Betegségek A-tól Z-ig

Can­di­da-fer­tő­zés (can­di­dia­sis)

Né­pi gyógy­mó­dok, ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti el­já­rá­sok

Az úgy­ne­ve­zett ci­vi­li­zá­ci­ós be­teg­sé­gek kö­zött elő­ke­lő he­lyet fog­lal el, és ma már szin­te nép­be­teg­ség­nek tart­ják a Can­di­da al­bi­cans okoz­ta, szer­te­ága­zó tü­net­cso­por­tot. Az élesz­tő­gom­bák egyik faj­tá­já­ról van szó, amely a ma ál­ta­lá­nos hely­te­len ét­ke­zés és élet­mód, va­la­mint a kör­nye­ze­ti mér­gek ha­tá­sá­ra el­sza­po­ro­dik a szer­ve­zet­ben. Nor­má­lis kö­rül­mé­nyek kö­zött az egész­sé­ges em­ber bé­ké­sen együtt él sok­fé­le bak­té­ri­um­mal, ví­rus­sal, gom­bá­val, de ha az im­mun­rend­sze­re tar­tó­san meggyen­gül, ak­kor a kó­ro­ko­zók – így a gom­bák – élet­fel­té­te­lei is ked­ve­zőb­bé vál­nak.


Ez nem modern képzőművészeti alkotás, hanem a Candida albicans goma 1650 szeres nagyításban

 

A be­teg­ség fe­lis­me­ré­se rend­kí­vül ne­héz, mi­vel igen vál­to­za­tos tü­net­cso­port­tal jár együtt, és kü­lön­bö­ző em­be­rek­nél az egyes tü­ne­tek meg­je­le­né­se is más-más le­het. Bár a can­di­dia­sis (más né­ven: can­di­do­sis) mind­két ne­met érint­he­ti, el­ső­sor­ban a nő­ket – kö­zü­lük is in­kább a kö­zép­kor­úa­kat – sújt­ja (nyolcszor gya­ko­ribb, mint a fér­fiak­nál).

 

Egész­sé­ges em­ber­ben a Can­di­da al­bi­cans kis mennyi­ség­ben van je­len a táp­csa­tor­na bel­ső, me­leg re­dő­i­ben és ré­se­i­ben, va­la­mint a va­gi­ná­ban. Ha azon­ban a gom­ba túl­zott mér­ték­ben el­sza­po­ro­dik, le­gyen­gül az im­mun­rend­szer vagy meg­sé­rül a táp­csa­tor­na hám­szö­ve­te, ak­kor a gom­bas­ej­tek a ke­rin­gés­be be­ke­rül­ve el­jut­hat­nak a szer­ve­zet bár­me­lyik ré­szé­be.

 

A tü­ne­tegyüt­tes ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­je a rossz kö­zér­zet, az ál­lan­dó fá­radt­ság, ki­me­rült­ség, de­p­resszió, az im­mun­rend­szer mű­kö­dé­si za­va­rai, így az al­ler­gia, a vegyi anya­gok­kal szem­ben mu­ta­tott tú­lér­zé­keny­ség, to­váb­bá a kü­lön­fé­le emész­té­si za­va­rok. Emel­lett szá­mos más ki­sebb-na­gyobb tü­net utal­hat a can­di­dia­sis­ra, így a csök­kent ne­mi vágy, a száj­pe­nész, a vég­bél­tá­ji visz­ke­tés, a gya­ko­ri hó­lyag­hu­rut, a gom­bás hü­vely­fer­tő­zés, men­stru­á­ci­ós pa­na­szok, fi­gye­lem­za­var és in­ger­lé­keny­ség.

 

A can­di­do­sis ki­ala­ku­lá­sát gya­kran meg­elő­zi a hosszan tar­tó an­ti­bio­ti­kum-hasz­ná­lat, fo­gam­zás­gát­ló ta­b­let­ták sze­dé­se, sztero­id hor­mo­nok ada­go­lá­sa vagy idült gom­bás hü­vely­fer­tő­zés. A be­teg ál­ta­lá­ban kí­ván­ja a szén­hi­drát­ban és élesz­tő­ben gaz­dag ét­ele­ket, az édes­sé­get, a cu­k­rot (vol­ta­kép­pen per­sze nem a be­teg­nek, ha­nem a Can­di­da gom­bá­nak van szük­sé­ge min­de­zek­re az élet­ben ma­ra­dás­hoz).

