Betegségek A-tól Z-ig

A mozgatórendszer krónikus betegségei

Barangolás a fájdalmak birodalmában 2. rész

    Ha végigtekintünk az idült betegségek listáján, a mozgásszervek fájdalmas elváltozásai az első között jutnak eszünkbe. Bár az idült mozgásszervi megbetegedések főként az idősebb korosztály tagjait érintik. Akkorra „érnek be” a korábbi évtizedek bűneinek gyümölcsei. Ezek a bűnök
    a helytelen táplálkozás, helytelen életmód, a mozgáshiány. Ez utóbbin belül kiváltképp a kiegyensúlyozott, minden ízületet, fő mozgató izomcsoportot céltudatosan igénybe vevő mozgás hiánya.


    A mozgás egyenlő az élettel

     

    Táplálkozásunkról itt és most csak annyit mondanék: leginkább a nyersen, mindenfajta „konyhaművészet” nélkül fogyasztható táplálékokat hiányolom. Kifogásolom még a mennyiséget is, mert tapasztalataim szerint minél idősebb valaki, annál többet eszik, és annál kevesebbet mozog. Itt és most az életmódról is csak néhány gondolat. Tele vagyunk megrögzült rossz szokással (dohányzás, alkohol), az életünkben szükséges pihenő- és regenerálódási idők elhagyásával, rohanással, stresszel. Nagyon sok embernek van súlyfeleslege, ami túlságosan is megterheli az ízületeket.

     

    Hosszabban kell beszélni a mozgásszegénységről. Elsőként egy olyan aspektusról, amit talán ritkábban hangsúlyoznak. A mozgásszegénység egyik következménye, hogy a csontok mésztartalma csökken. Pontosabban a mész a szervezeten belül rossz helyen rakódik le, az erek falán. A harmonikus mozgás – ezalatt olyan mozgásformákat, illetve azok összehangolt összességét értem, mely a természetes fiziológiás működés jellemzője – a belső elválasztású mirigyek működését harmonizálva a szervezet igényének megfelelően állít elő kalcitonint (pajzsmirigyhormon), fokozza a kalciumnak a csontokba történő beépülését, és ugyancsak szükség szerinti mennyiségben állít elő parathormont (mellékpajzsmirigy), mely fokozza a csontépítést. A csontépítés, -bontás, illetve a vér kalciumszintjének emelkedése, csökkenése bonyolult és korántsem egyértelmű szabályozás alatt van az emberi szervezetben. Ez azt jelenti, hogy az élettani funkciók sokszínűek, és a hatásmechanizmus nem definiálható mindig tökéletesen. Vagyis jelen példánkban mindkét szabályzóra szükség van, olykor egy időben. Az a tényező, ami ezt a bonyolult rendszert mégis összehangolja és egységesen érinti, az a mozgás.

     

    A fájdalom figyelemfelhívás

     

    A mozgás egyenlő az élettel. Alapigazság, hogy nincs olyan mesterséges módszer vagy rendszer, mely helyettesíteni tudná a mozgásnak a szervezet harmonikus működésére gyakorolt hatását. A nem használt izmok sorvadnak. Ha időnként mégis terheljük őket, de e terhelésnek energiahiányuk miatt nem képesek megfelelni, akkor belépnek a kisegítő, helyettesítő, kompenzáló izmok. Vagyis a szervezet minden eshetőségre felkészül, bár a helyettesítő tevékenység hátránya, hogy eltorzíthatják az ízületeket, és ezek a deformitások felboríthatják mozgatórendszerünk harmóniáját. Végeredményben igaz az a megállapítás, hogy ördögi körszerűen minél kevesebbet mozgunk, annál kevesebb mozgásra vagyunk képesek. A mozgáshiány a teljes rendszer sorvadásához vezet. Először az izmok sorvadnak olyan sorrendben, ahogy életünk beszűkülő mozgásvilágából kilépünk. Vagyis az alsó végtag izmai. Mivel ezzel egy időben többet töltünk ülve, következnek a hátizmok, majd megindul a gerinc károsodása, elsősorban a nyaki és az ágyéki szakaszon. A porckorongok egyoldalú nyomása és kopása a porckorongsérv kialakulásához vezethet.


