Betegségek A-tól Z-ig

Étkezési zavarok

Mi áll a háttérben? A saját testkép torzulása nem hirtelen folyamat

A kényszeres evés nem a táplálékfelvételről, a kalóriákról és a testsúlyról szól. A fizikai éhségnek igen sok köze van az emocionális éhséghez. Hasonló a helyzet az étel, az evés elutasításával, amikor valaki az aktuális szépségideálnak szeretne megfelelni.


 

A nyugati társadalmakban az étkezési zavarok a leggyakoribb pszichoszomatikus betegségek közé sorolhatók. Hozzávetőlegesen a férfiak 66, a nők több mint 50 százaléka túlsúlyos, azonban nem mindegyikük szenved beteges étkezési zavarban.

 

A kontrollálhatatlan falási rohamok hátterében általában érzelmi okok állnak, sokan evéssel vigasztalják magukat. Ilyenkor az evés nem a táplálkozást szolgálja, hanem valamit pótol.

 

Soványság egyenlő boldogság?

A tinédzserek között a másik véglet, a bulimia (kényszeres evés, amit önhánytatás kísér) is nagyon gyakori. Ők még így is állandóan túl kövérnek látják magukat. A saját testkép torzulása nem hirtelen folyamat, az először kissé zavart étkezési szokásoktól a beteges és súlyos étkezési zavarig általában apránként, alattomosan alakul ki, az érintett az átmenetet nem is érzékeli. Hiszen arról van szó, hogy szép, karcsú, szeretne megfelelni a szépségideálnak, szeretné, ha szeretnék. És elérkezik a pillanat, amikor a dolog önjáróvá, ellenőrizhetetlenné válik, minden más a háttérbe szorul. Ez olyasmi, amit a kívülállók nem képesek felfogni, megérteni. Mintha egy párhuzamos világban élne az ember, amelyben biztonságban érzi magát. Minden pluszkiló félelmet kelt. Hiszen állandóan ott motoszkál a gondolat a fejemben: buta és csúnya vagyok, kövér, hájas, tenyeres-talpas, ügyetlen. Túl hangosan beszélek és nevetek, minden tekintetben „túl sok” vagyok. Bár csak fel tudnék oldódni a levegőben!

 

 

Önmagunk elől menekülve

Mindegy, hogy valaki ellenőrizhetetlenül fal vagy inkább éhezik, esetleg hánytatja magát – az étkezési zavar minden életkorban súlyos, nehezen leküzdhető lelki konfliktus jele. Egyre több felnőttet is érintenek ezek a problémák. 2008-ban európai átlagban csupán a betegek 2 százaléka volt felnőttkorú, mára a páciensek 12 százaléka a 40 és 60 év közötti korosztályba tartozik. Az idősebb korosztály egyre nagyobb mértékű érintettsége mellett megfigyelhető, hogy újabban egyre nő a férfi páciensek száma is. Az étkezési zavar komoly betegség, nem puszta habókosság. Gyógyításához professzionális segítségre van szükség.

 

 

Amikor az evés nem az éhség csillapítását szolgálja, étkezési zavarra  gyanakodhatunk. Ez a túlsúlyosakra és az anorexiásokra egyaránt vonatkozik

 

Egy középkorú férfi gondjai egy hosszan tartó fogyókúra után kezdődtek. Akkor több mint 35 kg-ot fogyott, és remekül érezte magát a bőrében. Azonban az elért eredménnyel mégsem volt tökéletesen elégedett, még mindig kövérnek érezte magát. Hónapokon át csak joghurtot, sovány túrót és teát evett- ivott, egyre soványabb lett. Állandóan szédült, gyenge volt, és úgy nézett ki, mint egy csontváz. Végül barátai beszélték rá, hogy látogasson el a terápiás csoportba.

 

Mindegy, hogy az étkezési zavarok melyik formájában szenved valaki, általában menekülésről van szó. Többnyire érzelmi konfliktus áll a háttérben, amelyet nem sikerült feldolgozni. A belső egyensúly elvesztésével párhuzamosan elvész saját testünk egészséges érzékelése is. aminek következtében nem érezzük a normális éhséget vagy jóllakottságot. De vajon hogyan találjuk meg újra az egészséges egyensúlyt?

