Betegségek A-tól Z-ig

Gerincünk egészsége 1.

Népi gyógymódok, természetgyógyászati eljárások

Gerincünk egészsége, a helyes tartás alapvetően meghatározza testi-lelki közérzetünket. A jó egészség ugyanis nagyrészt a normálisan működő idegrendszeren múlik. Az emberi test alkotórészei, a sejtek és a különböző szervek működését az idegek által közvetített impulzusok irányítják. Amikor ezek az ingerületek akadálytalanul eljutnak rendeltetési helyükre, a szervek és a test sejtjei alkalmasak a normális működésre. Ha viszont túl sok vagy túl kevés az idegek által továbbított impulzus, akkor a szövetek és a szervek nem működhetnek megfelelően, és a szervezet a betegséget megelőző állapotba kerül. Ezúttal az étrend, az életmód és a helyes testtartás fontosságáról szólunk, cikkünk második részében pedig a gyógynövények és az illóolajok alkalmazását, valamint a talpmasszázzsal és az akupresszúrával való kezelés lehetőségeit ismertetjük majd.



Az osz­te­o­pá­ti­ás gyó­gyí­tó hosszi­rá­nyú nyúj­tást vé­gez a be­teg ge­rin­cosz­lo­pán, hogy helyreigazítsa a csigolyákat


A gerincvelőnek 31 idegpárja van, ezek a gerincoszlopból lépnek ki. Az idegrendszer legkényesebb és legfontosabb részeit - az agyat és a gerincvelőt - kemény csontburok védi, amely a koponyából, valamint a gerinccsigolyákból áll. Bár a gerinc óvja a létfontosságú idegeket, nem egyszer zavart is okozhat a működésükben.

 

Ha valamilyen bántalom, sérülés éri a gerincünket, akkor valóságos ördögi kör alakulhat ki. A gerinc aktív biomechanikai elemeinek korlátozott mozgása, az ideggyökök ingerlése fájdalmat és izomgörcsöt okozhat, ami viszont korlátozza a csigolyák ízületeinek mozgását, és még inkább ingerli az idegeket. Ebben az ördögi körben az egyik tényező jelentkezése maga után vonja a másik fellépését, az utóbbi viszont visszahat az előbbire, és egyre erősíthetik egymást.

 

 

A ge­rin­cosz­lop 33 csi­go­lyá­ból áll. A csi­go­lyák kö­zött porc­ko­ron­gok helyezkednek el "lökésgátlóként"

 

Ha baleset történik, elesünk, váratlan stressz, feszültség ér bennünket, vagy bármilyen más okból egy vagy több csigolyánk elmozdul a megszokott helyéről, akkor ez irritálhatja, zavarhatja a gerinc ideggyökeit, ami testünk működési zavarához vezethet. Az ideg nyomása vagy irritálása a test fontos funkcióiban okozhat kedvezőtlen változást, ami viszont fogékonyabbá tesz bennünket a betegségekre. A gerincidegek irritálásának megszüntetésére, a csigolyák „helyretételére” alkalmas a manuálterápia - vagy annak az Egyesült Államokban széleskörűen alkalmazott változata, a kiropraktika. Mindkettő oki kezelést kínál, vagyis azt az okot iktatja ki, amely gátolja testünket a hatékonyabb és jobb működésben. Manuálterápiás vagy kiropraktikai beavatkozást - a Magyarországon érvényben lévő jogszabályok alapján – csakis orvos végezhet.

 

 

A helyes táplálkozás 

A gerinc és a mozgásszervek egészségének megőrzéséhez elengedhetetlen a helyes táplálkozás, és ha szükséges, táplálékkiegészítők fogyasztása. Csak egy példa: az idősebb nőknek ajánlatos a több kalcium és D-vitamin fogyasztása, hogy megelőzzék szervezetük kalciumegyensúlyának a felborulását, ami azután a csontok szilárdságának csökkenésében nyilvánul meg.

