Betegségek A-tól Z-ig

Ekcéma – a tavasz romló virágai

A napok hosszabbodásával, a jin időszakból a jangba való átmenet idején, a tavasz szeszélyes fuvallatainak és csapadékainak megérkeztével szervezetünk alkalmazkodóképessége mindig komoly erőpróbát kell, hogy kiálljon. Nem véletlen, hogy ez az az időszak, amikor a gyomor- és nyombélfekélyek, az asztmás jellegű megbetegedések is felélednek téli álmukból, de virulásnak indulnak a hiányos alkalmazkodóképesség bőrvirágai, az ekcémás elváltozások is.  


 

Nagyon sok olyan beteg gyermekkel találkozhatunk, akiknek banális megfázására nagy mennyiségű antibiotikumot vagy kortizontablettás kezeléseket adtak, s ezek hatására alakult ki allergiás bőrelváltozás

 

Az ekcémának már az elnevezésével és felosztásával is nagy a gond a nyugati típusú orvoslásban, az igazi kiváltó okokat – s ennek következtében a hatékony terápiát – illetően azonban teljes a bizonytalanság. Általában olyan allergiás eredetű bőrgyulladásról (dermatitiszről) beszélnek, amelynek kiváltó oka legtöbbször ismeretlen, de amennyiben valamilyen kémiai ágens váltotta ki a bőrelváltozást, akkor sincs az illető anyag megvonásán és tüneti kezelésen kívül érdemleges megoldás. A kortizonos és egyéb külső kezelések, az antihisztaminok, gyulladáscsökkentők ugyanis csak a szervezet normál reakcióit nyomják el, illetve „befelé kényszerítik a betegséget”, ha a bőrelváltozás egyáltalán megszűnik, és a rendellenesség a későbbiekben a belső szervekben fog jelentkezni. Ennek megjelenési helye pedig az esetek túlnyomó többségében azokban a szervekben lesz, amelyek a kínai orvoslás tanítása szerint a bőrrel együtt a fém elemhez tartoznak: a tüdőben és a vastagbélben.

 

Az ekcémákat rengeteg szempont szerint osztályozzák a vélhető eredet, a lefolyási gyorsaság, a bőrelváltozások minősége, megjelenési ideje, helye, felülfertőződése stb. alapján. Egy bizonyos a kóreredetet illetően, mégpedig az, hogy allergiás reakcióról van szó, amelyet vagy eleve gyengült immunrendszerű egyénen hoznak létre külső (pszichés és környezeti) tényezők, vagy a szervezetbe bekerült idegen anyagok (mindenekelőtt gyógyszerek, pollenek, vegyszerek), vagy a viszonylagosan egészséges szervezetet éri aránytalanul intenzív kórokozó impulzus.

 

Korunkban a külső és belső tényezők szerepe egyaránt rohamosan növekszik. A környezetszennyezés okozta génhiányosságok és a pszichés terhelés, a környezetünkben szüntelen meglévő vegyi anyagok, de mindenekelőtt a rendkívüli mértékben, indokolatlanul túladagolt antibiotikumok eredményezték azt, hogy az ekcémáknak és az asztmás megbetegedéseknek a száma az utóbbi 25 évben világszerte 5-6-szorosára emelkedett a gyermekek körében. Sokszor a frusztrált családi állapotok, a szülők közötti torzsalkodások, a szeretetlenség, vagy akár az új kistestvér érkezése által kiváltott irigység, féltékenység is kiválthatja úgy az ekcémát, mint a bőrrel szoros élettani kapcsolatban álló „fémszerv”, a tüdő asztmás, kruppos megbetegedését. (Nagyon gyakran látjuk a klinikai gyakorlatban, hogy – főleg kortizonos kezelések nyomán – az asztma tünetmentessé válásával jelenik meg az ekcéma, vagy fordítva!)

 

A kóros bőrvirágok elburjánzásának döntő okaira azonban francia és német kutatók mutattak rá. Ők két élettani jellegzetességet vizsgáltak meg alaposan:

 

1. A világ sok országában feltérképezték a gyermekek bélrendszerében található „barátságos” baktériumok mennyiségét és minőségi összetételét.

