Betegségek A-tól Z-ig

Diéta - De kinek, milyen?

Együnk egészségesen, legyünk egészségesek!

Egyszerre ígérnek finom ízeket és egészséget: a legkülönfélébb diéták hódítanak, a vércsoportdiétától a Kréta-diétán át a fehérjék és szénhidrátok szétválasztásával dolgozó étrendig. De vajon melyik az igazi? Mit mondanak a szakértők?


 

Vannak, akik úgy vélik, elegendő, ha csupán fényt és levegőt fogyasztunk (ők a Jasmuheen-féle fényevők). Ez természetesen butaság. Arról soha nem volt vita, hogy az embernek ennie kell. De mit? Ezt nem könnyű eldönteni, nem csoda, hogy sok vitát is kavar.

 

Az utóbbi időben ezek a viták érdekes fordulatot vettek. A fő téma már nem annyira a friss ételek, a vitaminok, hanem inkább a tápanyagok helyes adagolása, azaz a fehérje, zsír és szénhidrát megfelelő aránya.

 

Érdekes módon mostanában a szénhidrátok ülnek a vádlottak padján. Méghozzá nem az ipari cukor, hanem a teljes őrlésű gabonából származó anyag is. Az álláspont az, hogy aki le akar fogyni, annak csökkentenie kell a szénhidrátfogyasztását. De a szégyenpadon jut hely másnak is, például a fehérjéknek. Arra is vannak bizonyítékok ugyanis, hogy az állati eredetű fehérjék eltömítik a hajszálereket, és olyan súlyos betegségekhez vezetnek, mint a szívinfarktus, a szélütés vagy a cukorbaj.

 

A zsírok pedig végképp rossz hírnévnek örvendenek. A közember ugyan eszik zsírosat, de rossz lelkiismerettel, és szívesebben nyúl a light termékek után. Ennek ellenére hízik, akkor most mi a teendő?

 

Az egészségmegőrző diéták története egy sor receptet kínál. Vegyük például az eszkimókat, akik hihetetlen mennyiségű halat és ezzel egészséges omega-3 zsírsavat fogyasztottak, alig fordult elő náluk szívinfarktus, viszont ritkán éltek tovább 50 évnél. Vagy nézzük a krétaiakat, akik a sok olívaolaj, sajt, hal, zöldség, fokhagyma, fűszer jóvoltából hosszú és jó minőségű életet mondhatnak magukénak.

 

Az eszkimók nem kaptak szívbetegséget, amíg hagyományosan halat ettek

 

Vagy mit szólnánk a világ tetejéről érkező diétához? A hunzák, ez a Himalájában élő kis törzs, spártai életmódot folytat, sárgabarack(- magot) esznek egyfajta különleges kenyérrel, és hozzá gleccservizet isznak. Ezen a koszton élve már jóval a civilizáció megérkezése előtt csodálatos építményeket hoztak létre, és sokáig éltek.

 

 

Nincs új diéta

A megdöbbentően újnak titulált diéta általában csak egy régi módszer leporolása. Ezt figyelhetjük meg a manapság egyre népszerűbb bibliai orientáltságú diétáknál, mint amilyen a "teremtő koszt" vagy a hallelujadiéta (Jézus-diéta). De az eredeti módszerek, mint amilyen például a vércsoportdiéta is messze visszanyúlik fajunk fejlődéstörténetébe: a vércsoportnak megfelelően meghatározott élelmiszerek kell hogy jót tegyenek nekünk, mert állítólag azok illenek hozzánk. Vagy el akarjuk hagyni a kenyeret a vaj alól? Erre biztatott már negyven évvel ezelőtt dr. Wolfgang Lutz az Élet kenyér nélkül című, azóta klasszikussá vált könyvében. 