 

Az alábbi csoportokba tartozó embereknek feltétlenül szükségük van a táplálkozás kiegészítésére:

 

- fogamzásgátló tablettát szedő vagy más hormontartalmú készítménnyel kezelt nők, terhes és szoptatós anyák; 

- antibiotikumot vagy vizelethajtót, szteroidokat szedő betegek, akiknél a gyógyszerterápia befolyásolja egyes tápanyagok felszívódásá; 

- alkoholisták; 

- fogyókúrázók; 

- rákos betegek, illetve azok, akiket besugárzással vagy kemoterápiával kezelnek; 

- akiket sokk ért, vagy súlyos betegek, például égési sérültek; 

- olyan idős emberek, akik elégtelenül táplálkoznak; 

- kamaszok, serdülők, akik elhanyagolják az étkezést.

 

 

Az osz­te­o­pá­ti­ás gyó­gyí­tó – akit leggya­krab­ban hát­fáj­dal­mak miatt ke­res­nek meg – el­ma­gya­ráz­za a be­teg­nek, mi  okozta a gerincoszlop oldalirányú elferdülését

 

Az egészséges étrend fehérjéket, szénhidrátokat, zsiradékokat, rostos anyagokat, vizet, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaz.

 

Az említett alkotó részek közül néhány minden élelmiszerben megtalálható, bár a nem megfelelő főzéssel részben vagy teljesen tönkremehetnek. Mások viszont ritkábbak, és csak bizonyos friss zöldség- és gyümölcsfélékből juthatunk hozzájuk, vagy olyan ételek révén, melyeket igen kevesen fogyasztanak.

 

Igazán egészséges, úgynevezett kiegyensúlyozott étkezés valójában nem létezik. Már csak azon fizikai és vegyi folyamatok miatt sem, amelyek az élelmiszerek nagy részét érik a vetőmag elültetésének pillanatától egészen addig, amíg az asztalunkra kerülnek.

 

Mégis van néhány olyan általánosabb szabály, amelyet vezérelvként elfogadhatunk:

 

1. Fogyasszunk sok gyümölcsöt, zöldségfélét és egész gabonamagvakat. Az előbbiek vitaminok és ásványi anyagok forrásai, míg a teljes kiőrlésű gabonamagvak testünk energia ellátásához szükséges fontos, összetett szénhidrátokat, rostokat tartalmaznak; jó hatásuk van a szív- és érrendszeri, illetve az emésztőszervi betegségek, valamint a felnőttkori cukorbetegség megelőzésében.

 

2. Együnk minél több halat és szárnyast. Így csökkenthetjük a telített zsírsavak fogyasztását, és segíthetjük szervezetünkben az egyensúly kialakítását a telített és a telítetlen zsírsavak között. (Testünknek egyaránt szüksége van növényi és állati eredetű zsiradékokra, de fontos, hogy ezek megfelelő arányban jussanak szervezetünkbe; segítségünkre vannak a zsírban oldódó vitaminok tárolásában.)

 

3. Együnk kevesebb cukrot és olyan élelmiszereket, amelyek sok cukrot tartalmaznak. A cukor csupán „üres kalóriákat” szolgáltat, vagyis vitaminok, ásványi anyagok, fehérjék vagy zsírok nélkül csak energiát hordoz. Tudjuk, hogy a cukorfogyasztásnak szerepe lehet számos betegség kialakulásában - a fogszuvasodástól az elhízásig, a szívbetegségtől a cukorbajig. A legjobb a cukor és a cukortartalmú ételek kiiktatása az étrendünkből. A cukrot egyébként kiválóan helyettesíthetjük például mézzel vagy juharsziruppal.

 

4. Csökkentsük a só és a nagy sótartalmú ételek fogyasztását. A legtöbb ember a szükségesnél jóval több sót fogyaszt, és sok szakember véleménye szerint ez a fő oka annak, hogy a világ fejlett országaiban jelentősen megnőtt a magas vérnyomásban szenvedők száma.

 

 

Rönt­gen­kép az ízü­le­ti gyul­la­dás kö­vet­kez­té­ben ki­ala­kult ge­rin­coszlop-görbületről

 

A két „élvezeti” szer - a só és a cukor - tulajdonképpen a mellékvesénket izgatja, hasonló állapotba kerülünk, mintha szteroidkezelésben részesülnénk.

 

Kerüljük a zsírban, olajban sült és a túlságosan zsíros ételek fogyasztását, vagy legalább kevesebbet együnk belőlük, mivel nehéz megemészteni őket. Süssünk inkább roston, grillezve, kemencében, vagy pároljuk meg az ételt. Amikor zöldséget párolunk, ne öntsük ki a levét, ahogyan a legtöbben teszik. Az értékes ásványi anyagok ugyanis ekkor már inkább a lében találhatók, mint magában a zöldségben. A zöldséglét felhasználhatjuk levesalapnak vagy mártás készítéséhez.