 

Az említett férfi a terápiás beszélgetések során felismerte, hogy az evés vagy a nem evés nem jelent valódi megoldást problémáira. Megtapasztalta, hogy a személyiség fontos, ezt szeretik, becsülik az emberben, és nem a testsúlyát.

 

 

Miért károsodik hosszú távon a lélek és a test?

Minél tovább tart az étkezési zavar és minél később kezdik el kezelni, annál valószínűbb a lélektani és testi szövődmények kialakulása. Ha valaki túl keveset eszik, a szervezet elkezdi lebontani tartalékait, és sajnos nem csak a zsírraktárakat. A szív, a máj és a vesék is károsodnak. Ha a kóros koplalás évekig tart, csökken a vérnyomás és a testhőmérséklet is. Az évek során egyre nő a csonttörések kockázata, a nőknél gyakoribbá válnak a menstruációval kapcsolatos gondok.

 

Az elhízástól való félelem miatt a bulímiában szenvedők a falásrohamok után meghánytatják magukat

 

A hiányos táplálkozás nyomokat hagy külsőnkön is. A bőr megöregszik, kiszárad és hámlik. Elveszti rugalmasságát, ugyanis a testből hiányoznak fontos ásványi anyagok és nyomelemek is. A fiatal anorexiás lányok is öregnek, koravénnek tűnnek. A haj és a köröm elvékonyodik, gyakori a hajhullás. Egyre több a gond a fogakkal is, gyakoribbá válik a fogszuvasodás, a fogak kihullása. Az elhízás is károsítja egészségünket, de ezt a legtöbben tudják is. A csontok és az ízületek terhelése jelentős, fokozott a kockázata a cukorbetegség és a szívérrendszeri betegségek kialakulásának. Jellemző továbbá a vérzsírok szintjének emelkedése, valamint az epebetegségek kialakulása. Mindehhez jön az alvászavar és a légzés nehezítettsége.

 

Ha elmarad a professzionális segítség, végül az emocionális feszültség és a falási rohamok vagy az éhezés körforgásához pánik társul. Az érintett igyekszik egyre szigorúbban kontrollt gyakorolni önmaga felett. Belső világa, hangulati élete szélsőségesen ingadozik. Éppen ezért a pszichoterápiás beszélgetések központi szerepet játszanak a gyógyulásban. A beszélgetés lényege, hogy megoldásokat dolgozzanak ki a fennálló konfliktusok feloldására, amelyek segítségével a páciens az étkezési zavar káros stratégiáját automatikusan feladja.

 

 

Valójában mekkora az egészséges testsúly?

Ha az étkezési zavarban szenvedők megfelelő terápiában részesülnek, felmerül a kérdés, vajon mi tekinthető „normális” vagy „ideális” testsúlynak. Hosszú ideig az ún. Broca- formula volt érvényben. A testmagasság cm-ben, mínusz 100 jelenti a normális testsúlyt, az ideálisat pedig, ha ebből még levonunk további 10 százalékot. Ma a testtömegindex (BMI) számítását tartják irányadónak. A BMI számításának formulája: BMI = a testsúly (kg) osztva a testmagasság (m) négyzetével. Példa: Egy 1,70 m magas, 60 kg súlyú nő BMI-je 20,76 értékű, ami normálisnak tekinthető. A normális tartomány nőknél 18,5 és 24 között van. Előfordul azonban, hogy valaki a BMI-számítás szerint túlsúlyos, mégis jól érzi magát a bőrében és egészséges, sőt az is marad. Az ilyen emberek az állandó diétázás hatására megbetegszenek. Figyelembe kell venni az egyén életkorát és izomtömegét is. Egy edzett sportoló a BMI-számítás alapján akár túlsúlyos is lehet, ugyanis az izomtömeg természetesen jelentkezik a testsúlyban is.

 

A beszédterápiás foglalkozásokon a páciensek megtanulják kezelni a konfliktusokat

 

Az ideális súly jóval több, mint egy szám

Sok táplálkozás-szakértő ma arra az álláspontra helyezkedik, hogy bizonyos gömbölydedség elfogadható, ha az illető úgy jól érzi magát. Ha fogyókúrákkal sanyargatjuk magunkat vagy folyamatosan sportolunk, amihez amúgy nem fűlik a fogunk, testünk minden igyekezetünket meg fogja akadályozni. Ráadásul nincs automatikus garancia arra, hogy ha sikerül lefogynunk, mindjárt egészségesebbé is válunk.

