Betegségek A-tól Z-ig

A gyermekbetegségek jelentősége

Az oltás veszélyei - A leckét senki nem oldja meg helyettünk


A gyermekbetegség fontos állomása a gyermek-szülő kapcsolatnak is

 

A gyermekbetegségeknek óriási szerepük van – felkészítenek minket, hogy könnyebben vegyük az élet kihívásait, akadályait. A gyermekbetegség az a szükséges „rossz”, amin keresztül a gyermek megtapasztalja saját határait. Nem minden gyermek kap el minden fertőzést, csak azok, akiknek arra fejlődésükhöz éppen akkor szükségük van. Minden gyermekbetegség valamilyen sajátos „leckét” hordoz. A gyermek minél hamarabb megérti az „üzenetet” és megtanulja a „leckét”, annál hamarabb veszíti el fertőzőképességét a betegség.

 

Amit a gyerek szervezete megtanul, az a saját erőből szerzett „tudás”, immunitás. Ha a gyermek szervezete „önerőből” győzi le a betegséget, saját maga termeli ki az ellenanyagot, az egy életre szól. Ám az a tapasztalat, hogy azok a felnőttek, akik gyermekkorban „megoldották a feladatot”, egyre inkább kisebbségben vannak.

 

Ennek egyik oka, hogy a gyermekbetegség fontos állomása a gyermek-szülő kapcsolatnak is. A szülő maga is fél gyermeke betegségétől, szívesen áthárítja az oltásra a felelősséget, mert úgy gondolja, hogy ezzel „megspórolja” az izgalmakat. Az, hogy egy gyermek hogyan vészeli át ezt a neki szóló betegséget, függ az alkatától, az aktuális egészségi állapotától, a táplálkozási szokásaitól, valamint a környezetébe és a szüleibe vetett bizalomtól. Fontos tudnia, hogy a szülei mellette állnak, és éreznie, hogy biztonságban van. A mindennapok rohanásában ekkor végre van idő a szeretettel teli törődésre, az érzelmi problémák megoldására. Ez a pozitív „betegségélmény” előkészíti a gyermeket az életre, az „ellenállásra”, és segíti, hogy megtapasztalja a bátorságot, bizalmat, odaadást...

 

Az oltás egyfajta biztonságot hirdet, de ez esetben hiányzik a „saját tapasztalat”, hiszen valaki „egyszerűen” megoldja helyettünk a „leckét”.

 

Az első oltás a himlőoltás volt, melynek „feltalálója” Edward Jenner. 1796-ban kezdte „emberkísérleteit”, családján és közvetlen ismerősein. 10 hónaposan beoltotta saját fiát, terhes feleségét és kertészének fiát. Fia szellemi fogyatékos lett, és 21 éves korában meghalt. Felesége 23 nappal az oltás után nem érezte gyermeke mozgását, és rá 12 napra halott gyermeket hozott a világra, akinek bőre himlőre jellemző hólyagokkal volt tele. A kertésze kisfia közvetlen az oltás után meghalt.

 

Most jobb lenne a helyzet? Természetesen igen. Ám az oltások bevezetésével a krónikus betegségek száma növekedett. Az oltásokkal beadott toxikus anyagok hatására új mutálódott vírusok keletkeznek, melyek évekig is lappanghatnak a szervezetben. Immungyengítő tényezők hatására (környezetszennyező anyagok, például higany, természetellenes életmód, gyógyszerek) bármikor aktiválódhatnak. Élő oltóanyagok kromoszómákra ható változásokat is létrehozhatnak, amelyek súlyos allergiás reakciókhoz vezethetnek.

 

Egereken herpeszvírussal végzett amerikai kísérletek azt bizonyítják, hogy két nem virulens vírus egy oltáson belül képes a szervezettel kölcsönhatásban egy új aktív, halálos vírus létrehozásásra. A WHO figyelmeztet arra a veszélyre, hogy minden beoltott hordozója az adott oltásban található kórokozó csírájának, így megfertőzheti a vele kapcsolatban állókat. 1969–1976 között csak Amerikában 34 olyan gyermekbénulásos esetet regisztráltak, amit a gyermekek a beoltott szülőktől kaptak el.

