Betegségek A-tól Z-ig

Enzimek

Kis segítők nagy hatással

Az enzimek nélkül egyetlen életfolyamat sem játszódhatna le. Ezek az anyagok egyszerre életelixírek és orvosságok. Segítenek emésztési problémák, ízületi fájdalmak és sportsérülések esetén, de részt vesznek az immunrendszer szabályozásában is. Mi is sokat tehetünk azért, hogy megkönnyítsük a munkájukat.


 

Mindenütt ott vannak, de tulajdonképpen soha nem találkozunk velük. Lehetővé teszik az életet: nélkülük nem létezhet egyetlen ember, növény vagy állat sem. Olyanok, mint a közlekedési lámpák, amelyek megbízhatóan irányítják a forgalmat: az enzimekre egészségünk irányításához van szükségünk. Lámpák nélkül összeomlik a forgalom, enzimek nélkül megkezdődik a létfontosságú anyagcsere-folyamatok és ezzel a sejtek elhalása.

 

Lenyűgöző, mi mindenhez van szükségünk az enzimekre. A növekedéshez, a légzéshez, az emésztéshez vagy a mozgáshoz egyaránt. Enzimek nélkül nem történne meg egyetlen szívverés, nevetés, érzékelés sem. A szakemberek biokatalizátoroknak is nevezik, ami annyit tesz, hogy irányítják testünk megújulási folyamatait, anélkül, hogy közben megváltoznának.

 

Az enzimek nagyon összetett fehérjeanyagok. Beavatkozhatnak minden egyes sejtünk anyagcseréjébe, és például meggyorsíthatják egy gyulladásos folyamat lezajlását. A méregtelenítésért, valamint a tápanyagok sejtekbe való szállításáért, illetve onnan a végtermékek elszállításáért is felelősek.

 

Az enzimek számos gyógyulási folyamatot segítenek, például sérülések, mozgásszervi problémák vagy reuma esetén. Az ananászból vagy a papajából származó enzimek többféle úton-módon járulnak hozzá egészségünk megőrzéséhez

 

Az enzimfüggő folyamatok sokaságát alig tudjuk elképzelni. Becslések szerint testünk jó százbillió sejtből áll, ami körülbelül ezerszer több, mint ahány csillag van a naprendszerünkben. Ezekből a sejtekből naponta nagyjából 600 milliárd pusztul el, és ugyanennyi fejlődik ki nap mint nap. Ez másodpercenként egymillió sejtet jelent. Hogy ez a csoda lejátszódhat, azt az enzimeknek köszönhetjük.

 

Mindezek után meglepő lehet, de a nyugati orvoslás az enzimek gyógyító erejét csak 200 évvel ezelőtt fedezte fel, és például Németországban az első enzimtablettát csak 1960-ban engedélyezték. Az enzimek azonban nem egyformák. Az emberi szervezetben előforduló 20 ezer enzim közül ma még csak 3000-et kutattak pontosan. Ezeket a feladataik alapján osztják be külön csoportokba.

 

A legjobban ismert fontos enzimek az emésztőenzimek, amelyeket eredetileg fermentumoknak neveztek. Ezeket a különféle emésztőszervek termelik. A legkevesebb emésztőenzimre a nyers és kezeletlen ételeknél van szükségünk, mivel az emésztéshez szükséges enzimekhez a táplálékból jutunk hozzá. Itt egy másik fontos enzimcsoportról van szó, a táplálékenzimekről, amelyek átvehetik az emésztőenzimek feladatát. Manapság azonban az ételeinknek csak egy nagyon kis hányada landol nyersen a tányérunkban. Ételeink jellemzően főttek, sütöttek és emiatt enzimhiányosak, mivel a főzés vagy a mikróban való melegítés szétroncsolja az enzimeket.

 

Enzimterápia időskorban – változatos alkalmazási terület

 

A harmadik fontos csoport az anyagcsereenzimek, amelyek folyamatosan termelődnek minden élő sejtben. Ideszámítanak többek között azok az enzimek is, amelyekre nem az emésztés során van szükségünk, és amelyek a véráramon keresztül a sejtekben vagy a szövetekben aktivizálódnak, hogy segítsék az anyagcsereenzimek munkáját.

 

 

Hogyan előzhetjük meg az enzimhiányt és ezzel a betegségeket?

