Asztrológia

A "Gyomordoktor" kalendáriuma - 2005. április

Szent György hava

A sze­szé­lyes ápri­lis bo­lon­do­san vi­dám és ko­mor egy­szer­re. Hol a nap süt hé­tág­ra, hol az or­kán­sze­rű szél visz el min­dent, hol be­bo­rul és egy ki­adós zá­port ka­punk a nyakunkba. Még sze­ren­cse, ha ez eső és nem hó­zá­por! A ter­mé­szet vad erő­vel és gyorsasággal ter­jesz­ke­dik, egyik na­pról a má­si­kra zöl­dül a ha­tár. Min­den élő­lény diadalmasan ad­ja tud­tul, hogy a te­let le­győz­te a ta­vasz – itt az új élet! Az ősi körforgás folytatódik.


 

Ka­len­dá­ri­um

1. Hu­gó nap­ja, „Bo­lon­dok nap­ja”

 

A nap­tár­re­for­mok előtt év­kez­dő nap­nak tar­tot­ták. Vi­dá­man, mó­ká­zás­sal, bo­lon­do­zás­sal ünnepel­ték a ter­mé­szet me­gúju­lá­sát, új­já­éle­dé­sét. Mió­ta a nap­tár­re­form­mal ja­nu­ár 1. lett az évkez­dés ide­je, ápri­lis elvesz­tet­te év­kez­dé­si funk­ció­ját, csak „ko­moly­ta­lan újév”, bo­lond nap lett.

 

A né­pi ha­gyo­mány sze­rint ez a nap nem al­kal­mas ve­tés­re, mert nem lesz bő­sé­ges a ter­més.

 

Ápri­lis el­se­jén ug­rat­ták egy­mást a fel­nőt­tek, de el­ső­sor­ban a gyer­me­ke­ket tré­fál­ták meg. Pl.: a szom­széd ta­nyá­ra küld­te a gaz­da a gyer­me­ke­ket szú­nyog­zsí­rért, vagy bolt­ba küld­ték a gyereke­ket eser­nyő­ma­gért, he­ge­dűbil­len­tyı­ért. A beug­ra­tot­tat az­tán ki­csú­fol­ták: „Ápri­lis bolondja, má­jus szama­ra!”

 

 

6. Vil­mos nap­ja

 

Ter­més­jós­ló nap lé­vén fi­gyel­jék az idő­já­rást. A Sze­rém­ség­ben úgy tart­ják: „ha esik az eső, szűk lesz az esz­ten­dő”.

 

 

12. Gyu­la nap­ja – „Száz­nap” (az év szá­za­dik nap­ja)

 

Fé­re­gű­ző nap, a tisz­ta­ság, a ta­ka­rí­tás nap­ja. Ki­ta­ka­rít­ják a la­kást, az óla­kat, az is­tál­lót, kiűzik a fér­ge­ket, az em­be­rek meg­für­de­nek, az ál­la­to­kat le­mos­sák.

 

 

14. Ti­bor nap­ja

 

Né­pi meg­fi­gye­lés sze­rint ezen a na­pon szó­lal meg a ka­kukk és a pa­csir­ta. Ha er­re a na­pra kizöldül a rét, jó szé­na­ter­més­re le­het szá­mí­ta­ni – így tart­ják a Mu­ra­vi­dé­ken.

 

 

24. Szent György nap­ja

 

Sár­ká­nyö­lő Szent György év­szá­za­dok óta lo­va­gok, a lo­vas ka­to­nák, szíj­jár­tók, fegyverkovácsok, ván­dor­le­gény­ek vé­dő­szent­je. A nép­ha­gyo­mány az iga­zi ta­vasz kez­de­tét e nap­tól szá­mít­ja.

 

Az eh­hez kap­cso­ló­dó szo­ká­sok: az ál­la­tok el­ső ki­haj­tá­sa, pász­to­rok, bé­re­sek sze­gőd­te­té­se.

 

Nagy je­len­tő­sé­get tu­laj­do­ní­tot­tak az el­ső ki­haj­tás­nak. Ter­mé­keny­ség­va­rázs­ló szo­ká­sok szerint a mar­há­kat lán­con, eke­va­son, fej­szén, to­já­son, a gaz­dasszony kö­té­nyén haj­tot­ták át. Más helyeken (pl. az Ipoly men­tén) apró­szen­tek na­pi ves­sző­vel haj­tot­ták ki az ál­la­to­kat. Más­hol kará­cso­nyi mor­zsá­val füs­töl­ték meg őket, a ron­tó szel­le­mek el­len.

 

 

25. Márk nap­ja

 

Bú­za­szen­te­lés nap­ja. Mi­se után a hí­vek ke­reszt­tel, lo­bo­gók­kal ki­vo­nul­tak a ha­tár­ba, ahol a pap meg­szen­tel­te a ve­tést. Min­den­ki vitt ha­za ma­gá­val a meg­szen­telt bú­za­szá­lak­ból, amelyeknek go­no­szű­ző erőt tu­laj­do­ní­tot­tak.

