Betegségek A-tól Z-ig

Alvajárás

Veszélyes az éjszakai járkálás

Sok gyereknél az alvajárás szinte már a normális fejlődés része. Felnőtteknél azonban a latinul szomnambulizmusnak nevezett alvási rendellenesség utalhat az agyműködés komoly zavarára is. Az okokat ezért mielőbb érdemes tisztázni.


 

Az alvajárásról bennünk élő kép mulatságos. Hosszú hálóingben, kimeredt szemmel, mereven előrenyújtott karral jár az alvajáró, többnyire a háztetőn, háttérben a telehold. Persze semmi baj nem történik. Az alvajáró röviddel ezután visszatér az ágyába, és reggel semmire sem emlékszik az éjszakai nyaktörő mutatványból. Azonban sajnos e képnek csak részben van köze a valósághoz. Az alvajárás az egyik legkevésbé feltérképezett alvászavar.

 

Néhány szakértő - többségük neurológus szakorvos - mostanában kezdi felszámolni az előítéleteket. Szerintük sokkal komolyabban kell vennünk e betegséget, mint eddig. A valóságban az alvajáró nem nyújtja maga elé a karjait, de a legveszélyesebb tévhit az, hogy mindig biztonságosan járkál, nem fenyegeti veszély.

 

A legfontosabb, hogy az alvajárók hozzátartozói bizonyos biztonsági óvintézkedéseket hozzanak: zárva kell tartani az ajtókat és az ablakokat, és el kell távolítani a veszélyes eszközöket. Ha a partner vagy a szülők felébrednek, a pácienst szelíden kísérjék vissza a hálószobába. Soha nem szabad a beteggel kiabálni vagy rázni. Általában úgysem lehet őket felébreszteni, sőt az ébresztési kísérletek hatására öntudatlanul agresszívvé válhatnak.

 

Szokatlan környezetben a probléma gyakrabban jelentkezik

Az alvajárást ne vegyük félvállról, ennek következtében ugyanis halálesetek is előfordulnak. Különösen nagy a veszély, ha az alvajáró hegyvidéki turistaházakban tölti az éjszakát. Svájcban az alvajárók a honvédségi szolgálatra alkalmatlannak minősülnek.

 

Az alvajárók főképp szokatlan, új környezetben hagyják el éjszaka az ágyukat: érzékenyebbé válnak, ha idegen a szoba, az ágy, mert ilyen körülmények között a rohamot kiváltó agyműködést érintő zavarok kialakulása valószínűbb. Az alvajárók általában fiatalok: a gyerekek a serdülőkor eléréséig többé-kevésbé gyakran érintettek, de felnőttkorban legtöbbjüknél megszűnik a probléma.

 

A legtöbb érintett felnőtt már gyermekkorában megkezdte "alvajáró karrierjét". Sokuknál öröklött hajlam lehet a háttérben. Nagyon ritka, hogy valaki minden előzmény nélkül, felnőttkorban hirtelen váljon alvajáróvá. Ha mégis megtörténik, az valamilyen komolyabb betegségre figyelmeztethet (pl. epilepsziára), ezért az illető mielőbb forduljon orvoshoz, lehetőleg neurológushoz vagy pszichiáter szakorvoshoz. Ha a diagnózis megerősíti a szomnambulizmust, kezdődhet az okok felderítése.

 

 

Sok gyermeknél az alvajárás a normális fejlődés velejárója. Felnőttkorban legtöbbjüknél magától megszűnik a probléma

 

Az alvajárás csupán tünet, mint a fejfájás. Egy jelzésről van szó, ami azt mutatja, valami nem stimmel az agyban. Ezért olyan gyakoriak a rohamok gyermekkorban. A gyermekek agya fejlődésben van, ezért működése nem olyan kiegyensúlyozott, mint a felnőtteké. Így megtörténhet, hogy az ébrenléti tudat kikapcsol, miközben bizonyos, a vázizomzat mozgásáért felelős agyi területek "felébrednek". Ennek megfelelően az alvajáró merev tekintettel felkel az ágyából, ajtókat, ablakokat nyit ki, szélsőséges esetben asztalhoz ül és bekapcsolja a számítógépet, vagy beül az autójába, de a következő villanyoszlopnál vagy falnál nem jut tovább.