 

Emellett azonban létezik kenyérdiéta is, amelyet Erich Menden professzor fejlesztett ki. Ez olyan redukciós diéta, amely a férfiaknak 1500, a nőknek 1200 kalóriát engedélyez naponta, és teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret ad négy vagy öt étkezésre elosztva, mindig valamilyen feltéttel. A kenyér mellett friss gabonából főzött kása és nyers gyümölcs szerepel még az étlapon.

 

Ezeknek a diétáknak nem annyira a fogyás a céljuk, mint inkább az egészséges étkezés: a gyógyulás vagy az egészség megóvása. Ez persze általában a karcsúsodást is maga után vonja. Ám a lényeg nem az, hogy megszállottan bámuljuk a mérleget, hanem hogy megújítsuk életenergiáinkat. Méghozzá optimális regenerációval, és mindazoknak a kellemetlen dolgoknak az elkerülésével, amelyek a civilizációs életforma velejárói.

 

 

Alacsony kalóriatartalmú diéta: a szénhidrátgyilkos

A legmenőbb diéta az Egyesült Államokból ered, és a lényege a szénhidrátok alacsony szinten tartása. Ez megint csak nem újdonság, a módszert harminc évvel ezelőtt hozta divatba kitalálója, Robert Coleman Atkins (1930-2003). 1972-ben nyilvánosságra hozott diétaforradalmával a New York-i kardiológus milliókat keresett. 2004-ben az Egyesült Államok lakosságának 9 százaléka Atkins-diétát, illetve más, alacsony szénhidráttartalmú diétát követett. Az Atkins-diéta jelszava: lefogyni anélkül, hogy éheznénk. Ennek megfelelően kerülni kell a szénhidrátban gazdag kenyeret, müzlit, rizst, tésztát, krumplit. Visszafogott mennyiség jár zöldségből és gyümölcsből. Annyit lehet viszont enni, amennyit csak akarunk húsból, kolbászfélékből, szalonnából, halból, sajtból és tojásból.

 

A szokott koszt, még az is, amelyet a hivatalos táplálkozástudományi szakemberek javasolnak, elég sok szénhidrátot tartalmaz, naponta több száz grammot fogyasztunk belőlük cukor, keményítő vagy rost formájában. Az alacsony szénhidráttartalmú diéta viszont legföljebb napi 50-80 grammot engedélyez ebből a kedvelt energiaszolgáltató tápanyagból. Ez nagyjából hat kenyéregységnek felel meg (ez körülbelül 150 g vegyes lisztből készült kenyér). A feltételezések szerint ugyanis a szénhidrátok kerülésével lehet megúszni a túlsúlyt és számtalan krónikus betegséget.

 

A szénhidrátok kerülése nem jelenti feltétlenül az ész nélküli hús- és zsírfogyasztást, ezt bizonyítja például a dr. Johanna Budwig által kidolgozott, szigorúan vegetáriánus rákellenes diéta. Az úgynevezett Déli part-diéta (South- Beach-Diet) dr. Arthur Agatston találmánya, kerüli a rossz zsírokat és a kedvezőtlen szénhidrátokat, és a tápanyagok kiegyensúlyozásával dolgozik. Az alacsony szénhidráttartalmú diéták listáját gyarapítja még a Sears-féle táplálkozás (kevés szénhidrát, értékes zsírok, sok fehérje) vagy a Cooley-diéta (kevés szénhidrát, kevés zsír, sok fehérje). A Scarsdale-diéta is kevés szénhidrátot és zsírt tartalmaz, ezzel szemben viszonylag sok fehérjét, valamint zöldséget, gyümölcsöt és teljes őrlésű lisztből készült kenyeret. 

 

 

Mi az a glikémiás index?

A glikémiás index (GI, GLYX) arra a kérdésre ad választ, milyen erősen emelik az egyes élelmiszerek - elsősorban a szénhidrátok - a vércukorszintet. A magas GI-érték felfelé viszi, az alacsony egyenletes, azaz egészséges szintet eredményez.

