Betegségek A-tól Z-ig

Fruktózintolerancia

Beteggé tehet a gyümölcs és a háztartási cukor

    A na­pi rend­sze­res gyü­mölcsfo­gyasz­tás hoz­zá­tar­to­zik az egész­sé­ges élet­hez, és bi­zo­nyí­tot­tan ja­vít­ja az élet­ki­lá­tá­so­kat. Aki­nek a szer­ve­ze­te azon­ban nem tud­ja le­bon­ta­ni a gyü­mölcscu­krot (a fruk­tózt), az kín­zó has­fá­jás­sal re­agál a gyü­mölcsfo­gyasz­tás­ra. Ilyen­kor fruk­tó­zin­to­le­ran­ci­á­ról be­szé­lünk, amely azt je­len­ti, hogy za­vart szen­ved a bél­ben a gyü­mölcscu­kor fel­szí­vó­dá­sa. Eb­ből az anyag­ból nagy mennyi­ség rej­tő­zik a gyü­mölcsle­vek­ben, a ház­tar­tá­si cu­kor­ban és a leg­több édes ízű ét­el­ben is. A di­ag­nó­zist meg­fe­le­lő teszt se­gít­sé­gé­vel ál­lít­hat­juk fel, és utá­na sor ke­rül­het a táp­lál­ko­zás át­ál­lí­tá­sá­ra is.


     

     

    So­kak­kal elő­for­dul, hogy mi­u­tán meg­esz­nek egy adag gyü­möl­csöt, fagy­lal­tot, sü­te­ményt, vagy meg­isz­nak egy po­hár gyü­mölcsle­vet, nem sok­kal ké­sőbb bán­tó has­fá­jás lép fel ná­luk. Telt­sé­gér­zet és puf­fa­dás kí­noz­za őket, a ha­suk fel­fú­vó­dik, és köz­ben ha­si gör­csö­ket ta­pasz­tal­nak, sőt, eset­leg has­me­né­sük is tá­mad. Né­hány óra el­tel­té­vel azu­tán be­áll az eny­hü­lés. Ha ezek a pa­na­szok édes en­ni­va­lók fo­gyasz­tá­sa után je­lent­kez­nek, ak­kor nagy eséllyel can­di­da­fer­tő­zés áll fenn a bél­ben, és ezt ál­ta­lá­ban a meg­fe­le­lő vizs­gá­lat is iga­zol­ja, a gom­ba­ö­lő szer­rel elvég­zett bél­sza­ná­lás és a ke­ze­lés alatt elő­írt szi­go­rú dié­ta bi­zo­nyos eny­hü­lést hoz, utá­na azon­ban a bán­tal­mak vál­to­zat­lan for­má­ban vissza­tér­nek. Ha ez a kór­kép il­lik va­la­ki­re, ak­kor az il­le­tő nagy eséllyel fruk­tó­zin­to­le­ran­ciá­ban szen­ved.

     

     

    Ke­vés cu­kor még nem árt

    A fruk­tóz (gyü­mölcscu­kor) egy­sze­rű cu­kor, azaz mo­no­sza­cha­rid, amely nor­mál eset­ben a bél­ben las­san szí­vó­dik fel. Bi­zo­nyos em­be­rek­nél (kö­rül­be­lül a né­pes­ség 2-5 szá­za­lé­ka) azon­ban ez a fo­lya­mat kés­lel­tet­ve ját­szó­dik le, ezért már vi­szony­lag kis mennyi­sé­gű fruk­tóz is pa­na­szo­kat okoz. En­nek el­le­né­re na­gyon fon­tos tud­ni, hogy nem al­ler­gi­áról van szó. Al­ler­gia ese­tén az im­mun­rend­szer té­ves ve­zér­lé­se miatt már az al­ler­gén na­gyon ki­csi mennyi­sé­ge is sú­lyos, sőt oly­kor élet­ve­szé­lyes al­ler­gi­ás re­ak­ci­ót vált­hat ki. In­to­le­ran­cia ese­tén vi­szont az anyag emész­té­se szen­ved za­vart.

