Betegségek A-tól Z-ig

Amigdalin, pangámsav

Vitaminok szerepe a szervezet létfenntartásában 39. rész


Többször került említésre már, hogy a sajtó – és itt nem a szakirodalomra gondolok – gyakran kap fel megalapozatlan információt. A táplálkozással foglalkozó népszerű, közérthető folyóiratok a példányszám növelése érdekében nem riadnak vissza ellenőrizetlen vagy ellenőrizhetetlen hírek közlésétől, amennyiben az kellően érdekesnek tűnik. Tehetik ezt nyugodtan, hiszen felelősségük minimális. Baj esetén nehéz bizonyítani szerepüket, hiszen bármit eszünk is meg, azt a saját felelősségünkre tesszük. Megvan a lehetőségünk a mérlegelésre, a hallott információk értékelésére. Az már más lapra tartozik, hogy ezt meg tudjuk-e tenni, rendelkezünk-e ehhez elegendő információval.

 

Az információ szerepe ezen a téren jelentősen felértékelődött. Információhoz jutni soha nem volt ilyen könnyű, és ugyanakkor soha nem volt ilyen nehéz, mint manapság. Az internet korában az infók beszerzése nem probléma. A gondot a megszerzett adatok értékelése jelenti. Ezen a téren az internet kifejezetten félrevezető is lehet, hiszen a külsőségek és a minőség között nem állítható fel kapcsolat, vagy ha igen, akkor az gyakran nem a legkedvezőbb a számunkra. Az úgynevezett érthető sajtóval ugyanez a helyzet. A szakirodalmat csak a terület szakemberei értik. A népszerű újságok alkotóiról viszont nem tudni, hogy megértették-e azt, amiről írnak.

 

Ezek az ellentmondások vezetnek oda, hogy ma a bulvársajtó jóval több vitaminról tud, mint amennyi valójában létezik. A vitamin szó jelentése egyre általánosabbá válik, és nem takarja azt, amire valóban kitalálták. A vitaminszerű anyagok kategóriája lényegében így jött létre. Azok az anyagok, melyek idesorolhatók, biológiai hatást váltanak ki szervezetünkben, de nem létfontosságúak, részint azért, mert a szervezet képes előállításukra, részint azért, mert az általuk előidézett változások más úton is kiválthatók. Létezik még egy vegyületcsoport, melyet ide szoktak sorolni, és tagjai közös jellemzője, hogy az évek során vagy nem sikerült igazolni hatékonyságukat, vagy kiderült róluk, hogy mérgezők. Ezekről lesz szó a következőkben.

 

 

Amigdalin

Az amigdalin – vagy ahogy az angol sajtó nevezi: laetril – állítólag az évtized legellentmondásosabb vitaminja, amely a B-vitaminok közé sorolódott, és a B17-vitamin nevet kapta. Érdekessége, hogy valójában nem vitamin, viszont könnyen okozhat komoly mérgezést.

 

Jellegzetessége a molekulában található cianidcsoport, amely a gyomorban könnyen hidrogén-cianid formájában szabadul fel. A hidrogén-cianid az egyik legdurvább, leggyorsabban ható méreg már igen kis koncentrációban is. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan terjedhetett el vitaminként ez az anyag, amikor ilyen veszélyes lehet. A folyamat klasszikus példája a nem megalapozott információterjesztés következményeinek.

 

Az amigdalinra korántsem meglepő módon a daganatos betegségek elleni küzdelemben terelődött a figyelem. Hatásának alapja az lenne, hogy az egészséges sejtekben létezik egy enzim, amely kis mennyiségben képes a cianidot kevésbé mérgező és jól ürülő rodaniddá alakítani. Ezért nem kapunk cianidmérgezést, amikor megesszük a mandulát, a barackmag belsejét. Mindkettő tartalmaz több szerves cianidvegyületet, többek között amigdalint is. A daganatos sejtek nem képesek erre az átalakításra. Számukra a cianid halálos méreg. Egy szelektív daganatsejtölés lehetősége körvonalazódik a jelenség mögött. Ezen a ponton lép be a képbe az a sokszor ellentmondásként is jelentkező tény: az elmélet és a gyakorlat közötti különbség. A legszebb teória sem ér semmit, amennyiben gyakorlati tapasztalat nem támasztja alá. Az amigdalin esetében is ez történt. Az állatokon végzett kísérletek oly mértékben biztatónak indultak, hogy az USA számos államában engedélyezték mint élelmiszer-kiegészítőt B17-vitamin néven.