 

Az oltásban található néhány adalékanyag: thio­mersal (higanytartalmú konzerválóanyag, allergén), alumínium-hidroxid (adalékanyag, allergén), alumínium-foszfát (adalékanyag, allergén, Alzheimer betegség), human albumin (stabilizátor, allergén), formaldehid (allergén), béta-propriolakton (inaktív oltóanyag, rákkeltő), protaminszulfát (vérzéscsillapító, allergén), neomicin (komaprofilaktikum, allergén).

 

Régóta tudjuk, hogy a szervezetben az idegen fehérje allergiás reakciókat vált ki, de ha ezeket az anyagokat közvetlenül a vérbe és nyirokrendszerbe oltjuk, a reakció még hevesebb. Az adalékanyagokkal próbálják ezeket enyhíteni, csakhogy az adalékanyagok maguk is heves reakciókat válthatnak ki.

 

Minden szervezet a maga módján válaszol az idegen anyagokra, ami függ az immunrendszer állapotától és aktuális terheltségétől. Hevessége természetesen függ még az allergén mennyiségétől, az oltás gyakoriságától és a bevitel módjától is. Érzékeny, allergiára hajlamos emberek a legkisebb mennyiségű allergénre is hevesen reagálnak, ami akár anafilaxiás sokkhoz vagy halálhoz is vezethet.

 

A szamárköhögés elleni oltás és az utána bekövetkező agyvelőgyulladás között a kutatók közvetlen összefüggést állapítottak meg, de kórokozót nem találtak. 1935-ben az amerikai tudós, Thomas Rivers oldotta meg a „rejtélyt”. Laborkísérletekkel bizonyította, hogy az agyvelőgyulladást allergiás reakciók okozzák. Az idegeket védő myelinhüvely allergiás okokból károsodik, szétesik. Ez a myelinhüvely egy vékony zsírréteggel vonja be az ideget, ahogy az elektromos kábelt az izoláló anyag. Ez a bevonat először a születés után képződik, és az első fázis hároméves korban fejeződik be. Minél fiatalabb egy gyermek, annál nagyobb a veszélye az oltás károsító hatásának. Minél idősebb a beoltott gyermek, annál valószínűbb az intellektuális képességek sérülése (beszéd, írás, olvasás, számolás).

 

Minden beoltott hordozója az adott oltásban található kórokozó csírájának, így megfertőzheti a vele kapcsolatban állókat

 

Tibeti orvosok, akik elvből nem adnak oltásokat, azt mondják, lehet, hogy a fertőző betegségek csökkentek, de a szellemi fogyatékosok száma meghússzorozódott. Az autizmus manapság eltejedt „betegség”. 1943-ban a híres gyermekpszichológus, Leo Kanner először írta le ezt az eddig ismeretlen, szokatlan, új szellemi fogyatékosságot gyermekeknél, de akkor csak a magas intelligenciájú és magas társadalmi státusú szülők gyerekeinél. Röviddel azután találták az első eseteket, miután 1925-ben bevezették a szamárköhögés elleni oltást. Annak idején az oltás nagyon drága volt, és csak a felső tízezer tudta megfizetni. A tudományban hívő intelligens rétegnek semmmi sem volt drága a gyermeke egészsége „védelmére”. Az 1960-as évek végén az oltás ingyenes és kötelező lett, így a 70-es évektől a társadalom minden szintjén „elterjedt” az autizmus. Európában (Franciaország, Svédország, Ausztria) először az 50-es években ütötte fel a fejét az autizmus, miután ott is bevezették a szamárköhögés elleni oltást. Ma Ausztriában ez az oltás nem ajánlott.

 

A szerző tapasztalatából

Az eset 22 évvel ezelőtt Ausztriában történt, akkor született a második fiam, akit kérésem ellenére azonnal szülés után beoltottak BCG-oltással. Ez éppen akkor volt, amikor a napilapok arról az oltásbotrányról számoltak be, ami a BCG-oltás következtében adódó csecsemőhalálozásról szóltak. Ezt az oltást azóta levették az ajánlott oltások listájáról. Ez persze már rajtam, vagyis a kisfiamon, akinek már másnap sípoló nehézlégzése lett, nem segített. Két évig tartott, míg alternatív módszerekkel sikerült az oltás egészségkárosító hatásaiból kigyógyítanom.”

