Betegségek A-tól Z-ig

Borderline: az instabil személyiség drámája

A borderline-személyiség minden érzelmet sokkal intenzívebben él meg, mint mások

Néhány évvel ezelőtt a border line-szindróma elnevezéssel nehezen diagnosztizálható és kezelhető pszichés zavart jelöltek a szakemberek. Ma érzelmileg nagyon instabil személyiség esetén alkalmazzák ezt a megnevezést. Az érintettekre jellemző a szélsőségesen heves hangulatingadozás, ami megterheli emberi kapcsolataikat is. A felnőtt lakosság majdnem 2%-a érintett.


A belső feszültség megelőzhető kis pihenők beiktatásával és megfelelő mennyiségű alvással

 

A borderline angol kifejezés, magyar jelentése: határvonal. A pszichiátriában ezt a kifejezést arra a jelenségre alkalmazzák, amikor a páciens állapota a pszichózis (elmebetegség) és a tisztán lelki eredetű neurózis között ingadozik, a tünetek között pedig nincsen éles határvonal. Az ilyen emberekre egyfelől jellemző egy bizonyos fokú identitászavar, azaz nem tudják pontosan, hogy kicsodák. „Kölcsönvesznek” maguknak identitásokat, hogy ezzel önbizalmukat erősítsék, egyébiránt lelkük mélyén üresnek és magányosnak érzik magukat. Mások életvitelével szemben nagyon nyitottak, könnyen alkalmazkodnak, igazodnak új életstílusokhoz és identitásokhoz.

 

Másfelől az ilyen ember szélsőségesen impulzív, könnyen elveszti önuralmát. Ez leginkább ön- és közveszélyes viselkedésben nyilvánul meg a pénzköltés, szexualitás, alkohol- és drogfogyasztás, gyógyszerszedés dohányzás, a rámenős agresszív autóvezetés, valamint kényszeres evésrohamok terén. A borderline-típusú személyiségre jellemző a gyakori spontán cselekvés, anélkül, hogy mérlegelné tettének következményeit. Csak érzelmeik, érzéseik vezérlik minden cselekedetüket. Kíváncsiak, szívesen kísérleteznek, és csak a pillanatnak élnek. Nehezükre esik egy spontán élvezeti lehetőséget kihagyni. A céltudatosság és tervszerű cselekvés távol áll tőlük.

 

Az ilyen típusú személyiséggel együtt élni olyan, mintha az ember egy kitörés előtt álló vulkánon ülne. A borderline-személyiség minden érzelmet sokkal intenzívebben él meg másoknál. Izzó, fortyogó düh és jéghideg harag jellemző rájuk. Gyakran hangulatingadozásaik rabjai, mint a kisgyermekek, egyik pillanatban lelkesek, a következő pillanatban úgy érzik, mintha megsemmisültek volna.

 

 

Kapcsolatok az élet homlokterében

A labilis érzelemvilágú ember életének középpontjában a kapcsolatok állnak. Birtokolni akarnak, és szeretnék, ha valaki birtokolná őket, ezért állandóan intenzív, de instabil kapcsolatokba bocsátkoznak, amelyek krízisekkel végződnek. Impulzív és irracionális cselekedeteik állandó veszekedések és konfliktusok forrásai. Hajlamosak a heves dühkitörésekre. Fekete-fehérben látják a világot, amelyet hősök és gonosztevők népesítenek be. Embertársaikat vagy idealizálják, vagy leértékelik. Ehhez társulnak a rendszeresen visszatérő, kiszámíthatatlan hangulatingadozások és reaktív depressziós mélypontok.

 

A közelség tüzes pokla és a magány jégsivataga között

A borderline-típusú személyiségzavarban szenvedők alapvető dilemmája, hogy tartós párkapcsolatra alkalmatlanok, de nem képesek kapcsolat nélkül élni. Egyfelől szeretnének nagyon szoros kapcsolatban élni valakivel, ha viszont sikerül találni valakit, azonnal rettegni kezdenek, hogy elvesznek a másikban, hogy nem érzik saját magukat, túlságosan alkalmazkodnak. E félelemből eredően aztán hamarosan következik egy hirtelen elfordulás, amely távolságot hivatott teremteni. Szemrehányások, dühkitörések, hirtelen érdektelenség jellemző erre a fázisra, amit a partner nehezen vagy egyáltalán nem képes követni.

