Betegségek A-tól Z-ig

A félelem mint betegség

Technikával túlterhelt világunkban egyre inkább terjed a szorongás és a pánikbetegség. Az érintettek sajnos gyakran nem mernek róla beszélni, pedig ha a szorongásos betegségeket időben felismerik, hatékonyan kezelhetők.


 A félelemnek sok arca van, mindegyikük kiválthat pánikrohamot: nagy embertömeg, hatalmas üres tereken való áthaladás, de rettegést kelthetnek állatok is, mint a kígyók vagy a pókok

 

A 29 éves Gabriella titkárnő egy biztosítótársaságnál. Egy szombati napon elhatározta, hogy vásárlókörútra indul a belvárosba. A villamosban nagy volt a zsúfoltság, így belevetette magát a belvárosi forgatagba, és hagyta, hogy magával sodorja a tömeg.

 

A mozgólépcsőn hirtelen szédülni kezdett, és szikrázó foltok táncoltak a szeme előtt. Szíve vadul vert, mintha ki akarna ugrani a mellkasából, és szinte hallotta vére lüktetését a halántékában. Testét hirtelen remegés fogta el, halálfélelem kerítette hatalmába, majd minden elsötétült előtte...

 

...A Max Planck Intézet pszichiátriai részlegének vizsgálata szerint a modern társadalmakban élő emberek mintegy 13-14%-a a pánikbetegség valamilyen formájában szenved, tehát ez a kórkép népbetegségnek tekinthető.

 

Nem kevésbé jelentőségteljes a nemek megoszlása: az érintettek 66%-a nő, csupán egyharmaduk férfi. Ennek a jelenségnek a hátterében minden bizonnyal az egzisztenciális félelmek, a bizonytalanság, valamint a munkanélküliség, a szociális talajvesztés és az elszegényedéstől való rettegés áll.

 

Biztos, hogy a félelem – az aktuális élethelyzettől függően – mindannyiunk életének része, hozzá tartozik az egészséges ember érzelemvilágához. Biológiailag irányított reakció, mint a fájdalom és a láz, szerepe pedig a túlélés biztosítása veszélyhelyzetekben. Legáltalánosabb félelmeink: félelem a haláltól, a sötétségtől, a villámtól és a dörgéstől vagy a veszélyes állatoktól.

 

 

Az egyik legelterjedtebb fóbia a repüléstől való félelem

 

A szélsőséges félelmek, a pánik és a kétségbeesés érzése normális, ha fennáll a megfelelő indok. Ezúttal az indokolatlanul jelentkező, kóros félelmekkel foglalkozunk, amelyek hátterében gyakran a lélek mélyében rejtőző, feldolgozatlan problémák állnak, és sok esetben testi panaszokat, tüneteket is okozhatnak. Ezekből komoly, krónikus pánikbetegség fejlődhet ki, amely gyógykezelést igényel.

 

 

A félelemnek sokféle arca van

A szorongásos kórképek terápiái igen sokfélék, és a kórképtől függően változhatnak.

A leggyakoribb, félelemmel járó betegségek közé tartoznak:

• az agórafóbia (nyitott terektől való félelem)

• pánikrohamok

• generalizált félelmek

• kényszeres viselkedés

• poszttraumatikus félelmek

• testi betegség okozta félelmek

 

Agórafóbia

E félelem lényege, hogy esetlegesen fellépő vészhelyzetben nem találunk kiutat, segítséget. Általában hirtelen jelentkezik, és a félelem minden általános testi tünete kíséri, mint például a heves szívdobogás, a szédülés, annak érzése, mintha azonnal elájulnánk, halálfélelem, félelem a megőrüléstől. Főleg nyilvános helyen tör ránk: tömegközlekedési eszközökön, liftben, mozgólépcsőn.

 

Jellemző probléma: Az agórafóbiában szenvedő emberekre jellemző a félelmet keltő helyzetek kerülése. Ez a viselkedés azonban megakadályozza őket abban, hogy megtapasztalják: a rettegést okozó helyzet nem is olyan félelmetes, mint gondolják, és viszonylag könnyen megoldható. A pozitív tapasztalatok hiánya egyre erősíti a kerülő magatartást az ismeretlen, kiszámíthatatlan szituációkkal szemben, aminek hatására létrejön a „generalizáció”, vagyis az általánosítás, a félelem kiterjesztése egyre több élethelyzetre. Ez végül teljesen beszűkíti a beteg mozgás- és életterét.