     

    Fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ese­tén – a pro­blé­ma sú­lyos­sá­gá­tól füg­gő­en – bi­zo­nyos mennyi­sé­get még jól elvi­sel a szer­ve­zet. Csak ha a mennyi­ség át­lép egy bi­zo­nyos kü­szö­b­ér­té­ket (amely egyé­ni­leg na­gyon vál­to­zó le­het), ak­kor lép­nek fel a tü­ne­tek. Mi­köz­ben az át­la­gos fel­nőtt le­g­alább 30 g fruk­tózt jól elvi­sel, ez a mennyi­ség fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ese­tén sú­lyos bél­pa­na­szok­hoz ve­zet. Az em­lí­tett kü­szö­bér­ték le­het 10 g, de akár 5 g is. Sőt, a kü­lö­nö­sen ér­zé­ke­nyek már 1 grammnyi fruk­tóz­ra is töb­bé-ke­vés­bé ki­fe­je­zett tü­ne­tek­kel re­agál­nak.

     

    A ház­tar­tá­si cu­kor fé­lig gyü­mölcscu­kor­ból áll

    A fruk­tó­zin­to­le­ran­cia je­lent­ke­zé­se után el kell dön­te­ni, mennyi­re szi­go­rú die­te­ti­kai rend­sza­bá­lyok be­tar­tá­sá­ra van szük­ség. Ezt meg­le­he­tő­sen meg­ne­he­zí­ti, hogy a gyü­mölcscu­kor – szem­ben az­zal, amit a ne­ve alap­ján fel­té­te­lez­nénk ró­la – nem csu­pán a gyü­möl­csök­ben és gyü­mölcské­szít­mé­nyek­ben ta­lál­ha­tó meg. A szo­ká­sos ház­tar­tá­si vagy fő­ző­cu­kor ré­pa- vagy nyer­scu­kor­ból áll. Ez két egy­sze­rű cu­kor­ból fe­lé­pü­lő di­sza­cha­rid: az egyik fe­le glu­kóz, a má­sik fe­le fruk­tóz. Ez azt je­len­ti, hogy a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia min­den „nor­má­lis” cu­kor­ral ké­szült ét­el­nél je­lent­ke­zik.

     

    Az or­vos­tu­do­mány is­me­ri az úgy­ne­ve­zett fruk­tó­zin­to­le­ran­cia-szind­ró­mát is, ame­lyet meg kell kü­lön­böz­tet­ni az előbb leírt fruk­tó­zin­to­le­ran­ciá­tól. A fruk­tó­zin­to­le­ran­cia-szind­ró­ma ese­té­ben a fruk­tóz nor­má­li­san fel­szí­vó­dik, de a szer­ve­zet­ben nem hasz­no­sít­ha­tó to­vább, mert hi­ány­zik az eh­hez szük­sé­ges en­zim (ke­tóz-1-fosz­fát-al­do­láz). Emiatt meg­nő a vér­ben a fruk­tóz­szint, ez le­nyom­ja a glu­kóz (a tu­laj­don­kép­pe­ni vér­cu­kor) szint­jét, és ki­ala­kul a hi­pog­li­ké­mia, amely akár sok­kot is okoz­hat. Ez a szind­ró­ma azon­ban csak 1:15 000 gya­ko­ri­ság­gal for­dul elő. Eb­ben az eset­ben anyag­cse­re­za­var­ról van szó, míg a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ese­té­ben bél­mű­kö­dé­si za­var­ról. Mind­két be­teg­ség­re vo­nat­ko­zik azon­ban, hogy a fruk­tóz­fo­gyasz­tást a mi­ni­mum­ra kell csök­ken­te­ni.

     

     

    Teszt mu­tat­ja ki a bajt

    A fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ge­ne­ti­kai ala­pú elvál­to­zás, és csa­lá­di hal­mo­zó­dást mu­tat. A bél nyál­ka­hár­tyá­já­nak azt a ké­pes­sé­gét, hogy fel­szív­ja a fruk­tózt, va­ló­szí­nű­leg több gén ha­tá­roz­za meg, ezért nincs szi­go­rú örök­lő­dé­si rend en­nek a za­var­nak az ese­té­ben.

