Betegségek A-tól Z-ig

Állati fehérjék a betegségek hátterében

    Szívinfarktus, reuma, cukorbetegség, hogy csak a leggyakoribbakat említsük az ún. civilizációs betegségek közül. E betegségcsoport hátterében már régóta az állati eredetű zsiradékokat sejtik. Napjainkra azonban sok olyan adat gyűlt össze, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy a kiváltó okok között találjuk az állati fehérjéket is.


    A hivatalos tudomány évtizedekig elvetette azt a gondolatot, hogy az egyre szaporodó civilizációs betegségek összefüggenek a túlzott fehérjefogyasztással. A tudósok úgy vélték, hogy szervezetünk nem képes elraktározni a fehérjéket. Prof. dr. Lothar Wendt, frankfurti belgyógyászprofesszor évek óta tartó aprólékos kutatómunka, szövetmetszetek és elektronmikroszkópos vizsgálatok eredményeképp minden kétséget kizáróan igazolta, hogy az emberi szervezetben léteznek proteinraktárak, valamint azt, hogy a civilizált ember fehérjében túlzottan gazdag étrendje nyomán ezek a raktárak túltelítődnek.

     

    Alkattól függően a fehérjetöbblet egy részét szervezetünk kiválasztja és kiüríti. A visszamaradt rész azonban a hajszálerek alapmembránjában, belső szerveink szöveteiben, valamint a sejtek közötti állományban rakódik le.

     

    Minden fehérjében gazdag étkezéssel megemelkedik az érfalak alapmembránjának és a sejt közti állomány fehérjetartalma, egészen addig, míg ennek mértéke át nem lépi a sejtek ingerküszöbét. Ekkor a sejtek veszik át a felhalmozódott fehérjemolekulák raktározását. Ettől egyre inkább megvastagszanak hajszálerek és a szervek szövetei. A következmény: érelmeszesedés, szívinfarktus, agyvérzés, magas vérnyomás, cukorbetegség, köszvény vagy reuma.

     

    Dr. Wendt úgy véli, a kapillárisok falain át kell hatolnia a víznek, a cukornak és az oxigénnek, hogy ezek táplálják a sejteket. A kapillárisfalak megvastagodása ezt lehetetlenné teszi, aminek következtében sejtjeink alultáplálttá válnak, ugyanakkor a kapilláris vér tápanyagtartalma túlzottan felhalmozódik. Ugyanakkor a sejt közti állomány, amely sejtjeink tápanyagraktáraként, egyúttal átmeneti hulladéktárolóként szolgál, szintén fokozatosan elveszti működőképességét. Ez a felismerés egyúttal fontos segítségül szolgálhat a túlsúlyban szenvedőknek is. Prof. Wendt szerint az elhízottak vérének túlzott alvadékonysága hátterében nem a túl sok zsír, hanem a túl sok fehérje áll.

     

    A hivatalos orvoslás tévedése

    Említésre érdemes, hogy a szakirodalomban nem találunk prof. Wendt elméletét cáfoló kritikát. Ettől eltekintve a hivatalos orvoslás Wendt elméletétől függetlenül is megcáfolta korábbi állítását, miszerint az emberi szervezetben nincsenek fehérjeraktározásra alkalmas szövetek. Ilyen irányú kísérletekben megállapították, hogy az állati fehérjében bővelkedő diétát tartó kísérleti személyek szervezete sokkal több nitrogént vett fel és raktározott fehérje formájában, mint amennyit vizeletükkel kiürítettek.

     

    Ahelyett azonban, hogy a civilizált lakosság egyre fokozódó fehérjefogyasztásának és a keringés- szervrendszeri, valamint a rák és egyéb civilizációs betegségek kialakulásának összefüggéseit vizsgálnák, a kutatók továbbra is azzal vannak elfoglalva, hol marad az a nitrogénmennyiség a szervezetben, amelyet a kísérleti személyeknek vizeletükkel ki kellett volna üríteniük.

