Betegségek A-tól Z-ig

A betegség mint esély

Szakítsunk megrögzött gondolati sémáinkkal, hogy könnyebben gyógyulhassunk

A krónikus megbetegedések jelentik a legnagyobb kihívást a modern medicina számára. Ilyenkor általában teljes gyógyulásról nem lehet szó, és a természettudományos megalapozottságú, standardizált orvoslás eredményei gyakran nem kielégítőek. Ezért fontos, hogy az orvos az együtt érző kísérő és „coach” szerepét töltse be a beteg öngyógyító potenciáljának mobilizálása érdekében.


A modern agykutatás számos felfedezése alátámasztja a holisztikus terápiák létjogosultságát. Új gondolkodási minták begyakorlásával sikerülhet a gyógyulás

 

Egy 62 esztendős tanárnő immár 10 éve egyre súlyosbodó csípőízületi kopásban szenved. Néhány beszélgetés alapján világosan felismerhető, hogy a valaha imádott tanári hivatás már jó ideje felőrli minden erejét, és egyre nagyobb erőfeszítésébe telik, hogy munkájában helytálljon. A páciens egyik mondata különösen jól megvilágítja a szimptómák és a betegség alapját képező probléma kapcsolatát: „Az osztállyal megtett minden egyes lépés nehezemre esik.” Az artrózis miatt a hosszabb gyaloglás fájdalmas élmény.

 

A „beszélő medicina” a legfontosabb orvosság

Az orvos számára a krónikus betegségben szenvedő páciens azt jelenti, hogy rengeteg időt kell szánnia betegére: odafigyelni rá, meghallgatni és beszélgetni vele – a „beszélő medicina” a legfontosabb orvosság a krónikus betegségek kezelésében. A hivatalos orvosi ellátásban azonban a gyógyítás eme részét teljesen elhanyagolják. Egyszerűen nincs idő a beteggel foglalkozni.

 

A krónikus fájdalmak, az összes krónikus betegséghez hasonlóan, testünket, lelkünket és szellemünket egyaránt kínozzák, kihívás elé állítják. Nem ritka, hogy „depresszió” fedi el a krónikus testi elváltozások és funkciózavarok több évig tartó kialakulását. Ha ilyenkor a beteget egyszerűen antidepresszánsokkal kezelik, valóságos ördögi kör alakul ki, amelynek hatására tovább romlanak a páciens testi tünetei, a végállomás pedig az „Ezzel meg kell tanulni együtt élni”, vagy Nem lehet mit tenni...”, esetleg „Ez a korral jár...” kijelentések az orvos részéről, amelyek terápiás tehetetlenségét fejezik ki, és a pácienst reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszítják.

 

 

Test, lélek és szellem eltérő mértékben érintett

Definíció szerint a krónikus betegségek olyan, hosszú lefolyású megbetegedések, amelyeknél nincs remény a gyógyulásra, ezért tartós orvosi kezelést és ápolást tesznek szükségessé. Bár sok krónikus betegség kiváltó okát már ismerjük, ami a gyakran emlegetett „kockázati tényezőket” illeti, ezekről gyakran kiderül, hogy nem állják ki az idő próbáját. Hogy csak egy példát említsünk, a sokat szidott koleszterin kóroki szerepe ma már nem tűnik egyértelműnek, és az „egészségtelen” vajat mára rehabilitálták.

 

Azonban az életstílusnak nem megfelelő, értsd magas cukortartalmú, zsíros, túl sok fehérjét tartalmazó étrend, amely a korábbi idők nehéz fizikai munkájának világában még ésszerű és indokolt volt, makacsul tartja magát a mai napig. Ez és a hozzá társuló mozgáshiány kedvez az izmok, inak és szalagok berozsdásodásának, aminek közvetlen hatásai lehetnek a test egyéb részeire, valamint a szellemre és a lélekre is. Az újabbnál újabb, szintetikus vegyszerek, a környezeti ártalmak további okai lehetnek annak, hogy az emberi szervezet, ez a rendkívül érzékeny hálózat hibásan kezd működni, amit először tünetnek, később betegségnek nevezünk.

 

 

Korai tünetek: figyelmeztetés és gyógyítási kísérletek

A betegség mint esély. A provokatív kijelentés, amely az érintettekben minden bizonnyal értetlenséget és ellenérzést vált ki, ha kívülállóként alaposabban megvizsgáljuk, valóban tartalmaz némi igazságot. A szervezet túlterhelés esetén tünetek formájában jelez, figyelmeztet. Hans- Heinrich Reckeweg (1905–1985) híres német orvos az általa összeállított 6 fázisos táblázatban írta le a test-lélek-szellem-reakció folyamatát. Ha a korai szimptómákat egyszerű közérzetzavarként kezelve a szőnyeg alá seperjük, egyre több szerv betegszik meg. Ha a folyamatot nem sikerül időben megállítani, egyre mélyebb szinteket érint.