     

    Ha a kli­ni­kai tü­ne­tek alap­ján fen­náll az ala­pos gya­nú, az or­vos fruk­tóz­to­le­ran­cia-tesz­tet vé­gez­het. Ez úgy­ne­ve­zett pro­vo­ká­ci­ós teszt, amely­nek so­rán reg­gel, reg­ge­li he­lyett, egy po­hár víz­ben fe­lol­dott, na­gyobb mennyi­sé­gű (30 g vagy több) fruk­tózt kell meg­in­ni. Utá­na órán­ként mé­rik a vér­cu­kor szint­jét. Nor­mál eset­ben a fruk­tóz el­fo­gyasz­tá­sa után meg­emel­ke­dik a vér­cu­kor­szint, mi­vel a fruk­tóz a szer­ve­zet­ben glu­kóz­zá ala­kul át. Ha azon­ban a vér­cu­kor­szint emel­ke­dé­se nem éri el a kí­vánt szin­tet, ak­kor fen­náll a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ve­szé­lye. A gya­nút to­vább fo­koz­za, ha fruk­tóz­fo­gyasz­tás után fel­lép­nek az is­mert tü­ne­tek: pél­dá­ul puf­fa­dás, has­me­nés.

     


     

    Va­la­mi­vel több időt igé­nyel, de pon­to­sabb en­nél a hi­dro­gén­ki­lég­zé­si teszt, ame­lyet ma­nap­ság a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia di­ag­nosz­ti­ká­já­ban arany­stan­dard­nak tar­ta­nak. Itt is reg­gel éh­gyo­mor­ra le­g­­alább 30 g fruk­tózt el kell fo­gyasz­ta­ni, utá­na pe­dig órán­ként meg­mé­rik a le­he­let­ben a hi­dro­gén kon­cen­trá­ció­ját. Nor­mál eset­ben a fruk­tóz már a fel­ső bél­sza­kasz­ban el­kezd fel­szí­vód­ni, fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ese­té­ben azon­ban a fruk­tóz le­jut az al­sóbb bél­sza­ka­szok­ba, ahol bi­zo­nyos bak­té­riu­mok kez­dik fel­dol­goz­ni. Ez a fo­lya­mat hi­dro­gén­ter­me­lő­dés­sel jár. A hi­dro­gént fel­szív­ja a bél­nyál­ka­hár­tya, és elo­szlik a szer­ve­zet­ben. Egy ré­sze azon­ban a tü­dő­ből a le­ve­gő­be ke­rül, és mér­he­tő. Ha a ki­lé­leg­zett le­ve­gő hi­dro­gén­tar­tal­ma túl­lép egy bi­zo­nyos ha­tár­ér­té­ken (20 ppm = ré­szecs­ke/mil­lió), ak­kor bi­zo­nyí­tott­nak ve­he­tő a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia.

     

     

    Dié­tá­val jól ke­zel­he­tő, de nem gyó­gyít­ha­tó

    Mi­vel az alap­be­teg­ség oki ter­ápiá­já­ra nincs mód, az ered­mé­nyes ter­ápia egyet­len le­he­tő­sé­ge, ha a pá­ciens ke­rü­li ét­elei­ben a fruk­tózt. Ez nem könnyű fe­la­dat, mert nem­csak a ház­tar­tá­si cu­kor áll fe­le­rész­ben gyü­mölcscu­kor­ból, ha­nem szá­mos élel­mi­szer­ben rej­tő­zik fruk­tóz, rej­tett cu­kor, a leg­na­gyobb mennyi­ség­ben fő­ként az ipa­ri­lag fel­dol­go­zott élel­mi­sze­rek­ben.

     

    Fruk­tó­zin­to­le­ran­cia ese­tén a kö­vet­ke­ző élel­mi­sze­re­kről kell le­mon­da­ni:

     

    min­den­faj­ta édes­ség: cso­ko­lá­dé, pra­li­né, bon­bon, nu­gát­krém, jég­krém,

    méz, ju­har­szi­rup, me­lasz,

    gyü­möl­csök és a be­lő­lük elő­ál­lí­tott le­vek, li­mo­ná­dé, le­kvár,

    min­den­fé­le aszalt gyü­mölcs,

    ket­chup, kész sa­lá­ta­ön­te­tek.

     

    A leg­több zöld­ség fruk­tóz­tar­tal­ma 2 szá­za­lék alatt van, ezért ál­ta­lá­ban nem okoz­nak pa­naszt. Ugya­nak­kor rend­kí­vül erős fruk­tó­zin­to­le­ran­cia vagy nagy mennyi­ség fo­gyasz­tá­sa ese­tén a zöld­sé­gek is gon­dot okoz­hat­nak.

