Betegségek A-tól Z-ig

Érvek a jód ellen és mellett

Szemléljük kritikusan a jódozott élelmiszereket!

Hogy a táplálékok jódhiányát ellensúlyozzák, sok országban törvényi előírássá tették a jódozott só használatát. Másutt mindenki maga döntheti el, akarja-e használni vagy sem. A környező országok közül egyedül Magyarországon nincs rendelet a só kötelező jódozására, holott csak néhány megyében van megfelelő jódtartalom az ivóvízben. A témát azóta is hevesen vitatják a jód ellenzői és támogatói.


 

Abban mindenki egyetért, hogy a jód alapvetően szükséges nyomelem. Tulajdonképpen jodidról kellene beszélnünk, hiszen ebben a formában vesszük magunkhoz a táplálékokkal, és így van rá szüksége a pajzsmirigynek a trijód-thyronin (T3) és tetrajód-thyronin (T4) nevű hormonok előállításához. A pajzsmirigyhormonoknak sokféle feladatuk van: emelik az alapanyagcsere értékét, azaz a sejtek anyagcseréjét, a testhőmérsékletet, serkentik a szív működésének erejét. Ezen kívül fontos szerepük van gyerekeknél az izomzat és a központi idegrendszer kialakulásában.

 

 

A jódhiányos táplálkozás pajzsmirigybetegségekhez vezet

Sajnos a pajzsmirigy nem működik mindig zökkenőmentesen, ennek oka leggyakrabban a jódhiányos táplálkozásban keresendő. Normális esetben a pajzsmirigy ilyenkor nagyon ügyesen és teljesen önállóan reagál: megnagyobbodik, amennyiben egyrészt több, másrészt nagyobb pajzsmirigysejteket termel. A megnagyobbodás eleinte csak ultrahanggal, később szabad szemmel is látható golyva formájában. Így hosszabb időn keresztül fenn lehet tartani a normális hormontermelést. Ha a jódhiány továbbra is fennáll, a pajzsmirigyben sokszor csomók képződnek, úgynevezett autonómiák, amelyek részben túlműködnek és kontrollálatlanul termelik a pajzsmirigyhormonokat. Hosszan tartó, akár az anyaméhben vagy újszülöttkorban kezdődő jódhiány esetén fejlődési rendellenességek vagy kretenizmus (elváltozásokkal és szellemi fogyatékossággal járó betegség) léphet fel. A nyolcvanas évek eleje óta azonban minden újszülött pajzsmirigyfunkcióit megvizsgálják, így ez a probléma manapság már nem jellemző.

 

 

A jódozott só feladata kiegyenlíteni a jódhiányt

Hogy a test saját anyagcseréje minél zavartalanabban játszódhasson le, fontos, hogy figyeljünk a rendszeres jódfogyasztásra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) napi 150 mikrogrammot (0,15 gramm) ajánl. Németország sokáig jódhiányos területnek számított. Ezért az 1950-es évektől bevezették a jódozott sót a magánháztartásokban, 1989 után pedig az élelmiszer-feldolgozás, közösségi étkezés és gasztronómia területén is. Így próbálták biztosítani a lakosság ellátását, hiszen szinte mindenki rendszeresen fogyaszt sót. És mivel az íze miatt sem használunk belőle tetszőleges mennyiséget, így a túladagolás veszélye is alacsony.

 

A vizsgálatok azt mutatják, az elmúlt években láthatóan javult a nyomelemmel való ellátottság, azonban még mindig enyhe jódhiányra lehetünk figyelmesek.

 

Magyarországon az Országos Közegészség- ügyi Központ végzett az egész országra kiterjedő reprezentatív felméréseket, melyek alapján megállapították, hogy hazánk négyötödén az ivóvizek jódtartalma elégtelen, és a valamennyi megyére kiterjedő széles körű orvosi vizsgálatok (tapintásos, ultrahangos golyvavizsgálat, vizelet jódtartalmának meghatározása) is azt erősítették meg, hogy a lakosság jódellátottsága hiányos, és az egész országban szükséges lenne a jódpótlás általános bevezetése.