 

Ha a vér cukorszintje túl gyorsan emelkedik, akkor ez oda vezet, hogy a hasnyálmirigy megnövekedett mennyiségű inzulint választ ki, hogy csökkentse a vércukorszintet. Az erekben ugyanis csak rövid időt tölthet a cukor. Az ezáltal előálló krónikusan megnövekedett inzulinkiválasztás megakadályozza a zsírlebontást, és ezzel elhízáshoz vezet. Ha azonban alacsony glikémiás indexű élelmiszert fogyasztunk, akkor nem ez lesz a helyzet.

 

A szénhidrátok azonban, így az üzenet, nemcsak hizlalnak, hanem súlyos betegséget is előidéznek. Gyorsan kialakul az inzulinrezisztencia, ami a felnőttkori diabétesz előállapota. Ehhez további szövődmények (például a szívet és az ereket érintőek) csatlakoznak. Ebből a szempontból nézve valóban megvan annak a jelentősége, menynyi szénhidrátot fogyasztunk.

 

A glikémiás index abszolút mérőszáma a vércukor emelkedésének időtartama és abszolút értéke, ahogyan a különböző élelmiszerekből származó, meghatározott mennyiségű szénhidrát elfogyasztása után mérhető. Ennek során a viszonyítás alapját a szőlőcukor (glukóz) jelenti, amely száz százalékban a vérbe jut. A szőlőcukor glikémiás indexe tehát 100. Összehasonlításképpen: a sült krumpli GI-je 75, azaz a benne lévő szénhidrátnak csak a háromnegyede jut a vérbe.

 

Az alacsony szénhidráttartalmú diétánál mellőzni kell a kenyérből, tésztafélékből és krumpliból származó szénhidrátokat

 

Általánosságban elmondható, hogy a 70 fölötti GI-érték kedvezőtlen. Ezzel szemben optimális az 50 és az az alatti érték. Egyébként ha valaki teljes értékű táplálkozást követ, azaz kerüli a fehér lisztet, a finomított cukrot és ügyel a sav-bázis háztartásra (sok zöldséget eszik), annál a GI-értékek is általában kedvezőek.

 

 

Mi a GI és az alacsony szénhidráttartalom valódi jelentősége?

Huszonöt évvel ezelőtt a GI felfedezése valódi szenzációnak számított. Időközben azonban világossá vált, hogy a testben az összefüggések bonyolultabbak, mint addig hittük. A szénhidrátok értékesítése során ugyanis a táplálékon belüli összefüggések is szerepet játszanak. Ez főleg a zsír- és fehérjetartalomra vonatkozik. Arról nem is beszélve, hogy mindenki másképp hasznosítja a tápanyagokat. A GI éppen ezért csak egyfajta iránymutatóként szolgálhat, mértani pontossággal nem követhetjük az előírásokat.

 

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta kritikája tehát úgy hangozhat, hogy nem minden cukor egyforma, és a keményítőt jól meg tudjuk emészteni. Több százféle szénhidrát létezik, ezek részben természetes állapotban fordulnak elő, részben az élelmiszeripar állítja azokat elő.

 

 Az erős inzulinkiválasztás fékezi a zsírlebontást. Aki fogyni akar, jól teszi, ha ügyel az élelmiszerek glikémiás indexére

 

Az ipari cukor ellen már sok évvel ezelőtt harcba indultak táplálkozástudományi szakértők. Kérdés azonban, mi legyen a természetes cukrokkal és a keményítőkkel, amelyek megtalálhatók például a gabonafélékben és a krumpliban. A teljes őrlésű liszt az alacsony szénhidráttartalmú diéta híveinek tetszését is el kell, hogy nyerje, mert a benne lévő szénhidrát csak fokozatosan szabadul fel az emésztés során, azaz a vércukorszintet nem emeli rohamosan. Érdemes tehát új étkezési módszereket is kipróbálni, és nem a szénhidrátokat tekinteni a modern élet legnagyobb veszélyének.

