival: „Évezredek sötétségét elűzi egyetlen gyertya lángja, ne
    átkozd a sötétséget, gyújts világot.” A megvilágosodás relatív fogalom. Minél nagyobb szellemi homályban élnek az emberek, a világos, tiszta gondolatok annál ragyogóbb felismeréseknek tűnnek. Valójában az általam újra fogalmazott bölcsességek egy időtlen tudás aktualizált megfogalmazásai.

     

    Paulinyi Tamás, prof. dr. László Ervin és Tarr Bence László

     

    Érdemem legfeljebb abban áll, hogy ismerem az emberi egótól megtisztult forrást, az őseredet tisztánlátását, amit nem szennyez képzet és indulat. Aminek szabad utat engedek, az felettem áll. Az nem „én” vagyok, ami általam megszólalhat, ez az ősforrás. Nem tulajdonítom magaménak mindazt, amit elmondok vagy írásaimban közlök, inkább hálát és boldogságot érzek, hogy részese lehetek annak a bölcsességnek, ami általam a világban megnyilvánul. És arra tanítok minden embert, hogy hogyan válhat maga is ilyen szabad és tiszta úttá, hogyan fogadhatja be és adhatja át másoknak a végtelent.


    Névjegy

    Tarr Bence László

    Tarr Bence László 1974. október 26-án született, egypetéjű ikerként. Keleti és nyugati filozófiát tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, valamint a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, többször járt a Távol-Keleten, Indiában, Tibetben. Indonéziában végzett terepmunkát mint kulturális antropológus, a toradzsa nép temetkezési szokásaiból írta diplomamunkáját. 1997 és 2004 között buddhista tanítóként hét éven át tanított a buddhista főiskolán, majd 2004-ben a Szepes Mária és prof. László Ervin védnöksége és Paulinyi Tamás szakmai igazgatása alatt működő Szintézis Szabadegyetem oktatási tevékenységéért felelős vezetője lett. 2005-ben az MTV „Világokon Át” című sorozatának több részében működött közre, majd az MTV Példabeszéd sorozatában. 2011-ben saját filmet rendezett „Belülről Izzó Tűz” címmel. Publicistaként 2001 óta különböző ezoterikus lapokba ír, több ezoterikus témát feldolgozó kötet alkalmi szerzője. Októberben jelenik meg első önálló esszégyűjteménye „Az Örök Élet forrása” címmel, és Papp Norbert festőművész illusztrációival istenes verseinek gyűjteménye, „Mindenek Ostroma” címmel a Tarandus kiadó gondozásában.

    Könyvismertetők

    Az Örök Élet forrása

    A kötet filozófiai létkérdésekre adott válaszok gazdag gyűjteménye, amelyek közérthető formában tárják elénk a világ rejtettebb összefüggéseit. Az Örök Élet forrása a széles körű műveltség kincsestára, melyben híven tükröződik a huszadik század végén született modern ember kulturális sokszínűsége, szinkretizmusa.

     

    A kötet előszavában a szerző így ír: „Az írás kezdettől fogva társam a megismerésben. A szavak varázslatos mágiája mindig is elbűvölt. Egyetlen szó, például a „»szeretlek «”, egy világot építhet vagy dönthet romba. Ezért számomra a szavak művészete a világ megismerésének misztikus eszközévé vált. Egyetlen jól megfogalmazott mondat több felismerést hozhat, mint bármely hosszú idővel eltöltött tartalmatlan élet. Kötetem meditációs könyvnek szánom, amelyből egy-egy fejezetet elolvasva, eltöprenghetünk lelkünk rezdülésein. Milyen húrt penget meg bennünk az öröklét, ahogy a szavak varázslatos bűvöletében rácsodálkozunk belső világunkra.

     

    A létezés egy magasabb horizontján a szavak elcsitulnak. Helyüket átadják egy sokkal teljesebb megélésnek, amely túl van a megértés sziszifuszi kényszerén. A szavakon túli csendes ébredés világos fényénél meg lehet próbálni úgy rendezni a szavak árnyképeit, hogy azok önmagukon túlmutatva leképezzék a valóság magasabb vetületeit. Erre tesznek írásaim kísérletet.”

    Mindenek Ostroma

    Tarr Bence László esszék, tanulmányok, novellák mellett húsz éve ír verseket, amelyek tárgya gyakran az Istent kereső ember viszonya az élethez, valláshoz, az örökléthez. Versei filozófiai létkérdések mélységes mély tükrei, melyben híven tükröződik a huszadik század végén született modern ember kulturális sokszínűsége, szinkretizmusa.

     

    A versek a klasszikus műveltség gyöngyszemei, amelyek számos spirituális hagyományból merítenek. A halmozott rétegeken átsejlik a mitológiai, hermetikus, alkimista és keresztény szimbólumvilág harmonikus egysége. Ezek a versek meditációs formák, melyek felett merengeni és gondolkodni kell. Ezt az elmélyülést segítik Papp Norbert festőművész grafikái, amelyek önálló értékkel bíró táblarajzok – a versek képbe öltött és tovább gondolt másai. Ez az összművészeti forma teszi egyedülállóvá azt a barangolást, amelyre ez a mű késztet bennünket.

    -tgym-
    XVII. évfolyam 9. szám

    Címkék: Tarr Bence László

      Aktuális lapszámunk:
      2019. augusztus

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.