     

    Henry Chit­ten­den, a Ya­le pro­fesszo­ra meg­ál­la­pí­tot­ta: a spor­tos fér­fiak­nak ko­ránt sincs annyi pro­te­in­re szük­sé­gük, mint eddig feltételezték

     

    Prof. dr. Thomas Wendt, az említett belgyógyász fia számára ez a hozzáállás elfogadhatatlan. Képtelen megérteni, hogy a hivatalos orvoslás miért csak a zsír- és cukorraktárak tényét képes elismerni, ugyanakkor miért hagyja figyelmen kívül a fehérjeraktárak létezését.

     

    Az említettekhez egy pszichológiai természetű probléma társul, amelyről T. Colin Campbell, amerikai táplálkozáskutató a következőket mondja: "Az állati protein, mint fontos táplálék, valóságos vallás. Amikor a 18. században felfedezték, »az élet anyagának« tekintették. A proteinfogyasztás a civilizáció indikátora - vélekedtek a tizenkilencedik századi tudósok. Manapság pedig hatalmas és befolyásos élelmiszer-ipari lobbik létalapját alkotja."

     

     

    A cukorbetegség és a csontritkulás háttere

    Már jó ideje tudott dolog, hogy a túl sok állati fehérje fogyasztása, különösen vesebetegségek esetén igen káros lehet.Mindez érthető, hiszen a túl sok fehérje a húgyanyagok (karbamid) formájában távozik szervezetünkből, ezeket pedig a vesék szűrik ki a vérből. A civilizált ember az ajánlott fehérjemennyiség 1,5-2-szeresét fogyasztja el, ez a mennyiség olyan sok, amelyet a test már nemképes kiválasztani, tehát valamilyen formában kénytelen elraktározni a szövetekben.

     

    Azt, hogy a fehérjetöbblet milye nmértékben károsítja csontállományunkat, több mint 30 klinikai tanulmány kiértékelése bizonyítja. A statisztikai adatok szerint egyértelmű összefüggés mutatható ki az elfogyasztott állati eredetű protein és a csonttörések száma között. A jelenség hátterében a túlzott fehérjemennyiség talaján kialakuló elsavasodás húzódik. A hús, a hal és a sajt (ugyanúgy, mint a kávé, az édesség és a fehér kenyér) elfogyasztása és biokémiai feldolgozása után savas kémhatású salakanyagok keletkeznek szervezetünkben. Ezeket testünk, amelynek kémhatása általában enyhén lúgos, kénytelen semlegesíteni, amit úgy ér el, hogy a csontokból kalcium- karbonátot vagy kalcium-citrátokat old ki.

     

    Az elsavasodás (orvosi nevén acidózis) tünetei minden olyan kórképben kimutatható, amelyek során a vér kémhatása enyhén savassá válik. Ilyenek a szív- és keringésrendszeri elégtelenség, a tüdő funkcionális zavarai vagy a diabetikus kóma. Érdekes módon a cukorbetegeknél is kimutatható a bazalis membrán megvastagodása az érrendszerben.

     

    A proteinszegény diéta előnyei

    A fenti elméleteket alátámasztják az olyan nagynevű amerikai kutatók megfigyelései, mint amilyen Dean Omish kardiológus, vagy Henry Chittenden vegyész. Chittenden, aki a Yale Egyetem professzora, kimutatta, hogy az alacsony proteintartalmú diéta az atlétaalkatú fiatal férfiakat - beleértve őt magát is - semmilyen módon nem gyengíti le, sőt ellenkezőleg.