A testazonos enzimekkel az a probléma, hogy ahogyan múlnak az évek, egyre kevésbé vagyunk képesek termelni azokat. Egy harmincéves ember például 13 százalékkal kevesebb emésztő- és anyagcsereenzimet produkál, mint tette húsz évvel korábban. Életünk minden újabb évtizedével legalább tíz százalékkal csökken az enzimtermelés. 50 éves korunkban csak feleannyit termelünk belőlük, mint fiatalabb éveinkben. Ez az oka annak, idősebb korunkban miért tapasztalunk gyakran emésztési problémákat. Az anyagcsereenzimek csökkenő szintje pedig megint csak negatív hatást gyakorol öngyógyító erőinkre.

 

A naponta szedett enzimek gyógyító és megelőző programot is jelentenek. Szakemberek szerint a legtöbb betegség valamilyen enzim- vagy egyensúlyhiány következménye. A napi enzimadag tehát több energiát ad, erősíti az immunrendszert és javítja a közérzetünket. Az emésztés folyamatai például nem játszódnak le nélkülük, ezért jelenlétük vagy hiányuk döntő az egészség-betegség tekintetében.

 

Az enzimek olyan fontosak, hogy már az újszülötteknél ellenőrzik vérvétellel, nincs-e veleszületett enzimdefektusuk. Egy enzimmolekula modellje. Az enzimek meggyorsítják az életfolyamatokat és helyreállítják az anyagcsere egyensúlyát

 

Az enzimhiánynak genetikai oka is lehet. Örökletes betegség például a fenilketonúria (PKU). Egy génmutáció miatt a szervezetben felszaporodik egy aminosav, a fenilalanin, amelyet a PKU-s beteg szervezete nem tud lebontani. Ez olyan következményekkel jár, mint a koncentrációs zavarok, de akár súlyos szellemi fejlődési zavarok és epileptikus rohamok is kialakulhatnak. Az időben megkezdett fehérjeszegény diéta azonban megakadályozhatja e tünetek kifejlődését, miközben magát a betegséget egyszerű szűrési módszerekkel már az újszülöttek szervezetében ki lehet mutatni.

 

Mint erről már szó esett, a nem szükséges emésztőenzimek anyagcsereenzimekként is funkcionálhatnak. Minél kevesebb emésztőenzimre van tehát szüksége a szervezetünknek a táplálék lebontására, annál több szorgos segítő áll rendelkezésre ahhoz, hogy segítse az anyagcsereenzimek munkáját. Erre nagy szükség lehet például influenzaszerű megbetegedések vagy sportsérülések esetén.

 

 

A szorgalmas emésztőenzimek

A hasnyálmirigy az a csodálatos gyár, ahonnan az emésztőenzimek érkeznek. Ez a has felső részében, a gyomor mögött található szervünk a patkóbélbe üríti enzimjeit, amelyeknek neve: amiláz, lipáz és proteáz. Az enzimek a szükségletektől függően válnak aktívvá az említett bélszakaszban. Az amilázok a szénhidrátok lebontásáért felelősek, a lipázok a zsírok darabokra hasításáért, míg a proteázok ugyanezt a feladatot végzik el a fehérjékkel. Munkájuk eredményeként a tápanyagokból végül kis molekulák képződnek, amelyek a bélfalon keresztül a vérbe jutnak, és onnan szállítódnak el az egyes szervekhez és sejtekhez. Ha nem volnának a hasnyálmirigy enzimjei, minden egyes sejtünk éhen halna.

 

Ha például hasnyálmirigy-elégtelenség miatt kevés testazonos enzim áll rendelkezésre, akkor olyan tünetek jelzik a problémát, mint a hasmenés, puffadás vagy hasfájás. A hasnyálmirigy enyhébb működési zavaránál mód van az emésztőenzimek tablettás szedésére, ezek recept nélkül kaphatók a gyógyszertárban.

 

 

Lehetséges-e egyszerűen megenni az enzimeket?

Teljesen egyértelmű, hogy az enzimek szervezetünk létfontosságú építőelemei, és hogy a kor előrehaladtával nem termelődik belőlük kielégítő mennyiség. Ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy a feldolgozott élelmiszerek ezt a folyamatot csak tovább nehezítik. Felmerül a kérdés, vajon nem jelentene-e megoldást, ha a hiányzó enzimekhez olyan ennivalókból jutnánk hozzá, amelyekben nagy mennyiség található ezekből az enzimekből?

