Betegségek A-tól Z-ig

A vastagbélrák megelőzhető - A táplálkozás jelentősége

A bélrák ma az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés

Az összes vastagbélrákos esetnek mindössze 5-10 százalékában játszanak szerepet genetikai  tényezők. Jelentős kockázati tényezőnek számít a mozgáshiány, a stressz, a dohányzás, a túlsúly és a helytelen, egészségtelen táplálkozás. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy az egészséges, vitális anyagokban bővelkedő étrenddel hatékonyan védekezhetünk a rákos megbetegedések ellen. Kezünkben van tehát a lehetőség, hogy megelőzzük a (bél-)rákot.


Az almában található flavonoidok feltételezhetően a bélsejteket támogatják a káros anyagok lebontásában és a káros hatások kivédésében

 

A legtöbb embernél rendszeresen keletkeznek apró, ún. mikrotumorok, amelyek egész életünk során latens, tehát lappangó stádiumban maradhatnak. A legújabb kutatások eredményei arra utalnak, hogy a rák kialakulása attól függ, hogy szervezetünkben a ráknak kedvező vagy kedvezőtlen miliő uralkodik-e. Utóbbi létrehozása és fenntartása tehát elsőrangú célja a rákmegelőzésnek.

 

Sok élelmiszert az ipar a feldolgozással, valamint zsiradékok, cukrok, keményítő és fehérjék hozzáadásával oly mértékben módosít, hogy az eredeti nyersanyag tápanyag- és hatóanyag-összetétele teljesen megváltozik. Ennek következtében a késztermék kalóriatartalma jelentősen megnő, ugyanakkor az életfontosságú tápanyagok mennyisége a minimálisra csökken. Egyre többen válnak túlsúlyossá, ami többek között a bélpolipok kialakulásának is kedvez.

 

Rákmegelőzés – életstílus kérdése is

Főképp a hasüregi (szaknyelven bélfodri) zsír felhalmozódása jelent egészségügyi kockázatot, mivel a hasüregben felhalmozódó zsírszövet olyan gyulladásos és egyéb mediátorokat termel, amelyek kedveznek a rák kialakulásának. Ezek úgy működnek, mint a trágyázás a veteményeskertnek. Amerikában a túlsúlyos férfiak körében a halálozások mintegy 35 százalékát a vastagbélrák teszi ki.

 

Meglehetősen kritikusnak minősülnek a jelenleg divatos, fehérjékben és húsban bővelkedő diéták. Különösen a pácsóval készült felvágottak és kolbászfélék, valamint a fogyókúrás italporok magas fehérjetartalma kedvez az ammóniák és a nitrózus aminok keletkezésének és felhalmozódásának a belekben. Ezek olyan sejtmérgek, amelyek jelentősen megemelik a sejtelfajulás kockázatát és a már rákossá fajult sejtek növekedését.

 

A leégett ételektől és az égett zsírtól (pl. grillezett ételek) teljes mértékben tartózkodni kell

 

A ráknak kedvező aromás aminok és szénhidrogének keletkezése miatt drasztikusan csökkenteni kell az olajban sült, a füstölt, barnára, ropogósra sült ételek mennyiségét. A leégett ételektől és az égett zsírtól (pl. grillezett ételek) pedig teljes mértékben tartózkodni kell. A magas fehérjetartalmú diéták további hátránya, hogy ezekben igen magas a telített zsírsavak, a koleszterin, a purinok, valamint a gyulladást keltő omega-6 zsírsavak aránya, míg az egyszeresen telítetlen, de leginkább a gyulladásgátló omega-3 zsírsavak szinte egyáltalán nincsenek képviselve.

 

 

A bélrendszer egészségét garantáló élelmiszerek

Az értékes omega-3 zsírsavak gyulladás- és koleszterincsökkentő hatásúak. Megtalálható többek között az alábbi élelmiszerekben:

 

• halakban (főképp heringben, makrélában, szardíniában, lazacban és tonhalban),
• lenmagolajban, valamint kendermag-, dió-, repce- és szójaolajban,
• dióban,
• lenmagban és kendermagban.

 

Az egyszeresen telítetlen zsírsavak forrásaként pedig verhetetlen az olívaolaj, továbbá a repceolaj, a dió- és mogyorófélék és az avokádó. Ami a tejtermékeket illeti, a savanyított termékeket, azaz sovány natúr joghurtot, túrót, aludttejet, írót, kefirt ajánlatos előnyben részesíteni. A sajtokat, a tejszínt és a zsíros tejfölt ellenben szorítsuk minimálisra étrendünkben. Kalciumot egyébként felvehetünk növényekből is (pl. csalánból, káposztafélékből és szezámmagból), valamint kalciumban gazdag ásványvizekből is. Ezzel is jelentősen csökkenthetjük a bélrák kockázatát.

