Betegségek A-tól Z-ig

A kötőszövet is megbetegszik

Az elsalakosodás következményei

Kötőszöveteink létezéséről általában csak akkor veszünk tudomást, ha narancsbőr, visszértágulat vagy lógó has formájában, negatív oldaláról mutatkoznak. Pedig anélkül, hogy tudnánk, folyamatosan jelen vannak és gondoskodnak testi funkcióink egészséges működéséről. Bonyolult és igen összetett szabályzó rendszerek biztosítják sejtjeink tápanyagellátását és anyagcseretermékeik kiválasztását, elszállítását. Ha a szövetek "elsalakosodnak", ezek a mechanizmusok nem működnek megfelelően és megbetegszünk. Sok természetes terápia elsődleges célja a kötőszövetek működésének szabályozása.


A kötőszövet egész szervezetünket behálózza és szinte minden szervünket körülveszi. Az egyes szerveket alkotó sejteket egymással összeköti, stabilizálja és tápanyaggal látja el. Utóbbiak a háttérben, a kép felső peremén kék színnel ábrázolt sejtek. A rugalmas rostok (bézs) az idegsejteket (szintén kék, nyúlványos sejtek) veszik körül, a véredények (piros) és a nyirokerek (zöld) is láthatók

 

Amikor Alfred Pischinger (1899-1983) bécsi orvos az 50-es években a kötőszövetek kutatásával foglalkozott, fontos felfedezést tett: a sejtjeinket tápanyagokkal és oxigénnel ellátó hajszálerek nem közvetlenül a sejteknél végződnek, hanem a kötőszövetek egy részénél, az ún. alaprendszernél, amit Harmut Heine (szül. 1941-ben) anatómiaprofesszor mátrixnak nevezett.

 

Amikor a tápanyagok és az oxigén a véredényekből a testi sejtekbe vándorolnak, áthaladnak a mátrixon; ugyanez a helyzet a sejtek anyagcseretermékeivel (pl. tejsav, széndioxid, karbamid), amelyeknek a sejtből kell a véredényekbe eljutniuk. Az alapmátrix tehát mindkét irányban szűrőként szolgál, ellenőrzi az áthaladó anyagok minőségét és mennyiségét, szabályzó funkciót lát el. Felfedezőjéről "Pischinger-térnek" is nevezik.

 

Pischinger alapregulációs rendszeréhez a hajszálereken kívül a nyirokerek és az idegek is hozzátartoznak. A vegetatív idegrendszer idegvégződéseiről van szó, amelyek a hajszálerekhez hasonlóan a mátrixban végződnek. Így állandó információcsere zajlik a kötőszövet és a fölé rendelt vegetatív idegrendszer között. Az alaprendszer tehát komplex kommunikációs központ: idegi impulzusok formájában elektrokémiai jeleket és kémiai közvetítőket, pl. hormonokat továbbít a sejtekhez. Az említetteken kívül a kötőszövetekben, főként az ún. retikuláris kötőszövetben sok, a nyirokrendszerből és az érrendszerből bevándorolt immunsejt található, amelyek kórokozókra és testidegen anyagokra reagálnak, és elpusztítják azokat.

 

Biokémiai szempontból minden kötőszövet cukor-fehérje komplexből áll, amelyek a sejtek felületén kapcsolódnak és "molekuláris szűrőt" alkotnak. Így a sejtanyagcsere végtermékeit képes kiszűrni az alapmátrix. Szállító funkciói mellett tehát fontos szűrőfunkciót is ellát.

 

A hivatalos orvoslás nem vesz tudomást a kötőszövetek jelentőségéről

Ha egészségesek vagyunk, az említett szabályozó- és szűrőrendszer harmonikusan működik, egyensúlyban van, amit homeosztázisnak vagy homeodinamikának is neveznek. A rendszer minden apró eltérést észlel a szerveinket alkotó sejtek közelében (a sav-bázis egyensúlyt, az oxigénkínálatot vagy a mérgező anyagok jelenlétét), és megfelelően reagál ezekre.

