Betegségek A-tól Z-ig

Asztma

Lehet tünetek nélkül élni

Még mindig vannak olyan betegségek – ilyen az asztma is –, amelyek minden kutatás, felismerés és javuló orvosi terápia ellenére mind gyakrabban fordulnak elő. A jelenlegi becslések szerint a felnőtteknek öt-tíz százalékát érinti ez a megbetegedés. A tíz év alatti gyerekeknél ugyanez az arány körülbelül tizenkét százalék. Megdöbbentő számok. Csak a páciens, a háziorvos, a tüdőgyógyász és a természetgyógyász együttműködése adja meg az esélyt arra, hogy a kórképet időben felismerjék, és a beteget komplex terápiával tünetmentessé tegyék, bizonyos körülmények között meg is gyógyítsák. Az asztma kezelésében a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat kiegészítik, és nem kizárják egymást.


A nemzetközi adatok szerint nem kevesebb, mint kétszázmillió asztmás ember él világszerte; az iparosodott országokban ez a leggyakoribb krónikus betegség. Magyarországon a regisztrált felnőtt betegek száma százezer, ám mivel nem mindenki fordul panaszaival orvoshoz, az érintettek valódi száma ennél jóval magasabb lehet. A magyar gyerekeknek két-három százaléka szenved ebben a betegségben, körülbelül negyven-ötvenezer gyerek. Ez a szám már önmagában is magas, és a veszély még szembetűnőbb, ha meggondoljuk, hogy a hetvenes években ugyanez az arány mindössze fél százalék volt - azaz húsz év alatt a beteg gyerekek száma megnégyszereződött.

 

A meggyőződéses természetgyógyászok is úgy vélik, hogy a megelőző vagy gyógyító céllal alkalmazott természetgyógyászati módszerek mellett sem szabad lemondani a tüdőfunkció ellenőrzéséről. Csak így zárható ki a tartós szervi károsodások veszélye. Ugyanakkor nem szabad kizárni az asztmakezelésből az alternatív módszereket: ezek felhasználásával (például Kneipp-terápia, egészséges életvezetés a táplálkozás átállításával, testsúlycsökkentés, a nikotin mellőzése stb.) a gyógyszerek száma csökkenthető, a rohamok ritkábbak lesznek, a fertőzésveszély csökken.

 

A természetgyógyászati módszerek eredményességét az magyarázza, hogy az embert egységes egészként, illetve környezetével összhangban szemléli és gyógyítja. A kezelés fontos része a gyenge pontok erősítése, azaz a légzőszerveknek mint a test részeinek a stabilizálása. Ezenkívül a sikert fokozza az is, hogy a beteg tudja, mi történik vele, és felelősséget vállal saját egészségéért.

 

Légutaink szerepe

A felső légutak feladata a belélegzett levegő megtisztítása, előmelegítése és megnedvesítése. Ezt leginkább a normális orron át való légzés biztosítja. Ha az orrlégzést például a mandulák megnagyobbodása vagy a nyálkahártya krónikus gyulladása megakadályozza, akkor a levegő a szájon át áramlik be. Ilyenkor nem kerül sor a tisztításra, melegítésre és nedvesítésre. A felső és az alsó légutakat a gégefedő választja el, ez zárja el nyeléskor a légcsövet, hogy idegen testek ne jussanak a hörgőkbe és a tüdőbe. Ha félrenyelünk, automatikusan köhögni kezdünk, hogy a lenyelt dolog kikerüljön a hörgőkből.

 

Az alsó légutakat a légcsővel, a két főhörgővel, a hörgőkkel, a kishörgőkkel és a tüdőhólyagocskákkal úgy képzelhetjük el, mint egy feje tetejére állított fát. Ezen a mind finomabbá váló csőrendszeren át jut a levegő a léghólyagocskákba, amelyeknek felülete összesen száz négyzetméter. Így a tüdő a belek mellett a második legnagyobb felületű érintkezési pontunk a külvilággal. Légutaink belső felszínét nyálkahártya borítja, ennek sejtjei váladékot termelnek, amely egyrészt a belélegzett levegő párásításában, másrészt a levegővel a légutakba jutó apró részecskék összegyűjtésében és eltávolításában játszik fontos szerepet. A sejtek felszínét apró szőrszálak, csillószőrök borítják, ezek ütemes mozgása az említett váladékot a garat felé mozgatja, ezzel megszabadítja a légutakat a szennyeződéstől.

 

 

Mi az asztma?