 

 

28. Vi­tá­lis nap­ja

 

Egy­sze­rı rá­mu­ta­tó negy­ve­nes nap. A bá­ná­ti­ak azt fi­gyel­ték meg, hogy 40 na­pig e nap időjárásához ha­son­ló vár­ha­tó.

 

Do­log­til­tó nap is a fér­fi­ak számá­ra. Sem­mit sem sza­bad vet­ni ezen a na­pon.

 

 

Ház kö­rü­li mun­kák

Ápri­lis­ban még – kü­lö­nö­sen a szél­csen­des na­po­kon – le­het haj­na­li le­hű­lé­sek­re szá­mí­ta­ni. A gyümölcsösökben hagy­junk füs­töt kép­ző, ég­he­tő hulladékokat, hogy a fa­gyok el­len védekezésképpen meggyújthassuk.

 

Aki ősszel nem ve­tet­te, most dug­vá­nyoz­hat­ja a fokhagymagerezdeket és vet­he­ti a hó­na­pos retekmagot. A szép, sűrű pá­zsit alap­ja, a te­le­pí­tés ilyen­kor ve­szi kez­de­tét. Sík te­rü­le­ten 2-4 dkg/m2, míg a rézsűkön, me­re­délye­ken 3-4 dkg/m2 jó minőségi magigénnyel szá­mol­ha­tunk.

 

Le­ge­lő­ször jó ala­po­san ás­suk fel és si­mít­suk el a talajt. Ezu­tán szór­juk el egyen­le­te­sen a ma­got, s utá­na azon­nal ge­reb­lyé­vel sza­bá­lyo­san ka­pál­juk be­le a földbe. Ezt kö­ve­ti a mag „be­pré­se­lé­se” a ta­laj­ba, méghozzá úgy, hogy hen­ger­rel vagy ásóny­él­re erősített desz­ká­val ala­po­san bedöngöljük. Ezu­tán már nincs is „más dol­gunk”, mint lo­csol­ni, nyír­ni, hengerelni – né­hány száz évig –, és olyan lesz, mint Angliában bár­me­lyik csa­lá­di ház kertjében a pá­zsit.

 

Vet­het­jük már a ku­ko­ri­cát (2-3 db-ot egy hely­re). A cse­me­ge­ku­ko­ri­cát hat­van-het­ven centiméte­res sor- és húsz-har­minc cen­ti­mé­te­res tő­tá­vol­ság­ra aján­lott elvet­ni. A vetésmélység kö­tött ta­la­jon 4-5, la­zább föld­ben 6-7 cen­ti­mé­ter le­gyen. El­jött az ide­je fészekbe vagy fó­liá­val le­ta­kar­va vet­ni a tök­fé­lék mag­ját. A tök­fé­lék rend­kí­vül melegigényesek, a hi­deg­re nagyon érzékenyek (már nul­la Cel­si­us-fo­kon meg­fagy­nak), fényigényünk viszont csak kö­ze­pes, így jól ki­hasz­nál­ha­tó ve­lük a sző­lő­so­rok, il­let­ve a gyümölcsfák al­ja, ahol a félárnyék a jel­lem­ző. A tök, az ubor­ka, a pa­tisszon, a cuk­kí­ni, te­hát a ko­ba­ko­sok ve­té­sét mindig Márk nap­ja kö­rül idő­zít­sük, amely ápri­lis 25-é­re esik. Ha jó minőségű, bő termést szeretnénk, ak­kor ves­sük a so­ro­kat egymás­tól fél mé­ter­re, és feszítsünk ki fe­let­tük nagy lyu­kú mezőgazdasági há­lót. Er­re fut­tas­suk fel, így rend­kí­vül kedvező lesz a helykihasználás és sok­kal jobb a kar­ban­tar­tá­si le­he­tő­ség. Számu­kra a csepegtető locsolás a legkifizetőbb (haj­nal­ban vagy ké­ső es­te), mert fő­leg az uborka nagyon meghálálja a vi­zet. A kol­bász­tö­köt ke­ve­sen is­me­rik, pe­dig en­nek ter­mesz­té­se meg­éri a fá­rad­sá­got. Olyan te­rü­le­tet igé­nyel, ahol le­ga­lább 2-3 m ma­gas­ság­ba fel tud fut­ni, pl. fá­ra, ke­rí­tés­re. Ké­ső ősszel az akár 1 mé­ter hosszúságúra meg­nö­vő kol­bász­tök ránt­va vagy fasírtnak egyaránt kiváló ízű és ma­gas tápértékű ét­el.