 

Éhségroham és pánik társulhat a betegséghez

Ha a betegnek alvás közben az éhséget vezérlő agyi központja aktiválódik, beleharaphat egy becsomagolt tábla csokoládéba vagy elfogyaszthat mosatlan gyümölcsöt, zöldséget. A szakértők az alvajárás e fajtáját szomnofágiának (alvás közbeni éhségnek) nevezik. Ha ellenben a félelmi központok aktiválódnak, az alvajárót az éjszakai félelem vagy pánikroham éri utol (pavor nocturnus). Ilyenkor hirtelen felülnek az ágyban, és félelmükben kiabálnak, sikoltoznak. Ez a jelenség nem ritka a gyermekeknél, amit a szülők meglehetősen drámai hangon panaszolnak el az orvosnak, bár itt csupán az agy fejlődésének természetes jelenségéről van szó. A felnőtteknél ellenben az éjszakai félelemroham ún. alvási terrorrá fajulhat. Ez is indokolatlan pánikrohamként kezdődik. A beteg rendkívüli mértékben izgatott és fél, súlyos esetben a szobában szaladgál, nekirohan a falnak, tárgyakat zúz össze, sebesülést okoz magának és másoknak. Alig lehet felébreszteni, és több percig tartó roham után is képes tovább aludni.

 

A rohamokat nem álmok váltják ki, ugyanis az alvajárás szinte mindig a mély alvás fázisában következik be, amikor agyunk nem álmodik. Mivel általában az alvási időszak első harmadában tartózkodunk a mély alvás fázisában, az alvajárás is erre az időszakra esik. Aki ellenben késő éjjel vagy hajnalban járkál álmában, annál a meglehetősen ritka REM-fázisos alvászavar áll fenn. A klasszikus alvajárókkal ellentétben ők könnyen felébreszthetők, és ébredés után meglehetősen jól emlékeznek a történtekre, leginkább úgy, mintha álmodtak volna. Ezért náluk sokkal gyakoribbak az olyan abszurd, akár agresszív vagy szexuális tartalmú cselekmények, mint a "klasszikus" alvajáróknál.

 

 

Antidepresszánsok és egyéb gyógyszerek, mint lehetséges kiváltó tényezők

Az alvajárás analízise során az orvosok megvizsgálják a beteg elektromos agyi tevékenységét (EEG). Tudjuk ugyanis, hogy ha az alvajárás felnőttkorban jelentkezik vagy a gyermekkor után évtizedekkel visszatér, akkor az agyban történik valami, az alvajárás nem alakul ki csak úgy, magától. Kiváltó tényezők lehetnek gyógyszerek, például antidepresszánsok (pl. lítium) vagy benzodiazepinek (nyugtatók), illetve bármely illegális drog. A betegséget kiválthatja túlzott mennyiségű alkohol, vagy az alkohol hirtelen megvonása is.

 

Az alvajárás olykor az első jele a kialakuló agyi betegségeknek, például az epilepsziának, a Parkinson-kórnak vagy egy agydaganatnak. A REM-fázisú alvászavar a Parkinson-kór egyik legkorábbi előhírnöke.

 

Az általános alvási higiéné különösen fontos az alvajáróknak

Ha a betegséget diagnosztizálták, az orvosok figyelme főképp az alapbetegségre irányul, például az epilepsziára, az alkoholizmusra vagy a Parkinson-kórra. Egyébiránt jótékony hatású vegyület lehet a clonazepam (a benzodiazepinek csoportjába tartozik), a melatonin vagy bizonyos antidepresszánsok, feltéve, hogy nem súlyosbítják a bajt!

 

Mindenképpen sokat segíthet a célzott stresszcsökkentés, az autogén tréning vagy a progresszív izomlazítás, valamint bizonyos alváshigiénés szabályok beiktatása: este tartózkodás a koffeintől, kellemes hálószobai légkör megteremtése, illetve a rendszeres alvási periódusok betartása.

 

A legújabb kutatások eredménye alapján az egyik legfontosabb teendő, hogy az alvajárók sokat aludjanak. Az epizódok kiújulásának egyik leggyakoribb oka a kialvatlanság. Prof. dr. Antonio Zadra (University of Montreal) 2008-ban egy kiváló tanulmányban ismertette, hogy a kifáradt embereknél milyen jelentős mértékben növekszik az alvajárási hajlam.

 

Zadra és kollégái most azt remélik, sikerül megoldaniuk a kutatók egyik legnagyobb problémáját: a jelenség egyértelmű azonosításával kapcsolatos nehézséget. Eddig az orvosok az alvajárók egy részét dolguk végezetlenül bocsátották el, mivel a páciensek a laborban töltött éjszaka során nem produkáltak tüneteket. Úgy tűnik azonban, hogy a vizsgálat előtti alvásmegvonás megbízható eszköz lehet az alvajárás kiváltására - legalábbis ezt állítják a kanadaiak. Aki tehát a jövőben alvajárásának kivizsgálása érdekében keresi fel az alváslabort, az előző éjjel lehetőleg ne aludjon. Ha azonban megvan a diagnózis, ennek pont az ellenkezőjét javasoljuk: a bőséges alvás a bázisterápia része!

- vörös -
XVI. évfolyam 2. szám

Címkék: alvajárás, alvás, alvászavar

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.