 

Ez a magatartás ugyan enyhíti az összeolvadástól való félelmet, de a megkönnyebbülés pillanatában jelentkezik a magánytól való félelem, ami depresszióig fokozódhat. Az érintettek gyakran beszámolnak a „közelség tüzes pokla” és a „magány jégsivataga” közötti állandó, fájdalmas és ismétlődő váltásáról.

 

Érzelmi szinten mindez a túlzottan hevesen megélt érzelmeknek és ingereknek felel meg. Egyesek ezt az állapotot úgy érzékelik, „mintha nem lenne bőrük”, vagy érzelemmentes, merev, leginkább halálhoz hasonlító állapotba kerülnének, mások zavartságról, pánikról számolnak be, és végül vannak, akik kárt tesznek önmagukban, megsebzik magukat.

 

Az ilyen emberekre jellemző egy bizonyos fokú identitászavar, azaz nem tudják pontosan, hogy kicsodák

 

A borderline-szindrómás ember kényszert érez, hogy a számára fontos emberek felett kontrollt gyakoroljon. Senkit nem képes elfogadni, aki valóban önálló, aki különálló, autonóm személyiség. Erre azonnal a magánytól való erőteljes félelemmel reagálnak. Valódi kötődés azonban csak úgy jöhetne létre, ha képesek lennének elfogadni, hogy partnerük önálló személy, akivel nem lehet teljesen összeolvadni, és nem lehet életének minden mozzanatát ellenőrizni.

 

Az érintetteknél gyakori a belső üresség krónikus érzete, ami átmenetileg, főként erős stresszhelyzetben elidegenedéssel, a valóság torz észlelésével, a kapcsolatok abnormális értékelésével és csökkent fájdalomérzékenységgel társulhat. Ez utóbbi miatt gyakran önmagukban kárt tesznek (főként karjukat és hasukat sebzik meg), öngyilkossággal fenyegetőznek, sokszor meg is kísérlik (utóbbi esetekben az elmebetegségekre jellemző téveszmék is felléphetnek).

 

 

A zavar pozitív oldala: eredeti és elragadó természet

A fentiekben ecsetelt személyiségzavarban szenvedőkre azonban gyakran jellemző a különleges tehetség. Sokszor különlegesen okosak, extrovertáltak, könnyen lelkesednek, energikusak és eredeti gondolkodásúak. Sok embert képesek magukkal ragadni, akik sokkal élénkebbnek érzik magukat az ilyen ember társaságában, mint máskor.

 

A borderline-típusú személyiségzavar kezdete általában a korai felnőttkorra tehető, de később is kialakulhat erős stressz, partnerkapcsolati válságok hatására. A pszichiáterhez forduló betegek 15-25%-ánál megállapítható ez a diagnózis.

 

A krízisek kiváltója az elhagyástól való félelem (legyen az megalapozott vagy megalapozatlan), valamint a nagyon szoros, fenyegetésként megélt kapcsolat. E helyzeteknek köze van a kötődés és az autonómia elvesztésétől való félelem közötti ellentmondáshoz.

 

A szélsőséges reakciójú emberek hirtelen hangulatváltással reagálnak. Ennek következtében rendkívül kellemetlen feszült helyzetbe kerülnek, amit szélsőséges viselkedéssel, pl. mértéktelen evéssel és hánytatással, alkohol vagy drogok mértéktelen fogyasztásával próbálnak enyhíteni. Gyakran rövid ideig tartó félelem, pánikroham vagy depresszió is felléphet, de jelentkezhet megváltozott fájdalomérzet vagy kényszeres viselkedés is.

 

A borderline-szindrómás betegek kétharmada gyermekkorában súlyos lelki traumán esett át. Ellentmondásos tapasztalatokat szereztek azokkal kapcsolatban, akikhez érzelmileg erősen kötődtek, nem kaptak elegendő védelmező szeretetet, ezért nem voltak képesek stabil énképet kialakítani. Szociális képességeik, érzelmeik felett gyakorolt önkontrolljuk ugyancsak hiányosan fejlődött ki.

