Asztrológia

A félelem stratégiája

2012: A világvégétől való kollektív félelem

2009. november 12-én a Sony Pictures bemutatta Roland Emmerich legújabb katasztrófafilmjét „2012” címmel. Témája az a legenda, hogy a maja naptár szerint 2012. december 21-én elérkezik a világvége, pontosabban egy kozmikus ciklus véget ér. A 2012 több mint egy mozifilm. Sokan ezt a dátumot valóban a világvégével azonosítják. A film bemutatóját ügyesen beágyazták a világvégére vonatkozó archetípusos félelmeinkbe.


 

Világunk tele van problémákkal és elméletekkel. A gazdasági válság és a klímaváltozás erősen foglalkoztatják a politikusokat, de az átlagembert is nyugtalanítják. Valódi megoldás egyelőre nincs a láthatáron. De ugyan kit érdekelnének ezek a problémák, ha az emberiség és a világ túlélése lenne veszélyben? Jelenleg társadalmunk jól bevált mintával konfrontálódik: teremtenek egy veszélyt, fenyegetést, amely nagyobbnak tűnik, mint minden egyéb, amivel pillanatnyilag foglalkoznunk kellene (és amiről egyesek el akarják terelni a figyelmünket). Egy olyan veszélyt, amelyről senki sem tehet, és amelynek nincs kipróbált ellenszere. Egy eseményt, amelynek bekövetkeztét már évszázadok óta megjósolták – az állítólagos világvégét 2012-ben.

 

Nem árt különbséget tenni bizonyos fogalmak között. Tény, hogy a maja naptár szerint 2012. december 21-én véget ér egy nagy időciklus. Az is tény, hogy még a kisebb ciklusok fordulója is nagy kulturális és társadalmi változásokkal járt együtt – például Róma vagy Jeruzsálem alapítása, bizonyos magas kultúrák felemelkedése (pl. a hettita, az asszír vagy a maja birodalomé). Azonban az említett mozifilm készítői ennél többet állítanak. Nevezetesen azt, hogy 2012. december 21-én „ritka csillagászati események” várhatók, amelyek veszélyeztetik bolygónkat.

 

Le kell szögeznünk, hogy a Földet fenyegető kozmikus veszélyekről nem tesznek említést a maja iratok. A maják kiváló csillagászok voltak, rendkívüli pontossággal ki tudták számítani a napfogyatkozások várható időpontját, a Vénusz ciklusait és egyéb kozmikus eseményeket. S mindezt abban a korban, amit mi az európai történelemben középkornak nevezünk. Azonban próféciáikban szó sem esik világűrből érkező veszélyről a naptárciklus említett fordulóján. Az említett kozmikus fenyegetések a puszta fantázia termékei. Ezekkel a híresztelésekkel tele van az internet. Kitalálójuk John Major Jenkins brit könyvíró és magánkutató. Roland Emmerich filmjének forgatókönyve sem a maja próféciák alapján készült, hanem Brian D’Amato „Az idők vége” című regénye alapján.

 

 

A világ, ahogyan mostanáig ismertük, nem létezik tovább, mert valakinek meg kell változnia

 

A film története röviden összefoglalható. A világ kormányai értesülnek a közelgő kozmikus katasztrófáról, ennek ellenére titokban tartják a dolgot, mivel a rögtönzött mentési akcióval a lakosságnak csupán kis részét tudják megmenteni, főképp földfelszín alatti településeken. A főhős gyermekeivel a Yellow­stone Parkban kirándul, amikor véletlenül egy elhagyott objektumra bukkan, amelyen ottfelejtettek egy titkos dokumentumot. A hős így szerez tudomást a közelgő katasztrófáról, és azt is megállapítja, hogy a tervezett kormányzati akció hibás számításokon alapul. Ezután drámai versenyfutás kezdődik az idővel.

 

2012. december 21. valódi jelentősége

De most lássuk, valójában mit is mondanak a maják az említett dátumról? Miért tartották jelentősnek ezt az időpontot?

 

A majáknak nem csak egy, hanem három naptáruk volt, amelyek nem voltak egymással szinkronban. A három maja naptár legegyszerűbbike az ún. haab, amelyet a hétköznapi életben használtak. Egy haab-évben 365 nap van, mint a mi jelenlegi naptárunkban. Emellett használatban volt egy szertartásnaptár, a tzolkin, amely az időnek különleges minőséget adott. Egy tzolkin-év 260 napból állt, amelyben 20 különböző napkvalitás (kin) összesen 13-szor ismétlődik. Attól függően, hogy melyik nap melyik kin jegyében telik, kedvező az idő bizonyos cselekedetekre, másokra kevésbé. A tzolkin fraktális naptár, amelynek ritmusaival nem csak napi ciklusokat, hanem azokhoz hasonlóan nagyobb időszakokat, például éveket, évszázadokat is vizsgálhatunk.

