Betegségek A-tól Z-ig

Gombák és nehézfémek

A Candida-gombafertőzések mélyen rejtőző oka a fel nem ismert nehézfémmérgezés. Ez a legújabb felfedezés új utakat nyit a gombás betegségek gyógyításában.


 

 

A veszélyes Candida gombák elburjánzanak beleinkben, belülről betegítenek meg, ezért lehetőleg azonnal, tökéletesen ki kell azokat irtani. Ez az általánosan elterjedt vélemény erről a gombafajtáról - a holisztikus orvoslás legújabb felismerése szerint azonban tévhitről van szó. Az élesztőgomba sokkal inkább a szervezet természetes segítőtársának tűnik. A gyorsan szaporodó Candida- betegségek, amelyek egy sor tünettel járnak - asztma, krónikus arcüreggyulladás, reuma, emésztési zavarok, fejfájás, koncentrációs zavarok, reszketés, depresszió - mind egy mélyebben fekvő okra vezethetők vissza: a krónikus nehézfémmérgezésre. A Candida-betegek szervezetében a nehézfémek rendkívül nagy mennyiségben fordulnak elő.

 

Az említett mérgező fémek legfőbb képviselője a higany, amely elsősorban az amalgámtömésekből származik. Ezek szerint a Candida-probléma a valóságban amalgámprobléma és a gombák rovására írt tünetekért leginkább a nehézfémmérgezés a felelős: az amalgámból származó higany és az ón mellett mindenekelőtt a palládium, amelyet a fogarany olcsóbb pótlékaként alkalmaznak. Ez a felfedezés dr. Thoma Rau svájci orvosnak, a St. Gallen melletti Lustmühle Paracelsus Klinikája vezetőjének köszönhető.

 

 

A Candida véd a mérgező nehézfémektől

Első vizsgálatsorozatában a neves természetgyógyász három év során ötvenhat egészséges, illetve tipikus Candida-panaszokban szenvedő embert vizsgált meg. Ekkor fedezte fel, hogy valamennyiükben óriási mértékű az amalgámból származó nehézfémterhelés. Az ötvenhat egészséges emberből álló kontrollcsoportban tizennyolc olyan személyre bukkant, akiknek tüneteik még nem voltak, de már megtelepedtek szervezetükben a gombák: mindegyiküknél magas értékű nehézfémterhelést talált. Kutatásai során az orvos arra a megállapításra jutott, hogy az embernél a Candida-képződés a nehézfémterhelés elleni természetes védelemnek tekinthető. Az élesztőgomba megköti a nehézfémeket, így azok testünkből természetes úton távoznak. Akik a nehézfémterhelés és a Candida-fertőzés ellenére sem mutatnak betegségtüneteket, azoknál a gombák és a kiválasztórendszer sikeresen távolítják el a szervezetből a mérgező fémmennyiséget.

 

Időközben számtalan tudományos kutatás bebizonyította, hogy szervezetünket mennyire megterheli az amalgámtömésekből származó higany. A müncheni dr. Gustav A. Drasch professzor például az amalgámtömések elszaporodásával párhuzamosan a vesék higanytartalmának emelkedését figyelte meg. Akinek több mint tíz amalgámtömése van, annak a veséjében átlagosan tizenegyszer annyi higany található, mint akinek csak két ilyen tömés van a fogaiban. Dr. Rau szerint a szokásos Candida-ellenes terápiával a gyógyszerek megsemmisítik a nehézfémek elleni természetes védelmet, és eközben a szervezetben súlyos mérgeket szabadítanak fel. De hasonlóképpen veszélyes a természetgyógyászat által alkalmazott "kiéheztetése" a gombáknak, amelynek során a páciens lemond a szénhidrátfogyasztásról. Ha ugyanis a gombától megvonják a táplálékot, olyan speciális enzimeket állít elő, amelyek segítségével át tud hatolni a bélfalon. Így bejut a vérbe, ahol glukózzal táplálkozhat, a vérárammal pedig eljut a szervezet valamennyi elérhető szervébe, és ott funkciózavarokat okoz.