 

Ha már ki­ala­kult a Can­di­da-fer­tő­zés, ak­kor kí­sér­he­ti több más be­teg­ség, így hor­mon­za­va­rok, ek­cé­ma, pik­kely­sö­mör, ét­elal­ler­gia, vegyi anya­gok­kal és más al­ler­gé­nek­kel szem­be­ni ér­zé­keny­ség, ir­ri­tá­bi­lis bél ­szind­ró­ma vagy a men­stru­á­ci­ót meg­elő­ző tü­ne­tegyüt­tes (PMS).

 

A can­di­dia­sist mul­ti­fak­to­riá­lis be­teg­ség­nek tart­ják, ami azt je­len­ti, hogy több té­nye­ző együt­tes ha­tá­sá­ra jön lét­re. Haj­la­mo­sít can­di­do­sis­ra a bél­fló­ra meg­vál­to­zá­sa, az emész­tőn­ed­vek (gyo­mor­só­sav és has­nyál­mi­rigy-en­zi­mek) csök­kent ter­me­lé­se, a hi­bás táp­lál­ko­zás (eset­leg tá­pa­nyag­hi­ány), egyes gyógy­sze­rek – fő­leg an­ti­bio­ti­ku­mok – hosszan tar­tó ada­go­lá­sa, a gyen­gébb máj­funk­ció, az im­mun­rend­szer ha­té­kony­sá­gá­nak csök­ke­né­se, il­let­ve bi­zo­nyos meg­lé­vő alap­be­teg­sé­gek.

 

Can­di­da-fer­tő­zés a gyer­mek pop­si­ján. E gom­ba­faj­ta ked­ve­li a ned­ves test­ré­sze­ket

 

A leggya­ko­ribb az em­lí­tet­tek kö­zül és a leg­sú­lyo­sab­ban esik lat­ba az an­ti­bio­ti­ku­mok in­do­ko­lat­lan és mér­ték­te­len al­kal­ma­zá­sa. Ezért ha mód van rá, hogy más esz­kö­zök­kel, ter­mé­sze­tes mód­sze­rek­kel kí­sé­rel­jék meg va­la­mi­lyen be­teg­ség gyó­gyí­tá­sát, ak­kor ke­rül­jék el az an­ti­bio­ti­ku­mok adá­sát. An­nál is in­kább, mert az an­ti­bio­ti­kum­mal szem­ben el­le­nál­ló bak­té­ri­um­tör­zsek fej­lőd­nek ki. Az Egész­ség­ügyi Vi­lág­szer­ve­zet (WHO) sze­rint kö­ze­le­dik az „an­ti­bio­ti­ku­mok utá­ni kor”, ami­kor sok fer­tő­ző be­teg­ség is­mét csak­nem gyó­gyít­ha­tat­lan­ná vá­lik.

 

Az élesz­tő­gom­bák el­sza­po­ro­dá­sa együtt jár az im­mun­rend­szer meggyen­gü­lé­sé­vel, ami vi­szont még ked­ve­zőbb a gom­bák élet­fel­té­te­lei szem­pont­já­ból. Így te­hát „ör­dö­gi kör” ala­kul­hat ki, amely­nek meg­tör­ése csak hosszabb idő (több hó­nap) alatt és kom­plex ter­ápiá­val le­het­sé­ges.

