Betegségek A-tól Z-ig

A bőrproblémák terhelik a lelket

Mindennapi önvédelmi módszerek

Ekcéma, pikkelysömör, vitiligo vagy rosacea – nap mint nap találkozunk olyan emberekkel, akiknek az életét krónikus bőrbetegségek keserítik meg. Vajon milyen a lelke egy olyan embernek, aki „nem tud kibújni a bőréből”, bármenynyire is szeretne? Mit tehetnek a hozzátartozók, a barátok és maga az érintett a lelki egyensúly megteremtéséért, azért, hogy a krónikus bőrbetegség ne tegye teljesen tönkre az életét?


Főként a bőrbetegségben szenvedő gyerekek számára fontos, hogy ne érezzék magukat kirekesztettnek

 

Néhány betegnél a panaszok kora gyerekkorban kezdődnek, úgy is mondhatnánk, nekik a bőrbetegséget a bölcsőjükbe tették. A szülők egyszerűen tanácstalanul nézik, hogy féltve őrzött csemetéjüket hirtelen bőrbetegség támadta meg. Néhány esetben a családon belül is előfordul hasonló eset. Ilyenkor a szülőknek már igen korán hozzá kell szoktatniuk a gyereket ahhoz, hogy mindennapi életvitelét korlátozások jellemzik, jelentkezzen bár ez allergia, alapos bőrápolás, rendszeres gyógyszerszedés vagy egyéb terápiás szükséglet formájában.

 

Első lépésként a lehető legtöbb szakszerű információt kell összeszedni a betegségről. Hogy ne ez álljon a család életének középpontjában, fontos a lehetőleg természetes és mindennapos bánásmód begyakorlása. A napi bőrápolás rutinja és rituáléja gyorsan megszokottá válik és magától értetődő lesz.

 

Ilyen módon a gyerek nem fogja úgy érezni, hogy ő a „szegény beteg gyerek”, hanem kezdettől megtanulja, hogyan bánjon természetesen a betegségével. Ezzel elkerülhetők a testvérek közötti rivalizálások, mivel a szülők figyelme nem kizárólag a beteg gyerekre irányul.

 

Az első problémák inkább óvodáskorban kezdődnek. A kiütéses, foltos, hámló bőrű gyereket kiközösíthetik a többiek. A gyerekek sajnos túl gyakran veszik át a felnőttek téves kijelentését: „fúj, ez ragályos!” Még ma is előfordul, hogy az érintetteket nem engedik be az uszodába, hiába tudják orvosi papírral bizonyítani, hogy a betegségük nem fertőz. Az ilyen bánásmód is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek kirekesztettnek érzi magát. Ez azért baj, mert az elfogadottság érzése központi élménye a növekvő gyereknek az egészséges önértékelés kifejlődéséhez.

 

 

Vonjuk be a pedagógusokat!

Ilyenkor nagyon fontos, hogy a szülő beszéljen a nevelőkkel az óvodában. Ha a gyerekeket megfelelő módon felvilágosítják a nem ragályos bőrbetegségekről és a velük való bánásmódról, akkor kevésbé valószínű, hogy csúfolni fogják a társukat.

 

Az iskolás gyerek számára nagy korlátozást jelent, ha a bőrbetegsége miatt nem mehet úszni vagy az órán vakaróznia kell. Emiatt gyakran fordul elő, hogy nem figyel oda a tanítás során. Ehhez jön még, hogy a többi gyerek megbámulja, illetve hogy a betegsége miatt másképpen kell élnie – mindez világosan mutatja, a bőrbetegségének milyen következményeitől kell szenvednie a gyereknek.

 

Az ekcémás gyerekek bőrén például gyakran alakulnak ki viszkető gócok a  könyök- és térdhajlatban, amiket a ruha különösen irritál

 

A szülőknek ilyenkor fel kell venniük a kapcsolatot a pedagógusokkal. A jól informált tanár egyénileg tud bánni a gyerekkel, és megértéssel fogadja az említett szituációkat. Mert puszta szemmel nem mindig könnyű meglátni, mennyire szenved a gyerek a bőrbaja miatt. Az ekcémás gyerekek bőrén például gyakran alakulnak ki viszkető gócok a könyök- és térdhajlatban, amiket a ruha különösen irritál.

 

 

Erősítsük meg az önértékelésüket, hogy bánni tudjanak az elutasítással

A tinédzser számára különösen nagy terhet jelentenek a bőrbetegségek. Ilyenkor élik át az első szerelmet, és szenvedik el az első elutasítást. Vajon melyik tizenéves önértékelése erős annyira, hogy ne érezze magát még kiszolgáltatottabbnak, ha a bőrbaja miatt elutasítással szembesül?

 

A tizenévesek szülei számára éppen ezért nagyon fontos, hogy a gyereket megtanítsák arra, hogyan bánhatnak az elutasítással. A kamaszoknak meg kell tapasztalniuk, hogy emberként szerethetők, és olyan dolgokat tudnak, amelyekben másoknál sikeresebbek (például valamilyen sportban vagy hobbiban).

 

A bőrbetegség azonban felnőttkorban is nagyon nehézzé teheti az életet. Ki ne tapasztalta volna, hogy a munkaerőpiacon a tudás mellett a külső is számít? Ugyan melyik pék alkalmazna olyan munkaerőt, akinek pikkelyesen hámlik a keze? És mi legyen a fodrásszal, aki az ekcémája miatt nem tud dolgozni?

