Betegségek A-tól Z-ig

Fájdalomcsillapítás színes ragasztószalagokkal

Barangolás a fájdalmak birodalmában


 

Első pillantásra leginkább indián harci dísznek tűnik, és egyelőre profi kerékpárversenyzők és labdarúgók végtagjain látható: színes ragasztószalagok, ún. tape-ek. A "taping" az alternatív medicina modern és komolyan veendő eljárása. Segítségével enyhíthetők a mozgásszervi fájdalmak, enyhíthetők a nyirokpangások. A tapekötéshez, amelyet az ortopéd szakorvos helyez fel bokaficam után, azonban semmi köze.

 

A sportorvoslásban használatos ragasztószalagot Carl Paul Beiersdorf 1892-ben fejlesztette ki. Azóta a ragasztószalagokat egy különleges kötözési technikához, az ún. tape-kötéshez alkalmazzák. Utóbbi leginkább a mozgásszervrendszer degeneratív elváltozásainak és sérüléseinek kezelésében használatos. Alkalmazzák továbbá elsősegélyben, rehabilitációban, valamint edzés és verseny közben sérülések elkerülése érdekében, mert korlátozza a veszélynek kitett testrész mozgásszabadságát.

 

Az erős tape-kötés rugalmatlan ragasztószalagból készül, stabilizálja és tehermentesíti a sérült testrészt, pl. ficamot szenvedett bokát. A páciens mobilitása megmarad, csak a gyógyulás szempontjából káros, veszélyes mozdulatokat iktatja ki a kötés, így a sérült ízület vagy izom terhelés híján nyugodtan gyógyulhat.

 

Már az 1970-es években dr. Kenzo Kase japán orvos és kiroterapeuta új útra lépett, és a sokoldalú ragasztószalagot terápiás céllal kezdte alkalmazni.

 

 

Hogyan gyógyít egy ragasztószalag?

Az ún. kinezio-taping számára dr. Kase egy extrém módon nyújtható alapanyagot választott. A taping során gyakori allergiás reakciók csökkentése érdekében az újfajta szalagok pamutból és tiszta, akril alapanyagú ragasztóval készülnek. A ragasztórétegen kis kihagyások találhatók, amelyek lehetővé teszik a szalag alatt a levegő- és folyadékkeringést.

 

A kinezio-tape felragasztás után rendkívül erős kötést hoz létre a bőrrel, és rugalmasságának köszönhetően együtt nyúlik azzal. A rögzítő tape-kötéssel ellentétben itt a terápiás hatás a szalagnak a bőrrel történő együttmozgásából ered. Mivel a bőr közvetlenül a szalaghoz tapad, mozgás közben az így rögzített bőrréteg eltolódik az alatta elhelyezkedő idegvégződésekhez, nyirok- és véredényekhez, izmokhoz és faszciákhoz képest. Kase ennek alapján az általa kifejlesztett eljárásnak az alábbi hatásokat tulajdonítja:

 

A szalag mozgása folyamatos helyi szövetmasszázst végez. Mindez jelentősen javítja a vér- és nyirokkeringést. A masszírozás hatására a fokozódó folyadékkeringés elszállítja a gyulladásos anyagcseretermékeket, és lelohad a duzzanat.

 

A "ragasztott" testtájon bizonyos idegi receptorok stimulálása révén komplex, fájdalomcsillapító hatású, idegélettani folyamatok (gate-control elmélet) aktiválódnak.

 

A fájdalomcsillapítás hatására javul a kezelt izmok tónusa és mozgékonysága. A görcsös izomzat ellazul, a gyenge izmok megerősödnek.

 

Gyakori az ízületek minimális mértékű ficama, ami fájdalmat okoz. Ezek a minimális eltérések röntgenfelvétellel általában nem igazolhatók. A szalagragasztással azonban csökkenthető a kóros izomtónus és helyreállítható a normális ízületi pozíció.

 

A kinezio-taping módszert eleinte csak japán sportolóknál alkalmazták. Amikor az ott aktív, holland profi labdarúgó, Alfred Nijhuis a kilencvenes években a Bundesligához igazolt át, magával hozta a korábban Japánban tanult módszert Németországba. Itt a sportorvosláson kívül csakhamar meghódította a komplementer medicinát. Az elmúlt években a német és angol nyelvterületen további tapingeljárások fejlődtek ki, amelyek valamennyien az eredeti japán kinezio-taping módszer variánsai. A medi-taping szoros rokonságban áll az eredeti eljárással, az aku-taping és a medical taping concept módszerekben a kinezio-taping a hagyományos kínai orvosi elméletekkel keveredik. Ez azt jelenti, hogy a szalagokat akupunktúrás pontokra, illetve vezetékekre ragasztják fel, így a szalag ezeket stimulálja folyamatosan.