 

Miért több a nő az érintettek között?

A nők gyakrabban konfrontálódnak az evéssel. Elég csak az újságokat fellapozni vagy a család élelmezésére gondolni, ez mindig a nők feladata. Ha a férfiak főznek, az általában azért van, mert kedvük van hozzá, szórakoztatja őket. A nők ellenben többször emlegetik az egészséget és a család táplálását a főzéssel kapcsolatban. Tehát a férfiak élvezik az evést, a nők inkább hajlamosak kalóriákat számolgatni.

 

A nemek szerinti eltérés az étkezéssel kapcsolatban már óvodáskorban kezdődik. Ha gyerekekkel beszélgetünk, csakhamar kiderül, hogy a kislányok már igen kis korban pontosan tisztában vannak vele, hogy mely táplálékok egészségesek és melyek nem azok. Ha azonban arról kérdezzük őket, mit ennének szívesebben, akkor pont az egészségtelen ételeket említik.

 

Az étkezési zavaroknál a gondolatok folyamatosan az evés, a kalóriák és a testsúly körül keringenek. Mindezt bűntudat is súlyosbítja. Az ördögi körből nagyon nehéz kiszakadni
 
 

Hogyan lehet „átfordítani” a helytelen szokásokat?

Ha az étkezési rendellenességekből kiutat szeretnénk találni, akkor nélkülözhetetlen annak tisztázása, milyen motívumok húzódnak meg az adott étkezési zavar hátterében. Ehhez jó adag bátorság is kell, és persze a felülemelkedés képessége saját magunkon, gyengeségeinken is. Egy másik gyakorlat, ami már sok páciensen segített, hogy megtalálja önmagát és leküzdje a falási rohamokat, az, ha az érintett a tükör elé áll, és igyekszik kívülállóként, emlegesen szemügyre venni saját magát. Az egészséges étkezési szokások szempontjából önmagunk – testtömegtől és a külsőtől független – értékét felismerni a legfontosabb, egyúttal a legnehezebb lépés. Minél erősebb az önbizalom, az önértékelés, annál kevésbé vagyunk hajlamosak az étkezés során valamely szélsőség felé elmozdulni.

 

A legfontosabb étkezési szokások

A „gyógyultaknál” is fennáll annak a veszélye, hogy nehéz élethelyzetekben kiújulnak régi, egészségtelen étkezési szokásaik. A következő 10 étkezési szabály segíthet a visszaesés megelőzésében:

 

•  Étkezzen rendszeresen.
•  Naponta egyen három főételt, és iktasson be két köztes étkezést (tízórai, uzsonna).
•  Az étkezéseket egyenletes időszakokra ossza el a nap folyamán, ez 2,5-3,5 óránkénti étkezést jelent. Ezt az időrendet főképp azoknak érdemes betartani legalább egy éven át következetesen, akiknek problémái vannak az éhség és a jóllakottság érzékelésével. E napirend segít a természetes érzetek kialakulásában, illetve visszatérésében. Legkésőbb két órával felkelés után fogyassza el reggelijét.
•  Ne húzza el az étkezésekre fordított időt. Egy reggelire 20 perc tökéletesen elég.
•  Ne kóstolgasson egy kanállal ebből, egy másikkal abból stb. Ez nem normális étkezés, és elősegíti az étkezési zavarok kialakulását.
•  Aki hajlamos sokat enni, a kenyérre vagy zsemlére a jövőben legfeljebb három különféle feltétet válasszon.
•  A soványaknak: étkezéshez legfeljebb egy csésze teát vagy más folyadékot igyon. Az ennél nagyobb mennyiségű folyadék laktat és lassítja az emésztést. A szénsavmentes italok könnyebben feldolgozhatók.
•  Lehetőleg mindig ülve étkezzen. Így teste gyorsabban megtanulja, hogyan reagáljon az éhségre, illetve a jóllakottságra.
•  Az étkezés helyét, az asztalt stb. szépen, barátságosan rendezze be, terítse meg. A szép terítő, szalvéta, a szép, ízléses tányérok, egy virág stb. segít ellazulni és élvezetesebbé teszi az étkezést. Olykor hívjon meg vendégeket is, ami szintén segít kötetlen viszonyt kialakítani az étkezéshez.