 

A can­di­dia­sis biz­tos di­ag­nó­zi­sá­nak fe­lál­lí­tá­sá­ra al­kal­mas a be­teg ál­tal ki­töl­tött, rész­le­tes kér­dő­ív ér­té­ke­lé­se, va­la­mint labo­ra­tó­riu­mi vizs­gá­la­tok ered­mé­nyei. A szék­let­ből ki­te­nyészt­he­tő a gom­ba, és mér­ni le­het a vér Can­di­da an­ti­gén-, il­let­ve el­le­na­nyag­szint­jét. Ez utób­bi vizs­gá­la­tok azon­ban in­kább csak a di­ag­nó­zis meg­erő­sí­té­sé­re szol­gál­nak, mi­vel a szer­ve­zet a Can­di­da el­len több tu­cat kü­lön­bö­ző an­ti­gént ter­mel. A di­ag­nó­zis­hoz ko­mo­lyabb tám­pon­tot nyújt a be­teg kó­relőz­mé­nyé­nek és a kli­ni­kai kép­nek az ér­té­ke­lé­se. Ma már ugyan­csak szé­les kör­ben al­kal­ma­zott el­já­rás a Can­di­da-fer­tő­zés szű­ré­sé­re a Ve­ga-teszt vagy más bio­re­zo­nan­ci­ás el­já­rá­sok, emel­lett hasz­nál­ha­tó er­re a cél­ra a Kör­bler-fé­le bio­in­di­ká­tor is.

 

Ko­ráb­ban kró­ni­kus Can­di­da-fer­tő­zés ese­tén el­ső­sor­ban gom­ba­ö­lő gyógy­szert (pél­dá­ul Nysta­tint) ad­tak, amely két­ség­kí­vül ha­té­ko­nyan pusz­tít­ja a meg­lé­vő gom­bá­kat, ugya­nak­kor azon­ban nem hat a Can­di­da sza­po­ro­dá­sát elő­se­gí­tő té­nye­zők­re. Ezért – ha a gyógy­sze­res ter­ápi­át nem kí­sé­rik gyö­ke­res ét­rend­be­li vál­to­zá­sok – a ja­vu­lás csak át­me­ne­ti le­het, és a gom­ba­fer­tő­zés ha­ma­ro­san új­ra el­sza­po­rod­hat a szer­ve­zet­ben.

 

A gyógy­sze­res ke­ze­lés­nél hosszú tá­von fel­tét­le­nül ered­mé­nye­sebb az át­fo­gó meg­kö­ze­lí­tés. Ez egy­fe­lől ter­mé­sze­tes gom­ba­el­le­nes sze­rek, jól meg­vá­lasz­tott táp­lá­lék­ki­egé­szítők adá­sát, más­fe­lől pe­dig az ét­rend ra­di­ká­lis meg­vál­toz­ta­tá­sát je­len­ti. Hosszú időn ke­resz­tül ki kell ik­tat­ni a me­nü­ből bi­zo­nyos élel­mi­sze­re­ket, és csak a tel­jes gyó­gyu­lás után, óva­to­san és fo­ko­za­to­san épít­het­jük be őket új­ra az ét­rend­be, meg­fi­gyel­ve ugya­n­ak­kor, ho­gyan re­agál a szer­ve­ze­tünk.

 

 

Ét­rend

A he­lyes ét­rend­nek egy­aránt fon­tos mind­két pil­lé­re: a ti­lal­mi lis­tán sze­re­plő élel­mi­sze­rek ke­rü­lé­se ugya­núgy, mint az aján­lot­tak fo­gyasz­tá­sa. Nők­nél ál­ta­lá­ban 3-6 hó­na­pig, fér­fiak­nál 1-2 hó­na­pig van szük­ség a szi­go­rú dié­tá­ra. Ha a kül­ső tü­ne­tek (pél­dá­ul hü­vely­fo­lyás, visz­ke­tés) el­múl­nak, az még nem je­len­ti a tel­jes gyó­gyu­lást. A ter­ápi­át min­dad­dig kell foly­tat­ni, amíg az emész­tő­rend­szer meg nem tisz­tul.

 

Mit nem szabad fogyasztani?