2. Világszerte megvizsgálták az anyatej minőségét.

 

A nyert adatokat ezután összehasonlították a negyedszázaddal ezelőtt élt hasonló korú gyermekek vizsgálati adataival. Az eredmény valóban meghökkentő volt. Kiderült ugyanis, hogy a jelenlegi korosztályban az anyatejjel táplált kisdedek között a leghasznosabb bélbaktériumok száma ugyanannyi, mint a 25 évvel ezelőtti mesterséges tápon felnőtt csecsemőké! Ez eredményezi elsősorban azt, hogy a jelen kor anyatejjel táplált gyermekei ugyanolyan típusú és súlyú allergiás jellegű betegségekben szenvednek, mint a 25 évvel előtti tehéntejes tápon nevelkedettek! Mi áll ennek a hátterében? Korábban a picik beleiben a Bifidobacterium infantis volt a természetes „bélügyi segítő”, a mai populációban viszont a felnőttekre jellemző Bifidobacterium bifidus és a Bifidobacterium longum lett az uralkodó. Ezekhez társulnak – még az anyatejjel tápláltaknál is – olyan nemkívánatos lények, mint az Esherichia coli, a Shigella és a Clostridium. A legyengült Bifidobacterium infantis hadsereg képtelen ellátni kontrolláló feladatát az említett kórokozókkal szemben, így rendkívül toxikus anyagok kerülnek azokból a keringésbe, vagy okoznak nehezen befolyásolható, sokszor végzetes hasmenéseket A B. infantis – amely feltétlenül nagyobb számban van jelen az anyatejjel tápláltaknál, mint a tápos gyermekeknél – ugyanis kellemetlenkedő savas miliőt (5 pH körül) teremt a kórokozók számára. Míg az anyatejes csecsemők széklete folyékony és „sajtos illatú”, addig a tápszereseké a felnőttéhez hasonló, pH-ja pedig 6-7, vagyis lényegesen lúgosabb. Német kutatók szerint ennek elsősorban a környezeti mérgek, főként a dioxin és a mindenütt jelen lévő kőolajipari termékek a felelősek. Az anyatejből vett minták egyértelműen igazolták a globális mérgezési állapotot. Mindegy volt, hogy a mintákat városban vagy falun élőktől, az alaszkai hósivatagban, a déltengeri szigeteken, az Amazonas őserdeiben vették-e. Az igen sajnálatos felismerés az volt, hogy az olyan mérgező vegyületek, mint a polikloridos dibenzo-dioxin vagy a polikloridos dibenzofluotátok mindenütt jelen vannak és komoly mennyiségben kimutathatóak az édesanyák tejében!

 

A dohányzás a belélegzett szén-monoxid révén a legnagyobb oxigénrabló, következésképp sejtfunkció-bénító tevékenység

 

A másik, talán ennél is komolyabb probléma a bőr saját flórájának mesterséges degenerálása. Nagyon sok olyan beteg gyermekkel találkozhatunk a napi gyakorlatban, akiknek banális megfázására, enyhe hörghurutjára nagy mennyiségű, hosszan tartó antibiotikumot és/vagy kortizonkrémes, sőt kortizontablettás kezeléseket adnak, s ezek hatására alakul ki heveny, súlyos allergiás bőrelváltozás. Az angolszász területeken saját elnevezése van a fölösleges antibiotikus kezelések következtében kifejlődött, mindenre ellenálló baktériumoknak: ezeket superbugnak, szuperbogárnak nevezik. Az általuk kibocsátott toxinokat pedig csakúgy, mint a nagyon heveny ekcémákat (is) kiváltó egyéb helyi és általános kezelésre használt anyagokat pedig szuperantigéneknek hívják. Ezek az anyagok rendkívül heves allergiás reakciókat váltanak ki, néha még ún. ekcémahalált is okozhatnak a kisgyermekeknél úgy, hogy a szeptikus stádiumnak sincs ideje kialakulni. A mértéktelen antibiotikus kezelés következtében ugyanis nem csak a bélflóra, hanem a bőr saját baktériumflórája is degenerációnak esik áldozatul. Az ártalmatlan Staphylococcus epidermis ugyanis visszaszorul a rendkívül fertőző Staphylococcus aureus javára, s ez az elváltozásokat gyorsan gennyes, pörkös, nedvedző, az egész szervezetet mérgező bőrmételyek halmazává alakítja a testfelszín.

