Betegségek A-tól Z-ig

Bélrák

Diagnózistól a gyógyításig

A bélrák gyakoribb, mint gondolnánk. A tumor sokszor évekig növekszik a belekben, anélkül, hogy bármi panaszt okozna. Az első figyelmeztető jeleket, pl. a széklet megváltozását figyelmen kívül hagyják az érintettek, illetve más, ártalmatlan betegség, pl. aranyeresség jelének vélik.  


 

Milyen panaszok esetében kell felfigyelnünk, gyanakodnunk? A vastagbélrák tünetei igen sokfélék lehetnek, ezért gyakran nem gondolunk rosszindulatú folyamatra. Mindenképp gyanús azonban a székletürítési szokások hirtelen megváltozása. Pl. aki évek óta székrekedésben szenved, és hirtelen, minden megmagyarázható ok nélkül széklete pépessé vagy hígan folyékonnyá válik. Vagy akinek soha nem volt gondja a székletürítéssel, annál egyszerre makacs székrekedés alakul ki. Hasonlóan fontos jel lehet, ha valaki nyákot ürít vagy gyakran van székelési ingere, de széklet mégsem távozik. Tumorra utalhat az a jelenség is, amikor valakinek olyan érzése van, mintha csak szelek akarnának távozni, ehelyett azonban széklet távozik.

 

 

A véres székletnek sokféle oka lehet

A tumor gyakran vérzést is okoz: azonban ez a vér olyan csekély mennyiségű és a vér széklettel kevert, hogy a vérzés tényét szabad szemmel nem lehet megállapítani. Ilyenkor a már évek óta létező, ún. hemokkult teszttel lehet kimutatni a székletben a vér jelenlétét. A teszt azonban nem a daganatot jelzi, hanem a vérzést, aminek számos egyéb oka is lehet: pl. a végbélnyílásnál keletkező apró berepedések, aranyér, polipok, divertikulumok (a bélfal zsákos kitüremkedései) vagy egyszerűen helytelenül kifejlődött erek (angiodiszplázia) felől kialakult banális vérzés. A sötét, széklettel kevert vér polipok vagy rák jelenlétére utal. A világos piros, a széklet felszínén látható vér inkább az aranyeresség jele. Ennek ellenére a bélben fennálló vérzés esetén mindkettőre gondolni kell, és megfelelő vizsgálatokat kell végezni a diagnózis pontosítása érdekében.

 

 

A béltükrözés a legbiztosabb módszer

Bár sok tünet utalhat bélrákra, egyik sem tekinthető megbízhatónak. Éppen ezért a béltükrözés marad az egyetlen, valóban megbízható korai felismerésre, szűrésre alkalmas módszer, amelyet természetgyógyászati szempontból is el kell fogadnunk. Ezzel az eljárással a bélnyálkahártya állapota a lehető legközvetlenebbül megítélhető – erre az ultrahang és a CT sem képes.

 

15-20 évvel ezelőtt a vastagbéltükrözés kellemetlen tortúra volt, azonban mára a technika jelentős mértékben fejlődött, finomodott. A vizsgálatot általában rövid narkózisban végzik, így az kevésbé kellemetlen. Ha a szűrővizsgálaton nem találtak elváltozást, kb. 10 évig nyugodtak lehetünk. Ha azonban polipokat találtak, szorosabb kontroll szükséges: a polipok a rák előstádiumának tekinthetők. A vastagbélrák a legtöbb esetben a vastagbél alsó szakaszában, tehát az ún. leszálló vastagbélben, ill. a végbélben jelenik meg. (Lásd az ábrát.) Emiatt néhány évvel ezelőttig azt állították, elegendő mindössze e bélszakaszok vizsgálata. Mára azonban e betegség változása megfigyelhető: egyre több esetben a felsőbb szakaszokban is kialakul a rosszindulatú sejtburjánzás, ezért fontos a teljes vastagbél vizsgálata.

 

 

A civilizált életmód hozzájárul a betegség kialakulásához

Férfiaknál és nőknél egyaránt előkelő helyet foglal el a vastagbélrák előfordulási gyakorisága alapján a rosszindulatú betegségek listáján. Mint más daganatos megbetegedésekben, valószínűleg itt is többféle kiváltó ok együttes hatása vezet a betegség kialakulásához. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a „nyugati életmód” fontos kóroki tényező. A telített zsírsavak és keményített zsírok (transzzsírsavak, pl. margarin), az alacsony rosttartalmú ételek fogyasztása és a mozgásszegény életmód, továbbá a nikotin és az alkohol élvezete jelentősen növelik a kockázatot. A sok növényt tartalmazó, rostokban bővelkedő étrend, a készételektől és élvezeti szerektől való tartózkodás ezzel szemben védő hatású a bélrákok szempontjából. Az összes vastagbélrákos eset 60%-a a német Robert Koch Intézet szerint a táplálkozással összefüggő betegség!