 

 

Sok feldolgozott élelmiszer tartalmaz jódot

Eredetileg csak a tengeri halakban és egyéb tengeri herkentyűkben, illetve algákban található nagyobb mennyiségű jodid. Feltételezések szerint ma a napi jódbevitel több mint 30 százalékát tejjel vagy tojással vesszük magunkhoz. Ugyanis sok gazda jódtartalmú növényekkel látja el az állatait – ennek célja igazából az állatok jólétének fokozása. Mivel az általános élelmiszer – feldolgozás közben szintén jódozott sót használnak, így a húskészítmények, a virsli, kolbász, kenyér és péksütemények is hozzájárulnak a jódbevitelhez. Ugyanezen okból van fontos szerepük a készételeknek is. Területtől függően a csap- és ásványvíz is tartalmazhat jódot.

 

Az élelmiszergyártók azonban, feltehetően anyagi okokból, újabban ismét kezdenek normális konyhasót használni. Ezen kívül egyre többet tudunk róla, hogy a túlzott sófogyasztás egészségkárosító hatású lehet. Ezért terveznek egy a készételek és a kenyér sótartalmának csökkentését szabályozó rendeletet Európában.

 

Bár az ellátottság általánosan javult, a legtöbb szakértő a jódozás folytatása mellett érvel. Főleg a magasabb jódszükségletű emberek, mint a várandós vagy szoptató anyák esetében továbbra is ellátási hiányt lehet felfedezni. De mi a helyzet az ellenzőkkel? Ők a nem csekély létszámú csoportra, a pajzsmirigy-túlműködéses betegekre mutatnak, illetve azokra, akik autoimmun-betegségekben szenvednek, mint a Basedow-kór vagy a Hashimoto-thyreoiditis, ahol az antitestek a pajzsmirigyszövetre támadnak. Az ő esetükben a betegség a jódtól rosszabbodhat. A legtöbb tudós azonban csak a komplex kötésű jóddal kapcsolatban lát veszélyt, ami fertőtlenítőszerekben, röntgenkontrasztszerekben, valamint bizonyos gyógyszerekben (mint az antiarrhytmiás amiodaron) található meg. A komplex kötésű jód a jodiddal ellentétben allergiás reakciót is kiválthat.

 

Nem minden szervezet viseli el a jódot

A jódpártiak szerint az élelmiszerek alacsony tartalmuk miatt nem jelentenek veszélyt, kivéve, ha valaki extrém sok algát vagy jódtartalmú gyógyvizet vesz magához. A Hashimoto-thyreoiditis esetében pedig úgy tűnik, a szelén nevű nyomelem hiánya a kiváltó ok. Nem így van azonban a túlzott hormontermelésnél, ami úgynevezett forró (autonóm) csomók alakulásához vezet a pajzsmirigyben.

 

Ebben az esetben lehetséges, hogy a tüneteket akár a normális jódbevitel is okozhatja. A tanulság az, hogy egyelőre nincs tanulság. A vita továbbra is fennáll, a jódpártiak, a jódozás folytatása mellett harcolók azonban többen vannak. Aki otthon jódozott sót használ és rendszeresen fogyaszt természetesen jódtartalmú élelmiszereket, mint a tengeri hal és halkészítmények, az be tudja tartani a hozzáértők tanácsait.

 

Azonban, hogy a jódérzékeny emberekre is tekintettel legyünk, fontos lenne a jódozott só általános és egyértelmű megjelölése. Annak sem szabadna problémát jelentenie, hogy minden termékből előállítsák a jódmentes változatot is, hogy a döntés a felhasználóé legyen. Ilyen téren egyelőre a reformélelmiszerek között és a bioboltokban a legnagyobb a kínálat és nyitottság.

-mörk-
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: jód, jódozott élelmiszerek, pajzsmirigybetegségek

Aktuális lapszámunk:
2018. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.