Betegségek A-tól Z-ig

Az osteoporosis járványa

Törékeny erősségeink

Nagy feltűnést keltett és első hallásra szinte hihetetlennek tűnt az a statisztikai adat, miszerint 2010-ben Magyarországon a fekvőbeteg-ellátásban a legtöbbet – csaknem 13 milliárd forintot – a főleg természetszerűleg időskorban keletkező combcsonttörések műtéti ellátására, illetve kezelésére fizette ki az Egészségbiztosítási Alap!


 

A csontritkulás (vagyis az osteoporosis) tehát a 2009-es negyedik helyről a legdrágább megbetegedéssé lépett elő a mellrák, a stroke és a szívinfarktus elé, így az alternatív orvoslás sem teheti meg, hogy ne a lehető legnagyobb figyelmet fordítsa ennek a kórképnek a mélyre ható elemzésére, a lényét képező megelőzés biztosítására, az oki kezelés megvalósítására és ennek eredményeként természetesen a gyakori és sokrétű szövődmények megelőzésére.

 

Az ép csontban a csontépítés és -lebontás egyensúlyban van. Az előbbit az osteoblastnak nevezett sejtcsoport, míg az utóbbit az osteo­ klastok végzik. Az osteoporosisban az egész csontrendszerben progresszívan csökken a csonttömeg, károsodik a mikroarchitektúra és mindennek a következtében leromlik a csontminőség, amely fokozott törékenységhez vezet annak ellenére, hogy az ásványianyag-tartalom megmarad. A „szebbik nemnél” az ösztrogén hormonok aktivitáscsökkenése miatt a menopauza után a csontsejtlebontók aktivitása gyors ütemben növekszik, míg férfiaknál ugyanez akkor áll fenn, ha korábban is csökkent volt a férfihormon, a tesztoszteron szintje. Mindkét nemben 60 éves kor felett a csontfelépítő sejtek aktivitása az, ami fokozatosan csökken. Ennek eredményeként mind a csontkéreg, mind a belső (trabecularis) szerkezet meggyengül, és a csont spontán vagy a legkisebb traumára is eltörhet.

 

Mindkét nemben a csúcscsonttömeget a harmadik évtized közepén találjuk, s ezután kb. tíz évig a csontanyag képzése és lebontása egyensúlyban van. Az ezt követő periódusban évente 0,3-0,5 százalékos csontanyagvesztéssel lehet számolni, de a menstruáció elmaradtával 5-7 éven keresztül ez évi 3-5 százalékos is lehet. A csontritkulás legsúlyosabb szövődményét, a combnyaktörést a közvélemény tipikusan női problémának tartja, holott ez koránt sincs így. A férfiaknál ugyan a törési mutatók átlagban 10 évvel később érik el a maximumot, de az Egyesült Államokban például az 50 évesnél idősebb férfiak 13 százaléka szenved el legalább egy ritkulásból eredő csonttörést, de az ilyen sérülések gyakorisága a 70 év felettieknél nő meg rohamosan. Ráadásul e combnyaktörések esetén a férfiak a különböző szövődményekben kétszer akkora valószínűséggel halnak meg, mint a „gyengébb nem” sérültjei! Ily módon, mivel a nőknél dupla számú ilyen sérülés történik, a combnyaktörések halálozási aránya a két nemben nagyjából azonos.

 

A férfiakat MORES-ra tanítják

A csontritkulás kialakulásában nemcsak a nemi hormonok játszanak fontos szerepet, hanem más, ilyen természetű anyagok is. Az ösztrogénszint csökkenésével párhuzamosan például megnő az ún. citokinek vérszintje, s ezek fokozzák a csontbontó sejtek aktivitását.

 

A másik két, csonterőnket szabályozó hormon a mellékpajzsmirigy parathormonja és a pajzsmirigy C-sejtjei által termelt kalcitonin. Ezek egymással ellentétes hatást fejtenek ki, s attól függően, melyik hormontermelő szervben lép fel túl- vagy alulműködés, keletkezik daganat, az messzemenőleg kihat a csontállományra is.