 

Egy londoni gyermekkórházban az 1990-es évek elején végzett vizsgálatok szerint a komoly ekcémában szenvedő gyermekek csaknem 100%-ának a bőrén ez a kórokozó volt kimutatható! Ráadásul az ekcéma súlyossága egyenes arányban volt a St. aureus baktériumok számával! Ezek a Staphylococcus törzsek egyértelműen az antibiotikus kezelés következtében jöttek létre, változtak olyan ellenállóvá és gonosszá, hogy a fent említett szuperantigéneket kitermelhették. Ezért illogikus és káros az a gyakorlat, hogy két vagy több antibiotikumkúra után, amely nyilvánvalóan rosszabbította az ekcémás állapotot, egy újabb antibiotikumkúrának vessük alá a gyermeket vagy a felnőttet. (Ugyanez vonatkozik persze a kortizonos kezelésekre is.) Ahogy Bill Noble, a londoni St. Thomas kórház orvosa megfogalmazta: „Ezek a szuperantigének iszonyatos válaszokat produkálnak, mégpedig egy helyen, ártalmas gonosz reakciót a bőr szintjében.” (Ehhez persze feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy az egész immunrendszer szintjén is!) Egyre inkább nyilvánvaló ezen túlmenően, hogy a gyermek- és felnőttbetegek a legtöbb polirezisztens (mindennek ellenálló) baktériumtörzset a kórházi miliőben szedik össze!

 

A bőr egyszerre kiválasztó és felszívó (abszorbeáló) szerv is – ezt egyébként már az ősi kínai orvoslás is kinyilatkoztatta – természetesen más kifejezésekkel. Az ekcéma esetében ez a védő-felszívó funkció sérül, s ezt emulziós kenőcsök és szappanok alkalmazásával, hipermangános vagy zabalapanyagú fürdőkkel helyre lehet állítani. Itt érdemes azonban megemlítenünk, hogy legújabban olyan vegyületeket fedeztek fel (pl. Imiquimod), amelyek kenőcsben a bőrre víve megnövelik a sejtes immunaktivitást, azaz a szervezet valódi baját, az immungyengeséget kísérlik meg orvosolni.

 

Az igazán oki terápiát kínáló funkcióharmonizáló (természetgyógyászatinak nevezett) terápiák közül ki kell emelnünk a hagyományos kínai gyógyászatot. A kínai orvosi filozófia szerint az ekcéma egy potenciálisan meggyengült külső védőréteg elleni agresszió megjelenési formája, amelyet olyan káros külső vagy belső energiák okoznak, mint a szél (amelybe beleértették a szél hátán utazó virágporokat is), a hőség és a nedvesség. A hagyományos kínai orvoslás kialakulása idején (2500-3000 évvel ezelőtt) a jelenlegi félelmetes környezetkárosítás még nem állt fenn, így ők úgy tartották, hogy a külső károsító energia (a Sie csi) csak ritkán okoz önmagában egészségügyi problémát, csak kiváltója a betegségeknek – így az ekcémának is – egy egyensúlyából kibillent emberi táptalajon. Mindenesetre a külső ártalmas energiák ellen is meghatározták a kezelendő akupunktúrás pontokat.

 

Virágzó ligetszépe. A növény magjából olajat nyernek, amivel ekcémát és más bőrbetegségeket kezelnek

 

Ezeknél fontosabbak voltak a belső kóros energiák támadásai, amelyek mai ismereteink szerint a neurohormonális rendszer és az immunrendszer gyengeségeivel azonosíthatóak. Szerintük az akut esetekben a szél, a krónikusaknál inkább a nedvesség játszik szerepet. A nedvesség – amelynek irányítója a lép és a vese energiapáholya, azaz a nyirokrendszer és a mellékvese hormonrendszere – a pangás következtében könnyen öngyulladást okozhat, s hőség, majd tűz szabadulhat fel belőle. A különböző káros energiák egymást erősítve is okozhatnak kevert tünetképeket. Mindez elsősorban a „kínai vért” érinti, ezért rendkívül precíz diagnózist lehet felállítanunk, s következésképpen okilag kezelnünk. A kóros belső szél például elsősorban a vele az öt elem tanában összehozott májat, szervezetünk érzelmi központját érinti. Ebben az esetben a dühkitörések, az emésztési problémák, a jellemző fejfájások mellett vörös és száraz bőrelváltozások lesznek a jellemzőek. Az emóciók rontják ezt az állapotot.

 

Amennyiben a nedvességet szabályzó lép szenved energiahiányban, akkor étvágytalanság, lesoványodás, tompának, nehéznek érzett végtagok és fej, memóriazavarok, vizenyők társulhatnak a halványpiros, mindig ki-kiújuló, viszkető, nedvedző, pörkösödő bőrelváltozásokhoz.

