Betegségek A-tól Z-ig

Figyelemhiányos és hiperaktív gyerekek

Se nem zseniálisak, se nem zavartak, de segítségre szorulnak

Az utóbbi időben a figyelemhiányos szindrómában és a hiperkinetikus zavarban szenvedő gyerekek problémái egyre inkább az orvostudomány és a pszichiátria érdeklődésének homlokterébe kerülnek. A jól megfogalmazott diagnózis azonban sokakban kétséget ébresztett. Lehetséges, hogy az érintett gyerekeknek csak feltűnést keltő a magatartásuk? Lehet, hogy félreismert zsenik, és viselkedésük innen van a tűréshatáron? Szükségük van-e egyáltalán gyógykezelésre, nem szorulnak-e védelemre a téves betegségbesorolás miatt?


 

A hiperaktív gyerek tipikus leírása, hogy más, mint a testvérei, nagyon mozgékony, nehezen tud egy dologra koncentrálni, belső nyugtalanság űzi, amelyet a körülötte élők nehezen tolerálnak. Az ilyen gyereknél általában összpontosítási zavarokat és fejlődési visszamaradást diagnosztizálnak, majd figyelemhiányos szindrómát, illetve hiperaktivitást állapítanak meg. 

 

Létezik-e egyáltalán ilyen betegség?

Ez utóbbi diagnózis viszonylag újnak számít, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy az így leírt tünetek – összpontosítási nehézségek, hiperaktivitás, túlzott ingerlékenység, túlterhelés, családi és iskolai gondok – mindig is léteztek. Amióta a hiperaktivitás kezelésére engedélyezték a methylphenidat nevű vegyületet (Ritalin), a diagnózist mind gyakrabban állítják fel. De vajon van-e értelme annak, hogy ilyen sokrétű tünetek esetén egyszeri okok után nyomozzunk? A hagyományos orvoslás és az egészségügyi hatóságok azt az álláspontot képviselik, hogy a figyelemhiányos szindróma és a hiperaktivitás két különböző betegség, csak közöttük elmosódott a határvonal. Sok pszichológus és orvos azonban egyetért abban, hogy esetükben ugyanarról a kórképről van szó. 

 

Felmerül a kérdés, vajon a gyerekek esetében a normál viselkedéstől való eltérés már betegségnek tekinthető-e. Elvégre az emberi magatartásformák elég széles skálán mozognak, a különbségeket történelmi, szociális, személyes és vallásos adottságok határozzák meg. A feltételezett „normális viselkedéstől” eltérő embereket nagyon könnyen kiközösítik, megbélyegzik. Ugyanakkor az emberi viselkedés eltérő jegyeinél nem zárhatjuk ki a valódi pszichikai megbetegedések esélyét sem. A hiperaktivitással jellemezhető embereknél ugyanis megfigyelhető a következő tünetek közül mind, vagy legalábbis néhány: 

 

• Könnyen elterelődik a figyelme, folyton a környezetét figyeli és azonnal észreveszi a változásokat, ha a háttérben szól a tévé vagy beszélgetnek, nehezen lehet vele beszélgetni, nem tud nyugodtan ülni, és folyton valamivel foglalkoznia kell.

• Ha szólnak neki, két perc múlva már teljesen mással foglalkozik, és tökéletesen elfelejti, hogy hívták.

• Könnyen kiábrándul, türelmetlen, sok jó ötletét kockázatok árán is igyekszik megvalósítani, még akkor is, ha előre figyelmeztetik a veszélyekre.

 

Az ilyen tünetek olvastán sokan kérdezhetik, mi ebben a betegség, mások azért kezdenek aggódni, mert saját gyermeküknél is felfedeznek hasonló gondokat. A Német Gyermek- és Ifjúságpszichológiai Társaság 2000-ben kiadott alapelveiben a hiperkinetikus zavar diagnosztizálásában fontos kritériumokat állított fel: nemcsak a karakterisztikus tüneteknek kell fennállniuk, hanem a 7. életév előtt kell jelentkezniük, méghozzá gyakrabban, mint az átlagos kortársaknál. Nem elegendő a szülő vagy a gyerekorvos gyanakvása, több kívülálló szakembernek kell ugyanarra a következtetésre jutnia, lehetőleg standardizált kérdőívek kitöltése útján. A teljesítő- és összpontosítási képességet tesztek és mérések útján kell vizsgálni.

 

Mindeddig nem létezik még egységesen elfogadott koncepció a figyelemhiányos szindróma és a hiperkinetikus zavar magyarázatára. Elsősorban az impulzuskontroll zavaráról van szó: míg az emberek többsége általában meggondolja, mielőtt cselekedne, hogy tette értelmes és helyénvaló-e, addig a hiperkinetikus zavarban szenvedőknél az a probléma, hogy cselekvésre ösztönző akaratukat nem bírálják felül, és impulzívan lépnek akcióba. Ennek pedig gyakran kellemetlen következményei vannak. 

