Betegségek A-tól Z-ig

A lélek S.O.S. jelei

Gyakorlatok a hétköznapi stressz ellen

Felfokozott élettempójú világunkban a stressz, a gond, a túlterheltség könnyen kárt tehet az ember legsérülékenyebb részében: a lelkében. A lélek vészjelzéseit, figyelmeztetéseit, segélykiáltásait gyakran figyelmen kívül hagyjuk.  


 

A léleknek szüksége van a terhelésre és a kielégítettségre azon a négy területen, amelyek életünk alapvető alkotóelemei. Ezek közé tartozik fizikai létünk (étkezés, ivás, alvás, mozgás), partnerkapcsolatunk és családi kötődéseink, a munka és a hivatás világa, valamint a baráti körből, a szabadidős tevékenységből, a társadalmi kapcsolatokból és a környezetünkből álló, egyedi kapcsolatrendszer.

 

Ezek összefüggéseinek bemutatására és elemzésére alkalmas a tartálymodell. Mindannyiunk rendelkezésére áll egy energiával teli tartály. Ezzel az energiával meg kell tanulni bánni, gazdálkodni. Vannak energiaforrásaink, mint pl. az evés, ivás, a szerelem, a szeretet, a szexuális öröm, az elismerés és a siker, a pihenés és a szórakozás. Ezekkel szembeállítható a stressz, a kudarc, a frusztráció, az elutasítás, a túlterhelés és az állandó, hosszú távú feszültség. Ezek energiafogyasztók.

 

Személyes tartályunkban négy rekesz van, amelyeken be- és kivezető nyílások találhatók. Ha a négy rekesz valamelyike kiürül, az még nem feltétlenül végzetes, mert az átmeneti hiányt valamely másik rekesz tartalmával pótolhatjuk. Ha eltörik a lábunk, az még nem elviselhetetlen terhelés. Persze nem tudunk kocogni, sportolni, úszni, egy ideig nem tudunk autót vezetni, bizonyos találkozókat le kell mondanunk, lehet, hogy fájdalmaink is vannak. De ha van mellettünk egy szerető társ, gondoskodó gyermek vagy barát, akkor nem csak negatív tapasztalatokat szerzünk. Ilyenkor lesz elég időnk, hogy a tavalyi nyaraláskor készült fényképeket átnézzük és elrendezzük a fotóalbumban, nem kell elnapolnunk a barátainkkal tervezett kártyaestet.

 

Ami a kiegyensúlyozottságot illeti, sajnos a képzeletbeli energiatartály léket is kaphat, méghozzá folyamatosan. Ezek a lékek az életünk során elszenvedett sérülések, traumák:

 

az édesanya korai halála, aminek következtében üresség érzése és a veszteségtől való félelmek keletkeznek,

az apa igazságtalan büntetése, aminek következtében a gyermekkori megaláztatás az illető egész életére rányomja bélyegét,

egy iskola, amit nem tudtunk elvégezni; ez a negatív tapasztalat tudatalatti önbizalomhiányhoz, kisebbrendűségi érzéshez vezet,

a zátonyra futott partnerkapcsolat, amit az ember nehezen tud feldolgozni.

 

Mindenki ismer ilyen és ezekhez hasonló példákat saját tapasztalatából. Ezek a rejtett energialékek különösen akkor kapnak nagyobb jelentőséget, ha az átlagos energiaszintünk amúgy is erősen megcsappan. Ilyenkor „tartályunk” teljesen kiürülhet.

 

A feldolgozatlan gyermekkori traumák alááshatják lelki erőinket

 

Ha valaki ilyen helyzetbe kerül, éppen hogy elegendő energiája marad ahhoz, hogy a hétköznapokkal megbirkózzon, de arra már nem marad energiája, hogy újra orientálódjon, hogy új aktivitásokat találjon. Főleg olyan aktivitásokra nem lesz képes, amelyek segítségével újratölthetné kimerült készleteit. Jellemző az ilyen helyzetben lévő ember életérzésére, hogy mindig úgy érzi, egy lépéssel lemaradt, a követelményeknek és kihívásoknak nem képes eleget tenni. Az ilyen súlyos lelki válságba került személy önmagán nem tud segíteni, pszichoterápiás kezelésre van szüksége.