Az egészséges emberek szinte észrevétlenül lélegezve is elegendő oxigénhez jutnak. Az asztmás betegeknél azonban az egészséges emberekre ártalmatlan részecskék a légutakba kerülve a nyálkahártya krónikus gyulladását okozzák. Így a nyálkahártya megduzzad, a nyáktermelő sejtek sűrű, tapadós váladékot termelnek, a légutak falának simaizmai összehúzódnak - a légutak belső tere ezáltal beszűkül, a levegő nehezebben áramlik át rajtuk, és kevesebb levegő jut a légzsákokba. Mivel a tüdőből kiáramló vér oxigéntartalma csökken, a beteg légzőizmai erőltetett munkába kezdenek, hogy fenntartsák a megfelelő légcserét: ilyenkor a beteg válla fel-le jár, a szűk légutakon átpréselődő levegő jellegzetes sípoló hangot ad, a felszaporodott váladék pedig köhögési rohamokat vált ki.

 

Súlyos asztmás roham esetén olykor az erőltetett légzés sem elegendő a megfelelő oxigénszint fenntartására. A betegnél ekkor a vér csökkent oxigéntartalma miatt úgynevezett cianózis alakul ki, amelyet a bőr és a nyálkahártyák kékes elszíneződése is jelez. A vér emelkedő szén-dioxid-tartalma pedig akár halált is okozhat.

 

 

Az asztma okai

A szakemberek a következő asztmaformákat különböztetik meg:

1. Felismerhető külső okok nélküli asztma

A betegség kiváltó oka többnyire az érintettet szokatlanul megterhelő esemény: baleset, operáció, munkahely- vagy lakóhely-változtatás, válás, közeli hozzátartozó halála stb. Mivel a test, a lélek és az immunrendszer egységes egészet képez, a változások nemcsak a testben, hanem a többi területen is jelentkeznek. További megterhelés esetén a betegnél asztmás rohamok léphetnek fel.

 

2. Allergiás asztma

Ennél a kórképnél elsősorban belélegzett allergének jönnek számításba: virágpor, poratka, penészgombaspórák, állati szőr. A táplálékallergiánál különösen a tej, a tojás, a hal és az élelmiszer-adalékanyagok játszanak szerepet.

 

3. Fertőzés eredményeként kialakuló asztma

Ebben az esetben a fő teendő a fertőzések megelőzése és az immunrendszer stabilizálása. A légúti vírusfertőzések különösen gyerekkori asztma esetén ronthatják a beteg állapotát.

 

4. Kémiai és fizikai ingerek kiváltotta asztma

Ilyenkor a megterhelést jelentő szituációkat kell elkerülni (otthoni, munkahelyi környezet ingerei: dohányfüst, kén-dioxid, ózon, oldószergőzök, vegyszerek), hogy csökkenthető legyen a rohamok száma.

 

5. Megerőltetés okozta asztma

Különösen gyakran lép fel kisgyerekkorban. A megoldás nem a gyerek kímélése, hanem az egyénre szabott edzésprogram.

 

6. Fájdalomcsillapítók kiváltotta asztma

Elkerülhető, ha fájdalom esetén más módszereket választanak (például lazítótechnikákat). Más gyógyszerek, például aszpirin, penicillinszármazékok, vérnyomáscsökkentők is válthatnak ki asztmát.

 

7. Lelki okok miatti asztma

Az ilyen asztma elsődlegesen nem betegség, de lelki megterhelés hatására felléphet a roham. A kiváltó okokat a beteg és családja hamarosan jól megismeri: "valahányszor ez meg az történik, azonnal fulladni kezdek!"

 

A roham

Az allergiás reakció esetén az immunrendszer idegen anyagok behatolását jelzi. Működésbe lépnek a hatástalanításukra irányuló mechanizmusok: a B-limfociták ellenanyagok (antitestek) termelésébe kezdenek, amelyek az idegen fehérjéket (az antigéneket) ismételt bejutáskor hatástalanítják. A hatástalanított "támadókat" a makrofágok bekebelezik és lebontják. Az allergiás betegekben az immunrendszer túlságosan aktív, és a valójában ártalmatlan idegen anyagokkal - például a virágporral - szemben is úgy lép fel, mintha azok veszélyes betolakodók lennének. A B-limfociták egy különleges ellenanyag, az E-immunglobulin (IgE) termelésébe kezdenek, ez a hízósejt nevű fehérvérsejtekhez kapcsolódik. Ha az allergén újra bejut a szervezetbe, a hízósejtek IgE-molekulával fedett felszínéhez kötődik, és a sejteket különböző kémiai anyagok (például hisztamin) kibocsátására ingerli. Ezek a mediátoroknak nevezett anyagok váltják ki a korai asztmás reakciót, amely a hörgőizomzat összehúzódását és a hörgők beszűkülését jelenti.

