Asztrológia

A Farkas (február 19. – március 20.)

Jellemrajzok és totemek az indián életkerékben 3. rész

„Mi is hát az élet? Egy tűzvillámlás az éjben. Csak a bölény fujtatása a télben, Csak a fű közé merészkedő Kicsiny árny, És elillan a naplementével.” (Fekete Láb)


A február 19. és március 20. közötti időszak „születési toteme” a farkas

 

Az észak-amerikai indiánok időtlen idők óta a természet rezgéseien éltek, s ezáltal ismerték eredendő törvényszerűségeit is. A világegyetemmel és a földi jelenségekkel való kapcsolattartásuk alapvető eszköze pedig az ún. életkerék volt. Ez egy olyan alakzat, amely a világ önmagába visszatérő, örökösen megújuló rendszerét ábrázolja, mint egy a világ összhangzattani beosztására szolgál. Az életkereket kövekből bárhol ki lehet rakni, jeléül annak, hogy a mi világunk és a szellemvilág törvényei mindenütt azonosak, helytől és időtől függetlenül.

 

Az életkerék 12 beosztásból tevődik össze, amely a „Föld szövedékének” 12 aspektusát mutat a meg, vagyis 12 módot talál arra, hogy részletesen jellemezni tudja az egyes emberi, állati, növényi és ásványi „személyiségtípusokat”, illetve ezek összefüggéseit. A közös rezgések rendszerében egy-egy periódus szülötteinek tulajdonságait, életútját az életkerék, illetve az indián életfilozófia szerint a következő tényezők határozzák meg: a születés dátuma, a földi befolyások, a Naptól eredő áramlások, a meghatározó szélirány és elem, az „eredendő klán”, a totemek, a személyiség kifejeződése, a szerelmi és érzelmi élet, a külső és belső elérendő célok, a nehézségek, az életút és a fő elérendő célok. Mindez nemcsak önismereti célokat szolgált, hanem azt is megmutatta – és megmutatja –, miként tudunk legoptimálisabban viselkedni egy-egy periódus szülötteivel szemben.

 

A három téli periódusnak közös meghatározó ereje van, ez minden szelek legerősebbi ke, az északi szél, és közös „általános totemállata” van, ez a bölény, amely az indiánok egész életének döntő tényezője volt, hiszen minden porcikáját felhasználták. Az általános totem adja az illető időszakban az erőt, a vadászsikert, a szerencsét.

 

 

A bölény minden porcikáját felhasználták az indiánok

 

A február 19. és március 20. közötti időszak „születési toteme” a Farkas, amely növényi totemtársával, az útifűvel és ásványi totemtársával, a jádéval az időszak szülöttére jellemző tulajdonságokat határozza meg. Minden periódusnak van ezen kívül egy „polaritástoteme”, amelynek tulajdonságai jótékonyan kiegészítik az adott kor szülöttének jellemrajzát, valamint egy „elemi klánja” is, amelyik stabilizáló tényezőként szolgál a többiekkel együttműködve. A Farkasok polaritás toteme a Medve, míg elemi klánja a Békáké.

 

A tél harmadik ciklusa az indián földkeréken a heves szelek befolyása alatt áll, amelyek ráadásul gyorsan és kiszámíthatatlanul változtatják irányukat. A Farkas időszak szülöttei szintén nagy hajlandóságot mutatnak arra, hogy gyorsan változtassák véleményüket, vagy energiáikat a korábbival tökéletesen ellenkező irányban használják fel. Ez az irányváltási képesség azonban hasznukra is válhat, hiszen felülemelkedhetnek el lenségeskedéseken, sértéseken, csalódásokon, s változatlan erővel, határozottsággal mehetnek tovább életútjukon.

 

Az időszak befolyásoló szele a jeges, de mégis nagy föld alatti erőket megmozgató északi szél, bár a Farkas időszak uralkodó iránya az északi-északkeleti.

 

Az Észak a tisztaság és a megújulás hatalmas erejének szimbóluma az amerindiánoknál, de a bölcsesség és a megismerés meghozója is. Az északi égtájhoz tartozó totemállat a bölény, amely az élet nyugalmának, a test és a szellem táplálásának elősegítésével fantasztikus kiindulási alapot teremtett az új felfedezésekhez, tapasztalatszerzésekhez, s általában az élet egyensúlyainak megtartásához.