 

A hőség és a nedvesség párosodásakor például a heveny felülfertőződés tünetképe jöhet létre: vörös, vizenyős, fájdalmas bőr, széles foltos elváltozások, kisebesedések, erős, esetleg véresen tingált nedvedzés, viszketés. A kísérő tünetek elsősorban a bőrrel együtt a fém elemhez tartozó vastagbélben léphetnek fel: hasmenés vagy székszorulás, éles hasi fájdalmak; ritka és sötét vizelet a víz visszaszívásának zavara miatt lehetnek a bőrhöz tartozók.

 

Ha a szél és a hőség együtt támad a belsőben, akkor heveny bőrgyulladás jelentkezik inkább pikkelyes, de nedvedző bőrelváltozásokkal, amelyek változtatják a helyüket és viszketésük fel-fellángol.

 

Az ekcéma kínai diagnosztikája természetesen ennél sokkal bonyolultabb, de mindig lehetővé teszi, hogy a valódi okot, a szervezet eredendő energetikai zavarait kezeljük. Ebből a szempontból a legelőnyösebbnek több évtizedes gyakorlatomban a lágylézerrel végzett akupunktúrát láttam, amelyet az elváltozások lágylézeres helyi kezelésével, valamint biorezonanciás, fitoterápiás és homeopátiás kezeléssel, illetve megfelelő életmódváltoztatással kell kiegészítenünk.

 

Az ekcémák általánosan elfogadott felosztásáról ugyanis tudnunk kell, hogy az a következőképpen néz ki: van a főleg az angolszász irodalomban bevezetett elnevezéssel atópiás vagy alkati ekcéma, amikor is már a felmenők között található asztmás, pikkelysömörös vagy egyéb hasonló betegségben szenvedő (ezek a legnehezebben kezelhető betegek), van ún. kontakt ekcémás beteg, akinek az elváltozásai azonosítható valamely vegyszerrel vagy pollennel való érintkezés nyomán, s vannak egyéb ekcémák, például a seborrheás ekcémák, a diszhidrózisok vagy a prurigo strophulus, amelyek végső soron kínai értelemben jól definiálható energiazavarok, illetve következményes anyagcserezavarok eredményei.

 

Az alkati megbetegedéseknél általában kimutatható az A immunglobulinok csökkent volta, a T szupresszorsejtek számának csökkenése, az E immunglobulinok túltermelésére való hajlam és egyéb sejtes immunrendszeri anomáliák (többsejtmagvúak, monociták, makrofágok stb. vonatkozásában). Ezeknél a betegeknél sokszor találunk családi előzményeket (tüdő-, vastagbél-, bőrbetegségek, allergia). Ilyen esetekben nagyon gondosan ki kell választanunk a megfelelő homeopátiás alkati szert (Natrium muriaticum, Sulfur, Sulfur jodatum, Arsenicum album, Calcium carbonicum, Lycopodium) és a megfelelő módbéli tünetek alapján kombinálhatjuk más szerekkel, biorezonanciás vagy lágylézeres, mágnesmezős kezeléssel.

 

Az enyhébbnek tűnő, főként gyermekeken fellépő ekcémákat három fő szerrel kezelhetjük. Ezek az Arsenicum album, a Graphites és a Sulfur.

 

Az Arsenicum albumra éhes gyermek a következő tüneteket produkálhatja: nyugtalanság, aggódás, ismételten meg akar bizonyosodni a saját igazáról, bőre száraz, égő, s paradox módon hűvös borogatásra erősödnek a panaszai, képtelen nyugodtan ülni, nehezen tud elaludni, főleg ebéd után. Panaszai meleg borogatásra és mozgásra javulnak, hidegre, tejivásra és déli 12 és 2 óra között romlanak.

 

Az ekcéma ételallergiával függ össze. Természetgyógyász-javallat a friss gyümölcs fogyasztása, a tejtermék és a lisztfélék kerülése

 

A sulfuros gyermek szintén nyugtalan, hiányzik azonban a szellemi energiája, kitartása, koncentrálóképessége, mértéktelenül kritizál másokat, de nagyon elnéző a saját hibáival szemben. Bőre száraz, rigid, viszkető, főleg reggel gyakran jelentkezik nála hasmenés, túlzottan kívánhat sós, zsíros, fűszeres vagy édes ételeket is. Tünetei izzadás után, hidegre vagy friss levegőn javulnak, mosdáskor, felhevüléskor, valamint kora reggel rosszabbodnak.