 

Noha e szabályozó-rendszerről egy ideje tudunk, a hivatalos orvoslás továbbra sem szentel neki különösebb figyelmet. A természetgyógyászatban pont ellenkező a helyzet, a kötőszövetben zajló folyamatok e gyógyítási irányzat figyelmének homlokterében vannak. Ha ugyanis az alaprendszer folyadékaiban nem egészséges a miliő, mert pl. valamely mérgező vagy terhelő anyag került túlsúlyba benne, az egyén rosszul érzi magát, súlyosabb esetben pedig sejtjei károsodnak. Ha ez megtörténik, betegséggel állunk szemben, amit a hivatalos orvosi diagnosztikai eljárások is igazolnak. Természetgyógyászati szempontból a szervezet védekezési és kompenzációs mechanizmusai azonban ilyenkorra már a kimerülés határán vannak.

 

Narancsbőr és visszértágulat a kötőszövet gyengeségére utal

 

A köznyelv ezzel kapcsolatban az "elsalakosodás" kifejezést használja. Ami az elsalakosodást illeti, valójában a kötőszövetek elsavasodásáról van szó, ezek a savak ásványi anyagokkal reakcióra lépve sókat alkotnak, amelyek az alaprendszerben lerakódnak. Ezek mellett baktériumok és gombák által termelt toxinok (mérgező anyagok), gyógyszerek és az anyagcsere egyéb "hulladékai" rakódnak le. A terhelés erősségétől és időtartamától függően az alaprendszer egyre inkább elveszti szűrő-, áteresztőképességét. A helytelen táplálkozás hatására ezenkívül kollagén- és cukor-fehérje komplexek szaporodnak el az alapregulációs rendszerben, ami által a véredények és a táplálandó sejtek közötti távolság megnő, és nehezebben leküzdhető. Úgynevezett szöveti elsavasodás, más néven szöveti acidózis alakul ki, ami minden szabályzó mechanizmust zavar, és zavarja a szervezet védelmi rendszerét is.

 

 

A salakanyagok akadályozzák a sejtek tápanyagellátását

Az elsalakosodás tehát jelentős mértékben akadályozza az alapmátrixon keresztül zajló tápanyagellátást. Ennek az egyik következménye egyrészt, hogy a sejtek nem jutnak elegendő tápanyaghoz és oxigénhez, másfelől a termelődő salakanyagokat a véráram és a nyirokfolyadék nem képes elszállítani.

 

A sejtet körülvevő miliő nem képes megtisztulni, így a sejtek sem képesek megfelelő mértékben regenerálódni, működésük zavart szenved, és legjobb esetben is rontja általános közérzetünket. Mivel ez az állapot a hagyományos orvosi vizsgálatokkal nem állapítható meg, illetve csak nagyon enyhe, diszkrét eltéréseket produkál, a páciens orvosi szempontból még "egészséges", mégis betegnek érzi magát.

 

 

Az alapregulációs rendszer "szanálása" nélkül nincs valódi gyógyulás

Ha ismerjük azokat a szabályozó mechanizmusokat, amelyeket a kötőszövetek ellátnak, azzal is tisztában vagyunk, hogy mit jelent, ha anyagcserezavarról van szó. Ráadásul megértjük, hogy lényegében minden betegség hátterében az alaprendszer működési zavaráról lehet szó. Az ennek talaján kifejlődő betegség súlyosságát, elhelyezkedését a páciens genetikai alkata, diszpozíciója (egyes betegségekkel szembeni fogékonysága) és individuális külső tényezők határozzák meg.

 

Különösen a krónikus betegségekben (reuma, artrózis, allergia, idült fájdalmak stb.) fontos az alapregulációs rendszer működésének helyreállítása. Gyakran az olyan szubtilis módszerek, mint a homeopátia is csődöt mondanak, mivel a szabályozó mechanizmusok zavartak vagy teljességgel képtelenek a terápiára reagálni (ún. regulációs merevség).

 

Itt érvényes a kertészbölcsesség: gyommal teli kertbe nem ültetünk virágot. Az olyan, tehermentesítő eljárások, mint az étkezés megváltoztatása, vagy a gyógyító böjtölés képes lehet a kötőszöveti funkciók regenerálására. 

- dr. ki -
XIV. évfolyam 7. szám

Címkék: Alfred Pischinger, elsalakosodás, kötőszövet, narancsbőr

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.