 

Az útifüveknek nagy respektje volt az indiánok körében. Főzetét a nyálkahártyák gyulladása esetén, légcsőhurut, gyomor- és bélhurut kezelésére használták
 

A Kelet az ébredést és a megvilágosodást hozza az indián nép számára. Az észak-északkelet tehát átmeneti állapot, amelyet a féléber állapothoz hasonlítottak. Ekkor a test már kipihent, feltöltődött energiákkal, de a szellem még csak feldolgozza az álomban neki juttatott információkat. Az igazán fontos az, hogy az észak-északkelet által adott erőt, sugallatokat érdemben fel tudjuk használni a külső tevékenységet megengedő éber állapotunkban, s hűen tudjuk követni az útmutatásokat fizikai, mentális vagy érzelmi téren.

 

Ez az „átmeneti” állapot olyformán mutatkozik meg a jegy szülötteinél, hogy érzékenyek a misztikus dolgok iránt, finom megérzésekkel rendelkeznek, pszichés tulajdonságaik átlagon fellüliek. Képesek a belső megtisztulásra, képesek elfeledni a bántásokat, sérelmeket, azért, hogy új erővel koncentrálhassanak arra, hogy kielégítsék az ismeretek és a bölcsesség utáni kielégíthetetlen vágyukat.

 

A Farkas periódus meghatározó elemei a levegő és a víz. A levegő a mentális megtisztulás elősegítője, amely nem valami bűnbánatot jelent elsősorban, hanem azoknak a félelmeknek, felesleges frusztrációknak, aggodalmaknak a kiűzését, amelyekből az életuntság, a kifáradás, kiégés születik.

 

A víz elem, amely ebben a periódusban keveredik a levegővel, a szimpátiát, az együttérzést erősíti. „A víznek a felhőben össze kell gyűlnie, hogy a levegő a magasba emelje, tovaszállítsa, s az lehűlve és besűrűsödve eső formájában táplálhassa a Föld Anyát.”

 

Az intellektusnak (a levegőnek) szüksége van az érzelmekre (a vízre), amit a távol-keleti filozófusok úgy fogalmaznak meg, hogy a szeretet által motivált felelősség kell hogy irányítsa tetteinket!


A születési totem: a farkas

Házikutyánk őse, amely oly elterjedt volt az északi féltekén, az ember általi kíméletlen üldözés  következtében csaknem kihalt Európában, s a legveszélyeztetettebb fajok közé tartozik Észak-Amerikában is. Magányosan, párban vagy csordában egyaránt vadásznak, de a párok egy életen át együtt maradnak.

 

A farkas nagy tiszteletnek örvendett Észak-Európa ősi törzsei körében. Már a kelták is a tavaszt megelőző időszakot a Farkas havának keresztelték el. Az észak-amerikai indiánok a farkasokat gondolatvilágukban a hegyvidékkel és a magaslatokkal kötötték össze. Benne valamely tanítót, szent útikalauzt láttak. Az amerikai pusztákon élő prérifarkas közeli rokona a farkasnak, s azt nagy szemfényvesztőnek tartották, mivel a ravaszság és a komédiázás stratégiájának részét képezte.

 

Tőle kölcsönözték a sámánok a meglepetés művészetét, s azt a technikát, hogy a szokványos és mindennapos köntösébe bujtassák a spirituális igazságokat.

 


A növényi totem: az útifű

Ennek számos változata van, melyek egyszerűnek tűnő útszéli gyomnövények. Az útifüveknek nagy respektje volt az indiánok körében. Nagyjából ugyanolyan célokra használták, mint az európai gyógynövénytudorok. A friss levelek a sebek gyógyulását segítették elő, enyhítették a rovarcsípések okozta fájdalmakat. Főzetét a nyálkahártyák gyulladása esetén: légcsőhurut, gyomor- és bélhurut kezelésére használták A levelekből kisajtolt olajat különböző bőrbajok kezelésére vetették be, míg a gyökerét fogfájás csillapítására alkalmazták.