 

Természetesen a baj megelőzhető. Van módja annak is, hogy bárki időben feltölthesse lemerülőben lévő energiaforrásait. Aki azonban profitálni szeretne, annak be is kell fektetnie. Ha energiát szeretnénk kapni, akkor először energiát kell áldoznunk.

 

Minden bizonynyal erőre van szükségünk, hogy megteremtsük azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével új erőt meríthetünk, regenerálódhatunk.

 

Ennek feltétele, hogy képesek legyünk saját helyzetünk elemzésére, és felismerjük a változás szükségességét. Ez pedig nem is olyan nehéz, mint gondolnánk.

 

Persze a dolog nem minden esetben egyszerű. A személyiség olyan, mint egy robotpilóta, amely az ember életét irányítja. A legújabb személyiségkutatások során megállapították, hogy egy személy sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó tulajdonságokat is egyesíthet magában. Ezek sok belső ellentétet, konfliktust szülnek.

 

A jellemző személyiségjegyek mintegy felét genetikai úton örököltük szüleinktől, a másik felét pedig a környezetünkben élő emberektől, hozzátartozóktól tanultuk. Az egyéni személyiség felépítését az említetteken kívül sok egyéb tényező befolyásolja: a tehetség, a neveltetés, a kulturális környezet hatásai.

 

Nagyon fontos tehát, hogy megismerjük önmagunkat, saját személyiségünket, hogy tudjuk, milyen irányba visz bennünket a „robotpilótánk”. Ha tudom, hogy küzdő típus vagyok, hogy hajlamos vagyok kockáztatni, esetleg impulzív a természetem, hogy társasági ember vagyok, vagy inkább feszélyez mások közelsége, akkor tudom, hogy mennyire vagyok terhelhető az élet bizonyos területein. Ha ezzel tisztában vagyok, akkor jobban figyelek, és megtanulom elkerülni a hibákat, amelyekre személyiségtípusom hajlamosít.

 

Persze önismeretre nem lehet néhány perc alatt szert tenni. Szerencsére ma már léteznek tanfolyamok, szemináriumok, amelyeken segítenek ebben. Ami a tulajdonságainkat illeti, azokat nem szabad „jó” vagy „rossz” minősítéssel ellátni. Minden személyiségjegy pozitívumokat és kockázatokat egyaránt rejt magában.

 

Lelki erőink erősítése szempontjából fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt kötelességeink és a szórakozás, a feltöltődés között. Ebben segíthet a sport, a hobbi és más tudatos regenerálódási stratégiák

 

A gyógyító programban fontos szerepet kap a test és a fizikai egészség. A lélek és test olyan viszonyban vannak egymással, mint a karmester és a zenekar. A karmester a lélek, ő határozza meg, hogy a testben mikor, „ki” kezdje el szólamát, és hogyan játssza azt, ő határozza meg, hogy dúr vagy moll hangnemben szóljon-e a zene.

 

Igen sok jel utal arra, hogy lélek és test sokkal sokoldalúbban és intenzívebben hat egymásra, mint azt korábban gondoltuk. Ezt bizonyítják a pszicho-neuro-immunológia terén végzett kutatások eredményei.

 

Kimerültség esetén jótékony lehet a pihentető, mély alvás, egy hosszú séta, sport, vagy a kedvenc hobbinkkal való foglalatoskodás.

 

Kritikus szemmel vizsgáljuk felül fizikai létfenntartásunkhoz szükséges aktivitásainkat – a táplálkozást, a mozgást és a pihenést, és újítsunk szokásainkon. Ha jobban figyelünk saját magunkra, ráérzünk, hogy a regenerálódásnak mikor milyen fajtájára van szükségünk.

 

Nagyon fontos a táplálkozás. Tegyük színesebbé mindennapjainkat, vigyünk egy kis örömöt, élvezetet az életünkbe, és állítsunk össze magunknak heti étrendet. Persze ajánlatos minél egészségesebb ételeket összeválogatni: sok zöldséget, gyümölcsöt, salátát, kevés zsiradékot és édességet.