 

Éppen ezért a természetgyógyászatban a legcsekélyebb tünetet is komolyan veszik. A test normális esetben a betegség minden fázisában igyekszik meggyógyítani önmagát. A tünetek nem egyebek, mint testünk gyógyulási kísérletei.

 

Egy együtt érző orvos segítségével a krónikus beteg is aktiválhatja szervezete öngyógyító képességeit

 

A modern medicina gyakran tehetetlennek bizonyul, ha krónikus betegséggel találja szemben magát. „Antikészítményekhez”, a fájdalmak, a gyulladás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint elleni gyógyszerekhez folyamodik. E téren rengeteg, új fejlesztésű gyógyszervegyület áll rendelkezésére. Sajnos ezek nem mentesek a mellékhatásoktól, a gyógyszerkísérő cédulák inkább elrettentőek, mintsem bizalomgerjesztőek. Elgondolkodtató e gyógyszerek adagolása és egymással történő kombinálása is, aminek mindig egyénre szabottan, élet kortól és nemtől függően kellene történnie. Ezzel szemben nem ritkaság, hogy idősebb betegeket akár 10 vagy annál is több gyógyszerrel bocsátanak el a kórházból.

 

Ahelyett, hogy minden „esetet” tudományos alapon kezelnénk, a valódi gyógyítás művészete azt jelenti, hogy a beteggel együtt, a tüneteket figyelemfelhívó jelzésként értelmezve kutatjuk az okokat. Ezek lehetnek intoleranciát okozó élelmiszerek, toxikus terhelések vagy akár egy rossz légkörű munkahely, túl nagy teljesítménydrukk, esetleg egy fel nem dolgozott konfliktus. A gyógymódnak ugyanilyen sokszínűnek kell lennie.

 

 

A gyógyítás művészete: a beteget be kell vonni a folyamatba

Az emberiség történetében még soha nem exponálták ilyen erőteljesen a tünetek kezelését, mint napjainkban: az orvos, a betegbiztosító, az egészségügyi ellátórendszer oldjon meg mindent, hiszen kellően sokat fizetünk értük. Az orvostudomány a maga részéről mindent elkövet, hogy elterelje a figyelmet a legfontosabb tényről: arról, hogy a betegségnek „köze van hozzám”. Az orvosok jól tennék, ha lejönnének a katedráról, és a gyógyításban a beteg kísérőjévé, partnerévé, útmutatójává szegődnének – ha a beteg ezt kívánja.

 

A terapeuta, aki régóta foglalkozik idült beteggel, tudja, hogy nem véletlen, ha mély kötődés alakul ki a páciens és a terapeuta között, hiszen mindkettőjük személyesen megismerte ugyanazokat a panaszokat és a fájdalmat. Az az orvos, aki saját bőrén tapasztalta, hogy a negatív leletek ellenére is kialakulhat erős hátfájás, sokkal megértőbben viszonyul hátfájós betegeihez. A gyógyulás mindig belülről, az egyénből indul ki. Ezt a folyamatot figyelmesen, szeretettel, ugyanakkor tárgyilagosan kísérni – ez a modern terapeuta feladata.

 

A neurobiológia új kutatási eredményei rávilágítottak agyunk hihetetlen plaszticitására, a tükörneuronok létezésére. Ezek, valamint az epigenetika tudománya alátámasztják a holisztikus terápiák létjogosultságát. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az ilyen kijelentéseket, mint „Hát, ezzel meg kell tanulnia együtt élni...”, vagy „ Az ön térdének vége...” stb. , teljesen ki kell iktatni az orvosi szókincsből. A modern neurobiológia felfedezése szerint agyunk késő öregkorunkig képes tanulni, alkalmazkodni. Nyolcvanévesen lassabban tanulunk meg zongorázni, mint gyermekkorunkban, de sikerülhet.

 

A tudomány azt is megcáfolta, hogy az agysejtek nem képesek regenerálódni, és nem pótlódnak. Ezek a felfedezések egyúttal óriási gyógyulási potenciált is jelentenek, amely bármikor előhívható, aktiválható. A modern coaching módszerek bebizonyították, hogy mindenki a gyógyulás útjára léphet: az észlelés iskolázásával és új gondolkodási minták begyakorlásával bizonyos mértékig meggyógyíthatjuk magunkat a gondolat erejével. A test követi az agy utasításait – legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Különösen figyelemreméltóak azok a rákos betegek, akik vizualizációs gyakorlatok segítségével gyógyították meg magukat. A gyógyulás feltétele mindig a beteg saját akarata.

Sz. Z. L.
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: betegség mint esély, psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.