     

     

    Gyü­mölcs he­lyett elég a sok zöld­ség

    Mi­vel a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia azt je­len­ti, hogy tel­je­sen le kell mon­da­ni a gyü­möl­csö­kről, azt hi­het­jük, az ered­mény sú­lyos vi­ta­min­hi­ány lesz. Ez azon­ban nem ilyen egyér­tel­mű. Aho­gyan már volt ró­la szó, a leg­több zöld­ség­ben annyi­ra ke­vés a fruk­tóz, hogy gond nél­kül fo­gyaszt­ha­tók. Ez­zel meg­előz­he­tő a vi­ta­min­hi­ány ki­ala­ku­lá­sa. Ha azon­ban a fruk­tó­zin­to­le­ran­cia oly­an­nyira ki­fe­je­zett, hogy a zöld­ség is pa­na­szo­kat vált ki, ak­kor vi­ta­min­ké­szít­mé­nyek sze­dé­sé­re van szük­ség.

     

    Két­sé­ges ese­tek­ben le­he­tő­ség van a vér vi­ta­min- és ás­vá­nyi­a­nyag-szint­jé­nek mé­ré­sé­re. Ás­vá­nyi anya­gok­nál (és né­hány vi­ta­min­nál) a tel­jes vé­ra­na­lí­zis a szo­ká­sos szé­rom­vizs­gá­lat. A leg­több ás­vá­nyi anyag (pél­dá­ul ká­li­um, mag­né­zi­um) túl­nyo­mó­részt a sej­te­ken be­lül ta­lál­ha­tó, és ezért a szé­rum­vizs­gá­lat nem mu­tat­ja ki őket. Ez azt je­len­ti, hogy a szé­rum­vizs­gá­lat mu­tat­hat tel­je­sen nor­má­lis ér­té­ke­ket, mi­köz­ben hi­á­nyál­la­pot áll fenn. A spe­ciá­lis vér­vizs­gá­lat, amely a tel­jes vért (sej­tek­kel együtt) ve­szi ala­pul, sok­kal pon­to­sabb ered­ményt ad­hat.

     

    Vé­gül egy vi­gasz­ta­ló adat: a fruk­tó­zin­to­le­ran­ciá­ban szen­ve­dő be­te­gek­nek több­nyi­re tö­ké­le­te­sen ép, szuva­so­dást nem is­me­rő fog­so­ra van, és na­gyon rit­kán for­dul elő ná­luk túl­súly, el­hí­zás.

     

     

    A fon­to­sabb élel­mi­sze­rek fruk­tóz­tar­tal­ma

    Na­gyon ma­gas fruk­tóz­tar­ta­lom (25 g/100 fö­lött): ház­tar­tá­si cu­kor, dia­be­ti­kus lek­vá­rok, nu­gát­krém, méz, aszalt gyü­mölcs, cso­ko­lá­dé.

     

    Ma­gas fruk­tóz­tar­ta­lom (10-25 g/100 g): li­kő­rök, ket­chup.

     

    Kö­ze­pes fruk­tóz­tar­ta­lom (5-10 g/100 g): bo­rok, ana­nász, ba­nán, kör­te, sár­ga­din­nye, man­gó, szil­va, cse­resz­nye, sző­lő, bú­za­csí­ra.

     

    Ala­csony fruk­tóz­tar­ta­lom (1-5 g/100 g): bo­gyós gyü­möl­csök, ki­vi, na­rancs, őszi­ba­rack, meggy, eg­res, sár­ga­ré­pa, cé­kla, szó­ja, édes­bur­go­nya, vö­rös­hagy­ma.

     

    Na­gyon ala­csony fruk­tóz­tar­ta­lom (2 g/100 g alatt): pad­li­zsán, kar­fiol, brok­ko­li, ci­kó­ria, fe­jes ká­posz­ta, ubor­ka, ka­ra­lá­bé, tök, pa­pri­ka, vö­rös ká­posz­ta, spár­ga, pa­ra­di­csom, ci­trom, cuk­kí­ni, ku­ko­ri­ca, avo­ká­dó, csi­per­ke­gom­ba, en­dí­via, bor­só, fe­jes sa­lá­ta, krum­pli, pa­pa­ja, re­bar­bara, spe­nót, man­gold, kel­bim­bó, kel­ká­posz­ta, re­tek, tel­jes őr­lé­sű ga­bo­na­fé­lék (rizs, zab, rozs, ár­pa, bú­za), hús, hal, to­jás, sör.

    Szabó
    XII. évfolyam 4. szám

    Címkék: fruktózintolerancia

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.