 

A haab és a tzolkin tisztán ciklikus naptár volt. Történeti események, tehát a lineáris (progresszív) történések mérésére a majáknak volt egy harmadik naptára, a long count. Ez utóbbi az időt attól a naptól számítja, amelyen a maják szerint a világ keletkezett (a mi naptárunkra átfordítva ez Kr. e. 3113. augusztus 13-án történt). A számadatokat eltérő hosszúságú ciklusokra osztják. 20 nap (kin) azonos egy uniallal, 18 unial = 1 tun , 20 tun = 1 katun. 20 katun = 1 baktum. Ez azt jelenti, hogy 1 baktun 144 000 napot ölel fel, tehát valamivel több mint 400 évet. A long count naptárban egy dátumot tehát ennek megfelelően öt számmal adnak meg: kin, unial, tun, katun, baktun. A long count kezdete óta eltelt a tizenkettedik baktun. A tizenharmadik baktun pontosan 2012. december 21-én kezdődik.

 

Nos, mindez így első hallásra nem hangzik túlságosan veszélyesnek. A 12. és a 13. baktun közötti átmenet azonban különös jelentőséggel bír, mivel ekkor tizenháromszor 20 katun végződik, ami egyúttal azt is jelenti, hogy mindez egybeesik a tzolkin végével is. Utoljára 5000 évvel ezelőtt fordult elő, hogy mindhárom maja kalendárium fordulópontja egy napra esett. A nagy ciklus végére, tehát 2012-re a maják társadalmi turbulenciákat jósoltak: „A nép egyik felének lesz mit ennie, a másikat szerencsétlenség sújtja. Olyan idő ez, amikor Isten szava hallható. Ez az egyesülés ideje.” Ez inkább gazdasági krízisnek hangzik, nem a kozmoszból lesújtó apokalipszisnek.

 

A realitás és a fikció keveredése

A katasztrófa forgatókönyvét egyes kutatók a kevés fennmaradt maja kézirat egyikében, az ún. Drezdai kódexben vélték felfedezni. A 74. és az utolsó oldalon dr. Arlen F. Chase (University Central Florida) szerint egy vizet okádó sárkány látható, amit ő özönvízként, a világ víz általi megsemmisüléseként értelmezett. Alapjában véve az egész ábrázolás annyira szimbolikus, hogy igen sokféleképpen lehet inter­pretálni. Érdekes, hogy ami 2012-t illeti, még a komoly tudósok is szítják a lakosság archetípusos félelmeit, noha ők nem feltétlenül hisznek a közelgő világvégében. Dr. Chase egy nemrég adásba került tv-interjú alkalmával nyilatkozta: „Amikor a maják világvégéről beszélnek, akkor a Föld komplett megsemmisülésére gondolnak, rajta minden élettel egyetemben.” Később dr. Chase saját kijelentését kérdőjelezte meg: „Azt, hogy a maják 2012-re tették-e a világ végét, interpretáció kérdése. Nem hinném, hogy ezen a dátumon bármi is történne.”

 

Az ilyen ellentmondás természetesen alkalmas az emberek elbizonytalanítására, összezavarására és megfélemlítésére. Ennek érdekében a realitást tudatosan vegyítik a fikciókkal. Jó példa erre a Sony Pictures reklámkampánya, amelyben az Institute for Human Continuity (IHC) intézményére hivatkozik, ahol állítólag „tudományos háttér-információk” találhatók. Az IHC azonban valójában nem létezik, internetes oldalain tudományosan nem alátámasztott állítások olvashatók a Földet fenyegető veszélyekről, valamint arról, hogy a kormányok mit szándékoznak ez ellen tenni. Mindehhez meglehetősen morbid és ízléstelen „lottó” is van, amelyen a résztvevők helyet nyerhetnek a föld alatti menedékben, és egy közvélemény-kutatás: Milyen látnivalót szeretne még 2012 előtt megtekinteni? Ugyanakkor a weboldal készítői olyan neves intézmények nevével dicsekednek, amelyekkel kooperálnak (vagy legalábbis erről ábrándoznak): a NASA-val és az amerikai katasztrófavédelmi hatósággal, a FEMA-val. Nem valószínű, hogy a fiktív IHC weblapjának üzemeltetői az említett állami intézetek nevének használatához engedélyt kaptak volna. Az egész honlap sokkal inkább a film reklámozását szolgálja.

A realitás és fikció ügyes keverése kiválóan szolgálja a félelem stratégiáját. Semmi sem szól az ellen, hogy megnézzünk a moziban egy izgalmas akciófilmet. Ebben az esetben az egyetlen veszély az, hogy bár a filmnek vége lesz, de a 2012-akció a való életben folytatódik.