 

Vet­het­jük már a sza­bad­ban a pa­ra­di­csom mag­ját, de pa­lán­tá­zás­sal is meg­pró­bál­koz­ha­tunk. Ha le­hűl a le­ve­gő, fó­liá­val ta­kar­hat­juk. A pa­ra­di­cso­mot ugya­núgy fel­fut­tat­hat­juk há­ló­ra, mint a kaba­ko­so­kat. A ter­més mi­nő­sé­ge és mennyi­sé­ge meg­há­lál­ja a tö­rő­dést. A meg­nyúlt szá­rú növénye­ket ül­tes­sük mé­lyebb­re, így biz­to­sab­ban meg­áll­nak a ta­laj­ban.

 

A le­gil­la­to­sabb cser­jénk a le­ven­du­la, ül­te­té­se is most ak­tuá­lis, amely igen ha­tá­so­san űzi ki a ruhásszek­rény­ből a moly­lep­ké­ket. Ha a nö­vé­nye­ket sor­ban te­le­pít­jük, vi­rág­zó sö­vényt nyerünk, de vi­rág­ágyak sze­gé­lye­ként nem csak jól mu­tat, ha­nem bi­zo­nyos kár­te­vő­ket is távol tart a vetemé­nyes­től. A sö­vényt vi­rág­zás után nyír­juk, a vi­rá­go­kat kös­sük cso­kor­ba és fügesszük fel a szek­rény­ben, így nem bánt­ja ru­há­in­kat a moly.

 

A ká­posz­ta­fé­lék ül­te­té­sé­vel sem kés­tünk el iga­zán, hi­szen már­ci­us má­so­dik fe­lé­ben, ami­kor a ko­rai faj­ták pa­lán­tá­zá­sá­nak ide­je elér­ke­zett, még jó­sze­ri­vel ne­ki sem le­he­tett kez­de­ni az ágykészí­tés­nek a fa­gyos talaj miatt.

 

A ko­rai ká­posz­ta­fé­lé­ket la­za, gyor­san me­le­ge­dő, tá­pa­nyag­ban gaz­dag ta­laj­ba ül­tes­sük, mert ilyen kö­rül­mé­nyek kö­zött gyor­sab­ban fej­lőd­nek. A nyá­ri vagy a té­li faj­ták­nál lény­ege­sen sűrűbb­re ül­tet­he­tők. A ko­rai ká­posz­ta­faj­ták pa­lán­táit har­minc­szor har­minc vagy har­minc­szor negy­ven, a ka­ra­lá­bé­faj­tá­két hu­szo­nöt­ször hu­szo­nöt vagy hu­szo­nöt­ször har­minc centiméterre ültes­sük.

 

A cé­kla ápri­lis vé­gé­től egé­szen jú­li­us kö­ze­pé­ig vet­he­tő. Faj­ta­vá­lasz­té­ka igen bő­sé­ges. Ha kisebb mé­re­tű úgy­ne­ve­zett bé­bi­cé­klát aka­runk ter­mesz­te­ni, sű­rűre ves­sük a ma­got. A fe­jes sa­lá­tát állan­dó hely­re ve­tés­sel és pa­lán­tá­zás­sal ter­meszt­jük. Ha pa­lán­tá­zunk, ko­ráb­ban kapunk termést. A sa­lá­ta nem me­leg­ked­ve­lő, vi­szont fé­nyi­gé­nyes nö­vény, a fé­lár­nyé­kot (pél­dá­ul köz­tes ter­mesz­tés­ben) nem vi­se­li el. Tá­p­a­nyag­igé­nye el­len­ben sze­rény.

 

 

Mi kap­ha­tó ápri­lis­ban a pia­co­kon?

A ta­va­szi zson­gás a pia­co­kra is ha­tás­sal van. A fó­lia­sát­rak és üveg­há­zak elő­nevelt zöld­sé­gei már szép szám­mal kap­ha­tók a piacokon. Azon­ban ezek­kel vi­gyáz­ni kell, ahogy az a kalendárium­ban a már­ciu­si tudnivalóknál ol­vas­ha­tó. Még min­dig helyesebb, ha szak­sze­rű­en vermelt ta­va­lyi növényeket keresünk, bár­mennyi­re is friss és csá­bí­tó az új.

 

Min­dig kap­ha­tó azon­ban a gom­ba. Ez a csodálatos te­remtmény – hi­szen nem ál­lat, nem nö­vény, nem zöld­ség, nem kék­mo­szat és nem bak­té­ri­um – az egyik leg­hasz­no­sabb fehérjeforrás a számun­kra. Szá­mos élelmiszerkutató fog­lal­ko­zott már a gom­bák emészthetőségével, különböző ered­ménnyel. A ki­tin sejt­fal­ba zárt tá­pa­nya­gok­ból egyes ku­ta­tók sze­rint csak 10-20%, emész­té­ses kí­sér­le­tek sze­rint azon­ban 72-88% hasz­no­sul a szervezetben. A fe­lap­rí­tás se­gít fel­tár­ni a tápanyagokat a gom­bas­ej­tek­ből, te­hát itt kü­lö­nö­sen fon­tos a rá­gás sze­re­pe. A gom­ba­é­tel elfogyasztásánál alap­ve­tő­en szük­sé­ges az egyes fa­la­tok 30-40 al­ka­lom­mal tör­té­nő megrágása.

