Betegségek A-tól Z-ig

A fájdalomcsillapításról

Veszedelmes gyógyszerek, alternatív terápiák, hasznos ötletek

A hagyományos fájdalomcsillapító gyógyszerek közös jellemzője, hogy a kínt megszüntetik ugyan, de közben tönkreteszik a vesét. Szerencsére léteznek praktikus és kíméletes alternatív megoldások.


 

A fájdalom a túlélés záloga. Értékes és figyelmen kívül nem hagyható, erőteljes jelzése annak, hogy valami nincs rendben a szervezetünkben. Ezzel persze a probléma még nincs megoldva, hiszen hiába tudjuk, hogy baj van, a kín attól még megmarad.

 

Bár manapság sok száz, különféle fájdalomcsillapító gyógyszer áll rendelkezésünkre, a felmérések szerint minden negyedik beteg átlagosan több mint húsz évet szenved, amíg végre hatásos segítséget kap. Erre a megállapításra jutott nemrégiben a több mint 46 ezer páciens bevonásával készült "európai fájdalomvizsgálat". A beteg megkapja a fájdalmára a tablettát vagy az injekciót, de hogy utána mi történik vele, azt senki nem követi nyomon. A visszaélésekben azonban mi magunk is hibásak vagyunk, hiszen a fájdalomcsillapítók háromnegyedét mi magunk, mindenféle orvosi javallat nélkül kapkodjuk be, méghozzá a gyógyszertárban recept nélkül kapható, mellékhatásokban gazdag szerek formájában. Németországban az acetilszalicilsavból évente 1100 tonna, a paracetamolból 400 tonna fogy, csak ibuprofen 394 készítményben található meg. Még aki egészségesnek vallja magát, az is élete során körülbelül 36 ezer tablettát szed be, akik pedig valamilyen krónikus bántalomban szenvednek, azok természetszerűleg ennek a sokszorosát.

 

 

A szervezet fájdalomközpontjai

Mindannyian tudjuk, hogy fájdalom és fájdalom között nagy a különbség. Akárhol is jelentkezik, más és más terápiát igényel, ezért általános recept nem létezik. Néha nem lehet lemondani az ópiátszármazékokról, például egy súlyos betegségben szenvedő haldokló esetében. A rákos betegeknek nagy megkönnyebbülést hozhatnak a kenderből készült szerek, a cannabisszármazékoknak ugyanis orvosi alkalmazás mellett kevesebb mellékhatásuk van a hagyományos fájdalomcsillapítóknál. Máskor, mondjuk egyszerű fejfájásnál viszont inkább segíthetne némi kis testi aktivitás vagy a halántékunkra kent mentaolaj.

Egy nemrégiben elkészült felmérés szerint minden negyedik beteg átlagosan több mint húsz évet szenved, amíg végre hatásos segítséget kap 

 

Ma már egyértelmű bizonyítékok igazolják, hogy összefüggés áll fent a gyulladásos bélbetegségek (például a colitis ulcerosa vagy a Crohn-betegség) mind gyakoribb előfordulása és az "ártalmatlan" fájdalomcsillapítók gátlástalan szedése között. Dán felmérések szerint ezen a területen a megbetegedések száma két évtized alatt meghatszorozódott! A fő gyanúsítottak - bár nem kizárólagosan - a diclofenac és a mefenaminsavak. Németországban legalább 1,4 millió ember gyógyszerfüggő, a legnagyobb veszélyben az idősek és a nők forognak. A mérték nélkül szedett készítmények listájának élén a benzodiazepinek (altató- és nyugtatószerek), a hashajtók, az étvágycsökkentők és a fájdalomcsillapítók állnak, főleg azok, amelyek koffeint és kodeint tartalmaznak. Ugyanitt évente ötmilliárd fájdalomcsillapító tabletta kel el, a többségük recept nélkül. Ennek a felelőtlen gyógyszerszedésnek a következményei nagyon komolyak, és nemritkán tragikusak.

 

Emberek milliói fejfájásukat éppen az erre a bajra bevett orvosságnak köszönheti. Ez az úgynevezett megvonásos fejfájás.

 

Az átlagosan egészséges ember is élete során 36 ezer
tablettát beszed

 

Ennél sokkal komolyabban károsítják a fájdalomcsillapítók a vesét és a májat. Ehhez jönnek még a szív- és keringési zavarok, illetve a gyomorproblémák. Ezzel is magyarázható a dialízisre szoruló betegek számának fokozatos emelkedése.

