Betegségek A-tól Z-ig

Allergiatesztek

Mire jók valójában?

    Sok páciens, akinél allergiára gyanakodnak, különféle teszteken megy végig, majd azzal a problémával konfrontálódik, hogy mi mindent nem szabad ennie. És amit az egyik helyen nikkelallergiának  diagnosztizáltak, arról a másik vizsgálatban könnyen kiderülhet, hogy házipor-allergia. Az allergiadiagnosztika alapos anamnézisfelvételt feltételez, továbbá pontos megfigyelést és egy jó adag szkepszist a teszteredményekkel szemben. Különben könnyen megtörténhet, hogy a páciens elvész a diagnózisok dzsungelében.  


     

    Az adott anyagtól való tartózkodás néhány, feltűnően gyanús szubsztancia estén lehetséges, de kivitelezhetetlen, ha a lista áttekinthetetlenné bővül. Egyetlen kivétellel: a gyógyböjt az egyetlen módszer, amellyel jelentősen csökkenthető az allergének száma. Ez az egyik fontos magyarázata a böjtkúra gyógyító hatásának.

     

     

    A bőrteszt a klasszikus allergiadiagnosztika témakörébe tartozik

    A „klasszikus” allergiatesztet közvetlenül a páciensen végzik el. A gyanús anyagokat a bőrre ragasztják vagy a bőrbe juttatják. További lehetőség, hogy a pácienssel belélegeztetik a gyanús anyagot, élelmiszer esetén megetetik vele, és figyelik a reakciót. Ezek ún. provokációs tesztek.

     

    Az allergiákat a vérből is ki lehet mutatni, ha az immunglobulin E (IgE) szintet határozzák meg. Az immunglobulinok antitestek, amelyeket a fehérvérsejtek termelnek, miután antigénekkel (kórokozók vagy allergének) érintkeztek. A különböző immunglobulinok (IgA, IgE, IgM, IgG) tájékoztatnak bennünket a különböző immunológiai terhelésekről. Éppen ezért az IgE-szint meghatározásával megerősíthető az allergia ténye, de nem állapítható meg, hogy milyen anyagokkal szemben áll fenn az allergia.

     

    Sokkal pontosabb a körülményes, de éppen ezért meglehetősen drága radio-allergo-szorbens teszt (RAST), amellyel a specifikus, meghatározható allergénekkel szemben termelődő immunglobulinokat lehet kimutatni. Akkor jön számításba, ha a bőrtesztet heves, gyulladásos bőrelváltozások miatt nem lehet elvégezni, vagy legyengült szervezetű pácienseknél (pl. kisgyermekek, idős személyek).

     

    Az élelmiszer-intoleranciák kiderítésére azonban az előbb említett eljárások gyakran nem alkalmasak. Sokszor a teszteredmény nem egyértelmű, noha a páciens egyes élelmiszerekre többé-kevésbé hevesen reagál. Ebben az összefüggésben gondolni kell tejcukorra (laktóz), gyümölcscukorra (fruktóz), cukorpótlókra, pl. szorbit, xylit (cukormentes rágógumikban gyakoriak), valamint a glutén nevű gabonafehérjére.

     

     

    Akkor is intoleranciára kell gondolnunk, ha a teszt nem jelez semmit

    Az intolerancia nem valódi allergia. Ez azt jelenti, hogy a páciens kisebb mennyiségben fogyaszthat az adott élelmiszerből, anélkül, hogy mindez panaszokat okozna neki. A laktóz- vagy fruktózintoleranciát lélegzéses teszttel állapítják meg. A lehetséges fruktóz-, szorbit- és xylitintoleranciát a székletmintából meghatározható fruktózbontási kapacitással mérik. Az utóbbi években egyre gyakoribb gluténintoleranciát szintén székletvizsgálattal lehet tetten érni (antigliadin antitestek vagy antitranszglutamináz antitestek kimutatásával).

     

     

    A kihagyásos diéta gyakran nyomra vezet

    A laboratóriumi vizsgálatoktól függetlenül olykor a kihagyásos diétával állapíthatjuk meg, milyen étellel szemben áll fenn intolerancia. Ha pl. kételkedünk a teszt eredményében: a gyanús anyagot, pl. gyümölcscukrot, glutént néhány hétig teljesen iktassuk ki étrendünkből. Ezt követően provokációs tesztet végzünk: ezeket az anyagokat fokozott mennyiségben vesszük magunkhoz. Ennek következtében eléggé világosan kiderül, hogyan reagál szervezetünk. Általánosságban elmondható, hogy az ilyen gyakorlati próbák többet érnek a laboratóriumi teszteknél.