Hagy­juk el ét­ren­dünk­ből a cu­krot és a cu­kor­tar­tal­mú élel­mi­sze­re­ket, így a mé­zet is. Ugyan­csak ke­rü­len­dők a fi­no­mí­tott szén­hi­drá­tok, bár­mi­lyen ét­el­ben ta­lál­ha­tók is (így a sü­te­mé­nyek, kelt tész­ták, szá­raz ga­bo­na­ter­mé­kek, sü­tő­por). Ti­los fo­gyasz­ta­ni élesz­tőt tar­tal­ma­zó ét­ele­ket, er­jesz­tett élel­mi­sze­re­ket, ecet­tar­tal­mú táp­lá­lé­kot, kon­zer­ve­ket, új­ra­me­le­gí­tett ét­ele­ket, al­ko­ho­los ita­lo­kat. Ti­los a kan­dí­ro­zott gyü­mölcs és a gyü­mölcsle­vek, szá­rí­tott fű­sze­rek, sajtok, ket­chup, mus­tár és ma­jo­néz fo­gyasz­tá­sa. A be­teg ne egyen vagy igyon te­jet és tej­ter­mé­ke­ket (ki­vé­ve a juh­tú­rót, bak­té­ri­um­kul­tú­ra al­kal­ma­zá­sá­val ké­szült na­túr jog­hur­tot, va­la­mint sváj­ci emen­tá­li sajtot, ezek elő­ál­lí­tá­sá­ból ugya­nis ki­zár­ják a pe­nész­kép­ző­dést és a gom­bás ér­le­lést). Ugyan­csak mel­lőz­ze a bort, din­nyét, gom­bát, sa­lá­ta­ön­te­te­ket, már­tá­so­kat, szó­ja­ter­mé­ke­ket.

 

 A tü­ne­tegyüt­tes ál­ta­lá­nos jel­lem­ző­je a rossz kö­zér­zet, az ál­lan­dó
fá­radt­ság, ki­me­rült­ség, de­presszió

 

E lis­ta lát­tán jog­gal kér­dez­he­ti bár­ki, mit ehet egy­ál­ta­lán. Nem fog-e éhen hal­ni? De nincs ok ag­go­da­lom­ra.

 

Mit ehet a beteg?

Az aján­lott élel­mi­sze­rek kö­zül elő­ször azok­ról szó­lunk, ame­lye­ket a leg­sú­lyo­sabb can­di­do­sis­ban is sza­bad fo­gyasz­ta­ni. Ezek a kö­vet­ke­zők:

 

Friss zöld­ség: brok­ko­li, bur­go­nya (in­kább hé­já­ban süt­ve), cé­kla, fe­hér­ré­pa (gyö­kér), fe­jes sa­lá­ta, fok­hagy­ma (ki­vá­ló gom­ba­ö­lő ha­tá­sú!), kel­bim­bó, kel­ká­posz­ta, kí­nai kel, li­la hagy­ma, me­té­lő­hagy­ma, pad­li­zsán, pa­ra­di­csom, pet­re­zse­lyem, re­tek (zöld­jé­vel együtt is), sár­ga­ré­pa, spár­ga, spe­nót, ubor­ka, vö­rös­hagy­ma, zel­ler, zöld­pa­pri­ka.

 

Friss gyü­möl­csök: bo­gyós gyü­möl­csök (eper, fe­ke­te sze­der, kö­kény, mál­na, ri­biz­li, sze­der), pa­paya.

 

Ga­bo­na­fé­lék, ke­nyér: va­la­mennyi kor­pa­ter­mék fo­gyaszt­ha­tó. Kü­lö­nö­sen elő­nyös a haj­di­na, a kö­les, a zab és a bar­na rizs.

 

Az élesz­tő nél­kü­li, ko­vász­ta­lan ke­nye­ret nyu­god­tan fo­gyaszt­hat­juk, a leg­jobb a tön­köly­bú­za­ke­nyér, amely szá­mos vi­ta­mint és nyo­me­le­met is tar­tal­maz. Ha bár­mi­lyen ok­ból ép­pen nem ju­tunk hoz­zá élesz­tő nél­kü­li ke­nyér­hez, ak­kor leg­a­lább pi­rít­suk meg a sze­le­te­ket. Sza­bad még en­ni rizs­ből ké­szült kek­szet, sü­te­ményt (per­sze cu­kor és élesz­tő nél­kül),
kor­pa­tor­tát, tel­jes őr­lé­sű liszt­ből ké­szült tész­ta­fé­lé­ket.