 

A fájdalomcsillapítók a gyomor és a bél nyálkahártyáját is károsítják. Amerikai felmérések szerint az Egyesült Államokban évente majdnem hétezer ember hal meg a gyomorra agresszíven ható fájdalomcsillapítók (ASS, diclofenac, ibuprofen) okozta gyomor- és bélvérzés következtében.

 

A tájékozatlan páciens

A páciens veszélyeztetettségét jól mutatja a fűzfakéreg története. A belőle kivont hatóanyagból 1897-ben állította elő dr . Felix Hoffmann az aszpirint, ehhez azonban magát a hatóanyagot laboratóriumban átalakította. Így jött létre az a nagyon hatékony fájdalomcsillapító, amely ugyanakkor drasztikusan beavatkozik bizonyos, akkor még nem ismert hormonszerű kötések anyagcseréjébe. Ezzel a fájdalmat valóban csillapítja, de közben a beteg egészségét veszélyezteti. A fűzfakéreg valódi hatóanyaga ugyanis nem az acetilszalicilsav (ASS), hanem egy másik vegyület, a szalicin . Ennek az anyagnak a terapeutikus hatását és alkalmazási területeit kellene igazolnunk, ahogyan tették ezt az ókori egyiptomiak. Nem pedig a vegyület kémcsőből származó, agresszív utánzatát, az acetilszalicilsavat előnyben részesítenünk.

 

Régóta ismert a fűzfakéreg fájdalomcsillapító hatása, például fejfájás, reuma vagy neuralgiák esetén

 

Akit makacs, folyton visszatérő fájdalmak kínoznak, az előbb-utóbb a váliumnál és társainál fog kikötni. Ezek a diazepam-alapú trankvillánsok tompító hatásúak, megnyugtatják és ellazítják az izmokat. Ezáltal alkalmasak altatónak, de fájdalomcsillapítónak nemigen válnak be, ráadásul könnyen függőséget alakítanak ki.

 

Manapság krónikus fájdalom esetén gyakran rendelik egy másik gyógyszercsoport tagjait, az antidepresszánsokat. Ezek valóban képesek az agy fájdalomérzékelő receptorainak tevékenységét csökkenteni, és ezáltal sokat segítenek a fájdalompácienseknek. Ugyanakkor károsítják a vesét és a májat.

 

A tabletták szelíd alternatívái

A következő felsorolás néhány bekezdése talán megdöbbentőnek fog tűnni, de ennek az az oka, hogy vadonatúj felfedezésekről van szó. Főként a gyógynövények kivonatai között találunk fájdalomcsillapításra alkalmasakat, ilyenek például a capsaicum, az ördögkarom, a csalán és a fűzfakéreg. Ráadásul ezek a szerek nemcsak hatékonyak, hanem mellékhatásaik sincsenek. Az indiai tömjén enzimjei például szintén fájdalomcsillapító hatásúak. A növény illatos gyantája az ájurvéda legfontosabb gyógyszerei közé tartozik, és már időszámításunk előtt 2500-ban a babiloniak kedvelt balzsama volt. Az ókoriak elsősorban gyulladásos folyamatok megfékezésére és fájdalomreakciók csillapítására használták.

 

  

Az erős fájdalommal mindenképpen csinálni kell valamit, mielőtt krónikussá
válna. Néha csak az ópiátok segítenek, amelyeket egyfajta mákból vonnak ki

 

Az enzimek szintén a házi patika hatásos fájdalomcsillapítói lehetnek. Ilyenek például a papaja (papin), az ananász (bromelain) vagy a kivi enzimjei, amelyek mind enyhítik a gyulladásos folyamatokat, így a fájdalmat is.

Csak rövi ideje tudjuk, hogy az olívaolaj csillapítja a fájdalmat. Javasolható rendszeres fogyasztása, de csak kiváló minőségű terméké
 

Szintén új módszernek számít ezen a területen a mezoterápia, egyfajta injekciós kezelés, amely egyfelől helyileg csillapítja a fájdalmat, másfelől felszámolja a zavaró mezőket és megakadályozza a probléma krónikussá fajulását. Az eljárást mozgásszervi panaszok, például artrózis, fejfájás, migrén, PMS és egyéb, fájdalommal járó bajok esetén alkalmazzák. A tulajdonképpeni hatóanyag a procain, amelyet további farmakológiai, fitoterápiás vagy homeopatikus szerekkel egészítenek ki. A módszer különlegessége, hogy az anyagot csak a bőr alá fecskendezik, így ott egyfajta raktár alakul ki, így az eljárást elég hetente egyszer megismételni.