 

A graphiteses ekcémás beteg leginkább a fülei mögött szenvedi a bőrelváltozást. Száraz, merev, repedezett bőrű (sokszor a tenyereken), az arcán pedig úgy érzi, mintha pókháló lenne. Félénk, határozatlan típusú, aki depresszióra és extrém érzelmi megnyilvánulásokra egyaránt hajlamos. Panaszai friss levegőn, meleg pakolásokra és alvásra javulnak, hideg vagy édes ételekre, tengeri gyümölcsök fogyasztására, hormonális változásokra, menstruáció alkalmával, hidegben vagy a vakarásra rosszabbodnak.

 

A súlyosabb esetekben Calcium sulphuricum, Mezereum, Oleander, Rhus toxicodendron, Barium muriaticum, Hepar sulf, Calcium carbonicum, Bovista, Cicuta, Comocladia jön szóba – hogy csak néhányat említsünk.

 

Külön érdemes megemlítenünk egy újfajta, homeopátiás jelleggel, de speciális eljárással készülő, ún. spagyrikus készítményt, amelyet a fürtös borostyánból (Aralia racemosa) állítanak elő. Magának a növénynek a főzete is kiváló gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatással rendelkezik, de a spagyrikus golyócskák főleg a száraz, krónikus ekcémák esetében kiváló hatásúak.

 

A növényi eredetű szerek közül meg kell említenünk a pakolásokban remekül használható búzacsíraolajat, a körömvirágot, a vadcsresznyét, a pemetefüvet, a vadpetrezselymet (a kocsordot) és a zsurlót. Az immunrendszer erősítésére, a sejtanyagcserék optimalizálására kiváló a kurkuma, a petrezselyem, a ginzeng és a papaya. Csodákat művelhet az ájurvedikus gyógyászat nagy szere, a Gotu kola is, amelyet massza formájában kenhetünk fel a sérült bőrfelszínre.

 

A kontakt ekcémák esetében rendkívül hatásos lehet – a kiváltó szer értelemszerű elkerülése mellett – a biorezonanciás készülékkel végzett művelet, amikor is az illető anyagot a készülék és a beteg közötti réztégelybe helyezve, inverz üzemmóddal kioltjuk a kóros impulzusokat. A biorezonanciás módszerrel egyébként mindenfajta allergiás jellegű megbetegedés oki kezelése elvégezhető ily módon.

 

Az atópiás ekcémát – egyes vélemények szerint – a szervezet lenolajsav-hiánya okozza

 

Az ekcémás betegnek azonban feltétlenül szüksége van életmód- és mentalitás-változtatásra is. A biorezonanciával kapcsolatos kutatások során például egyértelműen bebizonyosodott, hogy az ekcémát (is) kiváltó két „központinak” nevezett allergén a tehéntej és a búzaliszt. A tehéntej inkább nedvedző, míg a búzaliszt inkább a száraz ekcémák kialakulásáért és fennmaradásáért felelős.

 

Természetesen, mint minden gyógyító folyamat során, itt is elengedhetetlen a páciens életmódjának a megváltoztatása. Rendkívül fontos, hogy például feltétlenül hagyjon fel a dohányzással, amely a belélegzett szén-monoxid révén a legnagyobb oxigénrabló, következésképp sejtfunkció-bénító tevékenység. Az étrendből ki kell iktatni a tehéntejet, túrót, tejszínt, tejfölt (a kefirt és joghurtot nem!), valamint a fehérkenyeret, péksüteményt, a finomított cukrokat, a vörös húsokat, minimálisra kell csökkenteni az állati eredetű fehérjék és zsírok mennyiségét. A kézbőrt szükség esetén gumikesztyűvel, vagy gumiérzékenység esetén alatta még szövetkesztyűvel is védeni kell. Minden szóba jöhető irritáló anyagot kerülni kell (pl. színezett WC-papír, dezodor, műköröm, szempillaspirál, intenzív tisztítószerek stb.). Bár tapasztalataim szerint a komplex funkcióharmonizáló kezelések az allergiás kódok kioltásával és általában a szervezet működésének harmonizálásával – talán a központi allergének kivételével – ezeket az óvintézkedéseket is feleslegessé teszik. Nagyon hasznos gyógyító-méregtelenítő eszköz lehet még a zabból készült gyógyfürdő, a joghurtos vagy kukoricaolajos, valamint a fent említett növényekből készített pakolás.

 

A világszerte szerzett tapasztalatok alapján összegezve elmondhatjuk, hogy a funkcióharmonizáló terápiák komplex alkalmazásával ma már az ekcémák esetében is képesek vagyunk olyan oki terápiát alkalmazni, amely a bőr romlásának virágait virágzó egészséggé képes átváltoztatni.

Dr. Simoncsics Péter
IX. évfolyam 3. szám

Címkék: ekcéma

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.