 

Kockázati tényezők pontszám
Életkor 55 év alatt 0
56–74 év 3
75 év vagy a felett 4
Krónikus obstruktív tüdőbetegség megléte 3
Testsúly 70 kg alatt 6
70–80 kg között 4
80 kg felett 0

 

A csontállomány kóros fellazulásának további legfontosabb okai még az öröklött adottságok, a szteroid szerekkel való kezelések (de sok más gyógyszernek is lehet hasonló mellékhatása, így nyugtatóknak, L-Thyroxinnak, antidepresszánsoknak stb.) További fontos megbetegítő tényezők még mindenekelőtt a dohányzás, a túlzott alkohol- és kávéfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a D-vitamin-hiány és az elégtelen kalciumbevitel.  A nőknél a statisztikai felmérések szerint nagyobb a megbetegedés esélye azoknál, akiknek későn kezdődött és korán elmaradt a menstruációja, de azoknál is, akik nem estek teherbe.

 

A férfiaknál egy kockázatbecslő pontértéktáblázatot készítettek el, amelyet MORES-nak (az angol male osteoporosis risk estimation score rövidítéseként) neveztek el. Ez három tényezőt vesz igénybe: az életkort, a testsúlyt (a kis testsúlyúak sérülései gyakoribbak) és a hörgőzárat okozó tüdőbetegség (COPD) meglétét, mégpedig a következőképpen:

 

A határt 6 pontnál húzták meg, és a teszt használhatóságát 93 százalékosnak találták! Ez az az érték, amikor az egyetemi orvoslás csontsűrűség- és laborvizsgálatokat, gyógyszeres kezelést, D-vitamin- és/vagy kalciumkezelést javasol. A komplementer orvoslásnak természetesen már ennek az állapotnak a bekövetkezte előtt – finom diagnosztikai módszerei révén – megvan a lehetősége, hogy korai, komplex állapotjavító terápiákat, s ha szükséges, drasztikus életmódváltozást javasolhasson.

 

A csontritkulás veszélyére egyébként már egyszerű ránézéssel is gondolhatunk a test zömülésére utaló jelekből. Ilyenek a bordaív és a csípőtaraj közötti távolság csökkenése, a gerinc meggörbülése, spontán vagy provokálható háti fájdalom, a gerinc mozgáskötöttsége, döntően a hátrahajlás nehezítettsége.

 

 

A D-vitamin, a Nap üzenete

1919-ben vált világossá, hogy a sötét hátsó udvarokban játszó angol munkásgyerekeknél jelentkező csontlágyulás – a rachitis vagy „angolkór” – mesterséges ultraibolya- (UV) besugárzással, illetve csukamájolaj adásával megelőzhető, illetve gyógyítható. Röviddel később fedezték fel, hogy a természetes napfény egy a csont ép struktúrájának szempontjából alapvető fontosságú anyag, a D-vitamin keletkezéséhez nélkülözhetetlen energiaforrás. 

 

A legújabb kutatások kiderítették, hogy még a leggazdagabb országokban is járványszerűen beszélhetünk D-vitamin-hiányról! Németországban csak a lakosság 15-20 százalékánál találtak megfelelő szintet ebből a csontszerkezet szempontjából életfontosságú anyagból! Ehhez még feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy a D-vitamin nem egy anyag, hanem egy csoport olyan vegyület, amely a cholesterolokkal mutat rokonságot. A legfontosabbak ezek közül a leginkább pótolt cholecalciferol, amelynek 1 nemzetközi egysége (I. E.) 0,025 mikrogramm D3-vitaminnak felel meg, azaz  1 mikrogamm 40 nemzetközi egység. A másik két legfontosabb ilyen természetű anyag a 25-hydroxivitamin D3 (25OH D3 vagy calciferol), amelynek vérszintjét leggyakrabban határozzák meg a csontegészségügy szakemberei, és a 1,25-gihydroxy-D3-vitamin, a calcitriol. A D3 a májban alakul át 25OH D3-vitaminná., így ha a májfunkció elégtelen, akkor a szervezet emiatt nem képes fenntartani a csontegészséget.

 

A csontritkulás legsúlyosabb szövődményét, a combnyaktörést a közvélemény tipikusan női problémának tartja, holott ez korán sincs így
 

Egy második átalakulás megy végbe ezután egy speciális enzim segítségével a „tárolt vitaminból”. A vesében az előbbi vegyületből igazán aktív calcitriol keletkezik (mellesleg más szövetekben is, ahol ez az átalakító enzim aktív). Végső soron megint beigazolódik a több ezer éves kínai orvoslás tanítása, miszerint a vesék a csontok irányító miniszterei. Tehát a csontok egészségének megőrzéséhez az egyik alapfeltétel a máj és a vesék működésének harmonikus volta. A D3-vitamin mindenekelőtt a kalcium és a foszfát visszaszívását segíti elő a béltraktusból.