 

Az enzimek sokoldalú alkalmazási területei

 

De milyen élelmiszerek tartoznak ebbe a csoportba? Ahhoz, hogy ugyanannyi enzimhez jussunk hozzá az ennivalókból, mint amennyi a tabletták napi adagja, naponta három és fél kiló ananászt kellene magunkba nyomnunk. Ezen túlmenően jó lenne a szóban forgó ananászt ott elfogyasztani, ahol terem, frissen, amikor hatóanyagait még nem károsította a szállítás és a tárolás.

 

Az ananászhoz hasonlóan (amelynek enzimje a bromelin) enzimekben gazdag a papaja is (enzimje a papain), e két legfontosabb növényi enzimforrás enzimjeit sűrített formában számos tablettában felhasználják.

 

Adódik egy további magyarázat is arra, miért nem tudunk simán ennivalókból hozzájutni a hiányzó enzimekhez, és miért kényszerülünk azokat táplálékkiegészítők formájában magunkhoz venni. Az ananásznál például a legmagasabb bromelintartalom éppen olyan, például a középső, fás részeiben rejlik, amit levágunk és eldobunk, nem eszünk meg.

 

Az enzimkészítményekben található állati eredetű enzimek a tripszin, a kimotripszin és a pankreatin. Ezek főként tehenek és disznók gyomrából, vékonybeléből vagy hasnyálmirigyéből származnak.

 

Milyen jellegű enzimkészítményt részesítsünk előnyben? A növényi eredetű enzimek természetesen vegetárius, illetve vegán készítménynek számítanak, így bárki fogyaszthatja azokat.

 

Enzimhiány esetén gyakran nem elegendő a hiányzó mennyiséget élelmiszerekből fedezni. Ilyenkor étrend-kiegészítőkre van szükség

 

Enzimek a rákgyógyászatban

Az enzimeket az onkológiában először 1902-ben alkalmazták. John Beard skót embriológus állati hasnyálmirigyből frissen kivont enzimeket használt erre a célra. Manapság hasonló esetekben állati és növényi enzimek kombinációját szokták bevetni. Az 1940-es években dr. Max Wolf professzor bizonyította be elsőként, hogy krónikus gyulladások és rosszindulatú daganatok esetén az enzimkombináció hozza a legjobb kezelési eredményeket. A kettős kombinációnak az az oka, hogy az állatokból származó tripszinről és kimotripszinről bebizonyosodott, hogy stimulálják az emberi immunrendszert. Ennek azért nagy a jelentősége, mert az immunműködés rákos betegeknél különösen legyengült. Helene Benitez közreműködésével Wolf professzor olyan enzimkeveréket fejlesztett ki, amelyet a rákgyógyászatban, illetve az áttétek megakadályozására alkalmaztak. A két feltaláló után ezt a szert a mai napig Wobenzim-keveréknek hívják.

 

Milyen előnyöket élveznek az ízületek és a csontok?

Az enzimeket széles körben alkalmazzák megelőzésre és terápiára egyaránt. A mozgásszervi megbetegedések minden második embert érintenek legalább egyszer élete folyamán. Az ízületi panaszok oka lehet gyulladásos góc vagy fertőzés, de szerepet játszhat kialakulásukban a kopás, a hormonális változások, a kiegyensúlyozatlan étrend, a lelki terhelés és a káros környezeti hatások is. A porcszövet az öregedés során veszít rugalmasságából, sprőd és törékeny lesz, mivel nem jut hozzá a megfelelő tápanyagokhoz és a fontos enzimekhez sem. Ilyenkor az ízületi porc gyorsabban lekopik, márpedig ha a porc megsérült, akkor a degeneratív folyamat továbbterjed a csontokra. Az arthrosis azonban gyakran nemcsak a nagy ízületeket érinti, hanem az ujjak kisebb ízületeit is. Ezeknél a problémáknál szintén jó eredményeket hozhat az enzimterápia.

 

 

Mi az a szisztémás enzimterápia?

