Betegségek A-tól Z-ig

Bélgyulladások művészetterápiája

    Súlyos, krónikus és gyakori hasmenések, gyakran epizódszerű fellángolással, olykor véres széklet, erős hasfájás, esetleg láz… A krónikus bélgyulladások (CED) gyakran igen heves módon zajlanak, és orvosi kezelést igényelnek. Azonban minél régebb óta áll fenn a betegség, annál erősebb az igény a betegekben a szelídebb gyógymód iránt.


    Az ember egészével foglalkozó gyógyításban, amely egységben kezeli a testet, a szellemet és a lelket, fontos szerepet játszanak a művészeti terápiák

     

    A colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) és a Crohn-betegség a krónikus bélgyulladások (CED) két variánsa. A két betegségtípus között nincs éles határ, az átmenet folyékony, elkülönítésük sokszor nehéz, olykor lehetetlen. Gyakran lépnek fel a pubertáskorában és fiatal felnőttkorban, azonban bármely életkorban kialakulhatnak.

     

    A kórok ismeretlen, a szakmában olykor fellángolnak a viták a betegséget kiváltó bakteriális vagy vírusos fertőzésekről, de legalább ilyen népszerűek a lelki eredetről szóló elméletek, valamint az autoimmun-folyamatok. Bár az autoimmun-betegséget bizonyító tényezőket, pl. típusos antitesteket, nem sikerült kimutatni, az elmélet mellett szólnak a gyomor-béltraktus önpusztító folyamatai.

     

    A colitis ulcerosa kizárólag a vastagbélre korlátozódik. A vörös, duzzadt nyálkahártyán számtalan, apró fekély látható, amelyről a betegség a nevét kapta: "fekélyes vastagbélgyulladás". A Crohn-betegség a teljes tápcsatorna bármely területét érintheti, a szájüregtől egészen a végbélig. Legtöbbször azonban a vékonybél alsó szakasza érintett. Míg a colitis ulcerosára általában a gyulladás, beleértve a magas lázzal járó epizódok jellemzőek, a Crohn-betegség inkább "hideg" gyulladás, amely azonban súlyosan károsítja a belek nyálkahártyáját. Előrehaladott stádiumban gyakoriak a hegesedések, deformitások, szűkületek, szélsőséges esetekben bélelzáródás alakulhat ki. A tünetekre jellemző a hasi fájdalom, amely gyakran görcsös jellegű, valamint a székrekedés és hasmenés váltakozása. A colitis ulcerosára általában a hasmenés jellemző, amely nemritkán véres, nyákos. Akut epizód idején a beteg akár napi 20 alkalommal ürít székletet, amit fájdalom kísér.

     

     

    A hivatalos orvoslás: az ideiglenes tünetmentesség már sikernek számít

    Az orvosi kezelés standardja a gyulladásgátló gyógyszerek, elsősorban a szalicilsavak (szalicilátok) vagy a kortizon, illetve más, az immunrendszer reakcióját fékező gyógyszerek alkalmazása. Egyes esetekben sebészeti beavatkozásra is sor kerül, amelynek keretében egyes bélszakaszokat eltávolítanak a beteg szervezetéből.

     

    A CED gyakorlatilag gyógyíthatatlan betegségnek számít, a kezelések kizárólag a folyamat fékezésére és a heves, akut epizódok elkerülésére szorítkoznak, különösen a fekélyes vastagbélgyulladás esetében. Már az is szép sikernek számít, ha sikerül a folyamatot legalább ideiglenesen megfékezni.

     

    Az antropozófikus orvoslás: kiegészítő, nem alternatív gyógymód

    Az antropozófikus orvoslás a hivatalos orvoslás kiegészítésének tekinti magát. Jellemző rá, hogy a betegséget a test, a szellem és a lélek termékének, diszharmóniájának tekinti. Számára minden szervi betegség „pszichoszomatikus” eredetű, amennyiben test és lélek együttműködésének zavarára vezethető vissza.

