Betegségek A-tól Z-ig

Az „öreg férfiak” baja

Urogenitális szindróma


A hólyaggal kapcsolatos problémák nem csak a nőket érintik. A húgyúti panaszok jelentősen ronthatják a beteg életminőségét

 

A gyakori – főképp éjszakai – vizelés esetén két fontos kóroki tényezőre kell gondolnunk: a szívelégtelenségre és (férfiaknál) a prosztata megbetegedéseire. Előbbi jellegzetes kísérő tünete a terhelésre jelentkező légszomj. A szívelégtelenségben szenvedőknél az elégtelen keringés miatt napközben a lábakban pang a folyadék. Az éjszakai pihenés és a vízszintes testhelyzet hatására a vér könnyebben tud visszaáramlani a szívhez, innen a vesékhez, ahol fokozódik a vizeletkiválasztás.

 

Ha kizárható a szívelégtelenség, a prosztata a hibás – legalábbis évtizedekig így gondolták az orvosok, ezért a gyakori vizelési ingert „az öreg férfiak bajának” tartották. Úgy vélték, a panaszok a prosztata megnagyobbodásával magyarázhatók. Ebből kiindulva a terápia műtéti jellegű volt: a prosztatát részlegesen vagy egészen eltávolították, ami történhetett a hasfalon vagy a húgycsövön keresztül.

 

Az ilyen jellegű beavatkozások száma az 1990-es években csökkent, helyette a gyógyszeres kezelés került előtérbe, ami alapvetően a prosztata anyagcseréjét befolyásolva gondoskodik róla, hogy a dülmirigy szövetei bizonyos mértékig elsorvadjanak, így a duzzanat lelohad, a panaszok, mint a vizeletcsepegés vagy a gyakori éjszakai vizelés enyhülnek. Az első hatóanyagokkal kapcsolatos klinikai kísérletek ellentmondásos eredményei miatt azonban az utóbbi időben egyre ritkábban alkalmazzák őket. Az említett klinikai tesztek alapján gyanítható, hogy a hatóanyagok hatására ugyan ritkul a prosztatarák gyakorisága, ha azonban mégis kialakul, akkor rendkívül agresszív formában jelenik meg, ráadásul a kezelt férfiakban megnő az emlőrák kialakulásának kockázata. A prosztatanagyobbodás kifejezett eseteiben az utóbbi években egyre inkább elterjedt a zöld fényű lézerrel végzett beavatkozás, amelynek keretében eltávolítják a prosztata egy részét, amely nyomás alá helyezte a húgycsövet.

 

A természetgyógyászati alternatívák különféle növényi hatóanyagok, például csalán, fűrészpálma és tökmag, valamint rozspollenkivonatok adásából állnak. Ezek a finasteridhez hasonlóan befolyásolják a prosztata anyagcseréjét és aktiválják a húgyhólyag összehúzódását, legalábbis, ha a prosztatamegnagyobbodás még nem nagyon előrehaladott mértékű.

 

A vizeletpangást komolyan kell venni!

Egy 1999-es klinikai teszt szerint a 70–79 éves férfiak 10 százalékát fenyegeti prosztatamegnagyobbodás okozta vizeletürítési képtelenség (ischuria). Az urológia a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás három stádiumát különbözteti meg:

 

I. stádium (irritáció): A húgycső szűkületét a húgyhólyag izomzata képes ellensúlyozni. Ez a fokozott igénybevétel azonban gyakori, sürgető vizelési kényszert okoz.

 

II. stádium: A panaszok fokozódnak, és a hólyag már nem tud maradéktalanul kiürülni.

 

III. stádium: Sok vizelet pang a hólyagban, ami vesepangást is előidézhet. Ekkor a hólyag izomzata már nem képes leküzdeni a húgycső szűk áteresztőképességét. A vizeletürítési képtelenség kockázati tényezői az erősen nehezített vizelés mellett a vékony, erőtlen vizeletsugár, valamint a hólyagban vizelés után nagy mennyiségű vizelet pangása, és természetesen a megnagyobbodott prosztata.

 

Azonban az orvosok már régóta felfigyeltek rá, hogy a prosztata megnagyobbodása nem feltétlenül okoz mindenkinél vizelési panaszokat. Valószínűleg sokkal kevesebb, jelentősen megnagyobbodott prosztatájú idős férfi létezik, mint azt korábban szakmai körökben feltételezték. Nyilvánvalóan a normális prosztatájú férfiaknál is fellépnek panaszok, méghozzá akkor, ha a prosztata, méretétől függetlenül valamiért nyomást gyakorol a húgyhólyagra, megnehezítve annak kiürítését. Mindez ultrahangfelvételeken jól felismerhető.