Az évek múlásával szervezetünkben jelentkező enzimellátási hiányokat a szakértők szerint sikeresen kompenzálhatjuk enzimek adagolásával. Ez különösen vonatkozik a gyulladásos folyamatokra. Szisztémás enzimterápiáról beszélünk, ha ilyenkor tabletta formájában enzimeket szedünk a testben jelentkező hiány kiküszöbölésére. A terápia célja lehet például az immunrendszer erősítése, a testi fittség fokozása vagy a sérült ízület meggyógyítása. Az enzimek nagy előnye, hogy a gyulladásos folyamatok gyógyulását meggyorsítják. A szisztémás enzimterápia csökkentheti a vérnyomást vagy a fontos szervekre nehezedő stresszterhelést.

 

A szisztémás kifejezés azt jelenti, hogy a hatóanyagot bevesszük és az a véren keresztül pontosan oda jut el, ahol szükség van rá. Ez a folyamat azonban csak akkor játszódik le, ha a szert éhgyomorra vesszük be. Ha azt szeretnénk, hogy a beszedett enzimnek minél nagyobb mennyisége a véráramba kerüljön a vékonybél falán át, akkor a legjobb legalább háromnegyed órával étkezés előtt bevenni a tablettát, vagy legalább másfél órával étkezés után.

 

Enzimek a házi és az úti patikában

Az enzimek szabályozó hatást váltanak ki a gyulladásos folyamatokban, és a fájdalmat is enyhíthetik. Ez nemcsak a krónikus mozgásszervi bántalmakra vonatkozik, hanem a mindennapos sérülésekre is, ezért tanácsos enzimeket tartanunk a házi és az úti patikánkban.

 

A hasnyálmirigy fontos emésztőenzimeket termel, hogy a táplálék ideális állapotban kerüljön a bélbe. Ez a nyerskosztnál sikerül a legkönnyebben

 

Jó példa lehet erre, hogy ha megrántjuk vagy kificamítjuk valamelyik ízületünket, akkor annak a környéke megduzzad, általában be is vérzik. Ilyen esetekben, vagy egyéb hasonló sérüléseknél, például megrándult hüvelykujjnál a sérült felületet először is hideg vízzel vagy jéggel kell borogatni. Ez enyhíti a fájdalmat és megakadályozza a vérömleny elterjedését. Az étkezések között, egész napra elosztva, vegyünk be alkalmanként 5-7 db tablettát, sok folyadékkal. Mindennapos sérüléseknél addig szedjük a készítményt, amíg meg nem gyógyul. Az enzimeket szobahőmérsékleten tarthatjuk, szavatosságuk 24 hónap.

 

A sportorvosok azzal is tisztában vannak, hogy az enzimek meggyorsítják a vérömlenyek felszívódását. Ezt egy olyan kísérlettel is bizonyították, amikor száz önként jelentkezőtől levettek fejenként 2-2 cm2 vért és a bőrük alá spriccelték, így mesterséges vérömleny keletkezett. Ezt követően ötven ember egy héten át naponta háromszor 10 drazsényi enzimkeveréket kapott, míg a kontrollcsoport tagjai enzim nélküli tablettákat. Egy héttel később az enzimes csoport tagjainál a vérömleny 76 százalékos terápiás eredménnyel sokkal jobban feloldódott, mint azoknál, akik csak placébót kaptak. A nyomás okozta fájdalom is sokkal gyorsabban megszűnt az enzimeknek köszönhetően. 

 

 

Miért segítenek az enzimek reuma esetén is?

A fájdalom a reumás megbetegedések egyik fő tünetének számít, függetlenül attól, hogy akut vagy krónikus problémáról van-e szó. A sikeres terápia tehát egyszerre veszi fel a harcot a gyulladással és a fájdalommal. Mindkettőt megoldja a proteolitikus, azaz fehérjebontó enzimmel végzett terápia. Hatására a megduzzadt csukló leapad, és aktivizálódnak az immunrendszer sejtjei.

 

Az enzimek tehát serkentik és meggyorsítják a gyógyulás folyamatát. Az enzimadás eredményeként olyan immunológiailag aktív szubsztrátum keletkezik ugyanis, amely elterjed a vérárammal. Ez a vegyület képes arra, hogy a gyulladás ingerületátvivő anyagait, az úgynevezett citokinokat felfedezze és elpusztítsa a szervezetben. Így a fájdalomért, melegérzetért és gyulladásért felelős citokinok megbillent egyensúlya újra visszatolódik a normál tartomány felé.