    Miért életveszélyes az a mondás, hogy a fájdalommal együtt kell élni? Azért, mert már említettem, hogy a fájdalom figyelemfelhívás. Egyfajta vészjelzés. Ha nem reagálunk ezekre a jelzésekre, a kis fájdalmak oka nem szűnik meg, és idővel komoly, funkcionális zavarok alakulhatnak ki. Az előbbi példában bemutattuk, hogy az izmok fokozatos sorvadása miként vezet el a gerincproblémákhoz, illetve a porckorongsérv kialakulásához. A gerinc szerepét most még megtoldanám a boka kiemelt szerepével. A boka és a gerinc együtt a test „lengéscsillapítója”. A gerinc kapcsolata a csípőízületen és a térdízületen keresztül a bokaízülettel azért fontos, mert a járással, futással, ugrással járó terhelések zömmel ebben az ízületben nyelődnek el. A bokaízület minden elváltozása (lúdtalp, bokasüllyedés) a gerinc kiszolgáltatottságát növeli. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a boka funkciójának sérülése vagy kiesése után a térdízület is veszélybe kerül.

     

    Ugyancsak kiemelt fontosságú a csípő, amit az is jelez, hogy testünk központjában helyezkedik el. A keleti filozófiák és tanítások a csípőtájékot a test fizikai, energetikai egyensúlyközpontjának tekintik. A gerincet alulról megtámasztva lehetővé teszi, hogy felálljunk. A csípőtáji fájdalmak, illetve a csípőízületi elváltozások sosem önmagukban, elszigetelten keletkeznek, hanem kialakulásuk szorosan összefügg a vállak, a térd és a bokaízületek helyes vagy helytelen működésével. Az említett ízületek helytelen terhelése, az azokkal kapcsolatos, azokat mozgató izmok túlterhelése tartáshibákhoz vezet. Ezeket a szervezet igyekszik kijavítani, aminek sokszor az az ára, hogy tovább romlik az izmok, inak, ízületek fiziológiás funkciója. Gondoljunk csak arra, ha valamely testrészünk fájdalmas, az mennyire megváltoztatja mozgásunkat, napi tevékenységünket, de még a pihenésünket is.

     

    A bokaízület minden elváltozása (lúdtalp, bokasüllyedés) a gerinc kiszolgáltatottságát növeli

     

    A gyulladások következtében vagy a túlterhelés, a helytelen használat miatt „kikopott” csípőízületek helyreállítása ugyan lehetséges, de ez sebészeti megoldást, csípőprotézist jelent. Természetesen e műtét szükségességének gondolata kizárólag akkor merül fel, amikor más megoldás már nem igazán jöhet szóba. Ennek a „rehabilitációnak” a legnagyobb hátránya, hogy nem oldja meg az alapproblémát, azt, hogy miért pusztult el az ízületi felületeket borító porc. Egy protézis átlagéletkora 10 év körül van, ami után további műtétek válhatnak szükségessé.

     

    Az ízületek sorában alulról fölfelé haladva a következő, amit szóba kell hoznunk, a váll. Sajátsága a vállízületnek, hogy ízületi tokja laza, az ízületet összetartó speciális szalagok hiányoznak. Valójában a vállat palástszerűen beborító izomköpeny tartja egyben. Ha ezt az izomköpenyt bármilyen erős, külső mechanikai vagy túlterheléses hatás éri, az izmokat borító izompólyák gyulladása az ízületet is károsítja. Sok válltáji fájdalom mögött ezért nem az ízület károsodása áll, hanem az izompólyák és az ezen a területen eredő, tapadó izmok, illetve a csonthártya helyi gyulladása.


