Betegségek A-tól Z-ig

Felfedezték a férfiklimaxot

A tesztoszteron nem minden

    Kedvetlenség, depressziós lehangoltság, alvászavarok, ingerlékenység, a fizikai teljesítmény és a libidó csökkenése, hízás és mindez a „legszebb férfikorban”. Jó lenne, ha minderre létezne valamilyen tetszetős orvosi magyarázat és megoldás. Némely orvos és kutató néhány évvel ezelőtt biztos volt benne, hogy megtalálta a jelenség okát: a tesztoszteron nevű férfihormon szintje az 50. életévtől csökken.


    Mindez jó ok arra, hogy az ember röviden mérleget vonjon életéről és életcéljairól, saját értékrendjéről. Arról, hogy vajon még ötvenévesen is agyon kell-e hajszolnia magát, hiszen legfontosabb céljait (karrier, család, saját otthon) már régen elérte, vagy azok már kora alapján eleve megvalósíthatatlanok maradnak.

     

    Ugyanakkor a tüneteket értelmezhetjük egyszerűen hormonális változás jeleiként is. Azzal a különbséggel, hogy a férfiaknál nem az ösztrogén okozza a gondokat, hanem a tesztoszteron.

     

    Korábban sok kultúrában létezett recept a változáskori férfigondok kezelésére: állatok heréjét fogyasztották el valamilyen formában, hogy ezzel pótolják azt, amiből nekik már egyre kevesebb van. Ma e gyakorlat némiképp módosult, modern változatát látjuk, amikor a tesztoszteront gyógyszerkészítmény formájában adagolják. A tesztoszteronnak már a magzati életben fontos szerepe van. Ez a hormon alapvető hatással van a férfiak agyának fejlődésére (ezért tudnak például jobban parkolni, de nem képesek annyira odaadóan másokra figyelni), a pubertás korától kezdve e hormon hatására kezd el a fiúk teste szőrösödni, izomzatuk erősödni, és személyiségük is tipikusan férfias lesz: keresik a kockázatot, a versengést. Ezért jóval több férfi esik balesetek áldozatául, mint nő, és az erősebbik nem tagjai átlagosan öt és fél évvel hamarabb is halnak meg, mint a nők.

     

     

    A klasszikus férfiideállal nem fér össze az öregedés

    A férfiak többsége nyilvánvalóan nem hajlandó tudomásul venni, hogy a pubertás kora valamikor véget ér: örökké fiatalok akarnak maradni! Nem véletlenül fogynak jól azok a könyvek és folyóiratok, amelyek fő mondanivalója az, hogy e célt hogyan lehet elérni. Van vevő rájuk bőven. Erről a felfogásról tanúskodik egyébként az 50 évesek körében ma széltében-hosszában terjedő maratoni őrület is. „Be kell bizonyítanom, hogy még képes vagyok végigcsinálni!” Sokan „besegítenek” teljesítményük fokozásába valamilyen „természetes hatóanyaggal”: a tesztoszteron antiaging csodaszer, teljesítményfokozó és izom-építő hírében áll.

     

    A kisebb gyártók és forgalmazók, amelyeknek nincs pénzük drága kutatásokra, de van reklámra, a testi-szellemi teljesítőképesség, az általános egészségi állapot és nem utolsósorban a szexuális potencia helyreállítását ígérik a tesztoszteronnal kapcsolatban. Valójában a potenciazavarok hátterében a legritkább esetben a tesztoszteron hiánya, sokkal inkább párkapcsolati problémák, vérkeringési zavarok, idegrendszeri betegségek, cukorbetegség, alkoholizmus, gyógyszermellékhatás stb. áll. Csak nagyon alacsony szintek (8 nmol/l alatt) esetén érdemes és szükséges a tesztoszteront kívülről pótolni. Akinek ennél magasabb szinteket mérnek, teljesen felesleges a hormonpótlás, ugyanis attól sem a vágy, sem a „teljesítőképesség” nem fog erősödni.

     

     

    Andropauza:a menopauzához képest semmiség

    A 10-15 évvel ezelőtt még sokat emlegetett férfiklimax (klimakterium virile, vagy andropauza) ténye mára kérdésessé vált. Szakmai körökben rendkívül sok, ellentmondásos tény látott napvilágot a témával kapcsolatban:

     

    Léteznek nagy esetszámon végzett klinikai vizsgálatok, amelyekben nem sikerült megállapítani jelentős mértékű tesztoszteronhiányt, legalábbis akkor nem, ha bizonyos tényezőket is figyelembe veszünk. A hormonszint főképp a haskörfogat növekedésének arányában csökken ezért az idősebb férfiak 60 százalékát kitevő túlsúlyos személyeknél könnyen kialakul az „általános trend”. Még ha a tesztoszteron mennyisége előrehaladottabb korban valóban csökken is valamelyest, az idősebb korosztály nagy részénél ugyanolyan szinteket mérhetünk, mint a fiataloknál, ugyanis utóbbiaknál is rendkívüli eltérések figyelhetők meg.