 

Dió­fé­lék, mag­vak: len­mag, na­pra­for­gó­mag, sze­zám­mag.

 

Hús­fé­lék: va­la­mennyi so­vány friss hús fo­gyaszt­ha­tó, el­ső­sor­ban aján­lott a szár­nyas és a hal. To­jást min­den for­má­ban sza­bad en­ni.

 

Hi­de­gen saj­tolt olaj­fé­lék: nyu­god­tan fo­gyaszt­ha­tunk hi­de­gen saj­tolt olí­va­o­la­jat, sze­zá­mo­la­jat, ku­ko­ri­ca- vagy na­pra­for­gó­o­la­jat. Ezen olaj­fé­le­sé­gek fel­hasz­ná­lá­sá­val sza­bad ké­szí­te­ni to­jás­ból és ci­trom­lé­ből (nem ecet­ből!) sa­lá­ta­ön­te­te­ket, ma­jo­nézt.

 

 A can­di­dia­sis ki­ala­ku­lá­sát gya­kran meg­elő­zi a hosszan tar­tó an­ti­bio­ti­kum sze­dé­se, fo­gam­zás­gát­ló ta­blet­ták, sztero­id­hor­mo­nok ada­go­lá­sa vagy idült gom­bás hü­vely-­fer­tő­zés

 

Ita­lok: ás­vány­vi­zet, gyógy­te­ákat bát­ran iha­tunk.

 

Esetleg fogyaszthatók:

Elő­re­ha­la­dott, sú­lyos can­di­do­sis ese­tén nem, eny­hébb eset­ben vi­szont fo­gyaszt­ha­tók a kö­vet­ke­ző élel­mi­sze­rek: al­ma, avo­ká­dó, bab, ba­nán, bor­só, kör­te, ku­ko­ri­ca.

 

A fo­ko­zott zöld­ség- és gyü­mölcsfo­gyasz­tás, a tel­jes őr­lé­sű ga­bo­ná­ból ké­szült ke­nyér ál­ta­lá­ban ele­gen­dő rost be­vi­te­lét je­len­ti. Ha en­nek el­le­né­re sincs szék­let min­den­nap (az a leg­jobb, ha na­pon­ta több­ször, min­den főét­ke­zés után be­kö­vet­ke­zik a szé­kü­rí­tés), ak­kor meg­fon­to­lan­dó kü­lön ros­ta­nyag, pél­dá­ul zab­kor­pa al­kal­ma­zá­sa is.

 

Fon­tos sza­bály az új­ra­fer­tő­ző­dés el­ke­rü­lé­sé­re, hogy ha­von­ta cse­rél­jük ki a fog­ke­fén­ket. Így meg­előz­het­jük a száj­ban ki­ala­ku­ló bak­té­ri­um- és gom­ba­fer­tő­zést.

 

 

Gyógy­nö­vé­nyek

In­kább Nyu­ga­ton hasz­nál­ják a kö­vet­ke­ző nö­vé­nye­ket Can­di­da-fer­tő­zés ese­tén: ka­na­dai sár­ga­gyö­kér (hi­drasz­tisz), sós­ka­bor­bo­lya, ma­hó­nia és kí­nai arany­fo­nál. Kö­zös ben­nük, hogy ber­be­rint tar­tal­maz­nak, amely tu­do­má­nyos vizs­gá­la­tok sze­rint bak­té­riu­mok, egy­sej­tű­ek és gom­bák el­len egy­aránt igen ha­té­kony. A ber­be­rin­tar­tal­mú nö­vé­nyek elő­nye, hogy ké­pe­sek meg­gá­tol­ni az idült Can­di­da-fer­tő­zés­ben gya­ko­ri has­me­nést is.

 

Ugyan­csak aján­lott a Pau d’Ar­co tea, amely bak­té­ri­um- és gom­ba­el­le­nes ha­tá­sá­ról is­mert.