 

Sült és vajastésztából az egészségesek is csak keveset egyenek, olyan emberek pedig egyáltalán ne, akiknek gyönge az egészségük, vagy akiknek baj van az emésztésükkel. Válasszuk inkább a nyers gyümölcsöt, a könnyű sodókat és piskótaféléket.

 

Hasonló elővigyázatossággal igyunk teát és kávét. Ártalmas, ha túl sokat fogyasztunk belőlük. Igyunk bőségesen zöldség- és gyümölcsleveket. Kitűnő teákat ihatunk gyógynövényekből.

 

Nemcsak az a fontos, mennyit eszünk, hanem legalább annyira az is, hogy mit. Úgy válasszuk meg az ételeinket, mintha ezen múlna az életünk - hiszen valójában ezen is múlik! Igaz a mondás: azért eszünk, hogy éljünk, és nem azért élünk, hogy együnk.

 

 

A tízes lista 

Az Amerikai Kiropraktikai Társaság már évtizedekkel ezelőtt összeállította az úgynevezett tízes listát, amely a legáltalánosabban használt élelmiszerek és élvezeti cikkek közül a szervezetünk számára legártalmasabbakat tartalmazza.

 

 

A test­súly az egyik leg­fon­to­sabb té­nye­ző, amely fel­bo­rít­hat­ja tes­tünk szerkezetének egyensúlyát

 

1. Fehér, finomított cukor és cukorkafélék. 

2. Alkoholtartalmú italok. 

3. Kávé. 

4. Kólaféleségek és mesterséges színezéket tartalmazó üdítőitalok. 

5. Mesterségesen ízesített termékek, melyek túl sok tartósítószert tartalmaznak. 

6. Előre elkészített „úti ennivalók” és gyorsbüfék termékei (az úgynevezett snackek). 

7. Finom, fehér lisztből készült termékek. 

8. Hotdog és hasonló, utcán fogyasztható ételek. 

9. Dohány.

10. Előre elkészített ételek, mint például „tv-vacsorák” és számos más, azonnal tálalható ennivaló.

 

Ez a lista közel sem teljes, mégis iránymutatóként szolgálhat azoknak, akik valóban komolyan törődnek az egészségükkel, és szeretnének minden tőlük telhetőt megtenni azért, hogy egészségesek maradjanak.

 

 

A túlsúly 

Tudjuk, hogy a gerincünket szalagok és izmok tartják a helyén. Ezeknek elég erősnek és kiegyensúlyozottnak kell lenniük ahhoz, hogy betölthessék feladatukat. A testsúly az egyik legfontosabb tényező, amely felboríthatja testünk szerkezetének egyensúlyát.

 

 

Hogyan emeljünk? 

Álljunk közel a felemelendő tárgyhoz, és vessük meg szilárdan a lábunkat. Használjuk a hasizmainkat is a gerinc megtámogatására, miközben leguggolunk. Egyenesítsük ki a hátunkat, és hátizmaink segítségével emeljük meg a súlyt. Lassan tegyük le a tárgyat az új helyére.

 

Fontos, hogy emeléskor nyújtott lábbal ne hajoljunk le, és ne forduljunk el a törzsünkkel. Ugyancsak lényeges, hogy súlyos tárgyat lehetőleg ne emeljünk feljebb a vállmagasságunknál. A rossz technikával végrehajtott emelés porckorongsérüléshez és más gerincbántalmakhoz vezethet.

 

 

Állás, járás 

Ha egyhelyben kell állnunk, tegyük magasabbra az egyik lábunkat, például sámlira, és gyakran változtassuk a helyzetünket. Néha hajlítsuk be a térdünket, hogy hátunk egyenes maradjon. Járás közben is ügyeljünk a helyes testtartásra, emeljük fel a fejünket, állunkat. Medencénket „toljuk” előre, és a cipőnk orra is egyenesen előre mutasson. (Ki a mell, be a has!) Csakis kényelmes ruhát és cipőt viseljünk, de szabaduljunk meg a kitaposott cipőtől!