 

Az utóbbi években a szénhidrátok valóságos közellenséggé váltak a táplálkozástudományban, pedig teljes őrlésű gabonák, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcs és burgonya formájában kifejezetten hasznosak és szintén segítenek minimálisra csökkenteni a rizikót. A nem hizlaló étrendben a zöldségek és gyümölcsök aránya a tésztához és a hüvelyesekhez viszonyítva 5:1 vagy 6:1. Ha a tésztát vagy a hüvelyeseket burgonyával helyettesítjük, akkor az arány 2:1. Ez konkrétan azt jelenti, hogy étkezésenként 200-300 g zöldséget vagy gyümölcsöt 41-50 g gabonával, tésztával vagy hüvelyessel (mindig szárazon mérve), vagy alternatívaként 100-150 g burgonyával kombinálhatunk.

 

A zöldségek és gyümölcsök csak akkor tartalmaznak optimális menynyiségben hatóanyagokat, ha biológiai módon termesztik és kíméletesen készítik el őket

 

Az izolált, finomított cukrokat és keményítőket lehetőleg csökkentsük minimálisra étrendünkben, mivel a finomliszthez hasonlóan megemelik a vércukor és az inzulin mennyiségét a vérben. A természetes állapotú élelmiszerekben, illetve a helyesen kombinált ételekben (pl. héjában főtt vagy héjában sült burgonya zöldséggel, salátával) a különféle szénhidrátok ballasztanyagokkal kombinált formában fordulnak elő. Ezek segítségével elkerülhető a vércukorszint gyors emelkedése és a magas inzulinszint, amely olyan hormon, amely kedvez a zsír elraktározásának és a sejtek (a ráksejteket is ideértve) növekedésének, osztódásának.

 

A ballasztanyagok jelentős mennyiségű vizet képesek megkötni, eközben megduzzadnak, és a nagyobb volumenű béltartalom könynyebben kiürül a belekből. Ennek hatására a potenciálisan rákkeltő anyagok rövidebb ideig érintkeznek a bélnyálkahártyával. Ugyanakkor megkötik a káros anyagokat, amelyek így szintén gyorsabban kiürülnek a szervezetből. Főképp a zöldségfélékben és gyümölcsökben lévő, vízben oldódó ballasztanyagok, valamint a gabonákban lévő rezisztens keményítők könnyen átalakulnak a belekben rövid láncú zsírsavakká. Utóbbiak biztosítják a bélnyálkahártya sejtjeinek egészségét, valamint a bélflórát alkotó mikrobák szaporodását.

 

Több ballasztanyag, alacsonyabb kockázat

A táplálkozás és a rák kialakulásának összefüggéseit vizsgáló, ún. EPIC- felmérés alapján kijelenthető, hogy napi 35 gramm ballasztanyag elfogyasztása 40 százalékkal csökkenti a bélrák kialakulásának rizikóját, ám a fejlett ipari országok lakossága csak átlagosan napi 15 gramm ballasztanyagot fogyaszt.

 

A készételek, a különféle élelmiszer-adalékok térhódítása, valamint a túl nagy adagok, a túlsózott ételek, illetve a kapkodó, gyors evés jelentős terhet ró testünk alapfunkcióira: az emésztésre, az immunrendszerre, a szív- és keringésrendszerre, valamint a sav-bázis egyensúlyra. Mindez a korral amúgy is egyre gyengülő ellenálló képességet és testünk egyre hanyatló öngyógyító mechanizmusait tovább gyengíti. Így a ráksejteknek könnyű dolga van a legyengült immunrendszerrel szemben.

 

A rossz minőségű élelmiszerek jelentette kockázat csökkentése érdekében óriási mennyiségű étrendi kiegészítőt vásárolnak az emberek. De vigyázat, az izolált karotinoidokkal (béta-karotin) folytatott megfigyelések szerint ezek szedése megnövelheti a tüdőrákos esetek számát. Az eredetileg hasznos antioxidatív hatású anyagok izolált formában (az E-vitamin is) ellentétes hatást válthatnak ki.

 

 

Étrendi kiegészítők helyett folyamodjunk a természet patikájához

A növényi bázisú étrend, az abban található rengeteg vitamin, ásványi anyag és nyomelem, valamint a kb. 10 000 (!) egyéb növényi hatóanyag olyan természetes „gyógyszertár”, amely verhetetlen és nélkülözhetetlen. E növények a kezdetektől fogva elkísérték az emberiséget, szervezetünk az evolúció során e természetes táplálékokhoz alkalmazkodott. Megfelelő táplálkozás mellett csupán a D-vitamin pótlása tűnik ésszerűnek a téli hónapokban.

