Betegségek A-tól Z-ig

„Csókbetegség” - Szinte mindenkit érint

Erős fáradtság az egyik tünete a Pfeiffer-féle mirigyláznak

Láz, megduzzadt nyirokcsomók, gyulladt mandula, levertség: ezek a tünetek gyakran mandulagyulladásra utalnak. De a Pfeiffer-féle mirigylázon nem segítenek az antibiotikumok. Előbb vagy utóbb mindannyian találkozunk a vírussal, amely azonban különböző hatással van ránk. Főleg fiatal- és fiatal felnőttkorban számíthatunk a „csókbetegség” sokféle tüneteinek jelentkezésére. A panaszok kezelésében jól alkalmazhatóak a természetes gyógymódok.


A csókolózás egészséges, ugyanakkor a nyál útján kicserélődnek a kórokozók. Az Epstein–Barr-vírus csak egy közülük 

 

A Pfeiffer-féle mirigylázat a herpeszvírusok egyik fajtája, az Epstein–Barr-vírus (EBV) okozza. Emil Pfeiffer (1846–1921) német gyermekorvos és belgyógyász először 1889-ben írta le a betegséget, s a fő tünetek – láz és megduzzadt nyirokcsomók – alapján mirigyláznak nevezte el. A betegséget Pfeiffer-féle mirigyláznak vagy Pfeiffer-kórnak, de fertőző mononukleózisnak (mononucleosis infectiosa) vagy monocitózisos mandulagyulladásnak is hívják. Ezek az elnevezések a vérképben beálló változásokra utalnak, mivel a fertőzés hatására bizonyos fehérvérsejtek, az egymagos (mononukleáris) B-limfociták száma megnövekszik. A hétköznapi elnevezések – csókbetegség, egyetemistabetegség, egyetemistaláz – sem alaptalanok: idősebb gyerekeknél, fiataloknál és fiatal felnőtteknél jár a betegség a legtöbb tünettel. Vagyis abban az életkorban, amikor a csókolózás nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében.

 

Bár a csók nemcsak kellemes, hanem tudományosan bizonyítottan egészséges is, ugyanakkor a nyál útján kicserélődnek a kórokozók, mint az Epstein–Barr-vírus is. Mivel a betegség lappangási ideje 2–8 hét (gyerekeknél általában rövidebb, mint fiataloknál), a fertőződés időpontja régebbi lehet. Gyakran fertőződnek meg óvodások is, akik mindent a szájukba vesznek, illetve kisiskolások. Ennek fő oka az, hogy a gyerekeket gyakran puszilgatják a szüleik, akik sokszor maguk is hordozzák a vírust. Életünk során ugyanis majdnem mind megfertőződünk EPV-vel, azonban a betegség csecsemő- és kisgyerekkorban szinte tünetmentesen folyik le, vagy csak úgy, mint egy átlagos fertőzés. Éppen ezért ebben a korban ártalmatlan vírusos megbetegedésnek számít.

 

 

A betegség fáradtsággal és gyengeséggel kezdődik

A Pfeiffer-féle mirigyláz által okozott panaszok és a betegség lefolyása erősen függ tehát az életkortól, és nagy különbségek fedezhetők fel. Idősebb gyerekeknél, fiataloknál és felnőtteknél a fertőző mononukleózis tipikus kórképe bontakozik ki: általában általános fáradtsággal, levertséggel, kedvetlenséggel kezdődik, de jelentkezhet étvágytalanság is. Extrém fáradtság és levertség esetén ezért mindig érdemes észben tartani, hogy EBV-fertőzés is állhat a háttérben. Ezután tíz napon-három héten belül láz, fej-, izom- és ízületi fájdalom, valamint torokfájás lép fel.