 

Soha ne álljunk sokáig egy helyben, változatlan tartásban. Nyújtott lábbal ne hajoljunk előre, és ne járjunk hibás testtartással. Ha hosszabb ideig kell állnunk vagy járnunk, ne viseljünk magas sarkú cipőt. Ha a rossz testtartás állandósul, előbb-utóbb valamilyen gerincproblémát okoz. Ne lógassuk a fejünket! Húzzunk a szemünkbe egy baseballsapkát vagy egy széles karimájú kalapot, hogy fel kelljen emelni a fejünket, ha ki akarunk látni alóla. Fenn kell hordani az orrunkat! Néhány centiméterrel magasabbak, ráadásul derűsebbek leszünk.

 

 

Autóvezetés, motorozás 

A vezető ülést úgy állítsuk be, hogy vezetés közben a térdünk legyen behajlítva, és valamivel magasabbra kerüljön, mint a csípőnk. Üljünk annyira egyenesen, amennyire csak tudunk. Hátunk teljesen támaszkodjék a támlához. Ne feledjük, hogy vezetés közben mindig két kezünkkel fogjuk a kormányt.

 

Vezetés közben nem szabad túl távol ülnünk a volántól. Ha nyújtózkodnunk kell, hogy elérjük a pedálokat, illetve a kormányt, akkor meggörbül és előbb-utóbb meg is fájdul a derekunk. Ha pedig állandósul a rossz testtartásunk, hátproblémák jelentkezésére kell számítanunk. Akinek fokozott ágyéki görbülete van, tegyen dereka mögé kis, párnaszerű támaszt. Hosszú utakon hasznát vehetjük az ülések között, középen elhelyezett könyöktámasznak.

 

 

Igyunk bősé­ge­sen zöld­ség- és gyü­mölcsleveket

 

Előny lábunk számára, ha van beépített tempomat berendezés a kocsiban. Hátrány, ha van klímaberendezés. Kevesen tudják megfelelően használni. Nagy nyári melegben jelentős különbséget nem érdemes beállítani a külső hőmérséklethez képest, mert a kocsiból kilépve „ránkszakad” a hőség. Tulajdonképpen 5-6 fokos enyhülés sokszor már jótékonyan hat ránk, és a kijövetelnél sem sülünk meg; hagyjunk egy kis alkalmazkodási tevékenységet szervezetünknek is. Ne irányítsuk a klíma hideg levegőjét (csupasz) testfelületeinkre. Keveredjen el a kocsi levegőjével, sőt az egyik ablakot még résnyire nyissuk is ki (a hideg levegő egyúttal szárazabb is, így ne csodálkozzunk, mitől vagyunk szomjasak). Klíma hiányában (az emberiség eddig is meg volt nélküle) kinyithattuk feléig-harmadáig a túlsó oldali ablakot, s ha ez kevés lenne, ujjnyira a mellettünk lévőt. Ha utas van, következnek a hátsó ablakok. Ha a kocsi tele van emberekkel (gyerekekkel), akkor meg kell találnunk a mindenkinek megfelelő kompromisszumot. Kitűnően cseréli a levegőt a tetőablak.

 

Mindenesetre a legrosszabb, amit tehetünk: a teljesen letekert vezetőülés ablakán félig kilógva kikönyökölünk, élvezzük a kánikulai melegben a friss levegőt (másnap úgyis annyira fog fájni valamitől a vállunk, nyakunk, könyökünk, hogy legalább valami jó emlékünk legyen). Télen és hűvösebb időben a helyzet még kritikusabb.

 

Ezek után mit mondhatunk a lengén öltözött motorosnak? Ne csodálkozzék, ha nem lesz egy ép ízülete néhány év után. Az okos ott is öltözik a menetszélhez. Amint megáll, akkor viszont a jól szigetelő ruhából ki kell bújnia, mert úgy érzi, meggyullad. Kell a kesztyű, a sisak, a csizma.

 

 

Hogyan üljünk? 

Úgy üljünk le, hogy mindkét lábunkat a talajra tudjuk tenni, miközben térdünk egy kicsit magasabban van a csípőnknél. Keresztbe is vethetjük a lábunkat, vagy feltehetjük például az asztal alatti keresztlécre, esetleg egy zsámolyra vagy puffra.

