Betegségek A-tól Z-ig

Az időskori nagyothallás megelőzése

A hallóképesség romlásához szervi elváltozások is hozzájárulnak

    Az időskor önmagában nem feltétlenül jár nagyothallással. Az életünk során számos olyan tényező összeadódik, amelyek egyre rontják a hallást. Ha tehát meg szeretnénk őrizni ennek a képességünknek az épségét, akkor lehetőleg kerüljük el ezeket a tényezőket, és egészséges életmóddal csökkentsük a hallásunkat megterhelő körülményeket. Ha viszont már kialakult a nagyothallás, akkor ne féljünk hallásjavító eszközt használni!


     

    Egy német orvos a 60-as években felmérést végzett a természeti népek körében arról, milyen állapotban van a hallásuk. Azt találta, hogy az idősek éppen olyan jól hallottak, mint a fiatalok. Az ő hallásuk ugyanis az élet folyamán sokkal kevesebb terhelésnek van kitéve, mint a miénk, főként a zaj és a környezeti mérgek hatásával nem kell számolniuk. A felmérések azt mutatják, hogy a civilizációs társadalmakban viszont a hatvan éven felüliek majd kilencven százalékánál kimutatható a hallás valamilyen szintű károsodása, a nyolcvanévesek közül pedig gyakorlatilag senki nem hall normálisan.

     

     

    Az érelmeszesedés a fülben is érezteti hatását

    Ehhez járul még az a gond, hogy idősebb korban a fül kevésbé képes differenciálni, zajos környezetben nehezebben tud követni mondjuk egy beszélgetést, a párhuzamosan fellépő zajforrásokat a fül nem tudja megfelelően feldolgozni. Ez az agy normális öregedésével függ össze.

     

    A hallóképesség romlásához részben szervi változások is hozzájárulnak. Mindazok az okok, amelyek érelmeszesedést, illetve arterioszklerózist váltanak ki, a hallásra is hatással vannak: a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a zsíranyagcsere zavarai és a dohányzás. A dohányzás negatív következményeit különösen sokan becsülik alá, holott hatására a legfinomabb erek vérellátása is romlik. Ám ha valaki a dohányosokat akarja erről meggyőzni, akkor jellemzően süket fülekre talál.

     

    Fülünket károsítja a munkahelyen vagy a szabadidőben fennálló folyamatos zajterhelés. Minél több tartós zajt kell elviselnünk, annál rosszabbul fogunk hallani. A zajterhelés erősségének és időtartamának egyaránt fontos szerepe van ebből a szempontból. Hallásunkat a rendkívüli zajterhelés, például egy robbanás egyetlen másodperc alatt tönkreteheti. A folyamatos, bár kevésbé drámai zajterhelés az évek során szintén súlyosan károsítja a hallást. Manapság szerencsére számos lehetőség kínálkozik a zajvédelemre, ilyen például a zajos munkahelyen hordandó zajvédő eszköz, amelyről sokan szívesen feledkeznek meg. Teljesen fölösleges zajterhelést jelent a hangos zene.

     

     Az időskori nagyothallás kialakulását elősegítő tényező a toxinterhelés, például a sok gyógyszer

     

    Az időskori nagyothallás kialakulását elősegítő további tényező a toxinterhelés. Valamennyien többé-kevésbé ki vagyunk téve különféle súlyos mérgek hatásának, amelyeket részben nem tudunk elkerülni, részben viszont szükségtelen elviselnünk őket. Ez utóbbi kategóriába tartozik például sok gyógyszer. A gyógyszerek csomagolásán feltüntetik, ha halláskárosodást okozhatnak. Masszív hallásterhelést jelentenek a citosztatikumok (kemoterápia rák ellen). Ugyancsak súlyos halláskárosodás léphet fel bizonyos reumagyógyszerek, illetve malária elleni készítmények szedésekor. Még az aszpirinnek is lehet a hallást többnyire visszafordíthatatlanul rontó hatása. A magas vérnyomás ellen szedett szerek is idézhetnek elő hallászavart, de nem feltétlenül. Különösen gyakran figyelhető meg a fül romlása az úgynevezett ACE-gátlók esetén. Ha egy magas vérnyomásra szedett gyógyszer hallászavart idéz elő, akkor lehetőleg cseréljük le a készítményt! Az antibiotikumoknak is lehet ilyen mellékhatásuk, a legismertebb példa a sztreptomicin, de a penicillin és egyéb hasonló szerek is okozhatnak ilyen problémákat. Hosszú távon szintén megterhelést jelentenek olyan mérgek, amelyeket az élelmiszerekkel veszünk magunkhoz nap mint nap.

     

     

    Kíméljük a fülünket, kerüljük el a klasszikus rizikótényezőket! 

    A legfontosabb feladatunk a klasszikus kockázati tényezők mellőzése. Nagyon fontos lemondani a dohányzásról. A magas vérnyomás következetes kezelésre szorul, lehetőleg sporttal, fogyással és egészséges táplálkozással, egyébként pedig gyógyszerekkel. A cukorbetegségnek lehetőleg akadályozzuk meg a kialakulását, de ha már fellépett, akkor szintén következetesen kezelni kell. A zsíranyagcsere zavarait lehetőleg a természetgyógyászat módszereivel kezeljük, plusz a megfelelő diétával.

     

    A helyes táplálkozás révén jelentős mértékben csökkenthetjük a mindennapi mérgeket. Fontos a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag táplálkozás, és az, hogy sok természetes táplálékot fogyasszunk. A káros transzzsírokról mindenképpen mondjunk le, mivel ezek a zsiradékok eltömítik az ereket. A toxinterhelés miatt az amalgámtöméseket is el kell távolítan A friss levegőn végzett rendszeres mozgás javítja az egész szervezet vérellátását, és ez a fülre is jó hatást gyakorol.