 

Sokan az étkezésben – ugyanúgy, mint a szerelemben – saját szokásaik rabjai, és nem próbálnak ki variációkat, újdonságokat. Mindig ugyanazt főzik, ahelyett, hogy az évszak és a piacok kínálatától hagynák magukat inspirálni. A test általában megelégszik azzal is, ha minimális szinten gondoskodunk róla, amit ezen felül kap, már csak az élvezet kedvéért történik. De az élvezet nem csak a léleknek, hanem az immunrendszernek is jót tesz.

 

Az étkezés mellett a mozgás, a sport is nagyon fontos a testi-lelki regenerálódás szempontjából. Testi és lelki immunrendszerünk nem csak a megfelelő tápanyagoktól, hanem az izmok, a szív és a keringési szervrendszer edzettségi állapotától is függ.

 

Alapvetően két módja van annak, hogy megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbb mozgást: vagy saját személyiségtípusunk, vagy aktuális élethelyzetünk, terhelésünk alapján kell megválasztani a mozgást, edzést. Ha valaki nagyon félénk és labilis személyiség, lehetőleg olyan edzést válasszon, amit a természetben, a szabadban végezhet, mivel a természet szépsége nyugtatóan hat, és megérintheti az érzékeny lelket. Ellenben azok, akik dinamikusabbak, könnyen kijönnek a sodrukból, extrovertáltak, inkább olyan mozgásfajtát válasszanak, amelyek a befelé fordulást, a saját magukra figyelést segítik, mint pl. a taj-csi, a csi-kung, a jóga vagy az íjászat, olykor meditációk vagy masszázs.

 

A barátok a bennünket körülvevő, biztosító szociális háló fontos részei. A barátságokat ápolni kell

 

A fentieken kívül a nyugalom, a regenerálódás is nagyon fontos szerepet játszik a problémák leküzdésében. A pihenés legfontosabb formája az alvás. Ha valaki már ébredéskor is fáradt, munkájában idő előtt kimerül, este nehezen tud megszabadulni a napi stressztől és frusztrációitól, annak sürgősen új pihenési stratégiák után kell néznie.

 

Sokan azért élnek állandó stresszben, mert egyes teendőiket nem tudják megfelelően időzíteni, túl rövidre szabják meg az egyes tevékenységek idejét. Ez különösen reggel zavaró. Ha valaki fél órával korábbra állítja az ébresztőórát, rohanás nélkül és nyugodt reggelivel kezdheti napját.

 

Nagyon fontos, hogy a hét utolsó napját a nevetésnek szenteljük. Kevesen tudják, hogy a nevetés milyen felszabadító, lazító hatással van a lélekre. Sok kutatás bizonyítja, hogy a nevetés segít a kortizol nevű stresszhormont lebontani, ráadásul úgy hat az immunrendszerre, mint egy frissítő zuhany. Számtalan lehetőségünk nyílik rá, hogy nevethessünk, közös programok barátainkkal, játék gyerekekkel, egy vígjáték megtekintése moziban, színházban vagy a tv-ben.

 

 

Mit tegyünk, ha a munka beteggé tesz?

A munka életünk lényeges része, de nem maga az élet. Vannak olyan dolgok az életünkben, amelyek legalább ilyen fontosak. Aki úgy érzi, hogy munkája állandó stressz és frusztráció forrása, először tegye fel magának a kérdést, hogy elégedetlensége olyan mértékű-e, hogy esetleg érdemes volna változtatni a helyzeten.

 

Ebben az esetben is fontosak a következők:

a saját kezdeményezés,

terv, koncepció felállítása,

felkészülés a felettessel való megbeszélésre,

annak összefoglalása, rendszerezése, hogy mi az elégedetlenség tárgya, oka,

elgondolkodás azon, hogy mit kellene megváltoztatni,

mindezek megbeszélése valakivel, akiben megbízunk.

 

Semmi esetre se hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk az apátia, sokkal inkább azt kell megvizsgálni, hogy milyen képességeket tudunk mozgósítani céljaink érdekében, és milyen álmokat tudunk megvalósítani.