     

    Az említett allergiákon és intoleranciákon kívül létezik az ún. késleltetett élelmiszer-intolerancia, ill. allergia jelensége is, amikor a tünetek az allergizáló élelmiszer elfogyasztása után csak órákkal vagy napokkal később jelentkeznek. Ilyenkor nehéz a tüneteket összefüggésbe hozni az elfogyasztott élelmiszerekkel. Több laboratórium kínál vérből végezhető teszteket, változó számú élelmiszerfajtákra vonatkozóan (65-380 különféle élelmiszer, teszttípustól függően). A vizsgálat során specifikus IgG-antitesteket keresnek a vérben. A teszt eredményeképp a páciens megkapja azon élelmiszerek listáját, amelyekkel szemben adott időben túlérzékenység áll fenn, valamint azt, hogy ezekre milyen erősen reagál a szervezete. Ettől függ, hogy az adott élelmiszertől mennyi ideig kell tartózkodnia: ez az idő 2 hónaptól akár 1-1,5 évig terjedhet. Ezután az adott élelmiszerek fokozatosan visszavehetők az étrendbe.

     

    Számos, élelmiszer-allergiát azonosító teszt létezik, amelyek azonban
    igen drágák. A megfelelő táplálkozási tanácsok és a célzott diagnosztika elengedhetetlen, hogy e tesztek valóban eredményre vezessenek

     

    A kritikusok szerint ezek a tesztek nem adnak értékelhető eredményeket, mert csak azokra az élelmiszerekre reagálnak, amelyekből a páciens nagyobb mennyiséget fogyaszt. Mégis feltűnő, hogy néhány élelmiszerre különösen gyakran mutatkozik reakció: ilyen a tehéntej, a tojás, a gluténtartalmú gabonafajták, a mogyoró, a kivi és az ananász. Az említett vérteszt igenis használható utalásokat adhat a diétát illetően, ha a korábbi vizsgálatok eredménytelenek voltak. A teszteredményeket azonban mindig összefüggéseiben kell látni és értékelni.

     

     

    A színezékek és adalékanyagok álallergiákat válthatnak ki

    Az élelmiszerekhez adagolt színezékek és tartósítószerek ún. álallergiákat okozhatnak. Ez azt jelenti, hogy a páciens tünetei egy valódi allergiára hasonlítanak, azonban allergiatesztekkel nem mutatható ki semmi. A hisztamin is előidézhet ilyen reakciókat. A hisztamin ún. szövethormon, amely megnöveli a véredények falának áteresztőképességét, így gyulladás esetén a fehérvérsejtek gyorsabban a gyulladás helyszínére juthatnak. Számos élelmiszer, különösen, ha érettek, mint pl. a vörösbor, a sajtok, a savanyú káposzta, tartalmaznak hisztamint. Az álallergiás reakciókat szintén vizsgálhatjuk kihagyásos diétával. Az utóbbi néhány évben születtek tesztek a legelterjedtebb élelmiszer-színezékekre és adalékanyagokra, a hisztamint pedig vizeletből is ki lehet mutatni.

     

    Az alternatív gyógyászat keretében gyakran ún. bioenergetikai vizsgálati módszereket alkalmaznak: kineziológia, Voll-féle elektroakupunktúra, különböző biorezonanciás vizsgálatok.

     

     

    A teszt önmagában nem minden

    A fentiekben ismertetett tesztek egyike sem csalhatatlan. Különösen allergiák és allergiaszerű tünetek esetében nélkülözhetetlen a terapeuta tapasztalata és olykor szívós nyomozó munkája. A pontos anamnézisfelvétel elengedhetetlen ahhoz, hogy kiderítsük, milyen anyagok okoznak reakciót, milyen szituációban jelentkeznek ezek. Ezek alapján célzottabb diagnosztikai vizsgálat következhet. Ha ez is megtörtént, mérlegelnünk kell, hogy a tesztek eredményei egybeesnek-e a páciens szubjektív tapasztalataival.