 

 

Pánikbetegség

Ezt a kórképet a hihetetlenül intenzív félelemérzet és testi tünetek jellemzik, amelyek 10 percen belül elérik tetőpontjukat. Az egyes pánikrohamok között, amelyek néhány percnyi időtől akár fél óráig tarthatnak, viszonylag nyugodt, tünetmentes időszakok vannak.

 

 

Sokan alkoholba próbálják fojtani félelmeiket, pedig a megoldást máshol kell keresni

 

Jellemző probléma: A pánikrohamok hátterében a félelemérzet zavarai állnak. Ezeket a rohamokat gyakran az orvos sem ismeri fel, különösen, ha éjszaka, heves szívtáji szorítással, erős szívdobogásérzet formájában jelentkeznek. Ilyenkor a belgyógyász általában vegetatív disztóniát, pszichovegetatív tünetegyüttest, idegkimerültséget, funkcionális kardiovaszkuláris szindrómát vagy funkcionális szívpanaszokat állapít meg és kezel (eredménytelenül).

 

A klinikai vizsgálatok szerint az esetek 80%-ában a család életében hirtelen bekövetkezett, súlyos változások állnak, mint például haláleset, válás, súlyos baleset vagy betegség, a munkahely elvesztése.

 

Generalizált félelmek

Ez a betegség általános és tartós félelemérzettel jár, amely nem korlátozódik bizonyos helyzetekre vagy a környezetre. A „generalizált” kifejezés azt jelenti, hogy ezt a kórképet túlzott, irreális és tartós gond, aggódás, félelmek váltják ki, amelyek általában az élet sokféle területére vonatkoznak. A kórkép fő ismérve, hogy az irreális és eltúlzott félelemérzet általános vagy különleges élethelyzetekkel kapcsolatban hosszabb ideig (legalább 6 hónapig) fennáll – anélkül, hogy a beteg ellenőrizni tudná félelmeit, noha maga is indokolatlannak és terhesnek véli őket.

 

Jellemző probléma: Az állandó aggódás lényegében a „valódi megoldás nélküli problémamegoldás” ördögi köre.

 

Specifikus fóbiák

Fóbiákról beszélünk, ha valaki tartósan, indokolatlanul, eltúlzott félelemérzettel reagál bizonyos tárgyakra, állatokra vagy különleges helyzetekre (például repülés, mélység, magasság, injekciós tű, állatok, vér látványa). Ide sorolható a gyakran tapasztalható vizsgafélelem vagy bizonyos betegségektől való félelem is.

 

Jellemző probléma: A specifikus fóbiákban szenvedő személyek általában nagy hangsúlyt fektetnek a lehetséges veszélyek megfelelő időben való felismerésére. Fokozatosan kialakul bennük a túlzott figyelem minden, veszélyesnek tartott dologra, hogy időben védekezni tudjanak. Ez fokozott vegetatív izgalmi állapotot eredményez, és a legkisebb veszélyhelyzet is erős alarmreakciót válthat ki.

 

 

Szociális fóbiák

Jellemzőjük, hogy a beteg indokolatlanul fél a nyilvánosságtól, képtelen ismeretlen emberek előtt beszédet tartani, nem viseli el, ha valahol a figyelem középpontjába kerül, nem tűri a kritikát.

 

Kényszeres zavarok

E kórkép általában kényszeres önkontroll, kényszeres rendszeretet vagy kényszeres gondolatok formájában nyilvánul meg.

 

Jellegzetes probléma: Ezeket a zavarokat általában hétköznapi bolondságnak tartják. A beteg kényszeresen ellenőrzi, hogy valóban bezárta-e az ajtót, eloltotta-e a villanyt stb. A kényszeres beteg értelmével felfogja, hogy félelmeinek nincs reális alapja, mégsem tud megszabadulni tőlük.

 

Poszttraumás zavarok

E betegség okozója általában sokkélmény, amely szélsőséges félelemérzettel és ijedtséggel, a kiszolgáltatottság érzésével jár. Ilyen sokkot jelentenek a természeti katasztrófák, balesetek, erőszakos cselekedetek, kínzás stb.

 

 

A félelemmel járó megbetegedések esetén nagy segítséget jelent a biblioterápia, ami azt jelenti, hogy a beteg igyekszik minél több tényt, szakirodalmat olvasni betegségével kapcsolatban

 

Jellegzetes probléma: Ha a kellemetlen élményeket nem sikerül megfelelő mértékben feldolgozni, akkor állandósul a valaha megélt rémület „újraélése”, és ennek tartós félelem a következménye.