     

    E téren a legátfogóbb munka T. Colin Campbell táplálkozáskutatótól származik: ez a "Kínai tanulmány". Ennek keretében több ezer, vidéken élő kínait vizsgáltak meg, akiknek étkezési szokásaik meglehetősen állandóak. A tanulmány szerint a krónikus, degeneratív megbetegedések, mint a szív- és érrendszeri elváltozások, a rák vagy a diabétesz olyan területeken alakulnak ki, ahol több állati eredetű fehérje szerepel az emberek étrendjében. Ami pedig a kalória-összetételt illeti, Kínában a napi kalóriabevitel mindössze 1%-át (!) teszi ki fehérje. Az USA-ban, ahol a szívbetegségek kialakulásának veszélye 17%-kal magasabb, mint Kínában, ez az arány napi 10%.

     

    Az anya­tej fe­hér­je­tar­tal­ma min­dössze 1,2%. Ez ele­gen­dő a cse­cse­mő nö­ve­ke­dé­séhez és fejlődéséhez

     

    Wendt professzor elméletét szintén alátámasztják a böjtkúrák, valamint a nyers ételekkel folytatott diéták sikerei. Bár az összefüggések bizonyítása egyelőre nem történt meg. A klinikai vizsgálatok keretében fontos volna vizsgálni a kóros fehérjefelhalmozódás talaján kialakult betegségekben szenvedők érrendszerében a bazális membrán vastagságát és áteresztő képességét, valamint a diéták hatására jelentkező változásokat.

     

    Gyógyböjttel kiüríthetjük a fehérjeraktárainkat

    Kiderülhet, hogy a ma hivatalosan ajánlott napi proteinadag is túl nagy. A Német Táplálkozástudományi Társaság szerint testsúlykilogrammonként 0,8 g fehérje. Tehát egy átlagos, 70 kg testsúlyú személy esetében ez napi 56 gramm. Ez pedig igen hamar megvan, ha meggondoljuk, hogy egy marhafilé fehérjetartalma 22%. Egy 20 dkg-os darab tehát 42 g proteint tartalmaz. Ezt összehasonlítva az anyatejjel, utóbbinak mindössze 1,2%-a protein. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a csecsemőnek még rengeteget kell nőnie!

     

    Tehát még egy utalás arra, hogy a modern ember túl sok fehérjét konzumál, pontosabban túl sok állati fehérjét. Ez ugyanis komplexebb szerkezetű és jóval hamarabb feltölti a test fehérjeraktárait. Ez pedig a következőket jelenti:minél súlyosabb a betegség, annál kevesebb húst, halat és sajtot szabad fogyasztani. A leghelyesebb, ha több hónapra tartózkodunk az állati eredetű fehérjéktől. Természetesen ésszerű a gyógyböjt is.

     

    Nem kell min­dig hús: a hü­ve­lye­sek­ben, mint a bor­só­ban és a szójában is van elég protein

     

    Akinek pedig sikerült kiüríteni fehérjeraktárait, és megszabadul kínzó izomfájdalmaitól, annak nemfog nehezére esni a jövőben, hogy visszafogottabban táplálkozzék a jövőben. Az állítás,miszerint a növényi fehérjék egészségesebbek,mára megdőlt: egyes szakértők szerint az összes haláleset mintegy 50%-át a növényi fehérjék okozzák.

     

    A hivatalos tudomány képviselőinek meg kellene szívlelniük saját protagonistáik kijelentéseit is, mint Detlev Gantenét. Ganten a Berlini Charité Egyetemi Klinikának, Európa legnagyobb kórházának vezetője. Nemrégen azt a kijelentést tette, hogy két dolgot szeretne propagálni, amelyekről úgy gondolja, hogy 10 éven belül Németországban standard lesz. Ezek közül az egyik a megelőzés, a másik pedig az életmódváltozás.

     

    Következésképpen,mivel a fehérjetöbblettel összefüggő betegségek számos civilizációs betegséget okoznak, az állati fehérjéktől való ideiglenes tartózkodást is ajánlani kellene az embereknek. Ezzel párhuzamosan persze jelentősen csökkenteni kell az állati eredetű zsiradékok bevitelét is.

    V. T.
    XI. évfolyam 8. szám

    Címkék: állati fehérjék

      Aktuális lapszámunk:
      2019. január

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.