     

    A legújabb kutatások szerint az allergiás betegségekben és intoleranciákban a nyálkahártya gátfunkciója kulcsszerepet játszik a légutakban és az emésztő szervrendszerben egyaránt. Normál esetben a nyálkahártyákat egészséges baktériumflóra „lakja”. Ezek a mikrobák a rendőrség feladatát látják el, amely megakadályozza azt, hogy az allergia behatoljon a nyálkahártyán. Ha ez a rendőrség – helytelen táplálkozás, antibiotikumok, kortizon, gyomorsavkötő gyógyszerek vagy pszichés terhelés hatására – meggyengül, egyre több allergén hatol be a nyálkahártyákon keresztül szervezetünkbe, amelyekkel nem képes megbirkózni. Leegyszerűsítve így képzelhetjük el az allergiák kialakulását.

     

     

    Kiegészítésképp támogatni kell az immunrendszert és az anyagcserét

    Tehát nem elegendő az allergiát kiváltó élelmiszereket azonosítani és ezektől tartózkodni, az immunrendszert és az anyagcserét is támogatni kell, pl. sajátvér-terápiával és az egészséges bélbaktériumok aktiválásával.

     

     

    Azonban sokszor ez sem elegendő némelyikünknél. Gyakran az aszténiás (gyenge, vékony) testalkatú embereket érinti az allergia és az élelmiszer-intolerancia valamely formája. Nekik erősítő, felépítő hatású kezelésre van szükségük. Ebben különösen sok segítséget nyújthat a kalcium, akár injekció formájában, amely az akut allergiás tünetek enyhítésében már régóta bevált módszer az akadémiai orvoslásban is.

     

     

    A gyógyböjt segíthet azoknál, akik mindenre reagálnak

    A potenciális allergének kerülése főként azoknál megvalósíthatatlan, akik „mindenre” allergiával reagálnak. Ilyenkor segíthet, ha egy ideig gyógyböjtöt tart, a továbbiakban pedig tartózkodik mindazon élelmiszerektől, amelyek a legtöbb tesztmetódus szerint a leggyakoribb allergénnek számítanak: a tehéntejtől, a tojástól, a mogyoróféléktől, a búzától és a kivitől.

     

     

    Allergia tesztelése a bőrön

    Az epikutánteszt kivételével az alábbi eljárások csak az azonnali reakciók (1 típus) tesztelését teszik lehetővé.

     

    A Prick-teszt a legelterjedtebb, különösen a szénanáthát, asztmát és krónikus kötőszövet-gyulladást okozó virágpor, háziporatka vagy állati szőrök tesztelésére. A gyanús anyagokból készített oldatot a bőrre kenik és a bőrt megkarcolják. Az eredményt 20 perc múlva leolvassák. Minél nagyobb és kifejezettebb a hólyagképződés, annál hevesebb az adott anyaggal szemben jelentkező allergia.

     

    A karcolásos teszt során a bőrt az allergiás oldat felvitele előtt karcolják meg. Az oldat kb. 5 percig marad a megkarcolt bőrön. Ezután vattával felitatják. Főként élelmiszer-allergiák kimutatására alkalmazzák.

     

    Az intrakutánteszt keretében a hígított allergén oldatot a bőr alá fecskendezik, általában a háton. Ennek elvégzése főként akkor javallott, ha az előzőekben említett módszerek nem hoztak eredményt. Mivel e módszerrel jóval több allergén jut a szervezetbe, olykor heves reakciókat lehet megfigyelni. Főként gyógyszerekkel és rovarcsípésekkel szemben fellépő allergiák kimutatására alkalmazzák.

     

    Az epikutánteszt keretében a gyanús anyagokat ragtapasz segítségével 24-48 órán át a bőrön rögzítik. Ezután, ill. 72 órával később megfigyelik a bőrreakciót. A pirosság, duzzanat és a hólyagképződés allergiát jelez az adott anyagra, amit azonban nem szabad összetéveszteni mechanikus vagy toxikus terhelésre adott reakcióval. A teszt kiértékelése tehát nem is olyan egyszerű, és olykor a tapasztalt allergológus számára sem mindig egyértelmű.

    - dr. ki -
    XIII. évfolyam 4. szám

    Címkék: allergiatesztek

      Aktuális lapszámunk:
      2018. június

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.