 

A citokinok immunrendszerünk hírvivő anyagai. Az előbb említett aktív szubsztrátumot úgy kell elképzelni, mint egy lakatot és a beleillő kulcsot. Ha tehát egy enzim átjut a bél nyálkahártyáján, összekapcsolódik egy hozzáillő reakciópartnerrel. Ez megint csak a fehérvérsejtek irányítása alatt áll, és a neve alfa-2-makroglobulin, azaz A2M. Ez a „csapat” együttesen befogja a gyulladásos vivőanyagokat, a citokineket, és szabályozza a gyulladásos reakciót mindaddig, amíg az le nem cseng. Mindez enzimek segítségével jóval gyorsabban történik meg, mint nélkülük.

 

 

A kémiai készítmények közötti különbség

Fájdalom esetén automatikusan fájdalomcsillapítóhoz nyúlunk, és olyan hatóanyagokat alkalmazunk, mint a diklofenák, az acetilszalicilsav (aszpirin) vagy az ibuprofen. Vajon miért nem szedünk helyettük enzimeket? Ezek ugyanis ugyanúgy elvégzik a fájdalomcsillapítás munkáját, ráadásul a gyulladásos folyamatot még sokkal jobban szabályozzák. Ezzel szemben a hagyományos fájdalomcsillapítók blokkolják a gyulladásos folyamatot, ami nem természetes. Ha elmúlik a hatásuk, a fájdalom visszatér, hiszen az okot nem szüntették meg, ráadásul tartósan szedve olyan mellékhatások léphetnek fel, mint a gyomorvérzés vagy a gyomorfekély.

 

Magától értetődő, hogy a kín mihamarabbi múlását akarjuk. Alapjában véve azonban a fájdalomnak először is van értelme, egyfajta létfontosságú védőmechanizmus. Ha például sérülés miatt lép fel, a sebesült testrészt automatikusan nyugalmi helyzetbe hozzuk. A fájdalom ugyan kellemetlen, de arról gondoskodik, hogy ne mozogjunk fölöslegesen, hiszen akkor a sérülés vagy a gyulladás továbbterjedne a szervezetünkben.

 

A hagyományos fájdalomcsillapítók blokkolják a gyulladásos folyamat természetes lefutását, míg az enzimek szabályozzák. Ez utóbbiak gondoskodnak róla, hogy a fájdalom oka, vagyis a gyulladásos vivőanyagok kibillentsége újra egyensúlyba kerüljön és ott is maradjon. Ez zseniális, a természetes folyamatokat támogató funkció.

 

Akut sérülésnél vagy artritisznél az eljárás az lehet, hogy az első három napon a beteg hagyományos fájdalomcsillapítókat kap, ám ezzel párhuzamosan már az első napon megkezdi az enzimek szedését is. Ha a fájdalom enyhült, akkor már csak az enzimeket szedi tovább. Ez a kombináció a gyakorlatban jól beválik ízületi megbetegedéseknél is. Ennek a stratégiának köszönhetően a szervezetet nem terheli meg fölöslegesen tartósan a sok gyulladásgátló, és ez lényegesen csökkenti a mellékhatások kialakulásának esélyét.

 

Hosszabb szedéskor veszélytelen

Az enzimek könnyen kezelhetők, és jól elviseli azokat a szervezet. A szokásos napi adag hat tabletta. Ennek a látszólag nagy mennyiségnek az a magyarázata, hogy az enzimek nagy molekulájú vegyületek, és emiatt egyetlen tablettába nem lehet belezsúfolni a szükséges adagot.

 

 Az enzimek nagy segítséget jelentenek gyulladásos ízületi panaszok, például térdízületi gyulladás esetén. Az enzimek gondoskodnak a fájdalomért felelős gyulladásos anyagok elszállításáról

 

A szakemberek szerint az enzimek a legbiztonságosabb készítmények közé tartoznak, és eddig még nem derült fény rá, hogy lenne olyan mennyiség, amely fölött ártanának.

 

Az enzimeket hosszabb időn át is nyugodtan lehet szedni anélkül, hogy káros mellékhatásoktól kellene tartani. Segítséget jelentenek lágyrész-reumatizmus esetén is. Ilyen bántalom például a nyakizombénulás, amelyet a stressz és a helyi igénybevétel mellett a hideg idő vagy a huzat is kiválthat. Ilyenkor a nyakizom fájdalmasan megfeszül, és emiatt megszaporodnak a szervezetben a fájdalomkiváltó ingerületátvivő anyagok. Az ilyen krónikus panaszok valódi ördögi kört jelentenek a szenvedők számára: a fájdalom miatt az izom még jobban megfeszül, ami megint csak fájdalommal jár a kialakult kényszertartás miatt, ezt újra feszültség követi és így tovább.

