Betegségek A-tól Z-ig

Az elsavasodás útja

A civilizáció átka

Az emberi szervezet, mint a világegyetemben minden mikroegység, az egyetemes törvényeknek megfelelően a harmóniára, az egyensúlyra, a homeosztázisra törekszik. Így van ez a savak és lúgos vegyületek világában is. Mivel a sav-bázis egyensúly mindenekelőtt a felvett táplálék függvénye, így ebben a tekintetben is maximálisan a külvilágtól függünk. Amennyiben ezt a függőséget nem ismerjük fel és nem méltányoljuk, anyagcserénk, alapvető sejtfunkcióink olyan kóros irányban fajulnak el, ami előbb vagy utóbb óhatatlanul az "egészségügynek" aposztrofált "betegségügy" hatáskörébe fogja utalni törékeny szervezetünket.


 

A szervezet sav-bázis egyensúlyáról a legtöbb ember vagy nem is tud (nem is akar tudni, mert szeret jókat enni), vagy azt gondolja, hogy ez kizárólag az elfogyasztott ételek-italok függvénye. Korántsem ez a helyzet. Bár természetesen elsőrendű jelentősége van annak, hogy a savas jellegű (vagy az anyagcserénkben savasan átalakuló), a semleges és a bázikus tápanyagokat milyen arányban vesszük magunkhoz. Mindezeken kívül azonban bizonyított tény, hogy a tartós stresszhelyzetek, a negatív életszituációk, sőt a negatív gondolkodás is sejtszinten viszi el a miliőt savas irányba. Mind a táplálkozás, mind a pszichés kóros történések által okozott sav-bázis eltolódást ma már szerencsére a pszichoszomatikus energetika segítségével sejtszinten és pontosan, objektíven mérni lehet. Sőt, a megoldás módjait is megtalálhatjuk általa.

 

Az egyensúly kialakítása a táplálékfelvétel után a gyomorban kezdődik, ahol a mirigysejtek a táplálék mennyiségének és minőségének megfelelően termelnek sósavat és nátrium-bikarbonátot. Ez az úgynevezett "konyhasóciklus" a következő kémiai folyamat szerint termeli a gyomorsavat: NaCl+CO2+H2O = HCl+NaHCO3. Az így keletkező sav a szervezet legsavasabb vegyülete, így messzemenően elgondolkodtató, hogy az oly népszerű Coca-Cola hasonlóan savas pH-val rendelkezik!

 

Az étkezéskor keletkező másik vegyület, a nátrium-bikarbonát a vérbe átdiffundálva indít el bázikus hullámot azok felé a szervek felé, amelyek szintén részt vesznek az emésztés folyamatában, vagyis a máj, a hasnyálmirigy és a belek funkcióinak megsegítésére. Az ember naponta kb. 2,5 liter 1,0–2,0 pH-jú gyomorsavat termel, míg a többi, az emésztéssel kapcsolatos váladék bázikus jellegű. A napi kb. másfél liter nyál pH-ja 6,3 feletti (minél nagyobb táplálékunkban a növényi alkotórész, annál lúgosabb), a mintegy másfél liter epe pH-ja 7,5–8,8, a 0,7 liter hasnyálmirigy-váladéké is 7,5–8,8, s ugyanennyi a kb. 3 liternyi vékonybélnedv értéke is. A vér pH-ja a szervezet számára létfontosságú, így annak értékét szigorúan 7,35 és 7,45 között kell tartania, és ezért többfajta pufferrendszerrel közömbösítjük a táplálékfeldolgozás és az anyagcsere során keletkező savas jellegű vegyületeket.

 

Vannak ún. endogén, vagyis a sejttevékenységek során keletkező savak is. Ezek közül legismertebb az izomműködés során keletkező tejsav, amely fájdalommal, izomlázzal jelzi a szövetek elsavasodását. Ezért olyan veszélyesek azok az izomfájdalmat oldó tapaszok, amelyeket egyes élsportolók használnak, mert a szervezet vészjelzéseit elnyomva, a szövetekben - így a szívizomzatban is - a savasság foka olyan kóros értékeket érhet el, amely akár életveszélyhez is vezethet.