 

Össze­té­te­lük: a gom­bák­ban leg­na­gyobb mennyi­ség­ben (88-92%) a víz for­dul elő. Az ás­vá­nyi anya­gok fő­leg a ka­lap bő­ré­ben ta­lál­ha­tók, na­gyobb mennyi­ség­ben ká­liu­mot és fosz­fort tartalmaz­nak. A gom­bák fe­hér­jé­i­nek ami­no­sav-össze­té­te­le na­gyon ha­son­la­tos az ál­la­ti fehérjékhez, te­hát el­ső­ren­dű fe­hér­je­for­rás. Szén­hi­drát­ja­ik fő­leg össze­tett cu­krok, ilyen a sejt­falat alko­tó ki­tin.

 

Je­len­tő­sek a gom­bák íz-, zamat-, il­let­ve aro­ma­anya­gai, va­la­mint a bio­ló­giai ha­tá­sú anya­gok (gyógy­ha­tá­sú anya­gok, vi­ta­mi­nok és mér­gek). Az íz-, il­lat- és aro­ma­anya­gok a nyál­ka­hár­tya izga­tá­sá­val vér­bő­sé­get okoz­nak, gyor­sít­ják az anyag­cse­rét. Fi­gye­lem­be kell ven­ni, hogy a nehezen emészt­he­tő ki­tin sejt­fal ma­ga is köz­vet­le­nül hat az ideg­vég­ző­dé­sek­re, az emésztőnedve­ket ter­me­lő mi­ri­gyek­re, to­váb­bá, mint az ét­ke­zé­si ro­stok, ser­ken­ti a bélműködést. A gom­bák­ban ál­ta­lá­ban ma­gas a D-vi­ta­min-tar­ta­lom.

 

Na­gyon vál­to­za­tos cso­por­tot al­kot­nak. Ha­zánk­ban a leg­is­mer­tebb ter­mesz­tett faj­ták: a sampinyon, a las­ka, a bar­na­ka­la­pú né­met krém­gom­ba ma már szin­te min­den na­gyobb pia­con, be­vá­sár­ló­köz­pont­ban kap­ha­tó. Egy­re job­ban ter­jed a Ja­pán­ban ős­ho­nos, egy­kor csak természetes kör­nye­zet­ben meg­élő, de már akár ott­hon is ter­meszt­he­tő shii-ta­ke gom­ba különleges ízé­vel és gyógy­ha­tá­sá­val gya­krab­ban ke­rül­het­ne a ma­gyar kony­hák­ba, a rengeteg hús el­len­súlyo­zá­sá­ra és ki­vál­tá­sá­ra.

 

Az er­dei gom­bák kö­zül leg­is­mer­teb­bek: a var­gá­nya, a ró­ka, az őz­láb, a fe­nyő­pe­resz­ke, az óri­ás pö­fe­teg, a ti­no­rú gom­bák il­la­tá­val a ter­mesz­tet­tek alig­ha ve­te­ked­het­nek, de vi­gyáz­ni kell a be­szer­zés­sel! Csak ter­mesz­té­si iga­zo­lás­sal el­lá­tott vagy gom­ba­vizs­gá­ló sza­kel­le­nőr által meg­vizs­gált és em­be­ri fo­gyasz­tás­ra al­kal­mas­nak mi­nő­sí­tett gom­bát vá­sá­rol­junk!

 

Tisz­tí­tás­kor csak ak­kor tá­vo­lít­suk el a ka­lap bő­rét, ha ez nem ke­rül­he­tő el, az aro­ma­anya­gok nagy ré­sze ugya­nis itt ta­lál­ha­tó.

 

Ma­gas víz­tar­tal­ma miatt a nyers gom­ba, de a gom­bás ét­el is gyor­san meg­rom­lik. Fris­sen kell fel­hasz­nál­ni és nem aján­la­tos tá­rol­ni!

 

Szin­tén na­gyon hasz­nos és íz­le­tes fe­hér­je­for­rás a csi­cse­ri­bor­só, amely a hü­ve­lye­sek né­pes csa­lád­já­hoz tar­to­zik. Hü­ve­lye­sek­nek ne­vez­zük a pil­lang­ós vi­rá­gú­ak ter­mé­sét. Fehérjetartalmuk ál­ta­lá­ban 20-25%, ezért kü­lö­nö­sen azok­ban az or­szá­gok­ban, ahol ke­vés az ál­la­ti eredetű fe­hér­je, a hü­ve­lye­sek a leg­fon­to­sabb fe­hér­je­for­rást je­len­tik, rész­ben ala­csony áruk miatt is. A hü­ve­lye­sek a fe­hér­jé­ken és a szén­hi­drá­ton kí­vül több fon­tos, a B-vi­ta­min-cso­port­hoz tar­to­zó vi­ta­mint, A-vi­ta­mint és sok ás­vá­nyi anya­got is tar­tal­maz­nak.