 

Az enzimeket a gyerekek is szedhetik. Náluk sokkal intenzívebben játszódnak le a gyulladásos reakciók azokban az években, amikor az immunrendszerük még nem fejlődött ki. Ez ad magyarázatot például arra, miért gyakoribb fiatalkorban a magas láz. Az enzimterápia tehát a gyerekgyógyászatban is helyet kaphat. A kis betegnek azonban legalább háromévesnek kell lennie, nehogy átharapja a kapszulát, mert akkor megsérül az egyébként gyomorsaválló külső burkolat és elvész a kívánt hatás. Az enzimeket le kell nyelni. Hároméves kortól kezdve a gyerekek napi adagja egy tabletta reggel, egy este. 14 éves kor fölött már adható a felnőttdózis.

 

Mikor hatnak a kombinációs készítmények?

A tapasztalatok szerint az enzimterápia tízből kilenc esetben – a kórképtől függően – körülbelül négy hét elteltével pozitív eredményeket mutat, artritisz vagy hátfájás esetén azonban több időre van szükség az érezhető javuláshoz. Az enzimterápia általában nem enyhíti egyik pillanatról a másikra a fájdalmat vagy a gyulladást, idő kell a hatás kibontakozásához. Erre a már ismertetett hatásmechanizmus ad magyarázatot, amennyiben nem a természetes folyamatok blokkolásáról, hanem szabályozásáról van szó. Az enzimek az okokkal veszik fel a harcot, és nem elnyomják a tüneteket, ezzel tulajdonképpen becsapva a szervezetet.

 

A piacon kapható legtöbb enzimkészítmény több enzim kombinációja, bennük a leggyakrabban az ananász bromelain nevű enzimjével találkozhatunk. A kezelés céljától függően ezt papainnal, tripszinnel, kimotripszinnel és/vagy pankreatinnal kombinálják. Ilyet alkalmaznak például vénás panaszoknál.

 

Enzimszedéskor megváltozhat a széklet jellege, ez azonban ártalmatlan. Főleg akkor nem kell semmiféle mellékhatással számolnunk, ha a napi adagot jól elosztjuk az egész napra. Mint oly sok más természetgyógyászati eljárásnál, kezdetben előfordulhat a tünetek romlása, ez azonban gyorsan elmúlik. Ez egyébként csak annak a jele, hogy elindult a gyógyulási folyamat.

 

Így hatnak az enzimek

Az enzimek megtalálhatók valamennyi emberi sejtben. Néha több száz félék, és fenntartják sejtjeink működési folyamatait.

 

Az enzimek néhány fontos feladata:

• Vezérlik a sejtlégzést, és gondoskodnak róla, hogy új testszövetek keletkezzenek.

• Koordinálják a véralvadást, de a vérrögök feloldódását is.

• Szabályozzák az immunrendszert és gondoskodnak a harmónia visszaállításáról, ha szervezetünk egyensúlya például fertőzés, gyulladás vagy sérülés miatt megbillen.

• Lehetővé teszik a test természetes méregtelenítését és szabályozzák az emésztést.

 

Fájdalmas vérömlennyel járó sérüléseknél az enzimek meggyorsítják a gyógyulást

 

A szorgos ötös

Az emésztőenzimek között öt különféle szorgos vegyületet különböztetünk meg. Ezek csapatmunkát végeznek, mindig egymáshoz igazítva az arányaikat.

 

Amilázok

Segítenek lebontani az összetett szénhidrátokat. Ezek közé tartozik a kenyér, a krumpli, a tésztafélék, a pizza, de a zöldségek és a hüvelyesek is.

 

Lipázok

Lebontják a zsírokat és az olajokat, hogy felszívódásra alkalmassá váljanak.

 

Proteázok

A fehérjék lebontásáért felelősek. Ide-­­tartoznak a tejtermékek, a hal vagy a hús.

 

Cellulázok

Segédkeznek a szénhidrátok emésztésében, mivel az összetett cellulózrostok megemésztéséhez pluszsegítségre van szükség.