 

 

Alacsony szénhidráttartalom kontra teljes értékű táplálkozás

Néhány szakértő úgy gondolta még nemrégiben is, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéta a teljes értékű táplálkozás végét jelentheti. Tagadhatatlan, hogy a vegetáriánus orientáltságú, gabonatermékeken alapuló étkezési módszereknek manapság be kell bizonyítaniuk létjogosultságukat. Ez jól is van így, mert ha az evésről van szó, akkor semmit nem szabad magától értetődőnek tekinteni, és nincs az a meggyőződés, ami örök érvényű lehetne.

 

A teljes értékű táplálkozás a 70-es évek óta az egészséges diéta szinonimája. A módszer középpontjában túlnyomórészt vegetáriánus koszt áll, elsősorban gabonafélék: búza, árpa, rozs, zab, kukorica, rizs és köles. Ehhez jönnek még olyan gabonaszerűségek, mint az amarant, a quinoa és a hajdina. A vegetáriánus irányzatú, tudatos és egészséges táplálkozási rendszerekben az elmúlt 150 év során a gabona központi szerepet tölt be. Ennek ellenére vannak olyan szakemberek, akik a teljes őrlésű gabona fogyasztását károsnak tartják. A búzában például egy sor káros vegyület található, kezdve a gluténtől, amelyet sokan nem tudnak megemészteni, az olyan enzimgátlókig, amelyeknek hatására a keményítő nem megfelelően szívódik fel és az emésztést felborítja. A következmény puffadás és teltségérzet lesz. A búzában lévő phytinsav "ásványianyag-rablónak" számít, legalábbis az állatkísérletek ezt igazolták. Hasonló vélekedésekkel egyébként a gyümölcsöket, a zöldségeket és a dióféléket illetően is találkozhatunk.

 

Sok gabona- és gyümölcsféle tartalmaz olyan biokémiai anyagokat, amelyeknek célja az "idegenek", köztük az ember távol tartása. Számos ilyen "mérgező" anyagról azonban időközben kiderült, hogy jó hatással vannak az emberi egészségre. Például a bioflavonoidok, a polifenolok és a már említett phytinsav is rákmegelőző. Ugyanez vonatkozik a fitoösztrogénekre, amelyek nemcsak különféle vadon élő növényekben fordulnak elő, hanem a szójában és a gabonafélékben is, illetve a káposztafélékben lévő glukozinolátokra.

 

Sokan nem tudják rendesen megemészteni a gabonát, ezért éri kritika a teljes őrlésű lisztet is

 

A tudománynak mára bizonyítéka van rá, hogy például a glutén- és állatifehérje-szegény diéta enyhíti a reumatoid artritisz tüneteit. A teljes értékű táplálkozás azonban semmiképpen sem mondható "túlhaladottnak" manapság. Léteznek modern elkészítési módok, amelyek megkönnyítik ennek a módszernek a követését. És az előnyök vitathatatlanok: a Német Táplálkozáskutatási Intézet állásfoglalása szerint aki sok, gabonafélékből származó rostanyagot fogyaszt, annál csökken a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának veszélye.

 

Konyhai tippek teljes értékű táplálkozáshoz

Ne féljünk tehát a teljes őrlésű gabonától, ahol bélproblémák lépnek fel, ott valószínűleg inkább a konyhatechnikával van a gond. De aki teljesen átáll a vegetáriánus táplálkozásra, annak sem szabad egyszerűen elhagynia a húst és a tejet. Sokkal inkább újfajta konyhai kultúráról van szó, például korábban gyanakodva szemlélt összetevők alkalmazásáról vagy új elkészítési eljárásokról. A táplálkozás átállításával járó problémák gyakran abból adódnak, hogy hiányzik a szakszerű iránymutatás, ezért vegyük igénybe szakértők tanácsait. Vannak ilyen tanfolyamok, de néha éttermek is kínálnak ilyen jellegű kurzusokat.