 

A negatív élmények hatása

Gyermek- vagy fiatalkorukban azok a személyek, akikhez érzelmileg kötődtek, nem megfelelően vagy kiszámíthatatlanul reagáltak, a negatív érzelmek kifejezését pedig büntették. Ezért a kóros személyiségben a következő meggyőződés fejlődött ki: „Semmi hatalmam nincs, sérülékeny és elfogadhatatlan vagyok, akit nem lehet szeretni.” Vagy: „Mindig magányos leszek, ha valakivel megismerkedem, el fog hagyni, mert nem vagyok értékes.”

 

A borderline-típusú zavar, amely az érintetteket és azok környezetét, hozzátartozóit egyaránt megterheli, kezelést igényel és gyógyítható. Általában intenzív, egy-két évig tartó ambuláns pszichoterápiára van szükség.

 

Gyakori, hogy a páciens megszakítja a terápiát, mert a terapeutához ugyanúgy viszonyul, mint szeretteihez általában: eleinte idealizálja, később csalódik benne és leértékeli. A páciensnek éppen ezért meg kell tanulnia bánni az erős érzelmi impulzusokkal. Csak ezt követheti a gyermekkori élmények és a partnerkapcsolati tapasztalatok feldolgozása, anélkül, hogy ez megzavarná a terápia menetét.

 

A borderline-szindrómás betegek kétharmada gyermekkorában súlyos lelki  traumán esett át

 

A terapeuta további célja páciense személyiségének megerősítése lesz, valamint az, hogy megváltoztassa betege szélsőséges, „fekete-fehér” világlátását. A krízishelyzeteket közösen elemzik és levonják a tanulságot, erősítik a páciens önmagáért érzett felelősségérzetét. A terápia súlypontja az „itt és most”-ra helyeződik. Ezáltal a betegben megerősödnek a pozitív párkapcsolati viselkedésminták, megtanulja kezelni az alapvető ellentmondást a kötődés és az önállóság között.

 

 

Elsődleges terápiás cél az érzelmek és az impulzusok feletti önkontroll

Rövid távon célszerű lehet tompító hatású gyógyszerek, esetleg antidepreszszánsok szedése is. Sikeres lehet a dialektikus viselkedésterápiás módszer is, ennek keretében különböző viselkedésterápiás eljárásokat ötvöznek egymással. Ezzel begyakorolható a szociális kompetencia, valamint a problémamegoldó stratégiák, erősíthető az érzelmek feletti önkontroll, az önazonosság érzete és korrigálhatók a gondolati torzulások.

 

 

Kérdőív a borderline-típusú személyiségzavar megállapításához

Az erős személyiségzavarban szenvedő egyénre az alábbiakban felsorolt viselkedésminták közül jóval több jellemző, mint az egészséges személyiségű emberre. Beszélje meg partnerével, miként értékeli önmagát, és hasonlítsa össze az ő véleményét a saját magáról alkotott képével.

 

• Gyakran intenzív kapcsolataim vannak, amelyek sajnos rövid életűek. A legkisebb csalódás és visszautasítás ahhoz vezet, hogy partneremről alkotott korábbi pozitív képem gyűlöletbe és elutasításba csapjon át.

 

• Meggyőződésem, hogy mindenki elfordul tőlem, ha közelebbről megismernek.

 

• Többször is gondot okoz, hogy érezzem, ki vagy mi vagyok valójában, nem tudom megfogalmazni hosszú távú céljaimat, valamint mindazt, ami magánéletemben és szakmailag fontos nekem.

 

• A magány és elhagyatottság gondolata olyan szörnyű, hogy szinte mindenre képes vagyok, hogy elkerüljem.

 

• A legcsekélyebb csalódás rendkívüli dühöt vált ki belőlem, amit alig tudok kontrollálni.

 

• Gyakran és tartósan belső ürességet és unalmat érzek.

 

• Érzelmeim és hangulataim gyakran és hirtelen váltakoznak.

 

• Előfordult, hogy kényszert éreztem, hogy kárt tegyek magamban.

 

• A saját magamról alkotott pozitív értékelés hirtelen, egyik pillanatról a másikra az ellenkezőjére fordulhat.