 

A Farkas totem szülöttjei – hasonlóan növényi totemjükhöz – általában komoly gyógyító képességekkel bírnak, főleg a lelki bajok terén. Vigasztaló, lelket erősítő tulajdonságaik megnyugvást és harmóniát hozhatnak testi és lelki problémák esetében egyaránt. Ehhez azonban – növényi totemükhöz hasonlatosan – meg kell tanulniuk erősen a földben gyökerezni, vagyis nem a felhőkben ábrándozva, a realitásoktól elszakadva nyújtani segítséget.


Az ásványi totem: a jáde

A jáde viaszos kinézetű nemes ásvány, s bár több színben előfordul, legtöbbször nyugalmat sugárzó zöldes árnyalatát dolgozzák fel. Az egyik legkeményebb kőfajta, amely nátrium- és alumínium-szilikátból épül fel. (Tévesen sokszor azonosítják a nefrittel, amely főként kálium-szilikátból áll és keménységi foka is kisebb.)

 

 

Az észak-amerikai indiánok időtlen idők óta szinte benne éltek a természet rezgéseiben, s ezáltal hitték, hogy ismerik eredendő törvényszerűségeit is

 

Azon tulajdonsága miatt, hogy képes ellenállni az erős behatásoknak is, nemcsak az indiánok, de a kínaiak, az indiaiak, az új-zélandi maorik is nagy becsben tartották. Az átláthatóság, a bölcsesség, az igazságosság és a ragaszkodás tulajdonságait kötötték hozzá. De szimbóluma volt a békességnek, a nyugalomnak és a megtisztulásnak is. Azt tartották róla, hogy megtisztítja a nagy mirigyeket, nyugtatóan hat az idegekre, vagyis alapvető szabályozó apparátusunkat, a neurohormonális rendszert harmonizálja. Kézben tartva a jádekő melegség és lágyság érzetét sugározza.

 

Egyes indián törzsek sámánjai gyógyító céllal a megbetegedett testtájékra he yezték, sőt a hosszú élet forrásának is gondolták a jádét. Általánosságban azt javasolták, hogy hordják az emberek maguknál, mivel nyugtató vibrációi segítenek a higgadtság megőrzésében és a negatív emóciók szétszórásában.


A polaritás totem: a barnamedve

Mint említettük, a Farkasok jelentős spirituális energiával rendelkeznek, hajlanak a filozófia, a misztikus dolgok felé, intuitív ösztöneik igen fejlettek, médiumi képességeik sokszor kiválóak. Mindebből azonban az következik, hogy valami olyan ellenpólusra van szükségük, ami a földi realitásokhoz is kapcsolatot teremt. A Barna medve (augusztus 22. – szeptember 21.) az, amely szükség esetén megmutatja a Farkasnak, hogy a spirituális törekvések és a realitások, a gyakorlat által elérhető konkrét eredmények között nem szükségszerű a kibékíthetetlen ellentét. Végeredményben az indiánok szerint a Farkas életében ez a legfontosabb megtanulandó lecke. Megjegyzendő, hogy a Farkasnak jó kiegészítője lehet még a Harkály (június 21. – július 21.) és a Kígyó (október 23. – november 22.) is.

 

 

A Farkas igazi jelleme

Megértő, jó akaratú, melegszívű, nagyvonalú, szimpatikus: ezek a tulajdonságok teszik a Farkast olyanná, hogy a nehéz pillanatokban szívesen fordulnak hozzájuk támogatásért. A Farkas valóságos pszichés szivacs, beszélgetőpartnerük érzelmi problémái sokszor lelki szenvedést okoznak náluk, ami miatt később szinte üresnek érzik magukat. Meg kell tehát tanulniuk egy bizonyos érzelmi távolságot tartaniuk, hogy ne hagyják leszívni energiáikat. Ugyanígy a távolságtartás mellett fontos olyan technikákat is alkalmazniuk, hogy időről időre megszabaduljanak a begyűjtött negatív információktól. Mivel nem szívesen támaszkodnak a logikájukra és ösztöneikre, s elhatározásaikat a pillanatnyi benyomások irányítják, nagyon vigyázniuk kell, hogy megőrizve döntési szabadságukat, ne kerüljenek frusztrált, zavaros, keserséggel teli állapotba tetteik következtében.