     

    Az említett, jellegzetes változáskori tünetek egyes statisztikák szerint az 50–60 éves korosztályt érintik, míg más felmérések eredménye ugyanezeket a panaszokat a 35–45 éveseknél állapítja meg. Ez utóbbi leginkább munkahelyi stresszel, családi és párkapcsolati problémákkal és általában az állóképesség romlásával, esetleg átmeneti értékválsággal hozható összefüggésbe, ugyanis ebben a korban még nem foghatjuk a panaszokat a tesztoszteronszint csökkenésére.

     

    Amit mindenképp leszögezhetünk, hogy a férfiaknál és a nőknél teljesen eltérő módon zajlik a klimax. Noha a nőknél a klimaktérium egyénenként nagyon eltérő képet mutat, hormonális szinten a változás drámai: a petefészkekben megszűnik az ösztrogén termelődése. Ezzel összehasonlítva a férfiklimax orvosi szempontból viccnek tűnik.

     

    Az orvosok többsége inkább hipogonadizmust (vagy időskori hipogonadizmust, angolul Late-onset hypogonadism [LOH]) emleget e diagnózis feltétele a valóban nagyon alacsony tesztoszteronszint és az ehhez társuló klinikai tünetek megléte. Ilyen esetekben sokáig izomba fecskendezték a tesztoszteront, mára kedveltebbek és elterjedtebbek a gél vagy tapasz formában adagolt készítmények. A hírek szerint a diagnosztikai kritériumokat mára kissé tágabban, nagyvonalúbban értelmezik a szakorvosok.

     

    A hipogonadizmus létezik, és nem csak mint divatdiagnózis!

    A valóban érintettek számára a probléma nem kitalált betegség. Azt azonban nem tudjuk pontosan, hányan lehetnek becslések szerint az 50 évesnél idősebb férfipopuláció kevesebb mint 5 százaléka, magasabb korosztályokban néhány százalékkal több. Orvosi szempontból tesztoszteronhiányról 8 nmol/l (200 ng/dl) alatti értékek esetén beszélünk, reggel mérve. A mérést azért kell reggel végezni, mert ebben a napszakban a tesztoszteron szintje 20-30 százalékkal magasabb, mint későbbi időpontokban.

     

    Ugyanakkor már 12 nmol/l (350 ng/dl) alatti szinteknél is jelentkezhetnek tünetek, panaszok, ezért az orvos kérheti a labortól a szabad tesztoszteron szintjének meghatározását is. Ha ez 0,2225 nmol/l alatti, megállapítható a hiány. Néhány orvos a vérben mérhető értékek meghatározását megbízhatatlannak tartja, ezért a viszonylag új, a nyálból elvégezhető mérési módszert preferálják, amelyet egyelőre hivatalosan még nem ismertek el.

     

     

    A tesztoszteron hatására nő az izomtömeg, de sok egyéb hatása is az erős férfiideálra jellemző

     

    De vajon azok a férfiak is profitálhatnak a tesztoszteron nyújtotta előnyökből, akiknél nem áll fenn valódi hormonhiány? Ez a kérdés egy ideje élénken foglalkoztatja az orvostudományt, ugyanis a tesztoszteronnak nem csak a férfiassághoz van köze, hiszen számos egyéb hatással van az egész szervezetre:

     

    Hatására gyarapodik az izomtömeg, és csökken a zsírpárnák vastagsága. Egyelőre nem világos, hogy az alacsony hormonszint okoz-e hízást, vagy ellenkezőleg: a hízás hatására csökken-e a tesztoszteron szintje. Mindenesetre klinikai kísérletekben tesztoszteron adagolásával csökkent a kísérleti alanyok haskörfogata.

     

    A tesztoszteron javítja a csontsűrűséget és hatásos vérszegénység ellen is. A tény, miszerint serkenti a vérképzést, megmagyarázza az egyre javuló erőnléti állapotot (és alkalmassá teszi doppingszerként történő használatra is).

     

    Az alacsony tesztoszteronszint együtt jár a szív-érrendszeri események (szívinfarktus stb.), valamint általában a halandóság kockázatának növekedésével.

     

    Kézenfekvőnek tűnik tehát a tesztoszteron terápiás célú alkalmazása, ugyanakkor a közelmúltban idős férfiakon tesztoszteronnal végzett klinikai tesztet kellett félbeszakítani. A tesztoszteront kapó csoportban ugyan néhány hét alatt növelhető volt a végtagok ereje, de megszaporodott a szívritmuszavarok, a keringési összeomlás, az ödémásodás és egyéb kardiovaszkuláris események (halálos kimenetelűek is!) száma. Egyszóval pont az ellenkezője történt mindannak, amit vártak a kísérlettől! Ezek a fáradozások kísértetiesen emlékeztetnek a nőknél alkalmazott hormonpótló terápiák történetére. Utóbbi pozitív hatása eleinte hihetőnek és tudományosan bizonyítottnak tűnt, a gyakorlatban azonban legalábbis széles körű alkalmazásakor inkább kockázatosnak, mint hasznosnak bizonyult.