 

 

A környezetet harmonizáló terápia

A svájci orvost az indította kutatásaira, hogy a klinikán újra és újra felbukkantak olyan betegek, akiknek nem használt az addigi Candidaellenes terápia, vagy a javulás időszaka után tüneteik újra jelentkeztek. Már korábban is ismeretes volt az a tény, hogy a gombák csak akkor telepednek meg a szervezetben, ha ott megfelelő táptalajra, miliőre találnak. Ezért a svájciak kezdettől fogva a miliőterápiát alkalmazták, de rájöttek, hogy vannak olyan környezeti tényezők, amelyek megakadályozzák a tartós gyógyulást. A svájci klinikán most már a dr. Rau legújabb felfedezésein alapuló úgynevezett miliőterápiát alkalmazzák, amely bélszanálásból és a bélflóra újbóli felépítéséből, a szervezet savbázis háztartásának szabályozását célzó sav-bázis diétából és a test nehézfémektől való megtisztításából áll (lásd keretes írásunkat).

 

Ennek a kúrának a hasznosságát sok természetgyógyász a gyakorlatban is tapasztalhatta. Elsőként természetesen a tulajdonképpeni kiváltó okot kell megszüntetni, azaz eltávolítani a testből a nehézfémek forrását. Erre szolgál az amalgámtömések teljes cseréje. A tapasztalatok szerint a nehézfémek eltávolítása után a Candida-gombák is elhagyják a szervezetet: egyszerűen azért, mert segítségükre többé nincsen szükség.

 

 

A dr. Rau által kidolgozott terápia során elsőként azt állapítják meg, valóban fennáll-e a szervezet nehézfémterhelése. Erre a kérdésre a hajanalízis éppúgy választ ad, mint a Voll-féle elektroakupunktúrával elvégzett Vega- teszt és a vér elemzése. Az egyén állapotától, mérgezettségétől függően adagolják a kúra gyógyszereit.

 

Miliőszanálás

- lúgos ásványi anyagokkal (például nátronnal)

- Enderlein-készítményekkel

 

Diéta

A diétának nem szabad kiéheztetnie a gombákat, hanem a bélflóra újbóli felépülését kell lehetővé tennie. Erre szolgál az allergénekben szegény, ásványi anyagokban gazdag, lúgos kémhatású koszt (az úgynevezett bázisdiéta). Lényege: semmi tehéntejtermék, semmi hús (esetleg vadhús, bárány és hal kis mennyiségben), semmi iparilag előállított cukor (édesített italok sem), semmi fehér lisztből készült termék, semmi éretlen gyümölcs. Helyettük az étlapon sok friss zöldség, saláta szerepel, valamint teljes őrlésű lisztből készült ennivalók.

 

A nehézfémek eltávolítása

- növényi antioxidánsokkal

- algakészítményekkel

- szelénkészítményekkel

- cinkkészítményekkel

- növényi C-vitaminnal 

 

 

Gomba vagy higany: ugyanazok a tünetek

Dr. Thomas Rau szerint a Candida-fertőzésre jellemző tüneteket a nehézfémmérgezés is kiválthatja.

 

Nyálkahártyatünetek:

- krónikus arcüreggyulladás, bronchitis, asztma, fertőzések

- mandulagyulladás

- kiütés a szájban (afta), berepedt szájszél

- gyomor- és emésztési problémák, vastagbélgyulladás

- húgyhólyag-, hüvely- vagy prosztatagyulladás

- végbélrepedés, ekcéma

- ízületi fájdalmak

- lágyrész-reumatizmusok

 

Neurológiai tünetek

- koncentrációs zavarok, szédülés

- fejfájás, neuralgia

- látási zavarok, szemfájdalmak

- remegés

 

Vegetatív zavarok

- izzadás

- szívritmuszavarok

- alvászavarok

- depresszió, hangulati zavarok

- hasi görcsök 

V. T.
XI. évfolyam 7. szám

Címkék: gombás fertőzések, nehézfémterhelés

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.