 

 

A kenderből készült szerek, mint például a hasis, bizonyítottan enyhülést hoznak még a legsúlyosabb rákos fájdalom esetén is

 

A fájdalomcsillapítás 1958-ban felfedezett módja a dr. Huneke-féle neurálterápia, amikor a helyileg befecskendezett procain más szervek fájdalmát is megszünteti.

 

2005 őszén került nyilvánosságra, hogy főként az olívaolajban egy olyan biokémiai kötés található, amely ugyanolyan hatékony fájdalomcsillapító, mint az iboprofen. Ez a felfedezés a philadelphiai egyetem kémiai tanszéke munkatársainak köszönhető. A szóban forgó vegyület, az oleocanthal a prosztaglandinok anyagcseréjét befolyásolja. A felfedezés azért is érdekes, mert a kutatók szerint az oleocanthal rendszeres fogyasztása ugyanúgy megelőzheti bizonyos rákfajták és szív- és érrendszeri bántalmak kialakulását, mint a gyulladáscsökkentő reumaellenes szerek (diclofenac, ASS). Ha ki akarjuk próbálni ezt, mindenképpen csak értékes olívaolajat használjunk, a legdrágább, "native-extra" megjelölésűeket. A legjobb, ha egy hagyományos módszerekkel dolgozó olajmalomból szerezzük be az olajat.

 

 

Feltétlenül csökkentsük a sejtekben és az ételekben a savmennyiséget!

Az olyan, fájdalommal járó megbetegedések, mint a reuma, kétségkívül elsavasodási betegségek, az előbb lappangó, majd egyértelművé váló acidózis talaján bontakoznak ki. A legfontosabb teendő tehát fájdalomszindróma esetén a szervezetet megterhelő savas maradványok kivezetése, valamint a hangsúlyozottan lúgos táplálkozás. A húsokat mindenképpen kerülni, a tejtermékeket csökkenteni szükséges. A savtalanítást elősegíthetjük úgynevezett lúgos porokkal is.

 

A gyógyböjt krónikus fájdalom esetén is gyakran hoz tartós enyhülést

 

Nem szabad elfelejtkeznünk a böjtölésről. Számos vizsgálat igazolja egyértelműen, hogy a gyógyböjt elsősorban a krónikus fájdalmak esetén hozza meg a tartós gyógyulás esélyét. Ez minden bizonnyal a szövetek savtalanításának köszönhető. Ezen kívül ne feledkezzünk meg az elegendő és helyes ivásról sem! A megfelelő ital a tiszta, energetikailag kifogástalan víz, nem a cukros üdítők vagy a kávé. A szervezetünk ugyanis gyakran nem beteg, azért jelez fájdalmat, mert szomjas.

 

Akupunktúra: energetikai üzenetek

Kínában az akupunktúra olyan hatásos érzéstelenítőként is működött, hogy még sebészeti műtéteknél is alkalmazták. A legújabb tanulmányok is a módszer hatásosságát igazolják, ha fájdalomcsillapításról van szó. A reflexzónamasszázs és az akupresszúra segítségével mi magunk is elérhetjük az akupunktúra bizonyos hatásait. Ehhez azonban meg kell tanulnunk a módszer alapjait, hogy a masszázst megfelelő helyen és technikával végezzük.

 

 

Külső beavatkozások

Néha teljesen fölöslegesen szenvedünk. Például apróbb sportsérüléseknél a tartós fájdalom okát a szövetekben visszamaradt ingerlő anyagok jelentik. Ezek csak akkor ürülnek ki a szervezetből, ha annak az anyagcseréje teljes erővel működik, miközben a sérültek inkább pihentetni és kímélni szokták a szóban forgó testrészt. Az olyan külsőleg alkalmazott szerek, mint az árnika, a mustár vagy a paprika felgyorsítják a méregtelenítési és salaktalanítási folyamatokat. Ehhez nemritkán annyi is elegendő, hogy a szóban forgó szerek fokozzák a sérült terület vérellátását.