     

    Az e kísérletekből levonható konzekvencia láthatóan a férfiak hormonpótló kezelésére is érvényes: csak szigorú indikáció esetén szabad alkalmazni, az ellenjavallatokat és a mellékhatásokat pedig figyelembe kell venni. Utóbbiak közé sorolható a szívelégtelenség, valamint a magas hematokrit (vérsűrűség)-érték és a májkárosodás. Végül, de nem utolsósorban különös figyelmet kell fordítani a prosztataértékekre (PSA) is, ugyanis a tesztoszteronról feltételezik, hogy elősegíti a prosztatarák kialakulását.

     

     

    A DHEA vagy a progeszteron alkalmasabb lehet, mint a tesztoszteron?

    Az USA-ban megfigyelhető fejlemények hatására Európában is vannak andrológus szakorvosok, akik javasolják a férfiklimaxos tünetek kezelésében a dehidroepiandroszteront (DHEA). Ez a hormon a mellékvesékben termelődik, ennek átalakításából keletkezik testünkben a tesztoszteron és az ösztrogén. A kutatók a DHEA-nak ugyanolyan pozitív biológiai hatásokat tulajdonítanak, mint a tesztoszteronnak. Az anti-aging hatás mellett javítja stressztűrő képességünket és antidepresszáns hatása is ismert.

     

    Ugyanakkor mindeme pozitívumok mellett a DHEA-val kapcsolatba hoznak számos igen súlyos melléhatást is (szívbetegségek, prosztatarák). Egyes andrológusok inkább úgy vélik, hogy kevésbé a tesztoszteronra, mint inkább az ösztrogénre és a progeszteronra kell fordítani a figyelmünket. Véleményük szerint e két női nemi hormon hiányával magyarázhatók az idősödő férfiak panaszai. Ezzel kapcsolatban dr. Volker Rimkus nőgyógyász neve vált szélesebb körben ismertté.

     

    Sok férfi árgus szemmel figyel a már viszonylag korán jelentkező változásokra, amelyek az öregedésre utalnak

     

    Megállapította az ideális progeszteron- és ösztrogénszinteket, és igyekezett ezeket az értékeket a vad yamszgyökér természetazonos hormonjaival biztosítani. A megfigyelések szerint a progeszteron adagolásával megelőzhető, illetve megfékezhető a tesztoszteronszint csökkenése, mivel testünk képes e két hormon bármelyikéből a másikat előállítani. Ráadásul a progeszteron vérnyomáscsökkentő, antidepresszáns, potencianövelő hatású, és javítja az alvási ritmust is. Rimkus tanácsát azonban a szakma többsége teljesen figyelmen kívül hagyja, illetve kritizálja.

     

     

    A fiatalság hajszolása és az időskori betokosodás között: pauza

    A teremtés vagy az evolúció nyilvánvalóan nem gondoskodott optimális körülményekről életünk második felében. Legalábbis akkor nem, ha „optimális” alatt az örök fiatalságot értjük. Jogos tehát a kérdés, vajon okos dolog-e hormonokkal kicselezni az evolúciót. A táplálkozással, testmozgással és lazítással a természetes gyógyítás klasszikus hármasával olyan, a „teremtéssel konform” módszerek vannak a kezünkben, amelyekkel némiképp lassíthatjuk az öregedés folyamatát. Az összes reklámozott gyógyszerrel és étrendi kiegészítővel szemben ezek a módszerek nem csak mentesek a mellékhatásoktól, de hatásuk tudományosan igazolt is:

     

    Táplálkozás: A csökkentett kalóriabevitel (nem hiánytáplálkozás!) hatására az időskorban hanyatló hormonszintek ismét emelkednek, a korral járó csökkenés üteme lassul. A kalóriaszegény étrend ugyanakkor kedvez a vérzsírok szintjének, a vércukorértékeknek és a vérnyomásnak, növeli teljesítőképességünket és javítja életkilátásainkat. Testmozgás: A rendszeres, állóképességet fejlesztő sport (vagy annak megfelelő fizikai tevékenység) a legtöbb probléma ellen eredményes, amelyeket a csökkenő hormonszinteknek tulajdonítanak: izomsorvadás és elhájasodás, csontritkulás, depresszió, alvászavarok és stressz.

     

    Relaxáció: Stressz hatására a nemi hormonok szintje csökken, miközben a tipikus stresszhormonok (kortizon és társai) dominálnak a szervezetben. A relaxálás, az ellazulás ugyanakkor alapvetően nem „technika” (meditáció, jóga stb.), sokkal inkább hozzáállás, beállítódás kérdése. A változás kora ezért talán mégsem annyira buta gondolat az evolúció részéről, hiszen alkalmat ad a mértékletességre. A fiatalság hajszolása és a megcsontosodott öregség közé a természet beiktatta a változókort.

    -vörös-
    XVII. évfolyam 7. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.