 

A férfi medencei szervek mellett a vastagbél és végbél keresztmetszeti
képén (a kék körben) egy végbéltumor látható

 

A ballasztanyagoknak már régóta fontos szerepet tulajdonítottak a bélrák megelőzésében. Az utóbbi években megjelent néhány tanulmány, amelyek megkérdőjelezték ezt a védőhatást. A logika azonban azt diktálja: a ballasztanyagok meggyorsítják a bélpasszázst, a széklet rövidebb ideig tartózkodik a belekben, ami védő hatású. Ugyanis minél tovább tartózkodik a bélsár a belekben, annál több gyulladást keltő és sejtelfajulást előidéző anyag, bomlástermék stb. éri a nyálkahártyát.

 

 

A genetikai hajlam fontos

Mint minden más daganatos betegségben, a bélrákban is fontos szerepe van a hajlamnak. Akinek van olyan közvetlen vérrokona, aki bélrákot kapott, annál nagyobb a betegség kialakulásának kockázata, ezért jól teszi, ha rendszeresen jár szűrővizsgálatra. Érdekes módon sok érintett meglehetősen közönyös: a veszélyeztetettek 30%-a nem jelenik meg a szűrővizsgálatokon.

 

Sajnos egyelőre nem lehetséges a rák kimutatása korai stádiumban a vérből. Létezik ugyan néhány biológiai rákteszt, többek között vér- és vizeletvizsgálat is, amelyek bizonyos mértékig jelezhetik a szervezetben zajló „rákgyanús” folyamatokat. Léteznek ún. rákmarkerek a vérben, amelyek szintje megemelkedhet bélrák, valamint más rákok esetében, azonban sokszor csak akkor, ha a folyamat már nagyon előrehaladott stádiumban van. Korai felismerésre tehát ezek a vizsgálatok nem alkalmasak. Ennek ellenére e paraméterek vizsgálata a rutinvizsgálatok keretében is célszerű, mert segítségükkel rendszeresen felfedezhető lappangó, rosszindulatú betegség. Ilyenkor ezek általában már nem korai stádiumban vannak, ennek ellenére olykor eredményesen kezelhetők.

 

Ha visszatekintünk a 80-as évekre, amikor a rákgyógyászatban a közeljövőben a nagy áttörésre számítottak, meg kell állapítanunk, hogy az eredmények messze elmaradtak az elvárásoktól. Igaz, hogy néhány daganattípust, pl. a hererákot és a gyermekkori leukémiát sikeresebben tudják kezelni, mint 20-30 évvel ezelőtt. Más daganattípusokban azonban a gyógyulás esélyei csak csekély mértékben javultak.

 

 

A mai műtéti technikákjavítják az esélyeket

A nagy feltűnést keltő, új eljárások helyett inkább a klasszikus terápiás lehetőségek javultak: a műtéteket a technikai fejlődésnek köszönhetően precízebben tudják kivitelezni. Ez azt jelenti, hogy a végbélnyíláshoz közeli daganatoknál inkább megmenthető a végbélnyílás, mint néhány évvel korábban. Az áttéteket is precízebben lehet kimetszeni, ha pl. a májnak csak egy oldala érintett.

 

Míg a kemoterápia vastagbélrák esetében korábban erősen vitatott módszer volt, ma gyakran a műtét előtt is alkalmazzák. Ennek az eljárásnak a célja, hogy a tumort már a műtét előtt zsugorítsák, hogy könnyebb legyen a műtét, és ne kelljen radikális operációt végezni. Hogy ez a terápia hosszú távon a jelenlegi séma szerint zajlik-e majd, egyelőre nem tudjuk megítélni. Az azonban megállapítható, hogy a kemoterápiát ma már sokkal inkább az egyes beteg állapotához, igényeihez igazítják, mint korábban. Ez lehet a magyarázata annak, hogy ma már sok mellékhatás nem olyan durván jelentkezik, mint akár 10 évvel ezelőtt.

 

Ennek ellenére mindig kritikusan kell megítélni, szükséges-e a kemoterápia, mennyi a haszon és mekkorák a károk, amelyek várhatók tőle. Mindez nyilván jelentős mértékben függ a betegség stádiumától. Fontos, hogy a beteg és orvosa bizalmas beszélgetés keretében, közösen találják meg a személyre szabott megoldást.

 

 

Fehérfagyöngy-terápia – a sikerek ellenére nem standard kezelés

A természetgyógyászat bélrák esetében – mint minden egyéb daganatos megbetegedésben – „komplementer”, tehát kiegészítő kezeléseket ajánlhat. Mára számos eset bizonyítja a fehérfagyöngyből készült kivonatokkal végzett kezelések eredményességét. A készítmények nem csak a betegek életminőségét és közérzetét befolyásolják pozitívan, de egyúttal meghosszabbítják életüket is. Annál kiábrándítóbb, hogy a fagyöngyterápia nem emelkedett standard terápia szintjére.