 

A fájdalom nem szereti a csípős anyagokat

Vegyük például a tenziós fejfájást, amelynek oka lehet például a nyakszirt területén jelentkező krónikus izomfeszültség. Ilyen esetekben jól jöhet a borsmentaolaj, amely bizonyítottan hatásos erre a fajta fájdalomra. Ezenkívül javítja a bőr hajszálereinek vérellátását, így a halánték és a homlok fájdalomérzékenysége egyaránt lényegesen csökken. A borsmenta olaja ezen a téren felveszi a versenyt a paracetamollal vagy az aszpirinnel (nem véletlenül kedvelték már az ókori Rómában is), és még a vesét meg a májat sem károsítja.

 

Egyre nagyobb figyelem jut a paprikából származó capsaicinnek A csípős vegyület idegi ingerreakciókat vált ki, amely az idegpályákon át a szövetek mélyebb rétegeibe is eljut, és ismételt alkalmazással deszenzibilizáló hatású. Ez azt jelenti, hogy csökkenti bizonyos idegingerlő és gyulladáskeltő vegyületek szintjét. Hatására főként neuropatikus és izombántalmak esetén lép fel lényeges fájdalomenyhülés. A capsaicin krémbe keverve még hónapokkal később is beválik, és mellékhatásai gyakorlatilag nincsenek, még a bőrön sem hagy hátra érzékelési zavarokat.

 

Árnika: az "elesettek" vigasza

A sárga alpesi gyógynövény megérdemli, hogy újra felfedezzék. A népi gyógyászat mindig is előszeretettel használta mint a fájdalmas sérülések ellenszerét. Manapság azonban már nemcsak élsportolók esküsznek rá, hanem a hobbisportolók is hatékonyan orvosolhatják kisebb-nagyobb sérüléseiket árnikakivonatot tartalmazó szerekkel. Az akut sérüléseken (rándulás, ficam) túl a krónikus mozgásszervi panaszok (reuma, ízületi fájdalmak) is jól reagálnak rá.

 

Autoszuggesztió: a képzelet csökkenti a fájdalmat

Amerikai tudósok egy kísérlet során azt igazolták, hogy a fájdalom egy bizonyos fokig autoszuggesztióval is ugyanolyan hatékonyan enyhíthető, mint gyógyszerekkel. A kísérlet az önhipnózissal történő fájdalomcsillapítást a résztvevőknek majdnem egyharmadánál (28 százalék) igazolta.

 

A kisebb-nagyobb sportsérüléseket árnikával kezelhetjük

 

Az ilyen eredmények azt mutatják meg, milyen nagy szerepet játszhat a fájdalom enyhítésében a pszichoterápia és a lazítás. Erre Emil Coué is rájött már, amikor megalkotta híres mondatát: "Mindennap, minden tekintetben jobban és jobban érzem magam" - a mondatot reggel és este húsz-húsz alkalommal kell megismételni, imaszerűen, és az eredmény nem marad el.

 

 

Gate-control: a kapu uralása

Ez az innovatív koncepció a fájdalom keletkezésének megértéséhez és kezeléséhez visz közelebb. A középpontban a kapu (gate) képe áll.

 

A mögötte rejlő elképzelés: a fájdalom nem abszolút. Ami az egyik számára elviselhetetlen kín, attól a másiknak a szeme se rebben. Az egyéni érzékelés teljesen eltérő lehet. Minél inkább stresszeltek, szorongósak, depressziósak, vagy éppen ellenkezőleg, optimisták és nyitottak vagyunk, annál másképpen érzékeljük a világot.

 

Idetartozik az is, ahogyan másként fogjuk fel a fájdalmat. Márpedig ez az érzékelés
a modern neurológiai kutatások szerint sokféle módon befolyásolható. Fájdalom ellen is
rendelkezésre áll a szervezet olyan öngyógyító ereje, amelyet eddig nem használtunk ki.
Ilyen tulajdonságú anyagok az endorfinok, azok a hormonszerű vegyületek, amelyek
megszakítják a fájdalmas ingerületek továbbítását. Gondoljunk csak például a fakírokra,
akik gond nélkül fekszenek a szögekkel kivert ágyon, vagy azokra, akik fájdalomérzés
nélkül átfutnak a tüzes parázson.