 

A tartós stresszhelyzetek, a negatív életszituációk, sőt a negatív gondolkodás is sejtszinten viszi el a miliőt savas irányba

 

Vannak természetesen kóros állapotokban keletkező savas vegyületeink is. Ilyenek a cukorbetegségben keletkező ketosavak, a köszvényben lerakódó húgysav, a bél baktériumflórájának károsodásakor keletkező vagy az emésztetlen táplálékok mikrobás leépítésekor létrejövő rövid láncú zsírsavak.

 

Hogyan jön létre a kóros miliő?

A táplálékfelvétel oldaláról vizsgálva a dolog nagyon egyszerű: az ok a bázisszegény, savas jellegű táplálékok túlzott bevitele. Ezek közé sorolandók az állati eredetű zsírok, a húsfélék (leginkább a vörös húsok, valamint a kolbász- és szalámifélék), a finomított cukor, a finomított liszt, a zsíros sajtok, az alkoholos italok és bizonyos mértékig a tojás is. Külön problémát jelent, hogy a savas esőzések következtében, valamint az „élettaninál korábbi” szüretelés miatt a gyümölcsök és zöldségek bázikus tartalma is fokozatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. A szervezet kompenzációs mechanizmusait mindezek mellett olyan, a savasság fokának emelkedésével járó betegségek is jobban igénybe vehetik, mint a gyulladásos folyamatok, illetve az ezekre való hajlam, a cukorbetegség, a veseműködési zavarok, a máj és a gyomor-bél traktus elégtelen működése, oxigénhiány (ülő életmód) és egyéb anyagcserezavarok.

 

A túlsavasodásnak az az egyenes kórélettani következménye, hogy a szervezet igyekszik a savas vegyületeket kationokkal kompenzálni, így elvonja például a kalciumot a csontokból és a fogakból. Ez törékeny csontokhoz, fogakhoz, fogágygyulladásokhoz vezet. Elsalakosodik a kötőszövet, amely nem kap elég oxigént és tápanyagot, következésképp sejtfunkciói károsodnak. Mindezek következtében meggyengülnek a tartószalagok, sérülékenyek, ficamra hajlamosak lesznek az ízületek, többek között ez lehet az oka a "gerinc becsípődéseinek", a lumbágónak, az alsó háti fájdalmaknak.

 

A magnézium hiánya elsősorban a hasnyálmirigyet, míg a cinkhiány az idegrendszer szöveteit viseli meg. Az elsavasodás a sejtek ionháztartásának sokoldalú zavara miatt hosszabb távon következésképp a legkülönfélébb krónikus betegségek melegágya lesz. A bélrendszer nyálkahártyájának és a méregtelenítésben részt vevő enzimeknek a működése a pH-értéktől függ. Alacsony értékek esetén hiányosan történik meg a fehérjék aminosavakra történő hasítása, s így a gyulladásra is hajlamos nyálkahártyákon allergiát kiváltó táplálékmaradványok fognak zavart okozni.

 

A savas termékek végső depója azonban a kötőszövet, amelynek időről időre meg kell ettől a ballaszttól szabadulnia. Ha a természetes, ritmusos sav-bázis csere nem történik meg, két fontos támadáspontja lesz a kóros impulzusoknak. Egyrészt a szervezet alapvető kommunikációs rendszere fog hibásan működni, mivel a kötőszövet a Pischinger-féle alaprendszer legfőbb alkotóeleme. Másrészről megkezdődik az egyes szervek elsavasodása, amelyek például az agyban a szélütés, a szívben az infarktus, az erekben az elzáródás valószínűségét növelik meg.

 

A túlsavasodásnak az az egyenes kórélettani következménye, hogy a szervezet igyekszik a savas vegyületeket kationokkal kompenzálni, így elvonja például a kalciumot a csontokból és a fogakból

 

Ha a kötőszövet kollagén rostjainak az elsavasodása a vérben még nem jelenik meg, akkor lárvált vagy latens acidózisról van szó. Ha a vér pufferjai már kimerülnek, akkor jöhet létre manifeszt acidózis. Ebben az állapotban a szervezet csökkenti a légzésvolument, hogy - a bikarbonát-termelés érdekében - kevesebb szén-dioxidot lélegezzen ki, a bőrön keresztül pedig savanyú izzadságot választ ki. (Ez lehet az oka például az ekcémának és egyéb bőrbetegségeknek is.) Savas kémhatásúvá válik a vizelet is, amely az ammóniák puffer elégtelen mennyisége miatt károsítja a vese sejtjeit.