    A mozgásproblémák hátterének jelentős részében az ízületek kóros elváltozásai állnak. Alapvetően két nagy csoportról beszélhetünk: kopásokról és a gyulladásos elváltozásokról. A kopások esetében az ízületek felületeit borító porcszövet károsodik. Sajnos ez kialakulhat az ízületek terhelésének hatására is. Csak részben oka a kóros kopásnak az egyoldalú, illetve a fokozott terhelés. A másik – mint már említettem – a helytelen táplálkozás. Az mindenki számára logikus, hogyha egy ízületnek rendszeresen csak egy részét terheljük, erre a területre koncentrálódnak mindazok az erők, melyek az egész ízület egyenletes terhelése esetén nagyobb felületen oszlanának szét. A bekezdés elején jeleztem, hogy a kopás lehetősége még ez utóbbi esetben sem zárható ki, de az elváltozások ilyenkor kevésbé súlyosak és a kopás kialakulása is lényegesen később következik be. Ilyenkor a jelentkező fájdalom nagyon gyakran csupán jelzésértékű és nem vezet látványos mozgászavarhoz. A hosszabb pihenés, a megfelelő táplálkozás, az eltérő mozgásterhelés ilyenkor az ízületi porc regenerálódásához is vezethet.

     

    A mozgásproblémák hátterének jelentős részében az ízületek kóros elváltozásai állnak

     

    A helyes táplálkozás szerepe sokkal szembetűnőbb az ízületek gyulladásos elváltozásainál. Megfelelő táplálkozás mellett kevesebb méreganyag keletkezik, ebből kevesebb rakódik le a szövetekben, a rugalmas rostok, melyek a porcszövet vázát adják, nem veszítik el rugalmasságukat. Ezzel szemben például a nagy mennyiségű állati fehérjét fogyasztóknál a fehérjebontás során keletkező húgysavas sók az ízületi porcokba lerakódva heveny, majd idültté váló, rendkívül fájdalmas, gyulladásos, kopásos degeneratív elváltozást okoznak. Mindenki tudja, ez a köszvény.

     

    A heveny gyulladásokért a táplálkozáson túl felelős baktériumos, vírusos fertőzéseket, a kémiai szennyeződéseket kellő körültekintéssel elkerülhetjük, illetve a szervezet immunrendszere ilyenkor eredményesen fel tudja velük venni a harcot. Megfelelő életmód mellett erős csontok, rendszeresen mozgatott izomzat mellett kellő körültekintéssel a mechanikai vagy baleseti jellegű sérülések túlnyomó többsége is kivédhető. Nagyon fontos leszögezni, hogy a mozgás nem váltható ki, nem helyettesíthető más módszerekkel. Még azt is hozzátenném ehhez, hogy a mozgás nem csupán helyváltoztatásunkat szolgálja, hanem más szervrendszerek, pl. a szív- és érrendszer, az emésztőszervek, az idegrendszer élettani működését is befolyásolja.

     

     

    A rehabilitáció alapjai

    A csontok mindig azt teszik, amit az izmok parancsolnak. Vagyis ha a fájdalom nem valamely fertőzés, esetleg baleset miatt jelentkezne, akkor kutatásainknak a csontokat és ízületeket mozgató izmokra kell koncentrálnia. Mivel az izomműködés szabályozása idegrendszeri folyamat, a rehabilitációban az idegrendszer harmonizálását is be kell kapcsolni. Tulajdonképpen a következő működési sémát írhatjuk le. A sor első helyén az agykéreg áll. Itt tudatosulnak az izmok felől érkező ingerek, jelzések. Majd következnek az idegpályák, ahol az ingerekre érkező válaszok mint agykérgi utasítások jutnak el a mozgatóidegekhez, és a sor végén az izmok végrehajtják az utasítást. Sérülés, fertőzés, bármilyen más okból kialakult mozgáskorlátozottság esetén a fájdalomingerek érkeznek be az agykéregbe, és erre következik az a válasz, hogy agyunk központilag blokkolja a fájdalmas területek izomműködését.