 

 

Il­ló­o­la­jok

Für­dő­olaj:

Te­a­fa­olaj (6 csepp), le­ven­du­la­olaj (4 csepp), pa­csu­liolaj (4 csepp), bors­men­ta­olaj (2 csepp).

 

Az il­ló­olaj-ke­ve­ré­ket egy kis tej­jel vagy méz­zel össze­ke­ver­ve cse­peg­tes­se a me­leg víz­zel te­li kád­ba, 20-30 per­cet tölt­sön a víz­ben re­la­xál­va. Vi­gyáz­zon, ne­hogy ela­lud­jon für­dés köz­ben!

 

Im­mu­ne­rő­sí­tő tes­tá­po­ló olaj:

Hor­do­zó­olaj: 120 ml man­du­la- vagy sze­zá­molaj. Egyéb össze­te­vők: roz­ma­rin­golaj
(10 csepp), te­a­fa­olaj (10 csepp), le­ven­du­la­olaj (10 csepp), ge­rá­niu­molaj (8 csepp), ka­kukk­fű­olaj (6 csepp), pa­csu­liolaj (4 csepp), mir­ha­olaj (2 csepp).

 

A fer­tő­zés el­ke­rül­he­tő – a ter­mé­szet­gyó­gyá­szok sze­rint –, ha pl. nem eszünk gom­bát

 

A hor­do­zó­o­la­jat zárt té­gely­ben vagy üveg­ben fi­no­man ráz­za össze az il­ló­o­la­jok­kal. A tü­ne­tek he­lyén na­pon­ta masszí­roz­za a bő­ré­be az ola­jat a tü­ne­tek meg­szűn­té­ig. (Fi­gyel­mez­te­tés: ala­csony vér­cu­kor­szint vagy csök­kent pajzs­mi­rigy­mű­kö­dés ese­tén a ge­rá­niu­mo­la­jat hagy­ja ki a ke­ve­rék­ből, he­lyet­te­sít­se eu­ka­lip­tusz- és mus­ko­tály­zsá­lya-olaj fe­le-fe­le ará­nyú ele­gyé­vel!)

 

En­ter­oszol­vens il­ló­o­la­jok:

Fő­leg Nyu­ga­ton ter­jedt el a vé­kony-, il­let­ve vas­tag­bél­ben ol­dó­dó, úgy­ne­ve­zett en­ter­oszol­vens, kap­szu­lá­zott il­ló­o­la­jok hasz­ná­la­ta. A szu­rok­fű (ore­gá­nó), a ka­kukk­fű, a bors­men­ta és a roz­ma­ring il­ló­o­la­ja egy­aránt ha­tá­sos Can­di­da el­len. A Ma­gyar­or­szá­gon hoz­zá­fér­he­tő il­ló­o­la­jo­k­ról azon­ban, ke­vés ki­vé­tel­lel, nem tud­hat­juk biz­to­san, hogy meg­fe­le­lő tisz­ta­sá­gú­ak-e, ezért bel­ső­le­ges al­kal­ma­zá­su­kat nem ja­va­sol­juk. A te­a­fa ola­ja, bár ki­tű­nő gom­ba­ö­lő szer, a sza­kiro­da­lom sze­rint in­kább csak kül­ső­leg hasz­nál­ha­tó.

 

 

Re­fle­xo­ló­gia (talp­masszázs)

Az emész­tő­rend­szer tel­je­sít­mé­nyét és az im­mun­rend­szer ha­té­kony­sá­gát nö­ve­lő te­rü­le­tek masszí­ro­zá­sa aján­lott.

 

Ke­ze­len­dő zó­nák: ve­se, mel­lé­kve­se, húgy­ve­ze­ték, húgy­hó­lyag, máj, epe, has­nyál­mi­rigy, lép, vé­kony­bél, vas­tag­bél, tü­dő, mel­lék­pajzs­mi­rigy, cse­cse­mő­mi­rigy, hi­po­fí­zis, nyi­rok­rend­szer.