 

Hogyan jöjjünk az acidózis nyomára?

A fáradtság, a koncentrációs nehézségek, bizonytalan fájdalmak, fáradékonyság önmagában is felhívhatja a figyelmet a sav-bázis egyensúly zavarára, főként azoknál, akik táplálkozásukban a 80% növényi, 20% állati koszt határát rendszeresen túllépik, és/vagy túllépik az alkoholfogyasztási keretet.

 

Többfajta diagnosztikai módszert dolgoztak ki a mérésre, az egyes szervek viszonylatában. Például meghatározható a konyhasórezerv, amely 80 kg-os embernél 35 g nátrium-klorid, vagy a bél alkálitartaléka, amely ugyanilyen testsúlynál 14 g nátriumbikarbonát, továbbá a hasnyálmirigy-váladék pH-ja, a kilélegzett levegő szén-dioxid-tartalma, illetve a vér karbonát-ammónia egyensúlyának mikéntje.

 

Mint említettem, a vér pH-jának értéke "minden körülmények között" a szűk határokon belül kell, hogy maradjon, így annak savassági fokából a szervezet állapotára nem tudunk következtetni, ezért a vér pufferkapacitását, alkálitartalékát, a sejt közötti állomány pufferképességét és a hemoglobinértéket lehet irányadónak venni. A fentieket meghatározó, Jörgensen szerinti véranalízis azonban csak közvetlenül a vérvétel után ad megbízható eredményt. Elvileg tájékozódhatnánk a vizelet savassági fokából is, de ez sem ad korrekt felvilágosítást, egyrészt mert napszakonként igen komoly változásokat mutat, másrészt nem mond semmit a pufferkapacitásról.

 

Van viszont egy Sander által kidolgozott vizeletvizsgálati próba, amely a vérben még meg nem jelenő, tehát rejtett acidózist már ki tudja mutatni. Ezzel, valamint az egyidejű ammóniumszint-meghatározással a sav-bázis háztartás rendellenességei jórészt feltérképezhetőek. Az egész nap folyamán gyűjtött vizeletben ugyanis az étkezések nyomán változik az állapot. Az étkezések után két-három óráig "bázishullám" van, ekkor a kompenzáló vizelet savas pH-jú. Később, a csökkenő pufferkapacitás idején a savak a gyomorban (gyomorégés) és a kötőszövetekben tárolódnak. Alkalikus táplálék felvételekor a depók kiürülnek és a vizelet megint savas pH-jú lesz. A vese a vesekehely hámsejtjeinek védelmében azonban ammóniát tesz hozzá a vizelethez, s emiatt a szabad savak mennyisége kisebb értéket fog mutatni, mint ami igazán tükrözné a sejtek valódi állapotát.

 

A fáradtság, a koncentrációs nehézségek, bizonytalan fájdalmak, fáradékonyság önmagában is felhívhatja a figyelmet a sav-bázis egyensúly zavarára

 

A sav-bázis helyzet pontos meghatározása pedig egy sor betegségben nagyon fontos támpont kell, hogy legyen. Ilyenek például a cukorbetegség, a krónikus gyomor- vagy bélhurut, a metabolikus szindróma, az allergiák, a bélrendszer gyulladásos vagy irritációs kórképei, a reumás megbetegedések, a fertőzésre való hajlam, a fogágyak gyulladása, a mérgezéses állapotok, a veseelégtelenség, a hasnyálmirigy működési rendellenességei, a májműködési zavarok.

 

Ezért számít forradalmian új eljárásnak a német orvos házaspár, Ulrike és Reimar Banis által kifejlesztett módszer, a pszichoszomatikus energetika. Az ún. Reba-készülék segítségével a korábbiaknál sokkal komplexebb módon tudjuk objektíven mérni a szervezet energiaállapotát, a finomenergetikai rendellenességeket, a vegetatív központi blokkokat, a geopátiás károsodás helyét és mértékét, az elektroszmog zavaró hatását és - mintegy mellesleg, mégis nagy fontossággal - azt is, hogy a sejtszintű sav-bázis háztartás mennyire kóros vagy egészséges. A műszernek a jövőben azért is lesz óriási jelentősége, mert nem csak mindenfajta gyógyító (vagy annak szánt) beavatkozás, hanem minden gyógyszer és táplálék finomenergetikai rendszerünkre, vagyis közvetve idegrendszerünkre, anyagcserénkre gyakorolt hatását objektíven ellenőrizhetjük segítségével.