 

Az asztma hátterében az allergiás reakció késői szakasza áll, amikor a mediátorok hatására folyadék áramlik a sejtek közötti térbe, és olyan sejtek vándorolnak oda, amelyek képesek a behatolók semlegesítésére.

 

Különösen fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban a betolakodó mikroorganizmusok elpusztítására képes mérgező anyagokat kibocsátó eozinofil sejtek. Ám az általuk kibocsátott anyagok a légutak nyálkahártyájának sejtjeit is károsítják: ezek elveszítik csillószőreik nagy részét, és leválnak a felszínről. Mivel ezek után a csillószőrös tisztítórendszer már nem képes kellően eltávolítani a légutakból a váladékot, a levált sejteket és az eozinofil sejteket, ezek felszaporodnak, és beszűkítik a légutak belső terét akkor, amikor a korai reakció okozta simaizomgörcs már elmúlt.

 

A légutakban kialakult krónikus gyulladás miatt a hörgőket körülvevő izmok különösen ingerlékennyé válnak, és számos hatásra - így a levegőszennyezésre, a hideg levegőre, a szapora légzésre - összehúzódással reagálnak. Ezt a jelenséget nevezik fokozott légúti válaszkészségnek, azaz bronchiális hiperaktivitásnak. Az asztmás betegek körülbelül negyven százalékánál csak időnként lépnek fel enyhébb vagy súlyosabb panaszok, a többieknek azonban folyamatosan vannak tüneteik.

 

Az asztmás gyerekekből gyakran lesznek asztmás felnőttek, különösen akkor, ha a betegség életük első évében kezdődött. Máskor viszont csak felnőttkorban jelentkezik az asztma, minden előzmény nélkül.

 

Miért terjed?

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért van ennyi asztmás beteg, és miért figyelhető meg számuk fokozatos emelkedése. A jelenségért több tényező együttes hatása felelős. Szerepet játszik a betegség elszaporodásában az, hogy olyan lakó- és munkahelyeken zajlik az életünk, ahol fokozottan ki vagyunk téve a háziporatka allergénjének, a dohányfüstnek és a többi allergiás és irritatív hatásnak, odakint pedig a levegőszennyeződésnek. Az asztma miatti halálesetek számának emelkedéséhez a szakértők szerint hozzájárul az is, hogy sokszor csak késve diagnosztizálják a betegséget, súlyosságát pedig alulértékelik.

 

Növekszik a betegek száma azért is, mert mind többen keresik fel orvosukat időben. A mindennapi gyakorlatban azonban az orvosok nem rendelnek minden rászoruló betegnek olyan megelőző gyógyszert, amilyenre szüksége volna, máskor pedig a páciensek nem úgy használják a szert, ahogyan az orvos javasolta. Hosszú távon károsítja a légutakat a hörgőtágítók túl gyakori használata is. Az asztmások állapotának romlásában, illetve a halálesetek számának emelkedésében jelentős szerepe lett ezenkívül annak is, hogy a betegek tünetmentes állapotban nem szívesen használják gyógyszereiket, holott éppen a hosszan tartó gyulladáscsökkentő kezelés jelentené a terápia gerincét. Ezért a szakértők egybehangzó véleménye szerint bővíteni kellene a betegek ismereteit, erre szolgál többek között az asztmanővérek hálózata, amely már nálunk is megkezdte működését.

 

Diagnózis és terápia

A betegség diagnosztizálására többféle lehetőség áll rendelkezésre, így az allergiavizsgáló tesztek, a vérvizsgálat, a provokációs teszt. A tüdőfunkció vizsgálatára szolgál a spirometria, a peakflow-méter. Az akut asztma kezelése alapvetően az orvos feladata; a kezelésre szolgáló korszerű gyógyszerek száma évről évre nő. A készítmények hatásukat tekintve két nagy csoportba sorolhatók: a hörgőtágító (tüneti) és a gyulladáscsökkentő (megelőző) gyógyszerek. A hörgőtágítók a simaizomzat ellazításával kitágítják a hörgőket, enyhítik a légszomjat. A megelőző gyógyszerek az asztma hátterében álló gyulladásos folyamatot szorítják vissza. Korábban az asztma kezelése során elsősorban a tünetek enyhítése volt a cél. Mára egyértelművé vált, hogy a tüneteket a gyulladás tartja fenn, ezért a kezelés stratégiája megváltozott: az egészen enyhe tünetektől szenvedő betegek kivételével a kezelés célja elsősorban az, hogy csökkentsék a gyulladást.