     

    Test és lélek egymást kiegészítik, eltérő tulajdonságaikat csak úgy képesek egyensúlyban tartani, hogy megfelelő ritmusban kommunikálnak egymással: a lélek a testhez kapcsolódik, de ismét leválik róla, és ez folyamatosan ismétlődik egy életen át. Ennek legjellegzetesebb kifejeződése a légzés folyamata, ami alatt nem csak a külső, a tüdővel történő légzést, hanem a belső, az ún. sejtlégzést is értjük. Hasonló a helyzet a tisztán lelki folyamatokkal, amely a szimpátiában a közelséget, a kapcsolódást és az egységet keresi, az antipátiában a távolságra, különválásra és a differenciálódásra törekszik.

     

    A hegyi kristály (kvarc) és a keserű növények (cichorium) gyógyszerészetileg feldolgozva a terápia fontos elemét alkotják

     

    Az antropozófikus orvoslás szerint a CED tünetek az egyoldalú, lebontó folyamatok dominanciája miatt alakulnak ki. A betegség főként szklerotizáló (tehát szilárdító) folyamatok alapján jön létre. A szklerózis első lépésben formaadást, kialakítást, ugyanakkor az anyag megszilárdulását is jelenti. Ha a folyamat kórossá válik, a szklerózis megkeményedést, deformációt, anyaglerakódást, a regeneráló életfolyamatok csökkenését jelenti. Ami a CED során gyulladásként jelentkezik a bélnyálkahártyán, már a szervezet ellenreakciója: a megkeményedési tendenciák feloldására tett kísérlet. Az antropozófikus orvoslás a colitis ulcerosát és a Crohn-betegséget éppen ezért szklerózisos jellegű betegségként értelmezi. Minden egyoldalú, a gyulladás ellen irányuló terápia e szemlélet értelmében hosszú távon eredménytelen, mivel a betegség eredeti, lényegi mibenlétével nem foglalkozik.

     

    A szklerózis általában a CED végstádiumaiban tapasztalható kézzelfoghatóan: az egészséges emberben oly lágy, rugalmas bélszövet a betegeknél megkeményedik, merev csővé alakul át. De vajon mi indítja el ezt a drámai átalakulást? A lelki szint túlságosan mélyen beavatkozik a testi-szervi történésekbe, és elkezdi lebontani azt. Colitis ulcerosában a testbe nyomuló lelket az én nem képes kellő mértékben visszatartani, mert utóbbi valójában nem akar összekapcsolódni a testtel. Ez a CED-betegségek női pólusa. A férfi pólust a Crohn-betegség alkotja. E betegség során túl nagy hangsúlyt kapnak a földi dolgok, az életerő nem képes a lelki erőknek és az énnek ellenállni, ezért mindkettő "betör a testi szintre".

     

     

    A legmélyebb ok: a szembesülési képesség hiánya

    A CED legmélyebb oka a szembesülés képességének hiánya. A beteg képtelen a természettel, a kozmosszal, embertársaival és végül önmagával szembesülni. Ezt a képességet pedig el kell sajátítani! Eredetileg (csecsemőkorban) az ember egybeolvad a mindenséggel. Ezt követi az elkülönülés fázisa, kb. 10 éves korunkban környezetünktől, embertársainktól különállónak tekintjük magunkat. Ekkor szintén egyesülünk a külvilág egyes elemeivel, méghozzá úgy, hogy szembesülünk velük. Ehhez azonban feltétlenül szükséges a bevezetőben említett szimpátia, antipátia, közelség és távolságtartás megélése. A colitis ulcerosa lelki háttere a túlzott szimpátia vagy a távolságtartás képességének hiánya, a Crohn-betegség esetében ennek fordítottja igaz.

     

    A szembesülés tematikáján belül hihetetlenül fontos terület a táplálkozás. Táplálkozás közben közvetlenül szembesülünk a természettel, kibogozzuk titkait, és azokat saját testünk felépítése, regenerálása érdekében hasznosítjuk. Hasonló a helyzet a légzéssel és a külvilág észlelésével is. És persze embertársainkhoz fűződő viszonyunkkal is. A szembesülés képességének hiánya azt eredményezi, hogy az érintett egyén csak önmagát képes testben és lélekben érzékelni, megélni. Ami a szembesülést illeti, nem tudatos folyamatról van szó. A CED-beteg természetesen képes tudatos szinten szembesülni, noha a Crohn-betegek általában inkább introvertált (befelé forduló) típusúak. A szembesülés első sorban mély, tudatalatti, belső és szervi folyamat, amely látszólag spontán módon történik meg.