 

Terápiás lehetőségek

Mindenekelőtt a legfontosabb a bázikus, vagyis gyümölcsben és zöldségekben gazdag étrendre való átállás. Reggel inkább gyümölcslé, gyümölcs javasolt, míg délután-este a zöldségeket kell preferálni, lé, leves vagy párolt formában. (Délután 2 óra után lehetőleg azért ne fogyasszunk gyümölcsöt, mert a vastagbél energiaszintjének csökkenése következtében ilyenkor a gyümölcscukor alkoholos erjedésen megy keresztül, ami a savasság létrehozása mellett károsítja a létfontosságú bélflórát is!) Ugyancsak fontos az alkoholos italok mellőzése vagy nagyon mértékletes fogyasztása (elsősorban a vörösbor javasolt). Nagyon hasznosak a különböző toxinkivezető eljárások, a bázikus porok, oldatok, zöldségkivonatok fogyasztása, a bázikus fürdők, ásványvizek, a bélflóra regenerálása és a stresszoldó eljárások, meditációk, a rendszeres, nem túlerőltető testmozgás.

 

A testi-lelki túlsavasodás visszafordításában nagyszerű eredményeket ért el a nálunk is jól ismert és Európa-szerte elismert német orvos, Rüdiger Dahlke. Mintegy 30 éve szervezett egyhetes böjtkúrái ideális visszavonulást jelentenek a rohanó életmódtól, a modern, teljesítménycentrikus, sokszor kíméletlenül követelő világtól. A túlterhelt lélek és test kevesebb kalóriával, sok szénsavmentes ásványvízzel és kevés bázikus étrenddel, meditációkkal és kíméletes tornákkal éri el a súlycsökkentést és a testi-lelki savtalanítást. Mindehhez optimális segítőre talált Dahlke doktor egy mind összetételében, mind elkészítési módjában valódi világújdonságnak számító táplálékban. Ez a legértékesebb esszenciális aminosav- és szénhidrát-összetételű, valamint friss zöldségekből és gyümölcsökből álló, rostszerűen finom formában előállított táplálékcsalád óriási segítséget jelent a böjtölőknek az eleinte kínzó éhségérzet leküzdésében. Ebből - a most már nálunk is forgalomban lévő - csodaporból általában csak reggel kell bevenni egy evőkanálnyival, legalább fél liter folyadék kíséretében. Az optimális táplálék nem kíván emésztést, ezért a gyomorból kimosódva a vékonybelek mintegy 200 m2- es felszínéről azonnal felszívódik és a lehető legkönnyebben beépül sejtjeinkbe. Egyfajta esszenciális aminosav, az L-triptofán az, amit a test sejtjei nem igényelnek, így az konkurens nélkül jut be az agyba, és belőle termelődik a szerotonin, a "jó közérzet hormona", amely mellesleg az éhségcentrumot is csillapítja. Ennek a hormonnak a felezési ideje a vérben mintegy húsz óra, ezért elég általában a napi egyszeri adag. Különleges élmény volt számomra, hogy amikor a már említett Reba-készülékkel elvégzett objektív mérésekkel kivétel nélkül mindig úgy találom, hogy még ha egy betegemnek a savassági mutatója a lehető legrosszabb szinten van is, a Dahlke által - és általam is - használt táplálékok kivétel nélkül a legoptimálisabb, harmonikus állapotba vezetik sejtjeinket! (Ezt azután természetesen a betegek állapota egyértelműen vissza is jelzi.)

 

Összefoglalva az elmondottakat, azt kell elsősorban megállapítanunk, hogy a mai világban egészségünk kulcsai mindenekelőtt bennünk találhatóak, mi tartozunk felelősséggel azért, hogy lelkünk és testünk ne savasodjék el. Tény azonban az is, hogy ehhez az alternatív orvoslás és táplálkozástudomány ma már olyan hátteret képes biztosítani, ami néhány évvel ezelőtt még nehezen volt elképzelhető.

Dr. Simoncsics Péter
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: acidózis, böjt, elsavasodás, sav-bázis egyensúly

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.