 

Reflektorfényben a mediterrán konyha

A spanyolok nem véletlenül akarják a világ kulturális örökségének részévé nyilvánítani a mediterrán konyhát: finom is, egészséges is. A Földközi-tenger népeinek étrendje korábban elég takarékos volt, a mindennapokban beérték kecskesajttal, egy marék szőlővel, olajbogyóval vagy fügével. A mai pasztahalmoknak nyomuk sem volt, a hangsúly sokkal inkább a halra és egyéb tengeri adományokra esett. Ehhez jöttek még olyan specialitások, mint a gránátalma, a mandula, a szelídgesztenye és különféle zöldfűszerek. Ennek a kosztnak az egészségmegőrző voltát csak manapság kezdjük el igazán becsülni.

 

Spanyolország a világörökség részévé akarja nyilvánítani a mediterrán kosztot. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy véd a szívbetegségek ellen

 

A savak és a lúgok

A lúgosítást szolgáló étrendek speciális irányzatot képviselnek, közös jellegzetességük, hogy a szervezet elsavasodását tartják minden betegség kiváltó okának. A fő vádlott az állati eredetű fehérje, míg a zöldség és a gyümölcs, az aszalt gyümölcs és a frissen préselt levek lúgos környezetet biztosítanak. Ám a sav-lúg témában többféle iskola létezik, és ezek egymással állandó vitában állnak. Így van, aki a gyümölcslevet savasítónak tartja, a másik viszont úgy gondolja, kötései lúgos anyagcserén mennek keresztül. Annyi bizonyos, hogy helytelen a savanyú íztől és az ilyen anyagcsere-maradványoktól elzárkózni.

 

Mit választ szét a szétválasztó diéta?

A téma ugyanolyan népszerű, mint amennyire tudományosan vitatott: a szénhidrát- és a fehérjetartalmú élelmiszerek szétválasztása. Ezek együttes fogyasztása, vélte a módszer atyja, dr. Howard Hay (1866-1940), megterheli az emésztőrendszert. Ám ez nincs így, mint a legújabb kutatások bebizonyították. Enzimellátottságunk ugyanis képes arra, hogy egyszerre bontsa alkotóelemeire a fehérjéket és a szénhidrátokat. Ezzel a táplálkozástudomány szerint el is van intézve a dolog. Ám a konyhában beválik a szétválasztás, a diéta sok követője jobban érzi magát, nem terheli meg a gyomrát az étkezés.

 

Hogy a szétválasztó diéta hatása máig tart, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos modern táplálkozási módszer ugyanerre az elvre épül. Ilyen például a Harvey és Marilyn Diamond által kidolgozott Fit for Life, amely nálunk testkontroll néven vált ismertté. Erre a sok nyers összetevő mellett a meghatározott ritmus jellemző, amely az étkezések időpontjának megválasztásánál figyelembe veszi a kiválasztás és a tápanyagfelvétel szakaszait. Ezzel azoknak a módszereknek a hosszú sorába illeszkedik, amelyek elsősorban a folyamatos salaktalanítást és méregtelenítést célozzák.

 

Az új konyhamozgalom beindulása óta az Egyesült Államokban sok nyerskosztot kínáló étterem nyílt

 

A táplálkozás mint a spirituális megismerés útja

A táplálkozásnak spirituális pillanatai is vannak. Elvégre az ember nemcsak kenyérrel él, hanem az evéssel a lelki igényeit is kielégítheti.

 

Makrobiotika: evéssel a rák ellen? Amikor a természetes étkezés mozgalma beindult, ennek egyértelműen a makrobiotika volt a mozdonya. Követőit lenyűgözték az olyan különleges hozzávalók, mint a kuzu (japán hüvelyesből készült kivonat) vagy a mizo (fermentált szójatermék), ami a dolgot egyébként kissé idegenné teszi a nyugati ember számára. A táplálék összeállítása során a kozmosz alapvető erőit kell figyelembe venni: a jin kitáguló és lazító, a jang összehúzó és aktivizáló. Ez a világ két pólusa, két ellentétes erő, amely az ételekben is visszatükröződik.