 

Az éhezés ma sok tini számára nem ismeretlen. A divatlapokból ismert példaképek azt sugallják, hogy mindenkinek soványnak kell lennie, ha szép akar lenni

 

Ellenőrizze saját étkezési szokásait

Ha az alábbi mondatok többségére igennel tud válaszolni, az egyértelmű jele annak, hogy érdemes lenne étkezési szokásairól terapeutával konzultálni, nehogy kialakuljon önnél a kényszeres táplálkozászavar.

 

•  Gondolataim gyakran járnak az evés, illetve a nem evés kérdése körül.
•  Nagyon pontosan megtervezem, hogy mit, mennyit, mikor eszem.
•  Ha eltértem étkezési tervemtől, azt rosszul viselem.
•  Olykor egyáltalán nem eszem, aztán hosszabb ideig csak nagyon keveset, majd ismét nagyon sokat.
•  Bizonyos élelmiszereket megtiltok magamnak, főleg, ha zsírosak vagy édesek.
•  Evés után rossz a lelkiismeretem.
•  Étkezés után szégyent vagy undort érzek.
•  Félek az evéstől.
•  Hogy mennyit eszem, a hangulatomtól függ.
•  Nem szívesen érintem meg a testemet.
•  Gyakran evéssel nyugtatom meg magam.
•  Számomra az evés a stressz leküzdésének legfontosabb módja.
•  Hangulatom attól függ, mit mutat a mérlegem, ha ráállok.

•  Szeretek másoknak főzni, de nem eszem velük együtt.
•  Nagyon figyelek arra, mások mit esznek.
•  Igyekszem általában kevesebbet enni másoknál.
•  Inkább egyedül eszem, mint társaságban.
•  Nem érzem, hogy éhes vagy jóllakott vagyok-e.
•  Saját külsőmet folyton másokéval hasonlítom össze.
•  Gyakran túl kövérnek érzem magam, noha a súlyom normális.
•  Állandóan ellenőrzöm a külsőmet.
•  Gyakran próbálok ki diétákat.
•  Egy héten többször a mérlegre állok.
•  Gyakran gondolok a fogyásra, noha súlyom normális.

 

Mi tekinthető étkezési zavarnak?

Az étkezéssel kapcsolatos zavarokra jellemző, hogy az érintett elutasítja azt, ami az életében történik, valamint az a hit, hogy az evéssel vagy az evés elutasításával valamit változtatni tud. Az étkezési zavarok általában függőséget, egyfajta szenvedélybetegséget jelentenek.

 

A vizsgálatok szerint a kislányok pontosan tudják, mely ételek egészségesek és melyek nem azok

Anorexia nervosa

Az anorexiások attól félve, hogy meghíznak, nem esznek, vagy csak egészen minimális mennyiséget vesznek magukhoz. Ráadásul hashajtókat is szednek, vagy szélsőségesen sokat sportolnak, hogy fogyjanak. Saját testük érzékelése torzult, egyetlen dolog foglalkoztatja őket: rettegnek a hízástól. Az anorexiások kifelé gyakran tökéletesnek tűnnek és tökéletes életet élnek. Az esetek 20 százaléka krónikus lefolyású, a páciensek 5-15 százaléka belehal az állandó koplalásba. Az érintettek több mint 90 százaléka nő.

Bulimia nervosa

Az anorexiásokkal ellentétben a bulimiában szenvedők nem éheznek. Az elfogyasztott ételeket evés után kihányják, nehogy meghízzanak. Technikáik igen változatosak: ledugják az ujjukat a torkukba, sós vizet isznak vagy hashajtókat, vízhajtókat és éhségérzetet fékező gyógyszereket szednek. A betegség jellegzetes szövődménye a fogzománc károsodása, a nyelőcső felmaródása vagy akár a gyomorfal perforálódása. Azonban gyakori a kálium- és magnéziumhiány is, ami vesekárosodást és szívritmuszavarokat okozhat. Számuk körülbelül megegyezik az anorexiásokéval.