 

Ezzel egyidejűleg a test különböző részein megduzzadnak a nyirokcsomók. Tapintásra lehetnek puhák, kemények vagy szivacsosak, és akár tyúktojásméretűre is nőhetnek. A has- és mellüregben is találhatóak duzzadt nyirokmirigyek. Minden második esetben a lép is megduzzad. Az esetek többségében (80 százalék) ebben a stádiumban lép fel a tipikus mandulagyulladás (monocitózisos mandulagyulladás). A mandulák vörösek és szintén duzzadtak lesznek. Emellett gyakori az árulkodó szürke-piszkos fehér réteg a mandulákon és a kellemetlen szájszag. Ezek a tünetek egy-két héten belül elmúlnak, és körülbelül két hónap alatt a páciens meggyógyul.

 

Aki egyszer már túlesett a fertőzésen, általában nem kapja meg ismét a mirigylázat. Az EPV azonban, mint minden herpeszvírus, két fejlődési szakasszal jellemezhető. Az első fázisban lépnek, léphetnek fel a tünetek, ilyenkor szaporodik, szabadul ki és terjed a vírus. A második fázisban a vírus nyugalmi állapotba kerül, kilépve az immunrendszer ellenőrzése alól. Így a kórokozó éveken keresztül vagy akár egész életünkben eléldegélhet a szervezetünkben, és tünetmentesen is újabb hullámokban felléphet. Ilyenkor észrevétlenül adhatjuk át másoknak, például a szülők a gyerekeiknek.

 

 

A gyorsteszt és a vérkép elárulja a kórokozót

A betegséget valószínűleg nem csak nyállal, hanem cseppfertőzésként köhögéssel vagy tüsszentéssel is tovább lehet adni, valamint a poharak és evőeszközök közös használatával. Fertőzéskor a vírus először a garatba kerül, ahol a száj és az orr nyálkahártyájával érintkezésbe lépve, valamint bizonyos fehérvérsejteket megtámadva lendül támadásba. A nyirok- és vérpályákon keresztül a kórokozók eljutnak a nyirokrendszer szerveibe és a májba.

 

A Pfeiffer-féle nyiroklázat gyakran nem diagnosztizálják, mivel a tünetei hasonlítanak a megfázásra

 

A Pfeiffer-féle nyiroklázat gyakran nem diagnosztizálják, mivel a tünetei hasonlítanak a megfázásra, illetve a mandulagyulladásra. Ilyenkor feleslegesen írnak fel antibiotikumokat, amik nem használnak. Egy EPV-gyorsteszttel egybekötött vérvizsgálat viszonylag biztonságos, az esetek 90 százalékában pozitív eredményt hozhat. A vírus ellen ható antitestek a vérben bebizonyíthatják, friss-e a fertőzés (magas IgM-érték), vagy csak hordozzuk-e a vírust (alacsony IgM). Emellett a részletes vérképből kiderül, megnövekedett-e a limfociták, főleg a mononukleáris limfociták száma.

 

 

Ne erőltessük meg magunkat, ha megduzzadt a lépünk!

Speciális gyógyszerek nincsenek a mirigylázra, de sok bevált természetes terápiás módszer létezik. A betegség akut fázisában fontos a pihenés, az elegendő alvás és a testi megerőltetés és sport kerülése. Ez főleg igaz akkor, ha a lép is megnagyobbodott, ilyenkor a léprepedés esélye is fennáll. Sportolni akkor kezdhetünk megint, ha a lép és a máj normál mérete visszaállt, ami eltarthat akár hat hétig is.

 

A láz ellen hasznos az elegendő folyadékbevitel (például teák formájában), a vádli borogatása és a beöntés. A borogatás hűvös, de ne jéghideg, nedves, de ne csöpögős legyen, csak 10-20 percre tekerjük a vádlira és ne takarjuk le, mivel a borogatás lényege, hogy a meleg elpárologjon (ezért ne is használjuk hideg végtagokra). Emellett főleg gyerekeknél javasolt a hársfavirágtea és a bodzaszörp.

 

Mivel a Pfeiffer-féle mirigyláz vírusos betegség, semmiképp nincs értelme az antibiotikumok adásának, akkor sem, ha a mandulán tipikus szürkés-fehér réteg látható. Főleg a széles spektrumú antibiotikumokat, mint az ampicillin vagy az amoxicillin tanácsos kerülni, mivel ezek gyakran a teljes testre kiterjedő viszkető kiütéseket okoznak.