 

Az ilyen összefüggések képezik az alapját annak, hogy a modern fájdalomterápia egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a mobilizáló intézkedéseknek. Ilyen például az orvosi tréningterápia (MTT), ahol a szakszerű irányítással végzett mozgásterápia megszabadítja a betegeket a fájdalomtól.

 

A nagy fáraó utolsó évei

Sokáig uralkodott. Népe szemében maga volt a testet öltött istenség, amint rendszeresen megjelent a vallásos szertartásokon. Ám az idős uralkodót, aki valaha a vitalitás és az akaraterő mintaképe volt, egyre több bántalom kínozta, megnehezítve egyházi feladatainak teljesítését. II. Ramszesz (i. e. 1304–1213, uralkodott 1279-től), az ókori Egyiptom történetének egyik legjelentősebb fáraója, lassan megöregedett. Főként az ízületei kínozták, és nem segítettek rajta sem a kígyóméregből készült orvosságok, sem a templomokban elvégzett rituális fiatalítási
kezelések.


Nyilvános fellépésein mégsem keltette azt a benyomást, hogy magatehetetlen nyomorék vagy testileg-szellemileg leépült aggastyán. Egyenes derékkal, magabiztosan teljesítette továbbra is a feladatait. Ezt pedig nem másnak köszönhette, mint a jól képzett egyiptomi orvosok egyik titkos csodaszerének: a fűzfakéregből készült kivonatoknak. A fűzfa vékony, rugalmas gallyaiból ugyanis nemcsak kosarat és sok más hasznos tárgyat lehetett fonni. Hatóanyagai csökkentették a gyulladást, és csillapították az időskor bántalmaival járó fájdalmakat is.

 

 

Természetes fájdaloműző terápiák

Gyógynövények: aszpirin helyett fűzfakéreg-kivonat, ördögkarom, vörös acsalapu migrénre, csalánlevél-kivonat, tömjén, orbáncfű, növényi enzimek.


Mozgásterápiák:mobilizálás, funkciótréning, orvositréningterápia (MTT), Kieser-tréning.

 

A növényi enzimek tompítják a gyulladásos panaszokat. Különösen gazdag enzimekben a papaja, az ananász és a kivi

 

Szelídmódszerek: neurálterápia/procain, mezoterápia, Schüssler-féle biokémia, homeopátia, hagyományos kínai orvoslás, aromaterápia, köpölyözés, Feldenkrais-módszer, Jacobson-féle progresszív izomrelaxáció, galvanoterápia (elektromos gyógyáramok), méhméreg, konyhasó-injekciók.


Kézzelvégzettkezelések: kiroterápia, kiropraktika, Dorn/Bress-módszer, osteoterápia, akupresszúra, reflexzónamasszázs, akupunktúra, moxaterápia.

 

Természetes ételekkel végzett kezelések: olívaolaj, nyers koszt, vegetarianizmus, lúgos koszt (savtalanítás), böjt.

 

 

Piros lámpa a vörös húsoknak

Sokak számára ismeretlenül hangzik az arachidonsav neve. Ez olyan esszenciális zsírsav, amely főként az úgynevezett vörös húsokban (marha, disznó, birka) fordul elő. Ez az anyag elősegíti számos fájdalomérző vegyület keletkezését, főként a prosztaglandinét. Éppen ezért a fájdalomban szenvedő betegeknek tanácsos lényegesen csökkenteniük a vörös húsok fogyasztását. Ez főként a gyulladásos reumában szenvedőkre vonatkozik.

 

 

Az aszpirin kisöccse, a procain

A két szer rokonsága abban áll, hogy mindkettő laboratóriumban született, a Bayer cégnél. A procain több, mint helyi hatású érzéstelenítő, amely bizonyítottan megemeli a fájdalomküszöböt. A vegyület tulajdonságai széles körben bontakoznak ki, a helyi vérellátásra gyakorolt hatásától kezdve a gyulladásos folyamatok és az immunrendszer befolyásolásáig. A román orvosnő, dr. Ana Aslan már több mint ötven évvel ezelőtt sikeresen alkalmazta a szert reuma esetén, és „Gero H3 Aslan” néven fiatalítószerként is népszerűsítette. A legújabb kutatások szerint a procain rákgyógyszerként, illetve a szívinfarktus és a szélütés megelőzésére is beválik.

M. L.
XII. évfolyam 11. szám

Címkék: fájdalomcsillapítás

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.