 

A Farkasok nagyon hiszékenyek, ami azon vágyuk következménye, hogy szeretnék megnyerni beszélgető partnerük bizalmát. Ez az állapot többször vezet fájdalmas konfliktusokhoz. Őszinte érdeklődésük mások gondjai iránt nem mindig talál viszonzásra még egy köszönet erejéig sem. Nagy szükségük van emiatt, hogy találjanak lehetőséget a testi-lelki megújulásra, hogy visszanyerjék belső energiájukat. Ha erre odafigyelnek, megőrizhetik átlagon felüli alkalmazkodóképességüket, hajlékonyságukat.

 

 

A Barnamedve megmutatja a Farkasnak, hogy a spirituális törekvések és a realitások között nem szükségszerű a kibékíthetetlen ellentét

 

A Farkasok rendkívül érzékenyek a kritikára. Még ha az jó, konstruktív szándékkal fogalmazódik is meg, önbecsülésük elleni támadásként élik azt meg, így csak nagyon dicsérve bírálhatóak. Mindenesetre nagyon becsülendő bennük, hogy a legváltozatosabb helyzetekhez is képesek jól alkalmazkodni, s abból a lehető legjobban kijönni. Negatív tulajdonságaik között szerepel a bizonytalanság, a határozatlanság, a realitásérzék gyenge volta, a félénkség, s az, hogy könnyen befolyásolhatók.

 

A Farkas remek szülőtípus, mivel megérti a gyermekek vágyait, szükségleteit, s boldog, ha nekik szentelheti idejét. Nagyra értékeli a gyermekkor méltóságát, főként azért, mert lelke mélyén ő is mindig gyermek marad.

 

Furcsa asszociáció, pedig általában így van: a Farkas hajlamos a romantikára. Jobban igénylik a szeretetet, mint a táplálékot! A férfi és főként a nő Farkas a gyengéd szerelmet részesíti előnyben a heves, fékevesztett szexszel szemben. Csak odaadó kedvessel teljesedik ki egyéniségük. A férfi bálványozza kedvesét, akinek sokszor igen nehezére esik, hogy ennek a bálványképnek megfeleljen. Ennek könnyen az a hátránya adódik, hogy több energiát szentelnek a párjukra, mint saját magukra, s hagyják magukat az orruknál fogva vezetni.

 

Ami a Farkas egészségét illeti, a leginkább az érbetegségekre, visszérproblémákra, magas vérnyomásra hajlamosak. Nagyon szeretik a kulináris élvezeteket, s ezért könnyen tesznek szert túlsúlyra, ha nem figyelnek eléggé táplálkozásukra. Gyakran lesznek allergiásak az allopatikus gyógyszerekre, így a sors – és rejtett inspirációjuk – a természetes gyógymódok felé vezetik őket.

 

A Farkas életútja

Az utolsó téli időszak szülöttének legfontosabb feladata megérteni a szeretet igazi jelentését, s ennek nyomán fejleszteni megértőképességét, kreativitását, intuícióját. Meg kell értenie, hogy ennek az útnak nincs kezdete, sem vége, csak átalakulások vannak, amelyek az örökkévalóság spirálisában léteznek. El kell kerülnie természetének nagy csapdáit, a félénkséget, a nemtörődömséget, a halogatás démonjait. Meg kell értenie, hogy ami az életben igazán értékes, annak a forrása a szeretet, az a szeretetben fejlődik tovább és végezetül a szeretetben is bontakozik ki.

 

Mindezek ismeretében miként viselkedjünk a Farkasokkal szemben? Használjuk fel érzékenységüket a szeretetre, kedvességre, megfontoltságra. Ezzel szemben óvakodjunk attól,  hogy visszaéljünk azon tulajdonságukkal, miszerint sokszor ösztönösen cselekszenek. Legfőképpen pedig soha ne éljünk vissza bizalmukkal, mert aki ezt teszi, azt a Farkas örökre elfogj kerülni!

Dr. Simoncsics Péter
XI. évfolyam 2. szám

Címkék: totemállatok

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.