 

Nagy rost­tar­tal­mú hé­juk miatt gya­kran ne­he­zen emészt­he­tők, ezért fő­zés előtt aján­la­tos a mag­va­kat be­áz­tat­ni. A szük­sé­ges áz­ta­tá­si, il­let­ve fő­zé­si idő a nö­vény faj­tá­já­tól és tárolásának ide­jé­től függ. Mi­nél la­po­sabb a mag, an­nál ke­ve­sebb fő­zé­si idő ele­gen­dő. A csicseriborsó elég­gé is­me­ret­len a ma­gyar kony­há­ban. Az el­múlt év­ti­zed­ben azon­ban egy­re jobban ter­jed a hasz­ná­la­ta, ta­lán a ha­zánk­ban is meg­je­lent fa­la­fel miatt. Ez a nagy népszerűségnek ör­ven­dő arab ere­de­tű ét­el sok he­lyen kap­ha­tó az ut­cai gyro­sá­ru­sok „melléktermékeként”. Főtt állapotban az íze és az il­la­ta rend­kí­vül ha­son­la­tos a gesztenyéhez, ezért pótolható, ha nem áll ren­del­ke­zés­re. A főtt csi­cse­ri­bor­só ön­ma­gá­ban egy ki­csit szá­raz, te­hát elkészítése nem úgy ja­va­solt, mint a bab­fé­lé­ké, in­kább to­váb­bi feldolgozással. Ilye­nek lehetnek a le­da­rá­lás utá­ni kü­lön­bö­ző íz­va­riá­ció­jú uzson­na­kré­mek, a csicseriborsó-fasírt, a fa­la­fel, vagy az in­diai eredetű le­ves: a dahl. A há­zi ma­lom­ban vagy a kávédarálóban liszt ké­szít­he­tő be­lő­le.

 

Egy má­sik, szin­tén ke­vés­sé is­mert és hasz­nált hü­ve­lyes a vö­rös len­cse. Ez a na­gyon könnyen el­ké­szít­he­tő ki­vá­ló fe­hér­je­for­rás (10-15 perc alatt meg­fő) nem ren­del­ke­zik ön­ál­ló héj­jal, ezért pu­hul meg ilyen gyor­san. Fel­hasz­nál­ha­tó­sá­ga igen so­kré­tű, a le­ve­sek­től az egytálételeken ke­resz­tül a len­cse­sa­lá­tá­ig. Ter­mé­sze­te­sen nem szük­sé­ges a hü­ve­lye­sek­nél meg­szo­kott áz­ta­tás, és min­dig a tel­jes el­ké­szül­te előtt 15 perc­cel tegyük az ét­el­hez. Rizzsel, burgonyával kom­bi­nál­va tel­jes ér­té­kű fe­hér­je­for­rás – egy­ben ki­vá­ló egy­tá­lé­tel. Nyers sa­lá­tá­val együtt fo­gyaszt­va pe­dig a szük­sé­ges vi­ta­mi­nok­hoz és ás­vá­nyi sók­hoz is hoz­zá­jut a szer­ve­zet. Az emész­té­sé­nél sin­csen a hü­ve­lye­sek­nél gya­kran elő­for­du­ló kel­le­met­len mellékhatás, a puffadás, a gá­zo­so­dás. Mi­vel a szó­ja­bab után a leg­ma­ga­sabb fehérjetartalommal ren­del­ke­zik, ezért nyu­god­tan ajánl­ha­tó le­ga­lább he­ti egy-két al­ka­lom­mal va­la­mi­lyen for­má­ban fogyasztásra.

 

 

Mi­lyen éle­tet él­jünk a böjt után?

A böjt so­rán min­den­ki sok új ta­pasz­ta­lat­tal gya­ra­po­dott: ki­de­rült, hogy egész so­ká­ig le­het él­ni „ren­des ét­el” nél­kül, hogy mi­lyen fi­nom tud len­ni egy tál egy­sze­rű zöld­ség­le­ves, az éhség pe­dig pusz­ta fo­lya­dék­fo­gyasz­tás­sal is csil­la­pít­ha­tó.

 

Ho­gyan áll­junk át a böj­tö­lés­ről egy más­faj­ta ét­ke­zés­re?

