Betegségek A-tól Z-ig

Gombás megbetegedések

A természetgyógyászat legjobb önsegítő tippjei

    A környezeti mérgek, a helytelen táplálkozás, a túlzásba vitt higiénia manapság szélesre tárja az ajtót a gombák előtt. Még az emberi szervezet ártalmatlan lakói is rosszindulatú kórokozókká változhatnak, és kihasználják az immunrendszer legkisebb gyengeségét is. Cikkünk bevezet a gombák titokzatos világába, és bemutatja az ellenük való védekezés természetes módszereit.


     

    A gombás megbetegedések száma évek óta folyamatosan gyarapodik. Az ilyen fertőzések okozta betegségek képe igen változatos, ami megnehezíti a helyes diagnózis felállítását. A legfeltűnőbbek a bőrgombák, amelyeket viszketés, a bőr elszíneződése és a köröm megváltozása jelez. Gyakran előfordulnak a lábujjak között és a meleg, nedves bőrfelületeken.

     

    Az elektronmikroszkóp alatt feltárul a gombák titokzatos világa

     

    Az ilyen szembetűnő bőrbetegségek mellett előfordulnak gombás fertőzések a száj belső nyálkahártyáján, az emésztőrendszerben, a hüvelyben, valamint a húgy- és a légutakban. Ezek miatt alakulnak ki olyan betegségek, mint az allergia, asztma, depresszió, fejfájás, puffadás, gyomorégés.

     

     

    A gombák paradicsoma: meleg, nedves és sötét

    A meleg nedvességben tenyésznek a legjobban a gombák, legyen szó bár csiperkéről vagy lábgombáról. A becslések szerint a világon százezerféle gombafaj él, mérges és  ártalmatlan, szép és csúnya, élesztő- és penészgombák. Megkülönböztetünk nagy és mikroszkopikus méretűeket, bár ez utóbbiak is képesek olyan hatalmas telepekké nőni, amelyek már szabad szemmel is láthatók.

     

    A gombák titokzatos parazitaéletet élnek, más élőlények kárára, vagy holt anyagok lebontásával. Szaporodásuknak leginkább az elhalt vagy beteg szövetek felelnek meg.

     

     

    Az Aspergillus flavus nevű gomba több ezer évet átélt Tutankhamon fáraó piramisában

     

     

    A gombáknak melegre, nedvességre és sötétre van szükségük, ott akár évszázadokon át is szépen eléldegélnek. Jó példa erre „a fáraó átka”: a sír felnyitásában részt vevő tudósok gombafertőzés miatt haltak meg, mert az Aspergillus flavus nevű gomba több ezer évet átélt Tutankhamon fáraó piramisában. Sok gomba hasznos az ember számára, mások károsak. Tápanyagainkból például nem hiányozhatnak a sör-, a kefir- vagy az élesztőgombák. De ezek közül nem mindegyik ártalmatlan: a Candida albicans nevű élesztőgomba például parazitaként támadhatja meg az emberi szervezetet, és súlyos egészségkárosodáshoz vezethet.

     

    Az ember és gombái

    Ahogyan a gombák az erdei talajon elhalt, szerves anyagon (humusz), savanyú környezetben élnek, föld alatti telepek útján terjeszkednek és spórákkal szaporodnak, ugyanúgy élnek a gombák az emberi bőrön is. Ebben a minőségükben életfontosságú feladatot töltenek be, például segítik a bőrenzimek előállítását. Ugyanakkor rendkívüli mértékű szaporodásnak indulhatnak, és ezzel kóros tüneteket idézhetnek elő. Ez főként akkor fordul elő, ha meggyengül az immunrendszer, túlságosan elszaporodnak az egyébként hasznos gombák, és ez patologikus változásokat okoz. Ilyenkor beszélünk mykózisról, azaz a testazonos gombák gyulladásos jellegű elváltozásáról.

     

    A mykózist okozó gombák mindenhol előfordulnak, és csak ép immunrendszerrel vehetjük fel ellenük a harcot. Minden bőrgomba hajlamos a test belseje felé vándorolni, ha nem szabunk határt terjedésüknek. Főként az emésztőrendszeren át jut a nyálkahártyákra, onnan a véráramba, és ezzel az egész keringési rendszert megterhelve felelős olyan megbetegedésekért, mint a magas vérnyomás, a szélütés, az angina, a visszérgyulladás, a trombózis és a lábszárfekély. A nyálkahártyák fertőzéseit is előidézhetik gombák, okozhatnak asztmát, bronchitist, hólyaghurutot, gyulladást a száj, a torok, a nyelőcső, a bél vagy a nemi szervek területén. Az egészséges embereknek többnyire nem kell félniük a gombás fertőzésektől, az ép immunrendszer megbirkózik velük. Ám amióta védekező rendszerünket környezeti mérgek gyengítik, a gombás fertőzések mind gyakoribbá válnak.

     

    A gombák a vérerek rendszerét is megtámadhatják, felelősek lehetnek például az agyvérzésért vagy a visszerekért

     

    A mykózisok újabban népbetegséggé lettek. Ha mikroszkóp alatt megvizsgáljuk kortársaink vérét, azt találjuk, hogy majd nyolcvan százalékuknál előfordulnak gombás fertőzések. Hasonlóképpen évről évre növekszik a krónikus gombás fertőzésben szenvedő emberek száma. Ennek ellenére a gombák veszélyes voltát sokan nem ismerik, annak ellenére, hogy szinte alig van olyan betegség, amelynek hátterében ne állna ott valamilyen gomba. Az élesztő- és penészgombák még olyan betegségeket is előidézhetnek, mint a bronchitis, a tüdőgyulladás (SARS), vese- és egyéb megbetegedések.