 

A megemelkedett vérkalciumszint azután gátolja a mellékpajzsmirigy hormontermelését, következésképp a csontlebontó sejtek működését is. A kalcium-foszfát anyagcsere bonyolult kölcsönhatásokon keresztül marad egyensúlyban, és a calcitonin-parathormon, vagyis a jin és jang kölcsönhatásának eredményeként határozza meg az optimális csontösszetételt.

 

A D3-vitamin azonban nem csak a csontanyagcsere szabályozásában játszik döntő szerepet, hanem lényeges befolyása van az immunrendszerre – főleg a csecsemőmirigy működésére –, a belekre, a vesére és a szívizomra is, azaz az autoimmun-betegségek és a daganatképződés megelőzésében is jelentős szerepet játszik.

 

 

Napfény = élet és D-vitamin

Gyermekkorunk egyik komoly negatív élménye volt a D- (és A-) vitamin pótlására velünk szedetett borzalmas ízű csukamájolaj, vagyis tőkehalmáj-kivonat. Tény, hogy a D-vitamin legnagyobb koncentrációban a halakban – mindenekelőtt a heringben – fordul elő, de ez a mennyiség elenyésző ahhoz képest, aminek a saját bőrünkben kell(ene) termelődnie.

 

Ennek a D-vitamin-képződésnek a stimuláló tényezője pedig az áldott napfény, pontosabban az UV-B sugárzás, amely ezt a 7-dehydro-cholesterinből állítja elő. Sajnos a mi éghajlati viszonyaink között a téli hónapokban a test alig kap természetes napfényt. Ráadásul az orvosok egyre hevesebben riogatnak az ózonréteg elvékonyodásával kapcsolatosan a napozás bőrrákokozó hatásával, s ezért a legerőteljesebb UV-sugárzási idők, a 11–15 óra közötti napozás kerülését, valamint fényvédő kenőcsök alkalmazását javasolják.

 

Mindenekelőtt a napozáshoz is hozzá kell szokni, vagyis minden napfényes órát ki kell használni már télen és tavasszal is a D-vitamin-gyártás elősegítésére. A test napsugárzásnak kitétele is fokozatos és mérsékelt kell, hogy legyen, de a fényvédő krémekről is feltétlenül tudnunk kell, hogy milyen élettani hatással rendelkeznek. Egy 8-as fényvédő faktorral rendelkező naptej a vizsgálatok szerint 97 százalékkal csökkenti a D-vitamin-termelést, míg egy 15-ös fényvédőfaktoros krém már 99,9 százalékkal, vagyis a D-vitamin-termelés ilyenkor gyakorlatilag leáll a szervezetünkben!

 

Az Egyesült Államokban az 50 évesnél idősebb férfiak 13 százaléka szenved el legalább egy ritkulásból eredő csonttörést, de az ilyen sérülések gyakorisága a 70 év felettieknél nő meg rohamosan

 

Amikor D-vitaminról beszélünk, tudni illik, hogy ez egyáltalán nem egy vegyület, hanem olyan szteroidok csoportja, amelynek tagjai közeli rokonságban állnak a koleszterinnel! A szervezetünk által leggyakrabban felhasznált származékai a D3-vitamin (cholecalciferol), a 25-hydroxy-D3-vitamin (a 25OH-D-vitamin vagy calcidiol, calcifediol, amit a leggyakrabban használnak a vérszint meghatározására) és az 1,25 dihydroxy D3-vitamin vagy calcitriol, amit a gyógyító gyakorlatban a leggyakrabban használnak a D3-vitamin pótlására. Miért van ez így?

 

A D3-vitamin a májban alakul át 25OH-D3-má, s eredendően ebben a tárolt formában kering a vérben. Nyilvánvaló, hogy ha a májfunkció elégtelen, ez az átalakulás nem vagy csak hiányosan történik meg. Egy második átalakítás már a vesében történik: ilyenkor keletkezik az az 1,25 hydroxy-D3-vitamin, amely az igazán aktív és a szervezet számára optimálisan felhasználható vegyület. 1 mikrogramm D3-vitamin a megállapodások szerint 40 nemzetközi egységnek felel meg.