 

A ve­se re­flex­zó­ná­ja a talp kö­ze­pé­től in­dul, foly­ta­tó­dik a húgy­ve­ze­ték zó­ná­ján ke­resz­tül a láb bel­ső ol­da­la fe­lé, a sa­rok­pár­ná­ig, ahol a húgy­hó­lyag­zó­na ta­lál­ha­tó. Eb­ben az irány­ban kell masszí­roz­ni is. A mel­lé­kve­se zó­ná­ja mind­két lábon köz­vet­le­nül a ve­se­zó­na fe­lett, de mé­lyeb­ben ta­lál­ha­tó.

 

A máj csak a jobb lábon ke­zel­he­tő. A zó­na a tal­pon a pár­nás rész alatt, a ne­gye­dik és ötö­dik láb­kö­zép­csont te­rü­le­tén hú­zó­dik, a har­ma­dik és a ne­gye­dik ujj vo­na­lá­tól ol­da­li­rány­ban, a talp kül­ső szé­léig tart. Csak fi­no­man masszí­roz­zuk! Az epe­hó­lyag zó­ná­ja a máj­zó­na al­só te­rü­le­tén ta­lál­ha­tó a jobb tal­pon, a har­ma­dik és a ne­gye­dik ujj vo­na­lá­ban, nagy­já­ból a mu­ta­tó­ujj be­gyé­nek meg­fe­le­lő te­rü­le­ten. A has­nyál­mi­rigy fe­ji ré­szé­nek meg­fe­le­lő zó­na a jobb lábon, a tes­ti és far­ki ré­szé­nek zó­ná­ja pe­dig a bal lábon van. Mind­két lábon a gyo­mor­zó­na alatt hú­zó­dik, a bal lábon va­la­mi­vel szé­le­sebb, egé­szen a ve­se­zó­ná­ig tart. A lép re­flex­zó­ná­ja a bal tal­pon, a ve­se­zó­ná­val szin­te egy ma­gas­ság­ban, a ne­gye­dik ujj vo­na­lá­ban he­lyez­ke­dik el. A gyo­mor és a nyom­bél mind­két lábon a pár­nás rész alatt ke­zel­he­tő, a nagy­lá­bujj vo­na­lá­ban. A vé­kony­bél­zó­na mind­két lábon meg­van, a talp kö­ze­pé­től a sa­rok­pár­ná­ig tart, ol­da­li­rány­ban pe­dig a ne­gye­dik és ötö­dik ujj kö­zöt­ti vo­nal­tól a láb bel­ső szé­léig hú­zó­dik; a be­haj­lí­tott uj­jak büty­ke­i­vel masszí­roz­hat­juk.

 

Gaz­dag B-vi­ta­min-tar­tal­mú ét­elek (az üveg­ben me­lasz van). Ezek fo­gyasz­tá­sá­val ked­ve­ző­en be­fo­lyá­sol­hat­juk a Can­di­da-fer­tő­zés ki­me­ne­te­lét

 

A fel­szál­ló vas­tag­bél zó­ná­ja csak a jobb lábon ke­zel­he­tő, a vé­kony­bél­zó­ná­tól ki­fe­lé hú­zó­dik. Fi­gye­lem: a lábuj­jak fe­lé ha­lad­va, te­hát csak az ana­tó­miai irány sze­rint sza­bad masszí­roz­ni! A ha­ránt­vas­tag­bél­re mind­két lábon ha­tást gya­ko­rol­ha­tunk, a vé­kony­bél­zó­na fe­lett. A le­szál­ló vas­tag­bél zó­ná­ját csak a bal lábon ta­lál­juk meg, a talp kül­ső szé­lé­től kb. fél cen­ti­re, a vé­kony­bél­zó­na mel­lett. A sa­rok fe­lé irá­nyu­ló moz­gás­sal, va­gyis le­fe­lé ke­zel­jük.

 

A tü­dő­zó­nát mind­két lábon, a lábuj­jak alat­ti pár­nás ré­szen és a láb­fe­jen ke­zel­het­jük.