 

A rendkívül hatásos növényi hatóanyagok közül a legjelentősebbek a karotinoidok, a szulfidok, polifenolok, flavonoidok, szaponinok, glukozinolátok, fitoösztrogének, növényi szterinek proteáz-inhibitorok, terpének és a már említett ballasztanyagok. Antioxidáns, vérzsír- és koleszterincsökkentő, vércukorszintet szabályozó, immunrendszert serkentő, antimikrobiális, gyulladásgátló és emésztésjavító tulajdonságaik ideális arzenált jelentenek a rákkal folytatott küzdelemben.

 

A környezeti terhelések, stressz és civilizációs betegségek hatására sejtjeink  egyre nagyobb mértékben vannak kitéve a szabad gyökök támadásának

 

Nemzetközi rákellenes szervezetek naponta, egyenletes időközönként 5 adag gyümölcs vagy zöldség elfogyasztását ajánlják, így biztosítva az említett hatóanyagok egyenletes szintjét a vérben. Prof. dr. Bernhard Watzl, a német Szövetségi Táplálkozáskutató Intézet munkatársa 200 klinikai teszt értékelése alapján kijelentette, hogy a nyers zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrenddel 50 százalékkal csökkenthetjük a rák kockázatát. Fontos a természetes tejsavas erjesztéssel készülő zöldségek (pl. savanyú káposzta), valamint a savanyított, sóban szegény zöldséglevek és bizonyos fűszernövények (főképp rozmaring, szurokfű, majoránna, kakukkfű, bazsalikom) fogyasztása is.

 

A zöldségek és gyümölcsök csak akkor tartalmaznak optimális mennyiségben hatóanyagokat, ha biológiai módon termesztik és kíméletesen készítik el őket. Lényeges szempont a frissesség is. Egyes ellentmondásos kutatási eredmények is a termőhely és az elfogyasztás helye közötti nagy távolsággal és a hosszas szállítással, illetve raktározással magyarázhatók.

 

A növényi anyagok védőbástyát alkotnak a rákkal szemben

A környezeti terhelések, stressz és civilizációs betegségek hatására sejtjeink egyre nagyobb mértékben vannak kitéve a szabad gyökök támadásának. A növényi hatóanyagok antioxidáns hatásaikkal a vérben, a szövetekben és a sejtekben valóságos védőbástyát alkotnak az agresszív vegyületekkel szemben. Ezzel csökkentik annak lehetőségét, hogy a sejtosztódás során sérült genetikai információt hordozó új sejtek keletkezzenek. Egy alma kb. 200-szor erősebb antioxidáns hatással rendelkezik, mint
a benne lévő C-vitamin.

 

A ráksejtekre jellemző a gyors és kontrollálatlan osztódás, ami természetesen sok tápanyagot igénylő folyamat. Hogy ezt biztosítsák maguknak, már a parányi mikrotumorok is elkezdenek olyan transzmittereket kibocsátani, amelyek serkentik az erek keletkezését, és a daganat növekedésével, érésével párhuzamosan a tumor kiépíti magának saját érhálózatát. A bogyós gyümölcsök (főleg a málna, a fekete áfonya, a szeder, a földieper), a kurkuma nevű fűszer, a zöld tea, a szója és az omega-3 zsírsavakban gazdag növények és halak a rákképző és a ráksejtek által termelt transzmitter anyagok termelődését gátolják, ami nem előrehaladott stádiumú tumor esetén a kezdetleges daganatok pusztulását okozza.

 

E védekezési folyamat akkor lehet a legsikeresebb, ha az étrend különféle rákvédő hatásai egymást kölcsönösen kiegészítik, támogatják. Főképp a fentiekben említett növények, valamint a keresztesvirágúak (brokkoli, káposztafélék), a hagymafélék, a gyömbér, a cékla, a paradicsom, a citrusgyümölcsök és a szőlő hatóanyagai képesek az elfajult sejteket elpusztítani. Részben szó szerint toxikus hatásúak a ráksejtekre, részben gátolják osztódásukat és szétszóródásukat a szervezetben (metasztázisképződés), gátolják a rákkeltő anyagok termelődését, ugyanakkor elősegítik azok lebontását és kiürítését a szervezetből.

 

Az előrehaladott stádiumú bélrákot és egyéb rákokat gyógyító étrend nem létezik. Mivel az orvostudomány egyelőre nem tudott valóban forradalmian átütő sikert elérni a rákgyógyításban, rendkívül fontos a megelőzés minden lehetőségét kimeríteni. Óriási számú klinikai mérés eredménye igazolja, hogy főleg növényi bázisú étrenddel korai stádiumban meggátolható a sejtek elfajulása, ami persze a rák terápiájában is nélkülözhetetlen eszköz.

- dr. ki -
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: ballasztanyagok, daganatos megbetegedések, rák, vastagbélrák

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.