 

Több tényező összjátéka

Az urológia mára felismerte e tényt, és nem csak a jóindulatú prosztataadenómát (megnagyobbodást) emlegeti, hanem több tényező bonyolult összhatását, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra: a prosztata, a húgyhólyag, a húgycső és lehetséges egyéb „congestiók”, tehát pangások az alhasban, például zavart bélmiliő hatására. A pangást okozhatja például a végbélben felgyülemlett nagy mennyiségű bélsár vagy bélgáz. Felfúvódáskor nyomás nehezedik az alhasi szervekre is, ami megnehezítheti a hólyag kiürülését. A gyomor-bél traktus nyirokpangása szintén problémát okozhat. Ez az állapot anyagcserezavarok, helytelen táplálkozás és túlsúly hatására alakul ki. Röviden: az urológusok ma, ahelyett hogy csak a prosztatára összpontosítanák figyelmüket a vizeletürítési problémákkal és az éjszakai vizeléssel kapcsolatban, sokkal inkább „urogenitális szindrómáról” beszélnek. A ma leggyakrabban felírt hatóanyag a tamsulosin, egy alfa-receptor-blokkoló. Segíti a hólyag kiürülését, és mellékhatásként csökkenti a vérnyomást is. Ez lehet hátrányos is, de azoknál, akiknek magas a vérnyomása, esetleg csökkenthető vagy teljesen elhagyható a vérnyomáscsökkentő gyógyszer.

 

Ami a természetgyógyászati kezelést illeti, az urogenitális szindrómát szintén a „klasszikusnak” nevezhető fűrészpálmával és társaival kezelhetjük, e növényi orvosságok hatása azonban sok esetben nem bizonyul kielégítőnek.

 

A vesékben termelődő vizelet a húgyvezetékeken keresztül jut a húgyhólyagba. Innen a húgycső vezet a külvilágba. A húgycsövet a hólyag alatt a prosztata fogja körül

 

Az említett okok alapján a terápia fő célja a húgycső körüli pangások megszüntetése vagy enyhítése. A székrekedést az étrend konzekvens módosításával kell megszüntetni. A fast food helyett inkább friss, kevéssé feldolgozott élelmiszereket kell előnyben részesíteni. A szabály: „befelé keményet, kifelé puhát”. Ez meglehetősen nyersen hangzik, de jól szemlélteti a lényeget. Ugyanakkor az étrend nem lehet túl durva sem, és az sem helyes, ha nagy összevisszaság van az ételek összetételében.

 

A tapasztalatok szerint a krónikus székrekedés kezelése amúgy sem egyszerű dolog. Gyakran a táplálkozás módosítása mellett egyéb módszerek is szükségesek, amelyeket kombinálhatunk relaxációs technikákkal. Esetleg szükséges lehet a túlsúly normalizálása, csökkentése is. Az emésztés optimalizálása tehermentesítheti a nyirokrendszert is.

  

 

A krónikus prosztatirritáció vizelési ingert okoz

A nőkre jellemző krónikus húgyhólyag-irritációhoz hasonlóan, amelynél nem igazolható a vizeletben tipikus gyulladásos jel, illetve fertőző ágens, a férfiaknál is létezik krónikus prosztatairritáció, amely fokozott vizelési ingerrel jár. Míg az akut prosztatagyulladás heves panaszokat okoz és antibiotikus kezelést igényel, a krónikus prosztatairritáció hosszan tart és enyhébb panaszokkal jár. A betegséghez gyakran társul valamilyen pszichoszomatikus probléma is, például tartós stressz. Az érintettek főképp az alhasi területre „szomatizálják” lelki gondjaikat. Ilyen esetekben gyakran jó eredménnyel alkalmazhatók az alhas „energetikáját” befolyásoló gyógymódok: ez lehet fokozatosan melegedő lábfürdő, meleg ülőfürdő vagy Penzel-féle akupontmasszázs.

 

A kúraszerűen végzett meleg ülőfürdő – legalább két héten át, lehetőleg esténként 10-20 percig – kiegészíthető növényi adalékokkal: a levendula ellazít, megnyugtat. A rozmaring serkenti a vérkeringést. A hideg-meleg ülőfürdőt főképp a kezdeti fázisban lehetőleg kerüljük, mert már a rövid ideig tartó hideg inger hatására is kiújulhatnak vagy felerősödhetnek a prosztatapanaszok. Ez érvényes a hideg felületeken, fémen, kövön vagy közösségi járművek kárpitozatlan, műanyag ülőhelyein történő ülésre is.

 

Ha a panaszok tartósnak bizonyulnak, gyanakodnunk kell a húgycső gyulladására is. Ez lehet fertőző vagy nem fertőző jellegű gyulladás egyaránt. Kenetvétellel kimutathatók esetleges kórokozók, amelyek azonban nem feltétlenül okoznak panaszokat. Tudjuk például a chlamydia trachomatis nevű kórokozóról, hogy az esetek felében semmilyen panaszt vagy tünetet sem okoz. Másfelől ez azt is jelenti persze, hogy az esetek másik felében igenis előidéz panaszt – szerencsére ezek megfelelő antibiotikus kezeléssel megszüntethetők.

 

A vizelési panaszok hátterében állhat szűkület, elzáródás (obstrukció) vagy valamilyen irritáció. Utóbbi esetén a húgyhólyag alsó részének simaizma, a prosztata és a prosztata kötőszövetes burka lehet érintett. A húgycső szűkületének tipikus tünete a nehezen induló vizelet, a gyenge, vékony vizeletsugár és a sokáig tartó vizeletürítés, a vizelet utócsepegése és a gyakori vizelési inger. A jellegzetes irritációs szimptómák közé sorolható a gyakori vizelés, az éjszakai vizelési inger és a hirtelen fellépő sürgető inger. A betegnek gyakran olyan érzése van, mintha a hólyagját nem tudta volna maradéktalanul kiüríteni, ami azonnali ismételt vizeletürítésre készteti.

-tamás-
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: anti-aging, öreg férfiak, urogenitális szindróma

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.