 

Ha rendetlen a gyerek szobája, még nem kell arra gyanakodnunk, hogy hiperaktív

 

Ritalin: pszichiátriai gyógyszerek pró és kontra

Az iker és örökbe fogadott gyerekekkel végzett vizsgálatok alapján abból indulhatunk ki, hogy a hiperaktív gyerekek 50 százalékánál genetikai megalapozottságról van szó. Szervi szinten az adatok arra utalnak, hogy az előagy dopaminrendszerének zavara áll fenn. Az érzékszerveinkből származó jelek átvitele az idegpályákon keresztül történik meg előbb a közti-, majd tovább az előagyba. Ennek során a dopamin szolgál ingerületátvivő anyagként. Ha nem termelődik elegendő dopamin, vagy a szinapszisokból (idegtalálkozásokból) túl gyorsan elkerül, vagy nem képes kielégítő mértékben odakapcsolódni az úgynevezett receptorokhoz, akkor zavar támad a rendszer működésében.

 

Ilyenkor szokták bevetni a pszichostimulánsokat (amfetamin, methylphenidat), amelyek befolyást gyakorolnak ezekre az átvivő anyagokra, a neurotranszmitterekre. Rendszeres szedésük hatására az érintettek 70-90 százalékánál az impulzivitás és a hiperaktivitás lényegesen csökken. A készítmények meghosszabbítják a figyelem fenntartásának idejét is. A hatás körülbelül harminc perc elteltével áll be, és négy-hat órán át tart. Az ilyen terápia mellett elsősorban az szól, hogy gyors megkönnyebbülést hoz az érintetteknek, akikre (és családjukra) nagy, gyakran romboló hatású terhelés nehezedik. Gyerekek esetében lehetővé teszi a kibővített terápiás koncepció kidolgozását és új magatartásminták begyakorlását is. 

 

Akik elutasítják e gyógyszerek alkalmazását, álláspontjukat azzal szokták indokolni, hogy a készítmények rizikói nem becsülhetők fel igazán, és hogy a gyógyszer a zavar okait nem szünteti meg. Hosszan tartó szedés esetén nem zárható ki az érzelmi elszegényedés növekedése, amely azután további pszichikai betegségek kialakulását eredményezheti. A pszichostimulánsok hosszú ideig való szedését orvosi szempontból még nem vizsgálták olyan kielégítő részletességgel, amely kizárná a késői következményeket. 

 

A dolgok más, pozitív szemlélete

Lássuk másképpen a világot című könyvében Tom Hartmann két csoportra osztja az embereket: vadászokra és földművesekre. E két csoportnak feladataik megoldásához eltérő életstratégiákat kellett kidolgoznia. A szerző nézete szerint a hiperaktív emberek a vadászok és gyűjtögetők genetikai örökségét hordozzák: a vadászok folyamatosan szemmel tartják környezetüket, egyszerűen mindent észrevesznek. Tökéletesen el tudnak mélyedni a vadászatban, és a pillanatban élnek. A vadászok rugalmasak, és villámgyorsan képesek megváltoztatni a stratégiájukat. Hihetetlen energiával vetik bele magukat a vadászatba, ugyanakkor nem jellemző rájuk a túl nagy kitartás. A vadászok szeretik a vadászatot, de a napi feladatok untatják őket. Olyan veszélyeket vállalnak magukra, amelyeket az átlagember gondosan elkerül. 

 

Ezzel szemben a földművesekre a következő tulajdonságok jellemzők: környezetük nem könnyen vonja el a figyelmüket, kitartóan tűrik a hosszan tartó megpróbáltatásokat. Hosszabb idő távlatában tervezik a tevékenységeiket, és nem könnyen unják meg, amit csinálnak. A födművesek csapatjátékosok, és nagy figyelmet szentelnek a részleteknek. Nagyon elővigyázatosak, és megtanulják felismerni a veszélyeket.

 

A párbeszéd az elején tart

A fenti szemléletből adódóan egyértelművé válik, hogy a vadászjegyeket hordozó emberek manapság úgy érzik, nem értik meg őket, és hogy környezetük kirekesztően bánik velük. Ha ezek után a vadászgyerekeket elküldik a földművelőmodellnek megfelelő iskolába (vagy felnőtteket a munkahelyekre), a kisdiákok ott nem működnek majd, és emiatt őket fogják hibáztatni. Az iskola ugyanis nem lehet hibás, elvégre a gyerekek többsége teljesíti az elvárásokat. Még könnyebb az érintettre rásütni a betegség bélyegét. A teljesítménykényszert csak egy másfajta szemlélet építheti le. 