 

1982-ben elvégeztek egy vizsgálatot, melyben 178 végső stádiumban lévő, gyógyíthatatlan daganatos beteg vett részt. Az eredmény döbbenetesen lehangoló volt. Az amigdalinkúrával kezelt betegek állapota semmivel sem lett jobb, mint a hagyományos úton kezelteké. Ha a kudarcba fulladt klinikai vizsgálathoz hozzávesszük az egyre nagyabb számban észlelt mérgezések sorozatát, akkor el kell azon gondolkozni, hogy bevegyünk-e egy ilyen tablettát, ha a szomszéd ajánlja, aki épp most jött haza külföldről és hozta magával az új csodaszert.

 

Egy gramm amigdalinból 60 mg hidrogén-cianid keletkezik. Kb. 30 barackmag tartalmaz ennyi amigdalint. Amennyiben nem egyszerre eszünk meg ennyi magot, akkor szerveztünk képes a megfelelő méregtelenítésre. Ellenkező esetben komoly mérgezések léphetnek fel.

 

Tíz kutyán elvégzett vizsgálatban napi 1-4 mg amigdalin adagolása következtében 6 kutya pusztult el cianidmérgezésben. Vemhes rágcsálók szervezetében az amigdalin hatására cianid halmozódott fel, és különböző szülési rendellenességek jelentkeztek. 1977-ben egy 11 hónapos gyermek véletlenül lenyelt 5 darab, 500 mg amigdlint tartalmazó tablettát, és rövid időn belül meghalt. 1978-ban egy 17 éves lány amigdalintabletta szándékos túladagolásával lett öngyilkos.

 

A helyzetet tovább ronthatja, hogy az emberek szeretnek C-vitamint fogyasztani, ami önmagában még nem lenne probléma, de a népszerű sajtó sugallja a nagy mennyiségű C-vitamin bevitelét, amely már nem minden esetben indokolt. A C-vitamin gátolja a cinaidcsoportot elbontó mechanizmust, így az amigdalin mérgező hatása fokozódik C-vitaminnal történő együtt szedés esetén.

 

Összességében elmondható, hogy az amigdalin rákellenes hatása nem bizonyítható, ugyanakkor könnyen válik mérgezővé. Amigdalintartalmú készítmény Magyarországon hivatalosan nincs forgalomban, engedélyt jelenleg nem adnak rá. Sajnos az ún. multi level markentig (MLM) rendszerben forgalmazó cégek termékskálája nem ellenőrizhető, itt felbukkanhat ilyen tabletta. Szedése semmiképp sem ajánlott.

 

 

Pangámsav

A pangámsavat először a sárgabarack magjából vonták ki, majd később felfedezték a rizsben és a különböző élesztőkben is. Kimutatták a májban és a vérben is. Kémiailag egy speciális cukorral kombinált aminosav. 1979-ben vitaminná nyilvánították, és a B15-vitamin nevet kapta. Természetesen a besorolás önkényesen és nem tudományos alapon történt. Azóta sem sikerült igazolni nélkülözhetetlenségét, azaz egyetlen betegség esetén sem tudták kimutatni a betegség okaként a pangámsavhiányt.

 

A pangámsav alkalmazása daganatos megbetegedések, asztma, allergia, megemelkedett koleszterinszint során merült fel elsősorban, valamint a vér csökkent oxigéntartalma következtében fellépő elváltozások esetén. Alkalmazása hatékonyságát egyszer sem sikerült bizonyítani.

 

Egyes „vitaminszakértők” szerint hatásának alapja antioxidáns tulajdonsága, az E-vitaminhoz hasonló képessége. Kémiai szerkezetét ismerve ezek a megállapítások megkérdőjelezhetők, hiszen az antioxidáns hatás következtében fellépő gyökfogó képesség csak meghatározott szerkezetű molekulák esetén észlelhető. Már pedig a pangámsav szerkezete nem ilyen.

 

A volt Szovjetunióban sokat vizsgálták ezt az anyagot, de a vizsgálatok dokumentáltsága meglehetősen hiányos, nem felel meg a szakma szabályainak. Nehéz megmondani, valójában mit is vizsgáltak, és amit észleltek, annak mi is a magyarázata. A szovjet kutatók szerint a pangámsav növeli a sejtek élettartamát; koleszterinszint-csökkentő; alkoholisták gyógyszere, mert csökkenti az alkohol utáni vágyat és védi a májat az alkohol romboló hatásától; gátolja a gyógyszerfüggések kialakulását, segíti az immunrendszert a megfelelő válaszadásban.