 

Laktázok

A laktáz az az enzim, amely lebontja a laktózt, azaz a tejcukrot. Aki laktózintoleranciában szenved, az csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem képes élvezni a tejet és a tejtermékeket. Léteznek laktáztartalmú speciális étrend-kiegészítők, amelyeket az érintettek például tejivás előtt vehetnek be. 

 

Mikor segít az enzimszedés?

• Sérülések és gyulladások esetén.

• Fájdalomcsillapítás például gerincpanaszoknál.

• Ízületi és mozgásszervi panaszoknál.

• Izomfájdalom és reumatikus panaszok esetén.

• Nyílt és nehezen gyógyuló sebeknél.

• Csonttörésnél.

• Műtéti beavatkozások után, például foghúzás után is.

• Érmegbetegedések, vénás problémák és visszér esetén.

• Légúti megbetegedések és fertőzések esetén.

• Megelőzésre, például izomláz ellen.

• Immunrendszeri zavaroknál.

• Krónikus húgyúti fertőzéseknél.

• Autoimmun-megbetegedések, szénanátha, reumatoid artritisz esetén.

• A rákterápiában az immunrendszer erősítésére és a kemoterápia következményeinek enyhítésére.

 

Egy sikertörténet kezdete

Az enzimek tudományos kutatásával a 17. század óta foglalkoznak. Theodor Schwann biológus és orvos 1836-ban fedezte fel, hogy a gyomorsavban található egy olyan anyag, amely különösen gyorsan lebontja a fehérjéket. Ezt nevezte el pepszinnek. A francia kémikus, Louis Pasteur (1822–1895) szintén foglalkozott azokkal az anyagokkal, amelyek láthatólag meggyorsítják a biokémiai folyamatokat. Ezeket sokáig fermentumoknak nevezték, amíg 1897-ben a tudósok meg nem állapodtak abban, hogy minden biokatalizátort enzimként fognak megjelölni.

 

Ám már jóval ezt megelőzően, például Dél-Amerika indiánjai vagy az ókori Izrael lakói jól ismerték és használták az enzimeket a gyógyulási folyamatok elősegítésére – természetesen anélkül, hogy a pontos hatásmechanizmusukkal tisztában lettek volna. Így például emésztésserkentésre papajalevelet rágtak, míg az inkák az ananász és a papaja enzimjeit használták sebgyógyításra. A karibi térség indiánjai éretlen ananászgyümölcsből és levélből készült pasztát tettek a rándulásokra és ficamokra. Azt is tudták, hogy a nyers ananász vízhajtó hatású, serkenti a menstruációs folyamatot és elpusztítja a bélférgeket.

 

A füge enzimjeit már kétezer évvel ezelőtt is használták sebgyógyításra. A fügéből készült kását kenték a sebre. Az inkák sérülések gyógyítására az ananász és a papaja enzimjeit használták

 

A szabályozott széklet az egyik legfőbb cél, amelynek elérésére az enzimeket használják. Hogy az enzimek több szempontból kulcsfontosságú szerepet játszanak az egészséges életben, azt az enzimterápia atyja, dr. Max Wolf tette közismertté. Számos vizsgálattal bizonyította, hogy az enzimeknek többek között gyulladáscsökkentő hatásuk van. A nevét viselő készítmények a mai napig megtalálhatók a piacon, és növényi, illetve állati enzimek kombinációját tartalmazzák.

 

Az enzimterápia egy további úttörője, az amerikai dr. Edward Howell hívta fel először a fogyasztók figyelmét arra, hogy a főzött és túlságosan feldolgozott élelmiszerek nem tesznek jót az emberi szervezetnek. Átfogó kutatásai során felismerte, hogy ha az ételeket több mint 15 percen át 48 fokon főzik, akkor elpusztulnak a természetes enzimek. 1940-től vizsgálta az összefüggést az emiatt előállt enzimdeficit és az akut vagy krónikus degeneratív megbetegedések között. Howell a fő úttörője a tisztán növényi enzimekkel végzett enzimterápiának. Mindig hangsúlyozta, hogy a tápanyagok, vitaminok, fehérjék, ásványi anyagok mellett a testünknek elsősorban enzimekre van szüksége, hogy elevenen és fitten tartsanak bennünket.

- dr. ki -
XVI. évfolyam 3. szám

Címkék: enzimek, enzimhiány, enzimterápia

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.