 

Egy ember napi szükséglete 1000-4000 I. E., amelynek pontos mértéke a D3-vitamin vérszintjéből egy speciális formula segítségével kiszámítható. Attól függően, hogy a máj vagy a vese funkciózavaráról van-e szó, kell megválasztanunk a pótlandó D3-vitamin fajtáját. Német orvosi vélemények szerint a járványos D3-hiány miatt a lakosság 80-85 százalékának rendszeresen napi 5 mikrogramm, azaz 200 I. E. pótlásra lenne szüksége. A klinikai tapasztalatok szerint a megfelelő D3-vérszint biztosítása nem csak a csontanyagcsere szempontjából kívánatos, de olyan betegségek megelőzésében is rendkívül fontos, mint a szív- és érbetegségek, az autoimmun-betegségek vagy a szklerózis multiplex!

 

A sokoldalú kalcium

A kalciumról kevesen sejtik, hogy ugyanolyan alapvető eleme a földi létnek, mint a szén. Szervezetünknek pedig szüksége van rá a csontanyagcsere befolyásolásán kívül a szaporodástól kezdve az ideg- és izomsejtek működésén át a sejtek közötti és a sejten belüli kommunikációhoz egyaránt. A fontosságához illően a vér kalciumszintjét a szervezet bonyolult szabályozó mechanizmus útján igen szűk határokon belül (2,2–2,6 mmol/liter) tartja, és mind a kisebb, mind a nagyobb koncentráció káros hatásokat provokál.

 

A kalciumszint általános csökkenése is egyértelműen civilizációs betegségként aposztrofálható, mivel nemcsak nem eszünk elegendő friss gyümölcsöt és zöldséget, de a termesztési viszonyok drasztikus változása miatt a növények ásványianyag-tartalma is rendkívüli módon lecsökkent az utóbbi évtizedekben. A felmérések szerint hazánkban egy átlagember napi 400–600 mg kalciumot fogyaszt, míg a napi szükséglet – nemtől és kortól függően – 1000–1500 mg lenne, terheseknél még ennél is több.

 

A csontritkulás legsúlyosabb szövődményét, a combnyaktörést a közvélemény tipikusan női problémának tartja, holott ez koránt sincs így

 

A napi szükségletet leginkább a tejből és tejtermékekből, valamint a hüvelyesekből és céklából szerezhetnénk be. A lakosság legalább harmada azonban hivatalosan is érzékeny a tejcukorra, s ezért nem fogyaszthat tehéntejet, de ez a korábban élet, erő, egészségként hirdetett ital a biorezonanciás vizsgálatok szerint is ma már ún. „központi allergén”-nek számít. Ily módon a hasznos baktériumokra és gombákra vagyunk utalva, amelyek szervezetünk számára elfogadhatóvá teszik a legfontosabb kalciumforrásokat. Ilyenek a joghurt, a kefir és a sajtfélék, legfőképpen pedig az emésztőrendszerünk számára leginkább feldolgozható juhsajt és juhtúró.

 

A kalciumnak – a csontanyagcserére gyakorolt hatásán túl – rendkívüli fontossága bizonyult be a keringési rendszer vonatkozásában. Egy tízéves utánvizsgálatot felölelő ausztrál tanulmányból kiderül, hogy azoknál a menstruáció elmaradása korszakában lévő nőknél, akiknek biztosították a szükséges kalciumbevitelt, fele olyan arányban fordult elő szív- és érrendszeri szövődmény, mint a kalciumpótlásban nem részesülőknél!

 

 

Megelőzés és komplementer medicina

A csontritkulásos törések esetében – mint minden egyéb rendellenességnél – mindenekelőtt a megelőzésre kell mindenkinek koncentrálnia – és ebben rendkívül nagy segítséget nyújt a komplementer orvoslás is.