     

     

    A művészeti terápiák jelentősége

    A fenti nézetekből levezetett terápiák legfontosabb lépése, hogy gyakoroltassa, megtanítsa a szembesülést. Ez főként a művészeti tevékenység útján történhet. Az antropozófikus orvoslás által alkalmazott, különféle művészeti terápiák (festészet, szobrászat, zenélés, nyelv, gyógyító euritmia) nem kiegészítő tevékenységek, amelyekkel a beteg mellékesen foglalkozhat, hanem lényeges, oki kezelések, amelyek a CED kezelésének leglényegesebb elemei. A páciens szembesül pl. az agyaggal szobrászkodás vagy a színekkel festés közben, megéli és fejleszti erőit az alkotó tevékenység közben, ellensúlyozva a lelkében egyoldalúan működő erőket.

     

    A szembesülés képességének fejlesztésének részét képezik az ápolási terápiák is, mint pl. a ritmusos bedörzsölések, borogatások, pakolások és a ritmikus masszázs. Mindezek során a beteg szembesül egyfelől a terápiás elemmel (művészet vagy kezelés), másfelől a terapeutával.

     

    Az emberi szervezet holisztikus képe

    Szint         Jelentőség
    Fizikai test Szervek, szervrendszerek
    Étertest Testfunkciók, növekedés, megújulás
    Lélek- vagy asztráltest Érzések, tudat
    Én Szellem, egyéniség
       

    Az étkezéshez hasonlóan, amelyet minden esetben a beteg személyére szabva kell összeállítani, a gyógyszerek is fontos szembesülési területet jelentenek. Az antropozófikus orvoslás gyógyszerei

     

    • példaképül szolgálhatnak a szervezetnek az öngyógyító mechanizmusok beindítására,

    • serkenthetnek vagy fékezhetnek bizonyos folyamatokat

    • olykor pótlásként szolgálhatnak, amennyiben átvesznek egy-egy olyan funkciót, amelyet a szervezet pillanatnyilag nem képes ellátni. 

     

     

    Hogyan képesek a gyógyszerek az ént aktiválni

    A CED kezelésének legfontosabb gyógyszerei a kvarc, a keserűanyagok és a potenciált higany (mercurius). A kvarc énünket a szembesülés határvidékein képes támogatni: kifelé az érzékszerveknél, belül pedig az elhatárolódás terén, az immunrendszerben (immunitás). A keserű anyagok az ént az emésztés területén erősítik, úgy, hogy itt is tudjunk határt szabni annak, mit veszünk fel a táplálékból: Az idegen anyag ne jusson a szervezet mélyebb rétegeibe. A higany (mercurius) belső mozgékonyságunk jelképe, egyben serkentője. Van még egy speciális, antropozófikus gyógyszerkészítmény, Németországban jól bevált orvossága a gyulladásos bélbetegségeknek, bár rövid távú sikereket nem szabad várni tőle. Különféle zuzmókból, fűzfafélék leveléből készül. Harmonizálja a bélműködést, kiegyensúlyoz minden túlzást és hiányt, segít megtalálni a középutat.

     

    Mindeme gyógyszereket, valamint egyéb, a beteg állapotának, személyiségének megfelelő orvosságokat az antropozófikus orvoslásban jártas, tapasztalt orvosnak vagy természetgyógyásznak kell felírnia, ugyanis nem alkalmasak öngyógyításra. A terápia elengedhetetlen része a beszélgetés. Ennek során a colitises betegnek meg kell találnia saját útját, és meggyőződését, aminek segítségével megtalálhatja saját testi és lelki valóját, és megvalósíthatja emberi létezésének földi célját. A Crohn-betegnek ezzel szemben meg kell nyílnia önmaga szelleme és a külvilág előtt, szembesülnie kell intellektusával, kreativitásával és fantáziájával.

     

    Aki hajlandó részt venni a művészeti terápiákon, az ápolási terápiákon és a gyógyszeres kezelésen, annak számára a CED nem lesz gyógyíthatatlan betegség, bár a gyógyulás nagy erőfeszítést, kitartást és türelmet igényel. Természetesen akkor is érdemes a terápiát elkezdeni, ha a végeredmény csak javulás, és nem tökéletes gyógyulás.

    V. T.
    XII. évfolyam 1. szám

    Címkék: bélgyulladás, művészetterápia

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.