 

A mel­lék­pajzs­mi­rigy zó­ná­ja a láb bel­ső élén, a nagy­lá­bujj ala­p­ízü­le­te előtt van, a cse­cse­mő­mi­ri­gyé mind­két láb bel­ső ol­da­lán a lábé­len. A bü­työk alatt, uj­jun­kat a csont­tól a talp fe­lé csúsz­tat­va ta­lál­juk meg.

 

A hi­po­fí­zis re­flex­zó­ná­ját a nagy­lá­bujj kö­ze­pén, mé­lyen ke­zel­het­jük.

 

A nyi­rok­rend­szer zó­náit csak fi­no­man sza­bad masszí­roz­ni, mert több­nyi­re igen ér­zé­ke­nyek. A fel­ső nyi­ro­ku­ta­kat a lábuj­jak kö­zöt­ti bőr­re­dők men­tén, az al­só nyi­ro­ku­ta­kat a kül­ső és bel­ső bo­kát fe­lül össze­kö­tő vo­nal men­tén ke­zel­het­jük, míg a nyi­ro­ke­rek mell­ka­si fő­tör­zsé­nek re­flex­zó­ná­ját a láb­fe­jen, az öre­gujj és a má­so­dik ujj kö­zött ta­lál­hat­juk meg.

 

 

Táp­lá­lék­ki­egé­szítők

Az aján­lott zöld­sé­gek kö­zött em­lí­tet­tük már a fok­hagy­mát, amely­ből egyéb­ként na­pi egy ge­rezd aján­lott. Ha azon­ban va­la­ki el akar­ja ke­rül­ni a fok­hagy­ma fo­gyasz­tá­sá­val já­ró erős il­la­tot, be­ve­he­ti szag­ta­lan ét­rend-ki­egé­szítő for­má­já­ban is.

 

Igen fon­tos az egész­sé­ges bél­fló­ra hely­re­ál­lí­tá­sa, ami­ben fel­be­csül­he­tet­len se­gít­sé­get nyújt az egész­sé­ges bél­bak­té­riu­mo­kat, pro­bio­ti­ku­mo­kat tar­tal­ma­zó Lac­to­ba­cil­lus aci­dop­hi­lus és a Lac­to­ba­cil­lus bi­fi­dus táp­lá­lék­ki­egé­szítő.

 

Ás­vány­vi­zet, gyógy­te­ákat bát­ran iha­tunk

 

Aján­lott a jó mi­nő­sé­gű mul­ti­vi­ta­min- és mul­ti ás­vá­nyi­a­nyag-ké­szít­mény, mi­vel a Can­di­da-fer­tő­zés gya­kran fel­szí­vó­dá­si za­va­rok­kal, tá­pa­nyag­hiánnyal jár együtt. Ugyan­csak a táp­lá­lék hasz­no­su­lá­sát se­gí­ti elő a B-kom­plex vi­ta­min. Ja­va­solt még a te­lí­tet­len zsír­sa­va­kat tar­tal­ma­zó len­ma­golaj, li­get­szé­pe­olaj vagy ten­ge­ri­hal-olaj fo­gyasz­tá­sa. Meg­fon­to­lan­dó az an­tio­xi­dáns ha­tá­sú A-vi­ta­min (elő­vi­ta­min­ja a bé­ta-ka­ro­tin), a sze­lén, il­let­ve az l-cisz­te­in ami­no­sav sze­dé­se, mi­vel a fel­so­rol­tak min­de­gyi­ke erős an­tio­xi­dán­sként mű­kö­dik. Az im­mun­rend­szer erő­sí­té­sé­re al­kal­mas töb­bek kö­zött a bí­bor kas­vi­rág (Echi­na­cea), ez eset­ben azon­ban nem al­ko­ho­los ki­vo­nat­ban, in­kább ho­me­o­­pá­ti­ás szer­ként.

 

Ki­vá­ló gom­ba­ö­lő ha­tá­sú a nagy tisz­ta­sá­gú – ada­lék­anya­go­kat nem vagy csak igen kis mennyi­ség­ben tar­tal­ma­zó – Aloe ve­ra gél is.

Kürti Gábor
X. évfolyam 5. szám

Címkék: candida, népi gyógymódok

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.