 

A jin-jang szempontból jól kiegyensúlyozott táplálkozás nemcsak segít megtartani az életerőt, hanem gyógyító hatású is lehet például rák esetén (amit a hivatalos orvoslás a mai napig hevesen vitat). A jótékony erőt főleg a gabonaféléknek és az erjesztett táplálékoknak tulajdonítják.

 

Antropozófikus táplálkozás Szintén spirituális ihletettségű, a táplálkozás annak a megismerési folyamatnak a része, amely magasabb világok felismeréséhez visz közel. Alapvetően biológiai-dinamikus vegetáriánus módszer ez, amelyben a fő szerepet a gabonafélék, a zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek játsszák, és igen kevés hús. Az élelmiszereknek mindig különleges képző- és éteri erejük van, állítja Rudolf Steiner, az antropozófia megteremtője.

 

Mazdaznan-táplálkozás A "magasabb emberi léthez" vezető utat mutatja meg a Mazdaznan- táplálkozás, amelynek jelszava: Imígyen szóla Zarathustra. A vallásalapító i. e. 1000 és 500 között élt a mai Kelet-Irán területén. Ősi életbölcsességét Ott Hanisch (1844-1936) elevenítette fel jó száz évvel ezelőtt. Ennek középpontjában a lehetőleg egyszerű, természetes állapotában meghagyott táplálkozás áll, valamint a tudatos légzés.

 

Maga az evés több, mint csak materiális létfenntartás, ideális esetben a növekvő megvilágosodás és tisztaság cselekedete. Az elvi alapját a vegetarianizmus képezi (ovo-lakto), amelyben ugyanakkor a zöldség adja ki az elfogyasztott táplálékok kétharmad részét. Fontos szempont még a mértékletes táplálkozás is, valamint a tudatos lemondás az élvezeti szerekről. Ehhez jön még egyfajta különleges mélylégzés, valamint bizonyos arcpontok ritmikus stimulálása. Mindez aktivizálja a vérkeringést és elősegíti a tisztulást.

 

A radikális alternatíva: csupa nyers étel A nyerskosztfogyasztók arra esküsznek, hogy csak természetes állapotukban meghagyott termékeket szabad enni. Mivel a módszer meglehetősen szigorú, népmozgalom aligha válik belőle. Az étlapon friss zöldnövények állnak, trópusi gyümölcsök, diófélék és egyéb egyszerű, könnyen fogyasztható termékek. A módszer célja a teljes megtisztulás, és komoly mozgásprogram egészíti ki.

 

Hasonlót ajánl a gyümölcsevő irányzat, csupa nyers gyümölcsöt, mint az emberiség őskosztját. De azt látni kell, hogy a teljes nyerskoszt szigorú előírásai miatt nehezen tartható, ráadásul sokféle ízről mond le a követője. Ennek ellenére az Egyesült Államokban gombamód szaporodnak a nyerskosztéttermek. A hidegen (legfeljebb 40 fokon elkészítve) készült ételek divattá váltak, amióta olyan sztárok esküsznek rá, mint Madonna, Demi Moore vagy Sting. New Yorkban időközben már luxus-nyerskosztétterem is nyílt.

 

Gyűjtögető vagy vadász: a vércsoportdiéta Arról nincs vita, hogy a természet eredetileg nem hamburgerevőnek teremtette az embert. Evolúciós szempontból vadászatra és gyűjtögetésre vagyunk alkalmasak, vélik a kőkorszaki diéta hívei. Feltételezésük szerint genetikai szempontból még mindig vadászok vagyunk, és még nem érkeztünk meg a földművelő korszakba.