 

A böjt és a böjt utá­ni idő­szak kö­zött elen­ged­he­tet­le­nül fon­to­sak a fe­lé­pí­tő na­pok. Az ét­rend foko­za­tos fe­lé­pí­té­se so­rán szer­ve­ze­tünk las­sacs­kán átáll a böj­tről az evés­re. A „fe­lé­pí­tés” azt jelen­ti, hogy az anyag­cse­re és az emész­té­si funk­ci­ók új­ra be­in­dul­nak, mert a böjt alatt szin­te tel­je­sen le­áll­tak. Ez az át­ál­lás las­súbb, mint az evés­ről a böj­tre va­ló át­kap­cso­lás.

 

A böjt so­rán le­állt emész­tőn­ed­vek ter­me­lé­sé­nek most új­ra meg kell in­dul­nia. Ez azon­ban nem mű­kö­dik au­to­ma­ti­ku­san azon­nal, csak fo­ko­za­to­san. Ha hir­te­len ál­lunk át a nor­má­lis étkezésre, kü­lö­nös­kép­pen hosszabb böjt után, az ko­moly pa­na­szo­kat, rosszul­lé­te­ket okozhat. A felépítéshez ezért ugya­nannyi fi­gye­lem­re, idő­re és nyu­ga­lom­ra van szük­ség, mint a böjt­höz.

 

A fe­lé­pí­tés idő­sza­ka a böjt­höz ha­son­ló ütem­ben zaj­lik: 5 böjt­nap után 2 fe­lé­pí­tő na­pra van szük­sé­günk.

 

Az el­ső lé­pés a böjt meg­tör­ése, ami az utol­só böj­ti na­pon es­te kez­dő­dik, an­nak a né­hány aszalt szil­vá­nak a be­áz­ta­tá­sá­val, ami a más­na­pi, ter­mé­sze­tes has­haj­tás­hoz szük­sé­ges. A böjt meg­tör­ése­kor, dé­le­lőtt tegyük egy po­hár (2-3 dl) tisz­ta víz­be és tur­mi­xol­juk össze, majd a le­vet las­sú kor­tyok­kal igyuk meg. Ebéd­re kö­vet­kez­zen egy szép, érett, lé­dús (le­he­tő­leg) ter­mé­sze­tes mó­don nőtt al­ma. Ne fal­juk fel rög­tön, egy da­ra­big „sze­mez­zünk” ve­le. Gondolatban idéz­zük fel az ízét, kép­zel­jük el, hogy mennyi táp­ér­té­ke van, és hogy mennyi­re hasznos a szer­ve­ze­tünk számá­ra. Ha­rap­junk be­le és na­gyon las­san (min. har­minc­szor) rágjunk meg egy fa­la­tot. Ne en­ged­jünk a kí­sér­tés­nek, és ne nyel­jük le fe­lü­le­tes rá­gás után, hanem élvez­zük ki az ízé­nek min­den kis cseppjét. Meg­lát­juk, hogy min­den böj­ti szen­ve­dé­sért kárpótol ben­nün­ket ez az egy­sze­rı al­ma! Nap­köz­ben foly­tas­suk to­vább a böjt alatt megszokott folyadékfogyasztást. Es­té­re pi­rít­sunk meg egy sze­let (le­he­tő­leg tel­jes őr­lé­sű tönkölybúzalisztből ké­szült) ke­nye­ret, és ala­po­san dör­zsöl­jük be fok­hagy­má­val. Ké­szít­sünk hoz­zá idényzöldségekből sa­lá­tát, amit ked­venc fű­sze­reinkből ké­szí­tett olí­va­o­la­jos ön­tet­tet­tel íze­sít­sünk.

 

1. fe­lé­pí­tő nap

 

Reg­ge­li: víz (vagy gyógy­tea, éde­sí­tés nél­kül) + idény­gyü­mölcs le­ve, egé­szen dé­lig

 

Ebéd: 1 tá­nyér bur­go­nya­le­ves, sok zöld­ség­gel, vagy zöld­ség­le­ves

 

Dél­után: idény­gyü­mölcs (ke­vés)

 

Va­cso­ra: 2 db hé­já­ban főtt bur­go­nya, nyers idény­zöld­ség­ből ké­szült sa­lá­tá­val, ön­tet­tel

 

2. fe­lé­pí­tő nap

 

Reg­ge­li: víz + idény­gyü­mölcs, egé­szen dé­lig

 

Ebéd: pa­ra­di­csom­le­ves, vagy va­la­mi­lyen idény­zöld­ség­ből ké­szült fő­ze­lék + 1 sze­let tönkölybúza­ke­nyér (tel­jes őr­lé­sű)

 

Dél­után: va­ló­di gyü­mölcstea (nem fe­ke­te teá­ból ké­szült), vagy lé­dús idény­gyü­mölcs

 

Va­cso­ra: gö­rög sa­lá­ta to­fu­val + 1 sze­let tön­köly­bú­za- (tel­jes őr­lé­sı) ke­nyér­ből ké­szült pirítós, fok­hagy­má­val

 

In­nen­től kezdve pe­dig táp­lál­koz­zunk és él­jünk úgy, ahogy azt a ter­mé­sze­tes élet­mód megkívánja.