 

Az érintettek minden esetben személyre szabott segítséget igényelnek, amely átfogja az élet minden szeletét, azaz testi, lelki és szellemi síkon egyaránt megnyilvánul. Számos olyan terápia létezik, amely egyénre szabottan hasznos lehet. 

 

Beszélgetés, diagnosztika

Minden terápiás erőfeszítés előterében a bizalomteli beszélgetés áll, amelynek során áttekintik a lehetséges segítési módokat. Az első feladat megkönnyebbülést adni az érintettnek és családjának. 

 

Szisztémás családterápia

Ideális esetben az egész családnak segítséget kellene kapnia. Ez a rövid távú krízis-intervenciótól a probléma hosszú távú megoldásáig terjed. Ennek során nemcsak a magatartás megváltoztatásáról van szó a bűntudatérzés elutasításával, hanem arról is, hogy a rendelkezésre álló lehetőséggel az érintett megoldja éppen aktuális problémáit, és a jövőre vonatkozó stratégiákat dolgozzon ki. 

 

Ergoterápiás kezelés

Egy gyerek normális fejlődéséhez hozzátartozik, hogy elfogadja és feldolgozza az érintést, a mozgást, a testtartást, az ízlelést, a tapintást, a szaglást és a hallást. A különféle érzékszervi benyomások feldolgozása nélkülözhetetlen a mozgás, a beszéd, a kézügyesség, az interakció és a tanulás továbbfejlődése szempontjából. Az ergoterápia segíti az érintettet figyelmének edzésében és önmaga menedzselésében (ellenőrzés alatt tartásában).

 

Cselekvésre ösztönző akaratukat nem bírálják felül, és impulzívan lépnek akcióba

 

Magatartás-terápia

A magatartás-terápiát gyerekek és szülők számára sok szakember célszerűnek tartja. Az érintettek sok rögzült félreértést újra és jobban megérthetnek. Főként a szülők tanulhatják meg, hogy megszabaduljanak a begyakorolt reakcióktól és a gyerek által irányított magatartásmintáktól.

 

A holisztikus orvoslás segítő módszerei

Antihomotoxikus orvoslás

Az az állandó ingertömeg, amelynek manapság a gyerekek ki vannak téve, nemcsak az érzékszerveinket érinti, hanem a testszöveteket is, és befolyásolja a szervezet saját szabályozó rendszerét. Éppen ezért az alapszövetek méregtelenítésére kell törekedni. Erre szolgálnak a következő szerek:

 

• Lymphomyosot tabletta (2x1 tablettát a nyelv alatt hagyni felolvadni). Kezelés tartama: 3-4 hét

• Hepeel tabletta (naponta 2-3x1 tablettát a szájban felolvadni hagyni). Kezelés tartama: 2-3 hét

• Psorinoheel cseppek (naponta 2-3x 10 cseppet bevenni, esetleg a Hepeellel kombinálva, 2-3 héten át).

 

Ortomolekuláris orvoslás

A sejtfalak stabilizálásában és a sav-bázis egyensúly (latens elsavasodás) helyreállításában bevált szerek az ortomolekuláris készítmények. Esetükben olyan mikrotápanyagokról (nyomelemek, vitaminok, ásványi anyagok) van szó, amelyek táplálkozási szokásaink és életmódunk miatt nem jutnak be kellő mennyiségben a szervezetünkbe. Esetenként tanácsos lehet ilyen anyagokkal dúsítani néhány héten át az ételeinket. Elsősorban a B6-, B12-, C- és E-vitamin, a magnézium, illetve megfelelő egyszerű vagy kombinált készítmények jöhetnek szóba. Nagyon fontos a kolin is, amely a tojássárgájában, a teljes őrlésű lisztben, a spenótban, a búzacsírában és az édesburgonyában található meg, és az agyban acetilkolinná, egyfajta neurotranszmitterré változik át. 

 

Homeopátia

A klasszikus homeopátiában a betegségekre mindig egyes szereket rendelnek a pácienstől és a kór lefolyásától függően. A leggyakrabban a következő szerek jönnek szóba: Tarentula hispanica, Nux vomica, Lycopodium, Chamomilla, Tuberculinum, Veratratum album, Zincum. A potencia, a dózis és az adagolás gyakorisága terapeutánként változó lehet. Egy sor bevált szer (Calcium hypophosphorosum, Chamomilla, Cuprum metallicum, Kalium phosphoricum, Staohisagria, Valeriana) együtt található meg a Zappelin golyócskákban. Mellettük régi komplexeket is rendelnek, amelyek már ideges panaszok esetén igazolták hatásosságukat, például Zincum Similiaplex vagy Zincum valerianicum Hevert. 