 

A valóságban tovább rontja a helyzetet, hogy a pangámsavként használt készítmény sosem egy molekula, hanem egy keverék, amely legalább 3-4 összetevőből áll. Ezek közül a kalcium-glükonát mennyisége a legnagyobb. A kalcium-glükonát kiváló kalciumpótló készítmény, és a felsorolt problémák jelentős része mögött állhat kálciumhiány is. Nem tudni, hogy jelen esetben a kalciumbevitel mekkora szerepet játszik a pangámsav működése során.

 

Összességében a pangámsavról alkotható kép kedvezőbb, mint az amigdalin esetében, de itt sem sikerült nélkülözhetetlenségét igazolni, valamint azt sem, hogy a vitaminok közé sorolható. Túlzott adagolása a B-vitamin-túladagolás tüneteit mutathatja, melyek legfontosabb jellemzője a hányinger.

 

Napi 50 mg szedése nem okoz mellékhatást, de pontosan nem tudjuk, hogy milyen előnyünk származhat belőle. Létezik olyan elmélet is, hogy az E-vitamin mellé szedve annak gyökfogó képességét növeli. Az elv tudományosan nem igazolt, de mivel itt túladagolástól kevésbé kell tartanunk, ki lehet próbálni. Magyarországon hivatalosan ilyen készítmény nincs forgalomban, csak az MLM rendszerben vagy külföldről szerezhető be. Mindkettő komolyabb megterhelést jelenthet pénztárcánk tartalmára.

 

 

Tanulságok

A hiszékenység nagy úr, pláne ha járatlanok vagyunk a terület szakirodalmában. Rajtunk múlik, hogy mennyire válunk áldozatává. De senki se gondolja azt, hogy azért, mert nem ért a táplálkozástudományhoz, kiszolgáltatottá válik az ellenőrizhetetlennek tűnő információdömpinggel szemben. Az úgynevezett „józan paraszti ész” most is segít, ha jobban átgondoljuk a kapott információk súlyát. Manapság ha egy anyagról kiderül, hogy képes gyógyítani olyan megbetegedéseket, melyek emberek millióit sújtják, akkor azt egy komoly gazdasági és tudományos potenciállal rendelkező gyógyszergyár felkarolja, és mindent megtesz azért, hogy gyógyszer legyen belőle. Ezt természetesen nem emberszeretetből teszi, hanem mert hatalmas üzletet lát benne, komoly anyagi haszonnal. Az út mindenképp sok bukatóval teli, de végigjárható. A magányos feltalálók, a meg nem értett zsenik kora lejárt. Bármilyen anyagról, eljárásról derüljön ki, hogy hatékony, csak ezen az úton válik az orvostudomány eszközévé. Szerencsére a minél nagyobb üzleti haszonszerzés célja és az emberiség érdeke ilyenkor egybeesik. Az új csodaszerek esetében ne higgyük el, hogy jó, csak senkit sem érdekel, nem figyeltek fel rá. Amikor ezt kimondják, akkor már valahol szerveződik egy állatkísérlet, esetleg már egy klinikai vizsgálat annak érdekében, hogy a hatás megerősítést nyerjen. A vizsgálatokról – melyek sokszor évekig is eltartanak – csak akkor tudósít a sajtó, ha valaki veszi a fáradságot, hogy megértesse vele, hogy mi is történik. Ez az oka annak, hogy egy tudományos hír és annak termékben megtestesülő formája megjelenése között sokszor öt-tíz év is eltelik. Ezért ne higgyük el, hogy egy MLM rendszerben működő kereskedő cég termékeivel rendelkezésünkre tud bocsátani olyan eszközöket, melyekre a gyógyszergyárak nem képesek. Ez egész egyszerűen nem igaz, csupán üres reklámfogás.

 

Másik megfontolandó tény, hogy információt reklámokból csak módjával vegyünk ki. Sose felejtsük el, hogy a reklámozó eladni akarja termékét és nem jót tenni velünk. Egyáltalán nem érdekli, hogy a terméke hogy hat ránk, csak vegyük meg. Ennek érdekében nem riad vissza a vevő alapos megdolgozásától sem. Leggyakoribb módszer a termék előnyös tulajdonságainak kiemelése mellett a káros tulajdonságok elhallgatása. Ez ellen csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk további információkhoz jutni. Ha ez nem lehetséges, akkor az is intő jel!

 

A leírtakból nagyjából látható, hogy a vitaminszerű, vitaminnak kikiáltott anyagok fogyasztását is lehet ésszerű határok közé kényszeríteni, megóvva magunkat a kellemetlen csalódásoktól és pénztárcánk kiürülésétől.

Dr. Szabó Oszkár
VIII. évfolyam 7. szám

Címkék: amigdalin, pangámsav, vitaminok, vitaminszerű anyagok

Aktuális lapszámunk:
2017. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.