 

Ezzel szemben a vércsoportdiéta hívei szerint táplálkozásunkat a génjeinknek megfelelően, de eltérően kell összehangolnunk. Ami az egyiknek jó, az a másiktól idegen. A vércsoport meghatározza anyagcserénket. Az amerikai Peter D'Adamo szerint ettől függ táplálkozási igényünk is. Ha nem ennek megfelelően eszünk, akkor bizonyos fehérjék termelődnek a szervezetünkben, amelyek mobilizálják az immunrendszert, és az "elviselhetetlen lektinek" nyomán a vérben emiatt kialakuló lerakódások krónikus megbetegedésekhez vezetnek.

 

Peter D’Adamo vércsoporttanítása szerint az ember eredetileg húsevő vadász volt

 

D'Adamo megkülönbözteti a vadászok vércsoportját (0-s), akik húson élnek, és nagy sansszal rosszul tűrik a tejtermékeket, a gabonaféléket és a hüvelyeseket. A földművesek vércsoportja (A) ezzel szemben vegetáriánus táplálkozásra predesztinál (zöldség, gyümölcs, gabona). A nomádok vércsoportjába (B) tartozók ehetnek húst és ihatnak tejet, illetve fogyaszthatnak gabonaféléket és babot. A modern keverék (AB) mint legújabban kifejlődött vércsoport tagjai ugyancsak alapvetően vegetáriánus táplálkozásra alkalmasak, de a tejtermékektől inkább eltanácsolja őket.

 

A tudomány vitatja D'Adamo téziseit, főleg a lektinekről vallott nézeteit. Ezek komplex fehérjék, amelyek főleg a növényekben a kártevők elriasztására szolgálnak. Ezek a fehérjék megkötődhetnek a sejthártyán és ott biokémiai reakciókat válthatnak ki. Ilyen káros hatások azonban alig ismertek. Elmélete ellen szól az is, hogy az emberszabású majmoknál az emberhez hasonló vércsoportok figyelhetők meg, ugyanakkor az állatok mégsem mentek át az emberhez hasonló táplálkozási fejlődésen. Abban azonban igaza van D'Adamónak, hogy vannak olyan egyéni eltérések, amelyek eltérő táplálkozási szokásokat igényelnek. Az eszkimók vagy a nomádok például évezredeken át speciális koszton éltek, ehhez alkalmazkodott a szervezetük, és ezt az utódaiknak is továbbadták. Hogy valaki mit tolerál és mit nem, azt legföljebb alapos vérvizsgálat derítheti ki.

 

Hogyan találjuk meg a helyes utat?

A felülről vezényelt kampányok ellenére a helytelen táplálkozási szokások nem nagyon változnak, ezért a táplálkozási forradalomra legföljebb alulról jövő kezdeményezésként számíthatunk. És ez nagyjából meg is figyelhető, a XXI. században már nem beszélhetünk szigorú étkezési formákról, csakis étkezési stílusokról. Ezek kiindulópontját az képezi, ha belátjuk, nincs egyetlen ideális diéta, az evés személyes, és egyéni igényeinkhez, anyagcserénkhez, génjeinkhez stb. igazodik.

 

Mindenki másként eszik, és az arany középút megtalálása néha az extrém elhajlások mentén vezet. Ezt bizonyos irányzatok már régóta tudják, az ájurvédikus táplálkozás például mindig az egyén adottságain alapul. Mindenkinek más a belső kémiája. Annyi azonban bizonyos, hogy mindannyiunknak sokkal több természetes állapotában meghagyott ennivalóra lenne szükségünk, frissen fogyasztva, sok zöldségre, gyümölcsre, magokra. Ezek ellátják a szervezetünket például antioxidánsokkal. Ezen túl azonban nagy személyes szabadságot élvezünk.

 

Sok minden szól a vegetáriánus táplálkozás mellett. A húsfogyasztást nemcsak az állatbarátok tartják aggályosnak, ökológiai szempontból is az: a hús előállítása körülbelül tízszer annyi energiát igényel, mint a növényi tápláléké. Allergia vagy ekcéma esetén is tanácsos kerülni az állati eredetű fehérjét (a tejet és a tojást is), legalább egy időre.