     

    A szteoridtípusú gyulladáscsökkentők, antibiotikumok, fájdalomcsillapítók helyett a megelőzés fontosságára kell helyezni a hangsúlyt

     

    Első lépés tehát mindig a fájdalom eredetének a kivizsgálása, tisztázása, hiszen előfordulhat, hogy az izomgörcs okozta fájdalom az emberben ízületi bántalom képzetét kelti. Sőt, ezt egy olyan röntgengép, amely elvékonyodó porcréteget igazol, még tovább is erősítheti. Ennek következtében akár indokolatlan sebészeti beavatkozásra is sor kerülhet, holott csak a tartáshibából vagy funkciós hibából kialakult izomeredetű fájdalom megszüntetésére kellene törekedni. A rehabilitáció nem fájdalomcsillapító és kortizonkezelést jelent, hanem az elváltozás okának kiderítését és megszüntetését. Rándulás, húzódás, túlerőltetés az izomcsoportok, inak, ízületek egyszeri, nem természetes használata esetén pl. problémamegoldó lehet a pihentetés. De ha a jelek fokozott kopásra vagy éppen heveny gyulladásra utalnak, egészen más utakon kell járnunk, hiszen itt a pihenés hatására bekövetkező fájdalomcsökkenés tévútra vezethet minket, azt jelezve, minden rendben van, ahogy eddig csináltuk. A kopásokra az orvostársadalom gyógyszerekkel, fájdalomcsillapítókkal, hormonokkal reagál. Elképzelhető, hogy hébe-hóba társítanak hozzá életmód- és táplálkozási tanácsokat. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy a fájdalomcsillapítók azonnal hatnak, így az amúgy is ritka táplálkozási, életmódváltási tanácsok elhalnak a semmiben. A mi gondolatmenetünkben a szteroidtípusú gyulladáscsökkentők, antibiotikumok, fájdalomcsillapítók helyett a megelőzés fontosságára kell helyezni a hangsúlyt. Ennek a megelőzésnek már fiatalkorban el kell kezdődnie. Napjainkban egyre több a fiatalkori idült elváltozás is, amelynek egyik meghatározó oka az életmódot figyelmen kívül hagyó nevelés. Nagyon sok fiatal számára a mozgás ma büntetés. De arra is utalhatunk, hogy már a fiataloknál is nagyon nagy százalékban is jelen vannak az elhízottak, túlsúlyosak, ami egyenes arányban áll a későbbi mozgásszervi panaszok számának növekedésével. A kevés mozgás rosszabb keringést, a rosszabb keringés rosszabb emésztést, rosszabb felszívódást, több salakot eredményez, úgy az ízületekben, mint a véredényekben. Itt jegyzem meg, hogy a leghatékonyabb fogyást a böjt jelenti. A megtervezett böjtkúrával elért súlycsökkenés végleges marad, mert a páciens nem tér vissza a böjt előtti táplálkozáshoz.

     

    Gyakorlatok

    A gyakorlatok összeállításánál két alapvető szempontot vettünk figyelembe. Az egyik, hogy biztosítani kell az ízületek, izomcsoportok, csontok egyenletes terhelését. A másik, hogy a fiziológiás anatómiai helyzetéből némileg kimozdult ízületeket visszahozzuk eredeti helyzetükbe, és ezzel visszaállítsuk természetes funkciójuk végzéséhez a legkedvezőbb működési feltételeket. A gyakorlatok izomlazító hatásúak is, az ellazuló izmok anyagcseréje, vérkeringése javul. A gyakorlatok részben statikusak, részben dinamikusak. Az első csoport izomnyújtó, kompenzálja az ízületek esetleges egyoldalú terhelését, fokozza azok mozgékonyságát, de jelentős szerepet vállal a gerinc minél tökéletesebb S- alakjának megtartásában is. A dinamikus gyakorlatok javítják a vérkeringést, harmóniát teremtenek az ízületek között, így megakadályozzák a különböző szinteken elhelyezkedő ízületpárok közötti, a gravitáció hatására fellépő túlterheléses deformitásokat.

     

     

    1. Gerincnyújtás

    Úgy állunk, hogy a négy alapvető ízületcsoport függőleges és vízszintes síkban egy vonalban helyezkedjen el. Összekulcsolt vagy összetett kezünket a fejünk fölé emelve magasra nyújtózkodunk. Gerincünk természetes helyzetbe kerül, a csigolyák eltávolodnak egymástól, a porckorongok felszabadulnak a nyomás alól.

     

    2. Gerincnyújtás oldalra

    Az előbbi pozíció­ból oldalra hajlunk. Mindkét oldalra elvégezzük. Majd végezzünk gerincnyújtást hátra, utána előre és lefelé.