     

     

    A hallásvédelem része a rendszeres fültisztítás

    Ha több halláskárosító tényező társul egymáshoz, akkor a hatásuk összeadódik. Éppen ezért az elkerülhető károsító tényezőket mindenképpen ki kell zárni, és gondoskodni kell a hallás védelméről.

     

    Ha eldugult a fülünk a fülzsír miatt, akkor szakorvosnak kell kitisztítania

     

    Ennek részét képezi a rendszeres fültisztítás. Ha eldugult a fülünk a fülzsír miatt, akkor szakorvosnak kell kitisztítania, ilyenkor semmiképpen ne kísérletezzünk házilagos módszerekkel, vattapálcikával vagy pláne kötőtűvel! A fülzsír mindenkinek a fülében képződik, normál esetben azonban eltávolítását megoldják a külső fül csillószőrei, éppen ezért nincs mindenkinél szükség szakorvosi tisztogatásra. A probléma akkor alakul ki, ha a szervezet maga nem tudja lebontani a fülzsírt, ami főleg túl szűk vagy szőrös hallójárat esetén történik meg. A fülzsír által okozott dugulás azonban igen erősen ronthatja a hallást.

     

    Igyekezzünk következetesen elkerülni a halláskárosító zajokat.

    Otoszklerózis esetén (ilyenkor elcsontosodik az ízületi összeköttetés két hallócsontocska, az üllő és a kengyel között) műtéttel szoktak próbálkozni, ezt követően általában javul a hallás. A fülkürtgyulladás szintén erősen rontja a hallást, időskorban azonban viszonylag ritkán lép fel. Akkor szokott kialakulni, amikor a fület és az orrot összekötő járat eldugul, emiatt alacsony nyomás áll elő a középfülben, ami kiszívja onnan a vizet. Ilyenkor nagyon fontos, hogy sokat igyunk és levegőt fújjunk a fülünkbe. Ehhez fogjuk be az orrunkat és fújjuk fel az arcunkat. A hagyományos orrcseppek ilyen esetben nem segítenek a fül kidugításában. Fülkürtgyulladás ellen jól beválik a homeopátiás szerek közül az Apis D3, naponta 3-szor 5 golyócska.

     

    A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) kúraszerű szedése javítja a vérellátást még a legkisebb erekben is. Ehhez azonban naponta legalább 240 mg szükséges. 8 hétig szedjük a készítményt, majd tartsunk 8 hét szünetet, és utána megint szedjük 8 héten át. Csodát azonban nem várhatunk, mert időskori nagyothallás esetén csak szerény eredmény érhető el.

     

    A páciensek többsége jól elboldogul a hallókészülékével

     

    Az időskori nagyothallás gyakorlatilag mindig szimmetrikusan lép fel, ha az egyik fül jobban érintett, akkor egy további ok is fennáll. Ha valaki az egyik fülére jól hall, a másikra meg nem, akkor nincs szükség bonyolult kezelésre, mert a hallásteljesítmény általában kielégítő. Csak az irányhallás nem működik többé, illetve hiányzik a „tartalék” további hallásromlás esetén.

     

    Ha szükséges: ne féljünk a hallókészüléktől!

    A természetgyógyászat a megelőzésben, a hallásvédelemben jut szerephez, amennyiben már kialakult az időskori nagyothallás, akkor végső soron csak a hallókészülék segít. Erre mindenképpen szükség van, mert hiányában a beteg elveszíti központi beszédértését, azaz hallja a szót – mondjuk azt, hogy „fa” –, de nem érti, mit jelent. Nagyothallás esetén ez a folyamat viszonylag gyorsan lejátszódik. A hallókészülék az esetek többségében nagyon jól működik, ezért fölösleges félni tőle. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez is csak egy protézis, ami soha nem lesz olyan jó, mint az eredeti hallás volt. A páciensek többsége azonban jól elboldogul a hallókészülékével.

     

    Ha a hallás nagyjából szimmetrikus, akkor mindig kétoldali hallókészülékre van szükség. A féloldalinak nincs sok értelme, mivel akkor a beteg nem hall szimmetrikusan, és ez eléggé megnehezíti a beszédértést. A készülék beszerzésével nem érdemes sokáig várni, a nyolcvanadik életéven túl már egyre kritikusabb, mivel az érintettek ilyen korban már általában nehezebben boldogulnak a szerkezettel. Mivel a készülék működtetésének megvannak a maga trükkjei, fontos, hogy a beteg rendszeres segítséget kapjon hozzá. A készülék hátránya, hogy hatására a fül könnyebben eldugul, mivel a behelyezésével a fülzsírt a hallójáratba nyomjuk. Ezt a felgyűlt fülzsírt rendszeresen el kell távolítani.

     

    Nagyfokú nagyothallás esetén egyre inkább előtérbe kerülő módszer a cochlea-implantátum (CE-implantátum). Ilyenkor „beleoperálnak” egy hallókészüléket a fülbe, és az eredmény néha megdöbbentően jó.

     

    Az időskori nagyothallás egy idő után majdnem mindenkit érint. Erre fel kell készülni, és nem kell kétségbe esni miatta. Megelőző intézkedésekkel a nagyothallás kezdetét lehetséges minél távolabbra kitolni. Ha a nagyothallás mégis előáll, akkor hallókészülékkel végzett következetes terápiájára van szükség.

    Szabó
    XVIII. évfolyam 10. szám

    Címkék: időskori nagyothallás

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.