 

Minél fiatalabb egy gyermek, annál nagyobb a veszélye az oltás károsító hatásának. Minél idősebb a beoltott gyermek, annál valószínűbb az intellektuális képességek sérülése (beszéd, írás, olvasás, számolás)
 
 

Gyerekeknél kevés a haszna a vírusellenes szereknek

Nem szabadna a gyerekeknek rutinszerűen Tami­flut vagy hozzá hasonló influenza elleni szert adni, mert nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy megelőzi a szövődményeket, sőt káros mellékhatásai komolyabbak lehetnek előnyeinél – közölték brit kutatók a British Medical Journal című folyóiratban.

 

„Amíg a megbetegedési és halálozási adatok alacsonyan maradnak a mostani világjárványban, addig egy hagyományosabb stratégia bölcsebb lenne, figyelembe véve, hogy az adatok korlátozottak, és olyan mellékhatások léphetnek fel, mint a hányás, valamint ellenálló influenzavírus-törzsek fejlődhetnek ki” – jelentették az Oxfordi Egyetem munkatársai.

 

Nagy-Britanniában több százezer adag Tamiflut adtak ki influenzás embereknek, akiknek fele gyerek volt. Matthew Thompson és kollégái azonban úgy találták, hogy bár a vírusellenes szerek nagyjából egy nappal lerövidítették az influenzával töltött időt a gyerekeknél, nem csökkentették a jelentkező asztmás esetek számát, vagy szövődmények esetén az antibiotikumok szükségességét.

 

2009. augusztus 10.– MTI

 

A fogtömés veszélyei

Azok a gyermekek, akik a terhesség alatt a mama amalgámtöméseiből higannyal mérgeződnek, hevesebben reagálnak az oltásokban lévő higanyra. Az anya a várandóság és a szoptatás ideje alatt amalgámtöméseiből származó higanytartalékának mintegy 60%-át adja át elsőszülött gyermekének. A szervetlen higany az amalgámtömésből 12-szer gyorsabban jut át a placentán, mint az ételekből származó szerves higanyvegyületek.

 

Ez azt jelenti, hogy a fejlődő magzat több higanyt vesz fel az anya amalgámtöméseiből, mint bárhonnan máshonnan.

 

Az anya a várandósság és a szoptatás ideje alatt amalgámtöméseiből származó
higanytartalékának mintegy 60%-át adja át elsőszülött gyermekének

 

Terhes juhokon végzett állatkísérletek megdöbbentő eredményeket mutattak. Radioaktívan jelzett higannyal készítettek amalgámtöméseket az állatoknak. Egy speciális kamerával figyelték a higany úját a szervezetben. A higany 48 órán belül nemcsak átjutott a méhlepényen, de megjelent a magzat különböző szerveinek szöveteiben is: a vesékben, a májban, az agyban. A magzat vérében 6–30-szor nagyobb higanymennyiséget mértek, mint az anya vérében. A kísérlet tehát egyértelműen igazolta, hogy a higany átjut a méhlepényen. Higanyt találtak az anyatejben is, ami a higany mennyiségének növekedését eredményezte az újszülöttekben.

Az anyatej higanytartalma 4-8-szor magasabb, mint a véré.

 

A higanymennyiség tekintetében nincs „nem mérgező” dózis, a legkisebb mennyiség is veszélyt jelent az egészségre.

Az anya amalgámjától sérült gyermekeknek nagyobb a fogszuvasodásra való hajlamuk. Helyzetüket súlyosbítja, ha korai gyermekkorban tejfogaikba amalgámtömés készül vagy higanytartalmú oltást kapnak. A már eleve sérült gyermek agya sokkal erősebben – legtöbbször allergiás reakciókkal – reagál az újabb higanybevitelre.

 

A leendő szülőknek érdemes tisztában lenniük az amalgámban levő higany gén- és magzatkárosító hatásával. Ajánlott időben, jóval a terhesség előtt, az amalgámtöméseket szakszerűen eltávolíttatni és egy célzott méregtelenítő kúrán részt venni.

Dr. Rippel Emília
XVI. évfolyam 1. szám

Címkék: gyermekbetegségek, oltás

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.