 

• Impulzívan cselekszem, ilyenkor túl sokat költök, másokra nem vagyok tekintettel autóvezetés közben, hirtelen rengeteget eszem, esetleg a kelleténél több alkoholt fogyasztok, akár drogokat is.

 

Mit tehetnek az érintettek?

• Olvasson megfelelő szakirodalmat, és olvastassa el hozzátartozóival is.

 

• Csökkentse sérülékenységét érzelmi krízishelyzetekkel kapcsolatban. Minél rosszabb az általános közérzete, annál sérülékenyebbé válik stresszhelyzetekben. Ügyeljen életvezetésére:

 

– Tartózkodjon hangulatot befolyásoló anyagoktól.

– Táplálkozzon kiegyensúlyozottan, aludjon eleget.

– Rendszeresen végezzen testedzést, sportoljon.

– Gyakorolja az önfegyelmet.

 

 

• Tanuljon meg odafigyelni saját magára és környezetére: Tanulja meg minden pillanatban érzékelni gondolatait, érzelmeit, anélkül, hogy értékelné azokat. Figyeljen tudatosan a lélegzésre. Összpontosítsa figyelmét minden testhelyzetre, mozdulatra és érzékelésre, mindarra, amit éppen tesz.

 

• Ez az odafigyelés segít a fájdalmas érzelmekkel való bánásmódban: Amint érzékeli érzelmeit, de nem értékeli azokat, képes lesz elfogadni, úgy látja őket, mint egy hullámot, amely jön és megy (hiszen egyetlen érzelem sem statikus), csökkennek a negatív érzelmek fájdalmai. Ne próbáljon elfojtani vagy felerősíteni egy érzést, de ne is hagyja, hogy azonnal érzései hatására cselekedjen.

 

• Adjon több helyet pozitív gondolatainak, érzéseinek. Határozza el, hogy naponta legalább egyszer valami kellemeset tesz.

 

• Állítson össze „elsősegélytáskát” különösen kritikus élethelyzetekre, amikor erős kényszert érez, hogy kárt tegyen önmagában. Például: – Kérjen segítséget terapeutától, barátjától vagy rokonától; fogadja el a felkínált segítséget.

 

– Távolítson el minden, önmagára nézve veszélyes eszközt a környezetéből: alkoholt, gyógyszert, drogokat, éles eszközöket.

 

– Lehetőség szerint hagyja el azt a szituációt, amelyben éppen tartózkodik. Minden más szituáció más érzelmi állapotot eredményez.

 

– Alkalmazzon mentális technikákat: próbáljon meg valami kellemes dologra gondolni. Mélyüljön el egy önnek tetsző kép nézésében, vagy hallgasson zenét, közben figyeljen érzéseire.

 

– Elemezze viselkedését, és próbálja megállapítani a krízist kiváltó okot, amint sikerült megnyugodnia. A következőképpen járjon el: Mi volt a probléma, mit gondoltam, mit éreztem közben, és milyen következtetést vontam le?

 

• Ne kössön elhamarkodottan kapcsolatokat, és ne terhelje magát túl szorosra fűzött kötelékekkel. Fogadja el az optimális egyensúlyt távolság és közelség között, amely hosszú távon stabilizálhatja a kapcsolatot.

 

• Kérjen tanácsot a dialektikus viselkedésterápiában jártas terapeutától vagy más szakembertől, akinek van tapasztalata a borderline- típusú személyiségzavar kezelésében.

 

• Gondoljon gyakran erősségeire. Ön mellett soha nem lesz unalmas az élet. Ön képes tolerálni az újat, képes spontán módon cselekedni, kíváncsi, sármos, tud lelkesedni és eredeti. Ne terhelje túl e tulajdonságaival embertársait. Szociális kapcsolati igényeit ossza meg több ember között.

 

• Igyekezzen fejlődni, törekedjen rá, hogy impulzív viselkedésével felhagyva stabil, kiegyensúlyozott személyiséggé váljon, tervszerűen, meggondoltan cselekedjen. Emellett megtarthatja spontaneitását, frissességét. Ön semmiképp nem nevezhető merevnek vagy rugalmatlannak!

V.T.
XVIII. évfolyam 6. szám

Címkék: borderline, instabil személyiség, psziché, személyiségzavar

Aktuális lapszámunk:
2018. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.