 

 

Test­moz­gás, sport

A böjt ha­té­ko­nyan ki­ta­ka­rí­tot­ta a szer­ve­ze­tün­ket, itt az ide­je, hogy tu­da­to­san is megszabaduljunk a sa­lak­anya­gok hát­ra­ma­radt ré­szé­től. A ta­vasz vér­pezs­dí­tő ere­jét fog­juk be szán­dé­ka­ink vi­tor­lá­já­ba, és ha le­het, ak­kor min­den nap vé­gez­zünk friss le­ve­gőn testmozgást. Ha más­hol nem, ak­kor a la­kó­te­le­pi la­kás sar­kig nyi­tott ab­la­kú szo­bá­­já­ban mindenki képes reg­ge­len­te az éb­re­dés után 20-25 perc tor­ná­ra. Ma már na­gyon ol­csón hozzá le­het jut­ni olyan, a test­moz­gást se­gí­tő egy­sze­rı esz­kö­zök­höz, mint pl. az ug­rá­ló gumiasztalka, ké­zi súly­zók vagy vég­ső eset­ben egy sám­li. Ezek se­gít­sé­gé­vel a reg­ge­li testgyakorlás, összekötve a jó­ga­lég­zés­sel, cso­dá­kra ké­pes. Fő­leg ab­ban az eset­ben, ha az il­le­tő nem végzett előt­te sem­mi­lyen más rend­sze­res moz­gást. Az idő­já­rás most már szin­te tel­je­sen megengedi, hogy nap mint nap a sza­bad le­ve­gőn ko­cog­has­sunk, sé­tál­junk.

 

 

Szel­le­mi, lel­ki (kul­tu­rá­lis) táp­lá­lék

Nem le­het elég­szer hang­sú­lyoz­ni, hogy a böjt­tel együtt be­kö­vet­ke­zett más­faj­ta tu­dat mekkora se­gít­sé­gün­kre le­het a szel­le­mi nagy­ta­ka­rí­tás elvég­zé­sé­ben. Sza­kít­suk ki ma­gun­kat, ha kell, va­la­mi­lyen kény­sze­rí­tő erő­vel, a min­den­na­pok ta­po­só­mal­má­ból, tu­nya élet­rit­mu­sá­ból, a mun­ka utá­ni evés, ivás, té­vé­zés „örö­me­i­nek” ha­tá­sa alól. Azok, akik tény­leg sze­ret­né­nek ten­ni ma­gu­kért, le­ga­lább he­ti egy „adás­szü­ne­ti na­pot” ik­tas­sa­nak be az éle­tük­be (mint régen, ami­kor csak he­ti 6 nap volt tv-adás). Ilyen­kor for­dít­sák ma­gu­kra azt az es­tét. Akár egy jó könyv elol­va­sá­sá­val, akár egy ré­gen nem lá­tott ked­ves ba­rát meg­lá­to­ga­tá­sá­val, akivel egy jót be­szél­get­he­tünk, vagy csak egy csa­lá­di kár­tya­par­ti össze­ho­zá­sá­val érez­zük meg újra az össze­tar­to­zás ma már nem tel­je­sen ter­mé­sze­tes ízét. Meg­lát­juk, hogy nincs szükségünk a tv-hí­ra­dók vé­res bor­zal­mai­ra és az újabb feny­ege­tett­ség ér­ze­té­re, sem az ostobábbnál is os­to­bább hollywo­o­di giccs­pa­rá­dé­kra, vagy az egy perc alatt meg­ölt 2-3 ember haláltusájának meg­né­zé­sé­re. Sőt előbb-utóbb rá­jö­vünk, hogy in­nen nem is nyer­ünk valódi információt, és nem is hoz a szá­mun­kra pi­he­nést, in­kább el­len­ke­ző­leg! Fel kell vál­lal­ni, hogy ami­kor nincs be­kap­csol­va sem­mi­lyen zaj­kel­tő be­ren­de­zés, ak­kor ma­gunk­ba néz­zünk, és ne se­per­jük to­vább a sző­nyeg alá a min­den­na­pok pro­blé­máit, mert azok meg­ol­dá­sa nem a má­sok, ha­nem a mi fe­la­da­tunk.

 


Receptek

Bor­zas vagy tüs­kés gom­ba

Nó­grád me­gyé­ben a köz­ked­velt ét­elek kö­zé tar­to­zik a bor­zas sze­let, amely­nek ana­ló­giá­já­ra ajánl­ha­tó ez a sok­kal egész­sé­ge­sebb, ám tápanyagértékben az­zal ve­te­ke­dő gom­ba­é­tel.