 

A szétválasztó diéta külön teszi a tányérra a fehérjéket és a szénhidrátokat

 

Összefoglalásként elmondható, nem létezik olyan, hogy az egyetlen, mindenki számára üdvözítő diéta. Nem élünk már a kőkorszakban, sem azon a területen, ahol az emberiség bölcsője ringott. Minden megváltozott, a gyümölcsök ugyanúgy, mint táplálkozási szokásaink, az élelmiszer-kínálat és sok minden, ami megkönnyíti a létünket. Ezért a lényeg a megfelelő életstílus, nem a táplálkozási apostolok prédikációinak követése. Annyi azonban bizonyos, hogy a legjobban bevált anti-aging recept a kis adag ételek. A nem túl bőséges étkezés előnyei a lassabb öregedés, a korral járó betegségek kialakulásának kisebb rizikója, a hatékonyabb immunrendszer, az agyteljesítmény romlásának kisebb esélye és az erősebb izomzat.

 

Élelmiszerek glikémiás indexe

Élelmiszer / GI

  • Sült krumpli, zabpehely / 85–95
  • Barna sör / 76
  • Búzasör / 72
  • Teljes kiőrlésű liszt / 50
  • Alma, joghurt / 38
  • Zöldségek, paradicsom, padlizsán / 15

Magas (azaz 70 fölötti) GI-t mutatnak a következő élelmiszerek: bagett, toastkenyér, zsemle, limonádé, gyümölcslevek, görögdinnye, nápolyi, krumplicsipsz.

Közepes értékűek (50 körül): teljes őrlésű liszt, müzli, gabonapehely, spagetti, ananász, borsó, banán, sárgadinnye.

Minimális GI-érték (30 alatt): paprika, paradicsom, cukkíni, káposzta, fokhagyma, póréhagyma, földimogyoró, hüvelyesek, tejtermékek (joghurt), eper, szőlő, körte, mandula.

Mindenevő-e az ember?

Az ember sikerének kulcsa az alkalmazkodóképesség. Erre az ember a többi élőlénynél is nagyobb mértékben képes: megél az örök jég birodalmában ugyanúgy, mint a trópusokon, az óceán kellős közepén vagy a kopár hegycsúcsokon. Sok mindent megengedhetünk magunknak, még a mai civilizációs kosztot is, anélkül, hogy azonnal ki kellene egyenlítenünk a számlát. A természet ellen elkövetett bűnök nem bosszulódnak meg azonnal. De előbb-utóbb fizetnünk kell, ha eltávolodunk attól, amit a természet számunkra kitalált. Ezért érdemes kipróbálni, mi illik hozzánk: az ilyen kulináris kirándulásokra ma több lehetőségünk van, mint bármikor is volt.

 

Steak és rántott hús müzli helyett?

Zsírokkal jól le lehet fogyni, ha spórolunk a szénhidrátokkal. Ám a csülökrajongók ne örüljenek túl korán, a húsos koszt ugyanis a magas telítettzsírsav-arány miatt gyorsan megterheli a vérkeringést. Ugyanez vonatkozik a koleszterin kedvezőtlen változatára. A túlzott állatifehérje-fogyasztás köszvényt okozhat, és megterheli a veséket, nő például a kőképződés veszélye, és nem jut elég rost a szervezetbe. A tanulmányok szerint a túl sok vörös hús fogyasztása (sertés, marha, birka) többek között bélrákhoz vezethet. Ezenkívül a tápanyagok eltolódnak a fehérje irányába, ami savas maradványokkal terheli meg a szervezetet, miközben nem elég a vitamin és az egyéb létfontosságú anyag ellátottsága. A növényi hatóanyagok alapvető fontosságúak a sejtek regenerálódásához. Ez lehet az egyik legfontosabb érv az alacsony szénhidráttartalmú diéták ellen.

M. L.
XV. évfolyam 1. szám

Címkék: diéta típusok, tesreszabott diéta

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.