 

Változások azonban várhatók

Nos, akkor 2012. 12. 21-ével kapcsolatban semmi sem igaz? De igen, méghozzá több mint gondolnánk, de nem ilyen naiv módon. Először is nem kell ennyire görcsösen ragaszkodni egy adott dátumhoz. 2012 egy 2-4 éves időzónaként értelmezendő, és már beléptünk ebbe a zónába. Egynémely megrázkódtatás és változás már meg is kezdődött. Feltételezhetően e folyamatok a következő években felerősödnek és egymást kölcsönösen befolyásolják, méghozzá politikai, társadalmi, fizikai és kozmikus szinten. A világ, ahogyan mostanáig ismertük, nem létezik tovább, mert valaminek meg kell változnia. Ez azonban nem a „világvége”. Elképzelhető, hogy a jövőben kissé szerényebben fogunk élni, és a haladásba, az elektronikába, a technikába vetett megrendíthetetlen hitünk némi korrekcióra szorul.

 

2012. 12. 21. – Fikciók és tények

Hamis: A bolygótéma egy variánsa. Egy eddig ismeretlen „X bolygó” az ominózus dátumon megközelíti Földünket, és gravitációs mezőjével bolygónkon katasztrófát okoz.

 

Igaz: Az X bolygóról, illetve „Nibiru”-ról szóló elméletek kitalálója Zecharia Sitchin, aki állítólag erre utaló sumer ékírásos táblákat talált. Egy tizenkettedik bolygó léte – amelynek esetleg rendkívül excentrikus a pályája – alapvetően nem zárható ki. Kepler törvénye szerint azonban a bolygók keringési sebessége meghatározható. Nem ronthat egyszerűen, váratlanul a Földnek. Ha egy égitest 2012-ben veszélyesen megközelítene bennünket, akkor azt már most látnánk a teleszkópokkal.

 

Hamis: Naprendszerünk 2012. december 21-én galaxisunk síkját keresztezi, így a Tejút jól ismert szalagja az éjjeli égboltot lényegében körülfogja, aminek szintén katasztrofális következményei lennének bolygónkra nézve. Más kijelentések szerint a Nap és a Föld az említett dátum alkalmával a galaxis közepébe zuhannak.

 

Igaz: Galaxisunk közepe tőlünk kb. 30 000 fényévre van, a Nyilas csillagképének irányában. Mai tudásunk szerint ott egy óriási fekete lyuk található. Hogy Napunk és a Föld 2012 végére eljutna oda, egyszerűen szamárság.

 

Amire hivatkoznak a fantaszták, az normális csillagászati jelenség. A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az ekliptika mentén úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig „tartózkodik”. Ugyanígy az egyes bolygók is más csillagképek irányában látszanak. Mivel a galaktikus sík az ekliptikához képest szöget zár be, a Nap kétszer keresztezi a galaktikus síkot (ez tehát nem ritka konstelláció). Ez a jelenség 2012-ben a Föld tengelyének precessziója miatt véletlenül december 21-ére esik. Mivel a Nap ekkor a Nyilas képében áll, a Földről nézve mindez a galaxis középpontja felé mutat.

 

Hamis: Egyes rémhírek szerint a Naprendszerben ritka konstelláció alakul ki, a bolygók egy sorba rendeződnek. Ez erős gravitációs hatást gyakorol a Földre, ami feltépi a földkérget. A következmény soha nem látott vulkánkitörések és földrengések sorozata.

 

Igaz: Több bolygó egy sorban állása sem 2012-ben, sem máskor nem következik be. Azonban még ha egyszerre több bolygó is gyakorolna a Földre gravitációs hatást, akkor sem szakadna fel a földkéreg.

 

Hamis: Az említett csillagászait események hatására felerősödik a napsugárzás, ami tönkreteszi a Föld mágneses mezőjét, ami teljes megsemmisüléssel fenyegeti a földi életet.

 

Igaz: Miután az utolsó napciklus 2000–2001-ben heves napkitörésekkel lezajlott, a naptevékenység következő maximuma valóban 2011–2012-re tehető. Ez képes jelentősen megzavarni bolygónk mágneses mezejét, megsemmisíteni azonban semmiképpen. Ez a mező nem tud megsemmisülni, a mágnesességet nem lehet „kikapcsolni”, hiszen azt a Föld mélyén található folyékony fémek és a Föld forgása tarja fenn. Ezeket a leghevesebb napkitörés sem képes hatástalanítani.

V. T.
XVI. évfolyam 1. szám

Címkék: 2012, világvége

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.