 

Hoz­zá­va­lók: 25 dkg gom­ba, 5 evő­ka­nál tel­jes őr­lé­sı liszt, 20 dkg nyers bur­go­nya, 3-4 na­gyobb ge­rezd fok­hagy­ma, 1 te­áska­nál ten­ge­ri só, olaj a sü­tés­hez.

 

El­ké­szí­té­se: a meg­mo­sott, le­csö­pög­te­tett, sze­le­tek­re vá­gott gom­bát a ká­posz­ta­sze­lőn le­re­szelt bur­go­nyá­val el­ke­vert fok­hagy­más íze­sí­té­sű palacsin­ta­tész­tá­ba márt­juk, és for­ró olaj­ban ki­süt­jük. Pá­rolt barnarizskörettel tá­lal­juk, és ve­gyes nyers sa­lá­tát adunk hoz­zá.

 

 

Vö­rös len­cse riz­zsel

Hoz­zá­va­lók: 3dl = 30 dkg jáz­min­rizs, 1,5 dl = 15 dkg vö­rös len­cse, 9 dl for­ró víz, 4 evőkanál olí­va­olaj, 4 evő­ka­nál szó­ja­szósz, 2 te­áska­nál őrölt ró­mai kö­mény, 2 mok­kás­ka­nál őrölt köménymag, 2 te­áska­nál őrölt ko­rian­der, 2 mok­kás­ka­nál gyöm­bér­por vagy 1 hüvelykujjnyi reszelt nyers gyö­kér, 1 mok­kás­ka­nál fa­héj, 1 mok­kás­ka­nál sze­re­csen­dió, 4 db babér­le­vél (egész), 4 ge­rezd zú­zott fok­hagy­ma.

 

El­ké­szí­té­se: egy le­fed­he­tő edény­ben for­ró­sít­suk fel az ola­jat, és pi­rít­suk ben­ne 1-1,5 percig a len­csét. Tegyük hoz­zá az összes fı­szert a szó­ja­szósz, a fok­hagy­ma és a ba­bér­le­vél kivételével, és pi­rít­suk még őket egy per­cig együtt. Önt­sük fel utá­na a for­ró víz­zel (óvatosan, mert könnyen ki­csap­hat), majd ke­ver­jük be­le a szó­ja­szószt, a ba­bér­le­ve­let, a fokhagymát és a meg­mo­sott rizst. Tegyük rá a te­tőt és for­ral­juk fel. Utá­na fe­dő alatt kis láng­on főz­zük kész­re. Vi­gyá­zat, mert mind­két fő alko­tó­elem igen ha­mar (kb. ne­gyed óra) meg­pu­hul. Mi­előtt tel­je­sen meg­fő­ne, zár­juk le a tü­zet és hagy­juk még le­ga­lább 10 per­cet fedő alatt puhulni.

 

Friss sa­lá­tá­val tá­lal­juk. Tel­jes ér­té­kű táp­lá­lék, ki­vá­ló nö­vé­nyi fe­hér­je­for­rás.

 

 

Csi­cse­ri­bor­só-fa­sírt

Hoz­zá­va­lók: 25 dkg csi­cse­ri­bor­só, 1 te­áska­nál ét­elí­ze­sí­tő, ke­vés, be­áz­ta­tott ke­nyér vagy zsem­le, 3-4 ge­rezd zú­zott fok­hagy­ma, 1 mok­­kás­ka­nál őrölt fe­ke­te bors, 2 te­áska­nál pirospaprika (édes­ne­mes), 1 te­áska­nál ma­jo­rán­na, 1 mokkáskanál őrölt sze­re­csen­dió, 2 te­áska­nál mus­tár, 2 evőkanál étolaj.

 

El­ké­szí­tés: a csi­cse­ri­bor­sót át­vá­lo­gat­juk, le­ö­blít­jük, majd ét­elí­ze­sí­tős víz­ben fel­tes­szük fő­ni. Kb. annyi idő alatt fő meg, mint a szá­raz­bab. Ezu­tán le­önt­jük ró­la a vi­zet, és húsdarálón le­da­rál­juk. A le­da­rált bor­sót a to­váb­bi­ak­ban úgy kezeljük, mint­ha hús len­ne, te­hát a ha­gyo­má­nyos mó­don íze­sít­jük és ál­lít­juk össze a fa­sír­tot. (Be­áz­ta­tott ke­nyér vagy zsem­le, fok­hagy­ma, bors, pi­ros­pa­p­ri­ka, pi­ci ma­jo­rán­na, szerencsdió, olaj, mus­tár.) For­ró olaj­ban vagy olaj nél­kül kon­taktgrill­ben is süt­het­jük. Az el­ké­szí­tett pogácsákat mű­anyag tá­lon kü­lön le­fa­gyaszt­hat­juk, majd ezu­tán zacs­kó­ba té­ve tá­rol­hat­juk az összes mély­hű­tött fa­sír­tot.

 

Varga Sándor
XI. évfolyam 4. szám

Címkék: gyomordoktor

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.