 

A rák megelőzése szempontjából jó eredményeink vannak a szelénnel kapcsolatban, de a rák kiegészítő kezelésében is, különösen a kemoterápia mellékhatásainak csökkentése terén. Ennek ellenére e tényt a hivatalos terápia teljesen figyelmen kívül hagyja.

 

Általában elmondható, hogy a hivatalos onkológia egyáltalán nem hajlandó befogadni a biológiai terápiákat kiegészítő gyógymódként. Ellenkezőleg, a megfigyelőnek sokszor olyan érzése van, mintha az árkok mindinkább elmélyülnének a két tábor képviselői között. Sok rehabilitációs klinikán megfigyelhető, hogy míg korábban tág teret adtak a komplementer módszereknek, az utóbbi években teljesen csak a hivatalos módszerekre szorítkoznak.

 

 

A biológiai gyógymódok előnye

A biológiai rákterápiákat illetően elmondhatjuk: megfigyelhető a különbség, ha egy páciens csak hivatalos vagy kiegészítésképpen biológiai kezelésben is részesül. Utóbbiaknak köszönhetően jelentősen javítható az érintettek életminősége, és ez bizony meg is látszik a páciensen. A szelénen és a fehérfagyöngyön kívül alkalmazható a thymusterápia is (csecsemőmirigy-kivonatot tartalmazó készítményekkel végzett gyógyítás). A kiegészítő terápiák alappillére az antioxidánsok alkalmazása, amelyek közül az utóbbi időben a nagy dózisú, főként infúzióban adagolt C-vitamin adagolása lépett előtérbe.

 

Az emberi test emésztő szervrendszere: 1: máj, 2: gyomor, 3: vékonybél, amely a vastagbélbe torkollik. A vastagbél a féregnyúlvánnyal (appendix) kezdődik (4), majd a felszálló vastagbéllel folytatódik (5), ezt a haránt szakasz
követi (6), majd a leszálló vastagbél következik (7), végül a végbél zárja (8). A kolonoszkópiának nevezett béltükrözés során az egész vastagbelet megvizsgálják

 

A „Medical Tribune” c. folyóirat 2006. szeptember 22-én megjelent számában dr. Jochen Rentschler az alábbi napi mikrotápanyag-dózisokat ajánlja daganatos betegeknek:

 

• 10 mg B1-vitamin

• 400 g B12-vitamin

• 1 mg folsav

• 500-1000 mg C-vitamin

• 300 mg E-vitamin

 

Emellett az enzimterápia – főként ananászenzimek, pl. bromelain formájában – évek óta a biológiai rákterápiák szerves részét alkotják.

 

A rehabilitáció fő célja az életkörülmények optimalizálása és az eddigi élet átgondolása. Éppen ezért nem ajánlható a kórházakban a mai napig gyakran hallható mondat: „Éljen ugyanúgy tovább, ahogy eddig.” Hiszen, öröklött hajlamtól függetlenül, a beteg korábbi életvitelében valami nyilván nem volt megfelelő: akár geopátiás terhelés (a németföldön híres dr. Sauerbruch nevű sebész azt ajánlotta betegeinek, soha ne térjenek vissza régi hálóhelyükre), helytelen táplálkozási szokások, élvezeti szerek használata vagy lelki konfliktusok.

 

 

A rehabilitáció során fel kell oldani a lelki konfliktusokat

Sajnálatos tény, hogy a modern onkológia a túlzott specializálódás miatt az ilyen, általánosan érvényes, ugyanakkor alapvető fontosságú elveket teljesen figyelmen kívül hagyja. A pszicho-neuroimmunológiai kutatások szerint az állandó lelki konfliktusok rendkívüli mértékben megterhelik immunrendszerünket. Valószínűleg a tartós lelki konfliktus sokkal ártalmasabb, mint a rövid ideig tartó lelki sokk. A konfliktusok feloldása éppen ezért fontos célja a rákkezelést követő rehabilitációnak.

 

Végezetül megállapíthatjuk: A bélrák kezelésében az intenzív kutatások ellenére az elmúlt évtizedekben az orvostudomány nem volt képes jelentős előrelépésre. Ugyanakkor javultak, finomodtak a vizsgálati és terápiás eljárások, aminek köszönhetően a kezelések kíméletesebbek és célzottabbak lettek. A hivatalos gyógyítást kiegészítő biológiai terápiáknak köszönhetően pedig sok esetben sikeresen kezelhető ez a rettegett daganatos megbetegedés.

- dr. ki -
XIII. évfolyam 2. szám

Címkék: bélrák, bélrák kezelése, biológiai rákterápia, daganat, daganatos megbetegedés, fehérfagyöngy, rákgyógyászat, tumor, vastagbélrák, vastagbéltükrözés

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.