     

    3. Napüdvözlet sarkon ülésben

    Sarkunkon ülve 2x főhajtás előre, 2x karnyújtással előrehajlás a talajon, majd 2x felegyenesedve, hátrahajlás és vissza előrenyújtás a talajon.

     

    4. Napüdvözlet feltérdelve

    Ugyanaz, mint előbb, de feltérdelt helyzetből indítunk.

     

    5. Kobra

    Hason fekvés­ből karunkon feltá­maszko­dunk, hasunk a talajon.

     

    6. Íj

    Hason fekve hátranyúlunk a bokánkhoz mindkét oldali kezünkkel, gerincünket hátrahajlítva megfeszítjük testünket, mintha egy íj volna.

     

    7. Gyertya

    Hátunkon fekve kezünkkel megtámasztjuk a csípőt, lába­­in­kat felemeljük, vállunkon és nyakunkon tá­masz­kodunk. Állunkat  a szegycsontunkra szo­rítjuk (pajzsmirigytonizálás, anyagcsere-élénkítés).

     

    8. Félgyertya

    Ugyanaz, mint előbb. Lábaink kb. 45 fokos szöget zárnak be testünkkel.

     

    9. Eke

    Mint az előbb, de mindkét lábunkat fejünk felett hátranyújtva helyezzük a talajra.

     

    10. Pávakakas-hollóállás

    Tenyereink a talajon, térdeink a behajlított könyökünkön.)

     

    11. Halfekvés

    Hátfekvésben, lábaink törökülés- vagy könnyűülés-pozícióban, fejünkön támaszkodunk, gerincünk erősen homorít.

     

    12. Medenceemelés

    Háton fekve, karjaink testünk mellett a talajon, az ágyéki gerincszakaszt emeljük, majd visszahelyezzük a talajra.

     

    13. Macskapozíció

    Térden állva, karunk a talajon, hátunkat púposítjuk.

     

    14. Kutyapozíció

    Mint az előbb, de hátunkat homorítjuk

     

    15. Ízületharmonizáció

    Háton fekvésben lábainkat egy székre vagy ládára, dobozra helyezzük úgy, hogy a szék szélénél legyen a térdhajlatunk, és combunk függőlegesen, lábszárunk a széken vízszintesen álljon. Két karunk a talajon oldalsó középtartásban.

     

    16. Hát a falnál

    Szorosan ülve a falnál, hátunk a falhoz, gerincünk egyenes, lábfejünk pipál, kezünk az ölünkben.

     

    17. Levegőben ülve

    Falnak támaszkodunk, mintha egy széken ülnénk, combunk vízszintes, lábszárunk függőleges.

     

    18. Háton gördülések

    Háton fekvésben behajlított térdünk alatt összekulcsoljuk kezeinket, majd testünk alsó részét felemelve és visszahelyezve hintázunk a hátunkon.

       

    A gyakorlatokat speciális légzéskonfigurációval fejezzük be, sarkon ülésben (gyémántülés) egyenes gerinccel. Belégzés: hasi légzéssel energiát, pránát nyerünk a földből, majd folytatjuk a belégzést a 2. fázissal: mellkasi légzés, levegőenergia, prána a kozmoszból a koronacsakrán át a szívbe, ott egyesítve a földenergiával, és felhozva a koronacsakrába. Kilégzés: vezetjük a pránaenergiát a szem, torok, szív, vesék, máj, lép-hasnyálmirigy, gyomor érintésével. Ismétlés hétszer.

     

    A gyakorlatok kiválasztásához mindössze egy sémát kínálunk. Ezekhez nyúlva figyelemmel kell lennünk ízületeink állapotára, vannak-e fájdalmaink és ezek mennyire erősek, milyen mozgásintenzitást engednek meg, vagy prevenciós célzattal, megelőzni szeretnénk ízületeink károsodását. Mindenfajta erőltetést kerüljünk, de mindazon mozgásformát vegyük igénybe, hajtsuk végre, melyet mozgatószerveink jelen állapota megenged.

    Dr. Pőcze Tibor és Deák Krisztina
    XIII. évfolyam 11. szám

    Címkék: idült betegségek, mozgatórendszer

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.