 

A terhek csak fokozódnak a párkapcsolatok terén. Az első randevút követi majd az első éjszaka, amikor váratlan dolgok történhetnek, ha a háziatka-allergiás lány egész éjszaka kénytelen vakarózni. A bőrbetegnek ilyen helyzetekben felelősségtudattal és nyíltan kellene beszélnie a betegségéről. Aki aktívan lép fel, az kettesben is képes arra, hogy ezeket a helyzeteket „bőrbarát” módon oldja meg, például atkamentes ágyneműt vásárol, vagy bőrbeteg partnere kedvéért hipoallergén mosakodószereket szerez be a fürdőszobába.

 

A bőrbetegeknek gyakran vágják a fejükhöz, hogy rosszul menedzselik a stresszt, különben nem úgy nézne ki a bőrük, ahogyan kinéz. Pedig a krónikus bőrbetegségek nem pszichoszomatikus, hanem organikus megbetegedések. Ilyen összefüggésben sokkal inkább szomatopszichikus megbetegedésekről beszélhetünk azaz olyan testi betegségekről, amelyek lelki tüneteket válthatnak ki.

 

 

A betegség elfogadása az öngondoskodás alapja

Ha valakinek krónikus bőrbajjal kell együtt élnie, akkor az azt jelenti, hogy el kell fogadnia, a betegsége nem gyógyítható, és a lefutása nem látható előre. Az elfogadás az érintettek számára nemritkán a legnehezebb feladat. Ez azt jelenti, hogy a sorssal való hadakozás helyett aktívan a saját kezükbe kell venniük az életüket.

 

Az egyik legfontosabb építőkő találni egy jó bőrgyógyászt. Ha valaki csatlakozik egy önsegítő csoporthoz, ott sok új információt kaphat a terápiákról, a gyógyszerekről, a rehabilitáció lehetőségeiről, és persze találkozhat a sorstársaival.

 

Az érintettek számára döntő fontosságú kialakítani a napi öngondoskodás rutinját. Rendszeres bőr- és testápolás, megfelelő mennyiségű alvás, jó táplálkozás, sport és lazítás, család, barátok, hobbik, kiteljesedést adó munka vagy elfoglaltság – ezek mind olyan dolgok, amelyeknek ki kellene tölteniük az életünket és teljességet adni. Elvben minden ember cipeli a maga zsákját egész életén át. A bőrbetegek általában a szociális kirekesztettségtől, illetve a környezet elutasításától félnek a legjobban. Ilyenkor úgynevezett önbeteljesítő jóslatról beszélhetünk. Néhány érintett számára a betegsége olyannyira megterhelő lehet, hogy akár depressziós epizódot vagy epizódokat is átélhet.

 

A bőrbetegek általában a szociális kirekesztettségtől, illetve a környezet elutasításától félnek a legjobban

 

A hiányra összpontosító perspektíva, miszerint a bőre soha nem lesz egészséges, a mindennapokban zsákutcának tűnhet. Sokkal fontosabb a megoldásorientált perspektíva, azaz a fókuszt arra irányítani, ami a beteg életét a baja ellenére is gazdagítja, például a család, a barátok, a hobbik, az élvezetes pillanatok. Ha szeretjük önmagukat és jók vagyunk saját magunkhoz, az a lelki egyensúly kulcsa, akkor is, ha valaki bőrbetegségben szenved.

 

Élvezzük az élet minden pillanatát!

A lelki egészség jelentős szerepet játszik a krónikus bőrbetegségek lefutásában, ha az embert holisztikus szemszögből szemléljük. Jó megoldás például, ha feszült helyzetben kéznél van egy lista mindarról, amiért hálásak lehetünk. Ha ezt felidézzük, mindjárt gyorsan elszáll a haragunk, hiszen nem lehetünk egyszerre dühösek és hálásak.

 

Mindegy, milyen csomagot kell magunkkal cipelnünk, az életünk ajándék, minden pillanata. Gondoljuk csak meg, boldogabbak- e nálunk azok a hollywoodi sztárok, akik kétségbeesetten igyekeznek megőrizni a szépségüket és a fiatalságukat, és próbálják azt a benyomást kelteni, hogy életük minden pillanatában tökéletesek. Közben pedig elmulasztják az élet igazán örömet adó mozzanatait. Ne felejtsük el Albert Schweizer szavait: Az évek ráncossá teszik a bőrt, ám ha lemondunk a lelkesedésről, az a lelkünket teszi ráncossá.

 

Fejlesszük ki a mindennapokban használható védőmechanizmusokat!

A bőrbetegeknek együtt kell élniük azzal, hogy a tudatlan emberek elutasítással reagálnak rájuk. Léteznek azonban olyan védőmechanizmusok, amelyek megkönnyítik a bánásmódot az elutasítással és a gúnyolódással. Felvilágosítást kell adni a betegségünkről, hogy eloszlassuk a többi ember bizonytalanságát.

 

Aki jó védőpajzzsal rendelkezik, az jobban képes megbirkózni az elutasítással és a gúnnyal

 

A csúfolódással szemben a legjobb kialakítani egyfajta belső védőpajzsot. Önmagunk megvédelmezése mindig azzal kezdődik, hogy függetlenítjük magunkat mások véleményétől. Mantraként lehet mondogatni magunkban olyasmit, hogy „ez engem nem érint”. Segítséget ad, ha olyan helyzeteket idézünk fel, amikor sikerült magunkat függetleníteni mások gúnyos megjegyzéseitől, és nyugodtan megbirkózni a helyzettel. Önmagunk védelmezésére használjuk a képzelőerőnket.

-mörk-
XVIII. évfolyam 7. szám

Címkék: bőrbetegségek, bőrproblémák, psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.