 

Betegség által kiváltott félelmek

A félelem hátterében sokféle szervi ok állhat: hormonális változások, anyagcserezavarok, a keringési rendszer működési zavarai, légúti megbetegedések, neurológiai betegségek, vitaminhiány, fertőzések.

 

Jellegzetes probléma: A tüneteket elkülönítik, diagnosztizálják, és kizárólag a szervi betegséget kezelik, de nem foglalkoznak a félelemmel.

 

 

Hogyan győzte le Goethe a saját félelmeit?

A félelemtől, a félelemrohamoktól gyötört embereknek talán vigasz, ha elmondjuk, hogy ez a kellemetlen állapot a hírességeket sem kíméli. Ilyen volt Charles Darwin, Maria Callas, ilyen Michael Jackson. Sőt Siegmund Freud sem volt kivétel, pedig ő az emberi lélek rejtelmeivel foglalkozott, és legfőbb feladatának azt tekintette, hogy könnyítsen mások lelki bajain.

 

Pontosan dokumentált adataink vannak arról, hogy Johann Wolfgang Goethe is pánikbeteg volt. Önéletrajzi műveiben nemcsak pontosan ecsetelte állapotát, hanem a terápia igen lényeges módját és az öngyógyítás módszerét is megtalálta, papírra vetette. Goethe egyetemista korában erős fóbiákban szenvedett: rettegett a magasságtól, a sötétségtől és a temetőktől; éjszaka a templomoktól és a kápolnáktól, valamint a lármától.

 

Céltudatos stratégiával – bizonyos szempontból a modern viselkedésterápia módszerei szerint – aktívan félelmei elébe ment. Felmászott a strasbourgi templom épülő tornyára, és bátran egyensúlyozott az állványzaton. Máskor közvetlenül a szabadtéri zenekar dobosa mellé állt, hogy „kibírja” a lármát és ellenálljon neki.

 

A Költészet és valóság című művében leírja viselkedését és annak gyógyító hatását:

„Az ilyen félelmeket és kínokat okozó eseteket oly sokszor ismételtem, míg közönyössé váltam irántuk. Oly messzire jutottam, hogy semmilyen hasonló helyzet nem volt képes kibillenteni egyensúlyomból. Éjjel és nappal képes voltam bármely helyen megjelenni, minden félelem nélkül, sőt akarattal sem voltam képes felidézni a korábban oly rettenetes képzeteket.”

 

Ezzel Goethe saját korát megelőzve felfedezte a szándékos „expozíción” alapuló pszichoterápiás módszert. Ennek lényege, hogy a fóbiáktól szenvedő beteget szándékosan annak az ingernek vagy elyzetnek teszik ki, amely kiváltja benne a félelmet.

 

Ma már tudjuk, hogy a test kímélése és az ingerkerülő magatartás – így bizonyos helyzetek mellőzése – nem kedvező hatású, sőt egy bizonyos mértéken túl káros, mert a félénkség felerősödik, majd megnyilvánul a személyiségjegyekben.

 

 

A tudományos kutatás is alátámasztotta, hogy az orbáncfű bizonyos esetekben hasznos lehet

 

Ezzel szemben a költőfejedelem által kipróbált és alkalmazott, tudatos konfrontáció a félelem tárgyával kiváló gyógyulási esélyeket nyújt sokféle félelemmel és fóbiával szemben.

 

Súlyos pánik vagy fóbia esetén természetesen szükséges a szakértő és tapasztalt terapeuta felügyelete a konfrontáció során. Sok esetben azonban az önkezelés is lehetséges, mint a szakemberek hangsúlyozzák. Ehhez hozzá tartozik a hibás gondolkodás átprogramozása is. Különösen a generalizált félelmeket (például „megfulladok”, „azonnal gutaütést kapok”, „azt hiszem, mindjárt megőrülök”, „legjobb, ha mindig a legrosszabbra készülök fel”) kell mielőbb feloldani. Mindez tudatosan és módszeresen igenis lehetséges, igazolják a gyakorlati tapasztalatok. A kutatók bebizonyították, hogy az agórafóbiák 75%-a tartósan gyógyítható. A terápiás sikereket pedig nem befolyásolta a tény, hogy a félelem kiváltójával való konfrontációt pszichiáter, pszichológus, nővér vagy maga a beteg végezte.