 

Mindenekelőtt kell kihangsúlyoznunk a rendszeres testedzést. A klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a legnagyobb csonttömeget a pubertáskor előtt megkezdett fizikai aktivitás eredményezi a terhelésnek kitett csontokon. Később is a napi rendszeres, de legalább heti 3-szor végzett, megfelelő intenzitású sportolás az, ami optimális. Ezek között is az ütközéses jellegű sportok, mint amilyen az aerobik, a futás, a küzdősportok, amik a csontjaink kedvencei. Nem véletlen, hogy a karatékák puszta kézéllel lehántják a fakérget, vagy téglákat, betonlapokat törnek el csontkárosodás nélkül.

 

A megfelelő mozgáskoordináció biztosítására is fontos a testedzés, természetszerűleg az izomtömeg, az izomerő megtartása céljából. Elsődleges fontossággal bír tehát a civilizációs eredetű ülő életmód kerülése, a csábító lustaság mindennapos legyőzése. A hagyományos kínai orvoslás technikái, mint a csi-kung vagy a taj-csi, a finomenergetikai állapotunk harmonizálásával a csontanyagcserét is a legkedvezőbb irányba képesek befolyásolni – amint ezt a több ezer éves tapasztalatok bizonyítják.

 

Fontos a környezet lehetőség szerinti akadálymentesítése, a csúszás- és botlásveszély minimálisra csökkentése, s ezzel kapcsolatban a látás tisztán tartása is. A természetgyógyászatnak nagy szerepe van abban, hogy minél kisebb mértékben használják az emberek azokat a gyógyszereket (altatók, nyugtatók, pszichére ható szerek stb.), amelyek a mozgáskoordináció zavarához vezethetnek.

 Nagy áttörést hozott a csontanyagcsere harmonizálásában a BEMER készülékcsalád

 

Mindent meg kell tennünk azért, hogy legalább napi harminc percet a szabad levegőn legyünk, napfénynek kitéve a szervezetet, illetve napi 800–2000 nemzetközi egységnyi D3-vitamint pótoljunk. Számos tanulmány bizonyítja, hogy napi 1-1,2 gramm kalcium bevitele hasznos a csonttömeg megtartásához, s a D-vitaminnal együtt csökkenti a csont törékenységét. Emellett a szív és az érrendszer egészségének fenntartásában is alapvető jelentőségű.

 

Nagy áttörést hozott a csontanyagcsere harmonizálásában a kis energiájú, széles spektrumú elektromágneses terápia alkalmazása, vagyis a BEMER készülékcsalád. Laboratóriumi kísérletek azt igazolták, hogy ennek a készüléknek a hatására a csontképző sejtek (osteo­ blasztok) száma megötszöröződött (!), s ezzel párhuzamosan nem keletkeztek onkogének, vagyis semmilyen rákkeltő hatás nem jelentkezett. A gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy a csonttörések után BEMER-terápia hatására a csont feleannyi idő alatt regenerálódott, mint a nélkül!

 

A csontanyagcsere finomenergetikai szabályozásával a homeopátia is komoly segítséget jelent. Az alacsony potenciálú (C4–6) szerek rendkívül sokat segítenek az osteoporosis megelőzésében és a csontanyagcsere karbantartásában. Természetesen az egyéni követelményeknek megfelelően alkalmazható a Calcium carbonicum, a Calcium fluoricum, a Calcium Phosphoricum, a Cortisonum, a Lachesis, a Parathireodinium, a Radium bromatum, a Silicea vagy a Symphytum.

 

A fentieken kívül rendkívül fontos felhívni a figyelmet azokra az élelmiszerekre, amelyek elősegítik a csontvesztést. Ilyenek a túlzott alkohol- vagy kávéfogyasztás (a bűnös elsősorban a koffein, amely miatt a kávét érdemes rizstejjel inni), a gyümölcsök (délelőtti) és a zöldségek (elsősorban délutáni) bőséges fogyasztásának hiánya.

 

Összefoglalva: nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a megfelelő életmóddal, az alternatív orvoslás diagnosztikus és terápiás módszereivel ma már olyan arzenállal rendelkezünk, amelyek segítségével ennek a hihetetlenül sok szenvedést okozó és mindannyiunkra szinte felmérhetetlen anyagi terheket rovó betegségsorozatot képesek lehetnénk a töredékére visszaszorítani.

Dr. Simoncsics Péter
XVII. évfolyam 6. szám

Címkék: Bemer készülék, csontritkulás, D-vitamin, kalcium, osteoporosis

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.