 

Üljünk mindig egyenesen, hátunkat a támlához támasztva! Derekunkat kispárnával is megtámaszthatjuk.

 

Ha asztalnál dolgozunk, ne üljünk olyan székre, amelyik túl magas, vagy túl távol van a munkánktól (például számítógépes munkánál). Ne hajoljunk sokáig előre görbe háttal, és ne üljünk lomhán, „magunkba roskadva”. Ha minderre nem vigyázunk, ne csodálkozzunk, ha fájni kezd a hátunk. A széken hátra kell csúszni, amennyire csak lehet. Így a combunk nagy felületen támaszkodik, a gerinc pihentebb a hátsó támaszték miatt. Lábunk előre vagy a szék alá kerüljön, a combok jobb felfekvése céljából. A fenék csúcsán ülve hamar vérszegénység alakul ki az összenyomódott szövetekben, ami igen rossz közérzetet, mozgolódási kényszert kelt. Ezért hívják a kényelmetlen székeket „konferenciaszéknek”, hogy ne tarthasson az az összejövetel túl sokáig.

 

 

A mun­ka köz­beni rossz test­tar­tás­tól lum­bá­gót kap­ha­tunk, amit az erős stressz­hatások is előidézhetnek

 

Korunk nagy találmánya a térdeplőszék. A számítógépesek kénytelenek sokat ülni, és megtalálják vagy keresik maguknak az alternatív megoldást az ülés fárasztó tevékenységéhez. A térdeplőszék a medence előrebillentése révén valóban kiegyenesíti az ágyéki gerincet, de a gravitációs terhelés egy része a térdeket éri, és az megint nem esik jól. A térdeplőszék ennél fogva csak két-három órára jelent megoldást, aztán visszakívánkozunk a régi székünkbe. Nem beszélve arról, hogy addig a törzs tartása elég sok izommunkával járt.

 

Summa summarum: a ma ismert legjobb megoldás a szövetborítású, magas háttámlájú, karfás irodai szék, melynek ülőmagassága állítható és kerekeken gurul. Ebben is hátra kell csúszni, de az ülőmagasságot az állunk alá helyezett ököl segítségével határozzuk meg. Miközben egyenesen előrenézünk, a munkafelületre (az asztallapra vagy a billentyűzetre) a könyök csúcsa éppen ráilleszkedik. Közel kell ülnünk az asztalhoz vagy a számítógéphez: a könyök a karfára, a csukló a billentyűk elé helyezett szivacsos csúszkára támaszkodik. A velünk szemben elhelyezett (oldalra soha!) monitor felső széle szemmagasságban legyen. A laptophoz csatlakoztassunk külső billentyűzetet és egeret, a képernyőjét emeljük feljebb (persze csak akkor, ha néhány évnél tovább is szeretnénk egerészni a képernyő előtt). Óránként fel kell állnunk és mozognunk pár percet. Megéri, mert a fej és a test vérkeringése jobb lesz, vele együtt lanyhuló szellemi teljesítményünk is fokozódik. Ha ez is kevés lenne, torna- vagy jógagyakorlatokkal gondoskodjunk a nyaki gerinc egészségéről. (Akit a téma bővebben érdekel, annak figyelmébe ajánlom a dr. Veress Jánossal közösen írott, Gerinc ABC című könyvünket.)

 

 

Alvás 

A nyugodt, mély alvás javít az ember közérzetén, és jót tesz a hátának is. Fontos, hogy kemény matracon vagy ágybetéten aludjunk. Ha oldalt fekszünk, enyhén hajlítsuk be a térdünket, ha pedig háton, tegyünk párnát a térdhajlat alá.

 

Soha ne aludjunk vagy pihenjünk puha, tartás nélküli, besüppedő ágyon vagy párnákon. Ha hason fekszünk, akkor a legtöbb esetben még erősebben megfeszülhet a hátunk. Ha a hátunk éjszakánként nem kap megfelelő „támogatást”, hamarosan „megbosszulhatja” a rossz bánásmódot. Legyen friss a levegő (kissé nyitott ablak), és ne aludjunk elektromos készülékek közelében akkor sem, ha ki vannak kapcsolva. Az olvasólámpa zsinórját éjszakára húzzuk ki a konnektorból.

Kürti Gábor
XI. évfolyam 10. szám

Címkék: gerinc, lumbágó

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.