 

Mikrobiológiai terápia

A fiziológiai baktériumpreparátumokkal végzett kezelés a nyálkahártyák stabilizálására szolgál, helyreállítandó védőfunkciójukat. Főként azok szorulnak rá a mikrobiológiai kezelésre, akik túlérzékenységgel vagy allergiá­val reagálnak bizonyos élelmiszerekre vagy adalékanyagokra. Hatására az immunvédelem javul, és tehermentesül az idegrendszernek a nyálkahártya falában található része.

 

Antropozófikus terápia

Az egyensúly-, a mozgás-, az élet- és az ízlelési érzék egyensúlya jól helyreállítható gyógypedagógiai, ergoterápiás vagy művészi gyakorlatokkal. Jól beválik a gyógyeuritmia és a Wegmann-féle ritmikus masszázs. Hatásosnak bizonyult a kamillás hasborogatás és a különféle illatos fürdők (például levendula) is. 

 

Főként a hetedik életév előtt stabilizálhatók jól a kisgyerekek antropozófiai szerekkel: Sulfur, Phosphor, Calcium phosphoricum, Kalium phosphoricum, Mercurius, Zincum, Plumbum. Némelyik antropozófiai szer azonosságot mutat bizonyos homeopátiás szerekkel vagy gyógynövénykészítményekkel, például Cuprum aceticosum D4/Zincum valerianicum D4 vagy Valeriana comp.

 

 

A pszichiátriai gyógyszerek nem gyógyítanak, de sokszor segítenek

A stimulánsok nem gyógyítanak, de hatásosak, ha a gyerek a fent említett móddszerekkel nem stabilizálható kielégítő mértékben. Néha arra is szükség van, hogy a családot ezekkel a szerekkel átmenetileg tehermentesítsék, amíg új, sikert ígérő utat találnak. 

 

Az alkalmazott szerek között ott találjuk az amfetaminokat és a methylphenidatot (Ritalin). Az agadolás 1 mg/testsúlykilogramm, napi két-három adagra elosztva. A terápia általában több évig tart, eldöntendő, iktassanak-e be szünetet a tablettaszedésben (például az iskolai szünidő idejére). Ha a terápia átmeneti felfüggesztése nem vezet a társadalmi beilleszkedés zavarához, akkor tanácsos szünetet tartani. 

Ha a szülők a gyógyszerszedés mellett döntenek, akkor ez az esetek többségében jól meggondolt döntés, és erről kívülálló nem ítélkezhet könnyelműen. Ugyanakkor ajánlatos nyitottnak maradni más terápiás megoldásokra is, és megpróbálni más szempontból is nézni a kérdést. 

 

A betegség fogalmát erősen meghatározzák különféle kulturális és szociális szempontok. Az amerikai filozófus, Ken Wilber ezzel kapcsolatban a következő felismerésre jutott: „Egy megbetegedés többé-kevésbé értéktelen, akár valódi, akár nem, akár jó, akár rossz – ennyire egyszerű. A betegnek magának azonban szembe kell néznie azzal a vélekedéssel is, amellyel az őt körülvevő társadalom vagy kultúra viszonyul a betegségéhez, azaz előítéletekkel, félelmekkel, reményekkel, mítoszokkal, történetekkel és elképzelésekkel.” Ezt érti Wilber „szenvedés” alatt. 

 

Általános tanácsok azoknak a gyerekeknek a kezelésére, akiknél figyelemhiány áll fenn (hiperaktivitással vagy a nélkül)

• Osszuk fel a gyerek feladatait kisebb egységekre.

• Gondoskodjunk róla, hogy a gyereket tanulás közben semmi ne zavarja.

• Legyen rá gondunk, hogy a gyerek eleget sportoljon.

• Adjunk a gyereknek elegendő időt, hogy maga jöjjön rá a megoldásra.

• Tűzzünk ki neki rövid és hosszú távú jutalmakat egyaránt.

• A külön feladatokra pluszpontokkal bátorítsuk.

• Nevezzük a gyereket vadásznak, és nem „zavartnak”.

• Nézzünk utána a kiemelkedően tehetséges gyerekek gondozási programjának.

• Kétszer is gondoljuk meg, mielőtt gyógyszert kezdünk adni a gyereknek, de ne zárjuk ki ezt a lehetőséget.

• Ha felmerül a táplálékallergia gyanúja, mindenképpen járjunk utána a dolognak, vizsgáltassuk ki a gyereket.

- szabó -
XVI. évfolyam 6. szám

Címkék: figyelemhiányos szindróma, hiperaktív gyerekek, hiperkinetikus zavar, holisztikus gyógymódok, psziché

Aktuális lapszámunk:
2018. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.