 

Az asztma kezelésében mára a belélegzett gyógyszerek kerültek előtérbe: a hatóanyag vagy finom cseppekből álló permet (aeroszol), vagy por formájában hagyja el a készüléket. A fentieken kívül léteznek még tabletták, kapszulák, retard kapszulák, szirupok, kúpok, injekciók is, ám a gyógyszerbevitel legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módját a korszerű, többadagos porbelégző készülékek jelentik.

 

 

Az önsegítés lehetőségei

A jól képzett asztmás beteg, akinek gyógyszeradagolását is jól beállították, immunrendszere pedig stabil, a korai és megfelelő reakcióval gyakran megelőzheti a fenyegető asztmás rohamot. Teendői a következők:

* Kerülje el a káros megterheléseket, például a dohányfüstöt, a pluszstresszt, a túlzott allergénterhelést.

* Alkalmazza a szituációnak megfelelő légzést, különösen figyeljen az ajkak segítségével fokozatosan adagolt kilégzésre. Így a hörgők tágak maradnak, a levegő az izmok görcse és a nyálkahártya duzzanata ellenére is jobban ki tud áramlani.

* Tudatosan alkalmazza a lazító technikákat, például az autogén tréninget.

* Egy segítő személy közreműködésével alkalmazza a Kneipp-féle módszereket: lemosások, fejmasszázs, borogatások. A nyálka oldására megfelelnek a borostyánból vagy egyéb gyógynövényekből készült kivonatok. A szülőknek és a hozzátartozóknak is meg kell tanulniuk ilyen esetekben nyugodtan viselkedni, hogy a beteget is megnyugtathassák és támogathassák.

 

Minél stabilabb egy asztmás beteg testi és lelkiállapota, annál jobb az immunrendszere, azaz annál ritkábban lépnek fel nála rohamok, annál kisebb az esélye a tartós szervi károsodások kialakulásának. Az orvosok és a természetgyógyászok egyaránt óvják a betegeket attól, hogy hirtelen leálljanak a gyógyszereikkel, vagy tisztán öngyógyítással próbálkozzanak.

 

 

Ajánlott természetgyógyászati módszerek

Valamennyi krónikus légúti megbetegedésben és asztmában szenvedő betegnek tanácsos átállítania megszokott étrendjét. A táplálkozás legyen minél természetesebb, ügyelve a sav-bázis egyensúly megteremtésére. Az átállásra a legalkalmasabb a Buchinger-féle gyógyböjt, amelyet azonban ne a saját szakállunkra végezzünk, hanem böjtkúrában képzett orvos vagy szakember segítségével, lehetőleg egészségügyi intézetben. A Kneipp-kúrákat részleges alkalmazással kezdjük (lemosások, leöntések, fürdők, borogatások), majd a reakciót megfigyelve következhetnek a hideg-meleg váltózuhanyok, a mellmasszázs, az orvosi fürdők. Inhalálásra kiválóan megfelel a fiziológiás sóoldat, amely görcsoldó, váladékoldó hatású. Krónikus arc- vagy homloküreggyulladás esetén is kiegészíthetjük vele az infralámpás kezelést.

 

Az asztma akupresszúrás pontjai

 

A fitoterápiás termékek elsősorban az immunrendszert erősítik. Javíthatják az asztmás beteg állapotát a szakember által felírt homeopátiás gyógyszerek is. A pszichikum stabilizálására a legalkalmasabbak a lazító technikák, érdemes megtanulni például az autogén tréninget, a jógát, a Jacobson-féle progresszív izomlazítást. Ezek mind lehetőséget kínálnak a betegnek arra, hogy krízisszituációkban is megőrizze az uralmát a helyzet fölött. Nagyon fontos a légzéstanítási program, és az egyénre szabott kondicionálás. A mozgás lehet rendszeres séta, kirándulás, úszás, biciklizés. A mozgás javítja a normális légzést.

 

Az asztmás beteggel foglalkozó természetgyógyász a beteg állapotának figyelembe vételével választ a különféle lehetőségek közül: a mozgás-, masszázs-, hidro-, klíma-, táplálkozásterápia, böjt éppen úgy szóba jöhet, mint az akupunktúra, a homeopátia, a neurálterápia, a sajátvér-injekció és a pszichoterápia. Közös munkával az alkalmazott gyógyszerek mennyiségét minimálisra lehet csökkenteni.

med
V. évfolyam 3. szám

Címkék: asztma

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.