 

 

Széles hatásspektrumú növényi antibiotikumok

A szintetikus antibiotikumokat gyakran lehet helyettesíteni növényi alapúakkal. A mustárolajoknak például nincsenek mellékhatásaik, ezen felül segítik az immunrendszer munkáját, és nemcsak a baktériumok, hanem a vírusok és gombák ellen is hasznosak. Mellette a gyors immunizáció érdekében  hasznos lehet valamilyen baktériumpreparátum szedése. Ennek direkt immunizáló hatása van a limfocitákra és makrofágokra, a hatás néhány órán belül beáll.

 

A nyirokcsomók duzzanata és a torokfájás ellen hasznos az olajos borogatás. Egy kendőt itassunk át forró olívaolajjal, és tekerjük a torok köré. Szétnyomott görögszénamagokat is kenhetünk az érintett területre, ez is hatásos a nyirokduzzanat és a mandulagyulladás ellen. Utóbbira egyébként a kamilla-zsálya teás öblögetés is bevált.

 

Gyakran fertőződnek meg óvodás gyerekek is, akik mindent a szájukba vesznek, illeve kisiskolások

 

A legjobb teakeverék mandulagyulladásra: 30-30 gramm görögszénát, kankalinvirágot, bodzavirágot, zsályát és  körömvirágot keverjünk össze, egy evőkanálnyi keveréket öntsünk le egy csésze forró vízzel, hagyjuk állni 5-10 percig és szűrjük le. Naponta 2-3 csésze teát igyunk meg kis kortyokban.

 

 

A sajátvér-kezelés mobilizálja az immunrendszert

Az olyan általános tünetek ellen, mint a fáradtság, a levertség és a kedvetlenség, hasznos a vitaminokat és ásványi anyagokat, például C-, B-vitamint és cinket tartalmazó infúzió, illetve az ózon-oxigén-saját vér infúzió. Gyerekeknél az ózon-oxigén rektális bélinszuffláció javasolható, ha el akarjuk kerülni a tűszúrással járó fájdalmat.

 

Szerencsére a súlyos lefolyású betegség ritka. Az esetek 7 százalékában sárgaság lép fel megemelkedett májértékekkel. Szemproblémák is előfordulhatnak, például kötőhártya-gyulladás, szemideggyulladás, retinaelváltozások vagy szemizombénulások formájában. Emellett vannak arra utaló jelek is, hogy az EBV esetleg közrejátszhat bizonyos rosszindulatú daganatok (például a Hodgkin-limfóma) és a krónikus fáradtság kialakulásánál. Gyaníthatóan szerepe van bizonyos autoimmun-megbetegedések, mint a szklerózis multiplex kialakulásában is, ezt azonban eddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

 

A Pfeiffer-féle mirigyláz azonban krónikusan is lefolyhat. Ilyenkor az érintettek hónapokig vagy akár két évig szenvednek láztól, fáradtságtól, levertségtől, betegségtudatuk lesz és depresszív gondolataik, erőtlennek érzik magukat és megduzzadnak a nyirokcsomóik. Ám ezeket a tüneteket nem maga a kórokozó váltja ki, hanem az immunrendszer túlreakciója. Ilyenkor is beválik a sajátvér-kezelés és az ózonterápia. A Pfeiffer-féle mirigylázat követően a felépülési időszak gyakran hosszan elnyúlik, az érintettek csak lassanként nyerik vissza teljes életerejüket, ám ez alapvetően ne adjon okot aggodalomra: ez más fertőzések után is megtörténhet.

 

Végezetül még egy javaslat: ha egy családban az egyik gyerek mirigylázban betegedett meg, a testvérek védekezhetnek, amennyiben echinaceatartalmú szereket szednek. Ezt a kezelést azonban nem szabad két hétnél tovább alkalmazni, mert az echinacea túlzott reakciót válthat ki.

-zolee-
XVII. évfolyam 9. szám

Címkék: csókbetegség, Epstein–Barr-vírus, Pfeiffer-féle mirigyláz

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.