 

A szalagragasztásos eljárások fő indikációs területeihez sorolhatók a fájdalmas mozgásszervrendszeri állapotok, de a fentiekben leírt hatásmechanizmusoknak köszönhetően alkalmazhatók

 

• fejfájás, migrén kezelésében,

• az izomtónus szabályozására (lazító és erősítő hatás),

• gyulladáscsökkentésben, a vérkeringés serkentésében, duzzanatok megszüntetésében, a nyirokkeringés fokozása révén,

• pszichovegetatív panaszok (félelem, nyugtalanság, depresszió stb.) enyhítésében.

 

A módszert megfelelően képzett orvosok, természetgyógyászok, fizioterapeuták alkalmazzák. A ragasztandó testfelülettől függően különböző szélességű (50-75 mm) szalagokat használnak. Ezeket azonban egyénre szabva, az igényeknek megfelelő szélességre vágják felragasztás előtt. A konvencionálisan alkalmazott, rugalmatlan szalagokkal ellentétben, amelyek téphetők, a terapeutának ezeket a szalagokat ollóval vagy speciális szalagvágó készülékkel kell előkészítenie. Felragasztás előtt a szalag végeit lekerekítik, hogy tovább tartson, ugyanis a szalagokkal zuhanyozni is lehet, ezért több napig vagy akár hetekig fent kell hagyni azokat a bőrön.

 

 

A szalag lehet "öreg" és ráncos

Az izomműködés zavarainak kezelésében a szalagokat a kezelendő izom lefutásának megfelelően ragasztják fel. Lehetőség szerint az izmot felragasztás előtt kissé nyújtják. A szalag hosszát az előnyújtott izom hosszához igazítják, majd felragasztják.

 

Az izom ellazulásakor a bőr ráncosodik, ami meglátszik a szalag külső felületén is. A ráncképződés az izomfeszülés fokától függően változik.

 

A szalagokat általában I, X és Y alakban vagy legyezőszerűen ragasztják. Az I alakok az izomkezelés legegyszerűbb variánsát képviselik, és általában az izomtónus szabályozására alkalmazzák. Az Y alak általában a kéthasú, tehát "hasadt" izmok kezelésében kap szerepet - pl. a felkar bicepsz izmánál. Legyezőszerűen szétterjesztett alakzatot akkor alkalmazunk, ha a szövetek nyirokkeringését akarjuk javítani és a duzzanatot lelohasztani. Általában kombináltan alkalmazzák a ragasztási módokat és a szalagtípusokat. Ezenkívül egyre inkább terjedni kezdenek a "crosstape"-nek nevezett formák, amelyek hatásukat egy pontban, pl. egy akupunktúrás ponton vagy egy foltszerű, körülírt területen fejtik ki.

 

Kék szalagot teltségre, rózsaszínt ürességre

Ami a szalagok színét illeti, azok meglehetősen tarkák: általában kék, sárga, piros, rózsaszín, fekete vagy semleges (bőrszínű) változatok vannak forgalomban. Iskolától függően a különböző színeknek eltérő hatást tulajdonítanak. A hagyományos távol-keleti orvosi iskolák tanításához igazodva a teltségállapotokat kék, az ürességállapotokat rózsaszínű szalagokkal kezelik. A színek terápiás hatásosságának tudományos bizonyítéka még várat magára, és az elfogadott fizikai törvények figyelembevételével bizonyára nem is lesz könnyű. A gyakorlatból azonban tudjuk, hogy a kéket intuitív módon a hideggel, míg a pirosas árnyalatokat a meleggel hozzuk kapcsolatba.

 

A modern szalagragasztásos eljárások szelíd kezelési stratégiát képviselnek a legkülönfélébb kórképek kezelésében. Alkalmasak önálló vagy kiegészítő kezelésre egyaránt. A bevált indikációs területek mellett további vizsgálatok fogják igazolni, hogy a módszer alkalmas-e további - pl. belgyógyászati és neurológiai - betegségek kezelésére.

V. T.
XIV. évfolyam 1. szám

Címkék: fájdalomcsillapítás, taping

Aktuális lapszámunk:
2019. március

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.