 

Kiút, ha a partnerkapcsolat válságba került

A legtöbb ember életében a család, illetve a partnerkapcsolat játssza a legfontosabb szerepet. E kapcsolatban társra, megértésre, meghittségre találnak, kiélhetik szexuális vágyaikat, szeretetet adnak és kapnak. Ez életünknek az a területe, amely kárpótol sérelmeinkért.

 

A válási statisztikák adatai azonban arra utalnak, hogy egyre gyakrabban vallanak kudarcot a párkapcsolatok, tehát ez a fontos érzelmi háttér nem képes ellensúlyozni az élet egyéb területén jelentkező terheléseket.

 

 A megfelelő időbeosztás segíthet, hogy megszabaduljunk a ránk nehezedő nyomás alól

 

A partnerterápiás foglalkozásokon egyre többen jelentkeznek, akik úgy érzik, hogy párkapcsolatuk feltartóztathatatlanul erodálódik, bármit is próbálnak tenni ellene, kudarcot vallanak. Pedig ez a benyomás általában csalóka, a legtöbb esetben a folyamatot meg lehet állítani, sőt vissza lehet fordítani. Ehhez egy alapos, lelkiismeretes „leltározás” is elegendő. Ha ennek során világossá válik, hogy egy pár a kölcsönös elszigetelődés útjára lépett, a felek egyikének meg kell kísérelnie a közöttük emelkedő fal áttörését. Apróságok felhalmozódása a partnerkapcsolat megromlásához vezet, de ugyanígy annak megjavulását is eredményezheti. Lássuk, melyek ezek a nagy jelentőségű apróságok:

 

mosolyogjunk a párunkra,

tudatosan figyeljünk oda, hogy mit mond a másik,

a hétköznapokban is fontosak az apró figyelmességek, kedveskedések, becézgetések,

kívánságainkat és kritikáinkat konkrétan, világosan, általánosításokat és sértéseket kerülve fogalmazzuk meg,

lepjük meg kedvesünket ajándékokkal,

vegyük észre a változásokat (új frizura stb.),

adjunk hangot elismerésünknek,

gondoskodjunk a társunkról és ajánljuk fel segítségünket,

szakítsunk merev elveinkkel.

 

Ezeket a módszereket bárki, azonnal, a partnerrel történő megbeszélés és egyeztetés nélkül elkezdheti alkalmazni.

 

Barátok - erős háló krízishelyzetekben

A negyedik legfontosabb pozitív energiaforrást a baráti kapcsolatok jelentik. Sajnos ma egyre kevesebben hajlandóak szociális kapcsolatokba energiát fektetni. Ez hiba, ugyanis minél több baráti kapcsolatunk van, annál szorosabb, erősebb a bennünket körülvevő szociális háló, amely felfoghat bennünket betegség, munkahelyi vagy partnerkapcsolati krízishelyzetekben. Ajánlatos egy tesztet elvégezni: Aki átnéz egy régi telefonregisztert, és megpróbálja felidézni, hogy miért szakadt meg a kapcsolata az abban szereplőkkel, rá fog döbbenni, hogy a szociális kapcsolatokat a lassú, fokozatos elsorvadás veszélyezteti.

 

Az emberi kapcsolatokat az élteti, hogy igénybe lehet venni őket. Csak azt kapjuk vissza, amit mi magunk adunk a másiknak. Ezenkívül érvényes alapszabály: minél sokoldalúbbak kapcsolataink, annál jobb. A sokoldalúságot azonban nem szabad a felületességgel összetéveszteni.

 

Végezetül érdemes elmondani, hogy minél jobban ismerjük saját személyiségünket és gyenge pontjainkat, annál hamarabb észleljük a figyelmeztető jeleket, és annál könnyebben elkerülhetjük a kríziseket vagy a katasztrófákat.

 

A legtöbb ember nehéz élethelyzetekbe kerülve éppen ellenkezőleg cselekszik. Egyre fogyatkozó energiájukból egyre többet igyekeznek a krízishelyzetek kezelésébe fektetni, ezáltal pedig egyre mélyebben belesüllyednek a válságba. A korai figyelmeztető jelek felismerése és figyelembevétele mindennél fontosabb.

V.T.
VIII. évfolyam 7. szám

Címkék: stressz, stresszkezelés

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.