Evéskényszer

Az evéskényszerben szenvedők egyszerűen nem tudják abbahagyni, ha elkezdenek enni. Szégyenérzetük miatt titokban esznek, például éjszaka. A bulimiásokkal ellentétben azonban ők nem hányják ki az elfogyasztott ételt, ezért folyamatosan híznak. Az érintettek szenvednek betegségüktől, undorodnak maguktól, depresszió és súlyos bűntudat gyötri őket. A betegség testi jellegzetes szövődményei: magas vérnyomás, cukorbetegség, epekő, ízületi és gerincbántalmak, valamint a májkárosodás. Az érintettek harmada férfi.

Latens evéskényszer

A latens evéskényszernél a beteg hétköznapjainak középpontjában a fogyókúra és a kalóriák számolása áll. A páciens nem észleli az éhségérzetet, aminek a következménye, hogy időnként falásrohamok törnek rá, amit utána szigorú diétázással próbál meg kompenzálni. A hízástól való félelem az éhezés és a fogyókúrázás körforgásában tartja. A beteg egyre inkább a háttérbe szorítja saját testének jelzéseit és szükségleteit. Az étkezési zavarok egyéb formáihoz hasonlóan a páciensek életminősége itt is erősen korlátozott. A latens evéskényszer könnyen átmehet más evési zavarba.

Ortorexia nervosa

Az ortorexiások mindenben tökéletességre törekszenek. Gondosan megválogatják ételeiket, bizonyos ételektől szigorúan tartózkodnak. Általában csak biológiai termesztésű termékeket hajlandók enni. Az étkezési zavarok e formájában feltűnő a férfiak dominanciája.

 

Az elhízástól való rettegés gyakran gyenge önértékeléssel társul

 

A táplálkozási zavarok fontos kezelési módszerei

Viselkedésterápia

Minden étkezési zavar közös vonása, hogy a beteg gondolatai állandóan az evés és a kalóriák körül forognak. E gondolatokkal és érzésekkel a terápia során realista értékelést állítanak szembe. Ez nem azt jelenti, hogy az ember a „rossz  vagyoktól” eljut a „szuper vagyokig”, de lehet közelíteni ehhez, ha megpróbálunk  valami objektív dolgot elmondani saját magunkról. Például megnézni, mi minden  vagyok én tulajdonképpen, és közben a pozitívumokra fókuszálni figyelmünket. Ha  először semmi sem jut eszünkbe, megkérdezhetünk másokat: „Mit kedvelsz bennem?”

Analitikus pszichoterápia

A kezelés e formája során a páciensek intenzíven és hosszan foglalkoznak az  élettörténetük során előfordult konfliktusokkal, ha súlyos, sokrétű zavarról van  szó. Az emberi konfliktusok feldolgozásához egyéni és csoportterápia kombinációjára lehet szükség.

Kreatív fizikai terápiák

A táplálkozási zavarokban szenvedők saját testképe torzult. A kreatív kezelések célja, hogy javítsák a páciens testérzékelését és fejlesszék az önmagáról alkotott képet. Sokat segíthet például a táncterápia, amellyel a beteg kifejezheti bánatát, haragját, gyászát stb. Csupa olyan érzést, érzelmet, amelyet korábban nem hozott kifejezésre.

Kórházi kezelés

Súlyos esetekben a pácienseket kórházban kezelik, egyszerre többféle terápiát  alkalmazva. A terápia intenzitásának meghatározásában alapvető különbség van például a fiatalkorú, még nem krónikus pácienseknél. Náluk a testsúly és az étkezés normalizálása áll a kezelés homlokterében, a szövődmények (agyműködési zavarok, a csontanyagcsere zavarai) elkerülése érdekében.

 

A kórházi ápolás szükségessége attól függ, hogy fennáll-e súlyos alultápláltság, hogy milyen gyors volt a lefogyás, mennyi energiát tud táplálék formájában elfogyasztani a páciens. Az is lényeges szempont, vajon fennáll-e az öngyilkosság veszélye, vagy az, hogy fennállnak-e súlyos pszichiátriai betegségek, például kényszeres neurózis vagy szorongás.

V.T.
XVI. évfolyam 7. szám

Címkék: anorexia, bulimia, étkezési zavarok, kényszeres evés, psziché

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.