 

 

A gyógynövények ereje

A félelemmel járó lelki zavarok kezelésének része a gyógyszeres kezelés is. A pszichofarmakonok tapasztalt orvos kezébe valók, de a gyógynövények mindenki számára hozzáférhetők. A leghatékonyabbak közülük: a macskagyökér, a komló és az orbáncfű. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban csak a nagy töménységű, illetve hatóanyag-tartalmú készítmények hatásosak akut pánikroham esetén. Ez azt jelenti, hogy az orbáncfűkészítmények hipericintartalma kb. 900 mikrogramm legyen.

 

Az öngyógyítás lehetőségei

Érdekes módon – bármilyen furcsán hangzik is – az egyik leghatékonyabb terápia a biblioterápia, azaz a szakirodalom tanulmányozása, olvasása.

 

Pánikrohamok esetén érdemes a rohamot a lehető legrészletesebben dokumentálni, hogy utólag le lehessen vonni a megfelelő következtetéseket.

 

Készítsen félelem- vagy pániknaplót, és írja le a legfontosabb jellemzőket: mikor, milyen körülmények között jelentkezett a roham? Milyen tünetekkel járt? Milyen negatív gondolatok foglalkoztatták? Hogyan reagált, amikor érezte, hogy kitör a roham?

 

Merjen szembesülni minden félelmetes helyzettel, és ne akarjon kitérni előlük! Mondjon le arról az irreális célról, hogy félelemmentes életet él, és határozza el, hogy minden, Önnek fontos dologgal szembenéz, még akkor is, ha az félelmetesnek tűnik.

 

Jusson mindig eszébe, hogy a félelem és a pánikroham közben jelentkező tünetek a normális, egészségesnek tekinthető félelmi reakció eltúlzott formái, amelyek stresszhelyzetben jelentkeznek.

 

Lehetőleg ne fokozza a félelmét olyan gondolatokkal, mint például „most mi fog velem történni?”, vagy „mihez vezethet mindez?” stb.

 

Tanuljon meg lazítani, relaxálni. Ebben segíthetnek az önszuggesztióként ható, nyugtató mondatok, fantáziálások, zene, képek, illatok. Autogén tréninggel, a Jacobson-féle progresszív izomlazítással, légzési technikákkal (nagyon fontosak) szintén kiváló eredményeket lehet elérni.

 

Koncentráljon csupán mindarra, ami Önnel és a testével történik – de ne gondoljon soha arra, hogy mi történhetne! Figyelje meg, miként hagy fokozatosan alább a félelem, amint nem fokozza gondolataival, fantáziájával.

 

Tartsa mindig szem előtt, mit szeretne elérni, és gondoljon arra, hogy – nehézségei ellenére – már milyen sikereket ért el.

 

Éljen a következő mottó szerint: Az aktivitás hangulatjavító hatású.

 

Állítson össze gyakorlatokat, feladatokat – fokozatosan nehezedő sorrendben –, és végezze el őket lelkiismeretesen, majd ismételje meg.

 

A nehéz gyakorlatokat lehetőleg hozzátartozók, barátok jelenlétében hajtsa végre. Ne féljen a kudarcoktól, fogadja el őket.

 

A gyakorlatok előtt ne vegyen be nyugtatót, és ne is vigyen magával ilyen gyógyszert, ha gyakorolni megy.

 

Gyakorolja a mentális tréning módszerét: képzeljen el egy reális helyzetet, amely félelmet kelt Önben, és gondolja végig, hogyan képes leküzdeni. A „nem történik semmi” helyett gondolja inkább: „bármi történjék is, meg tudok birkózni vele”.

 

Félelmetes helyzetekben mondogassa az alábbiakat:

 

„A félelmem ellenére testileg egészséges vagyok és az is maradok. Félelmeim azonnal alábbhagynak, ha valami másra gondolok. Ha félek, várok, míg alábbhagy a félelem. Kitartok, bármi történik is, figyelem, hogy a félelem mikor oszlik szét magától.

 

Bízom magamban, és képes vagyok új dolgok, élmények befogadására. Amit elhatároztam, azt véghez is tudom vinni. Feladataimat akkor is el tudom végezni, ha esetleg félnék.

 

A félelem kellemetlen, de nem veszélyes, már sokszor kibírtam. Félelmem csupán egy adrenalininjekció, amelynek hatása csakhamar elmúlik.”

V. T.
VIII. évfolyam 3. szám

Címkék: félelem, szorongás, szorongásos betegségek

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.