     

    A mykózisok legnagyobb trükkje az, hogy a beteg sokáig észre sem veszi, csak akkor, amikor már szervi károsodások léptek fel. A gombák által előidézett kórképek olyan sokfélék, hogy gyakran nehéz egyértelmű diagnózist adni, és ezzel a megfelelő terápiát megkezdeni. A mykózisokat előidéző gombák mindenütt ott leselkednek. Ha egyszer megtelepedtek az emberi szervezetben, az egész testben elterjednek. Ha például valakinek lábgombája van, ez vakarózás útján a körme alá kerülhet, onnan a szájába, ahol szájpenészt alakíthat ki. Onnan pedig a nyelőcsövön át a kórokozók eljutnak a bélbe. A gyomorsav képes ugyan megsemmisíteni a gyomorba jutott baktériumokat és vírusokat, a gombákat azonban nem. Akadálytalanul vándorolnak el a vékonybélig, ahol gyors szaporodásba fognak. Ha számuk elér egy bizonyos határt, a vérbe és a nyirokerekbe kerülnek, majd a vérkeringéssel majd minden szervhez, csak a szív és a pajzsmirigy kerüli el ezt a sorsot.

     

    Egészséges életmóddal a gombák ellen

    A gombák mindig is az ember kísérői voltak, ám csak az elmúlt évtizedek során kezdtek el egyre növekvő mértékben mykózisokat okozni. Ha feltesszük a kérdést, mi lehet ennek az oka, eljutunk a természetgyógyászat alaptételéhez: a kórokozó semmi, a táptalaj minden. Éppen ezért nem annyira a gombát, mint inkább az embert kell górcső alá venni, mert sokkal inkább benne rejlenek a mykózisok okai.

     

    Ahogyan kint a természetben, úgy az emberi szervezetben is az elhalt szöveteken tenyészik a gomba. Az olyan tartós ingerek, mint a környezeti mérgek, az elektromos sugárzások, a stressz, nagy feladat elé állítják a szervezetet, amelyekkel nem tud megbirkózni. A következmény: drasztikusan romlik az immunteljesítmény. Bár az említett terhelésektől nem megyünk tönkre, kevésbé vagyunk képesek a káros hatásokat semlegesíteni. Ezeknek a gyengeségeknek a talaján könnyen kibontakozik a fertőzés. Mindehhez járul még a helytelen táplálkozás és a sok gyógyszer, amelyek ugyancsak a gombás fertőzések rizikótényezői. Legyengült immunrendszer esetén pedig elegendő egyszer uszodába menni vagy felkeresni egy fitnesztermet, és már el is kapjuk a gombát.

     

    Ha immunrendszerünk gyenge, elegendő egy uszodalátogatás a gombák beszerzéséhez

     

    A túlzásba vitt tisztálkodás szintetikus szappanokkal szintén negatív hatást gyakorol ránk, mert szétrombolja bőrünk természetes savköpenyét, ezt a természetes immunsorompót. Éppen ezért inkább természetes tisztálkodószereket használjunk, például növényi kivonatokat, tejsavót és búzacsíraolajat. Ruháinkat is úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg ne legyen bennük műszál, amely megváltoztatja a bőr miliőjét. Ezek ugyanis nem szívják fel az izzadságot és diszharmonizálják az energiamezőnket, ahol azután könnyedén szaporodni kezdenek a gombák. Végül a gombák a fehérneműn is megtelepedhetnek, ha alacsony hőmérsékleten mossuk őket.

     

     

    Kik vannak veszélyben?

    A szokottnál nagyobb veszélyben forognak bizonyos foglalkozási ágak képviselői: masszőrök, fodrászok, orvosok, ápolónők, pedikűrösök. Különösen ez utóbbi veszélyes, mert a körömpor könnyen a légutakba kerül. Hasonló a helyzet a pékekkel, akik a lisztport lélegzik be, és a benne lévő penészgombától allergiát kaphatnak. A védekezés nem könnyű, de két rizikótényezőt mindenképpen érdemes figyelembe venni.

     

    Az antibiotikumok elősegítik a gombás fertőzések kialakulását: amióta Fleming 1928-ban felfedezte a penicillint, a baktériumok elveszítették ijesztő voltukat, számos komoly betegség kezelhetővé vált. Az antibiotikumok hátrányát viszont túl gyakori és túl hosszú ideig tartó adagolásuk jelenti. Manapság veszélytelen betegségeknél is adják, és gyakran csecsemőknek is felírják. Az immunrendszert a gyakori antibiotikum-adás jelentősen meggyengíti, mert nemcsak a káros baktériumokat pusztítja el, hanem az értékes baktériumtörzseket is, köztük azokat, amelyek a bélben fontos sorompót képeznek a gombák előtt. Ezért ha ezek elpusztulnak, megnyílik az út a gombák előtt. Nemritkán a gombák ellen újra antibiotikumot vagy kortizont adnak, és ezzel ördögi kör alakul ki.

     

    Az újszülöttek nemritkán már gombás fertőzéssel jönnek a világra

     

    A gombák az édeset szeretik: további rizikótényező manapság az édes táplálkozás. A kóros élesztőgombák szaporodását az édes környezet felgyorsítja, nem csoda, hogy a gombás fertőzés olyan gyakori a fiataloknál. Ha az immunrendszer már amúgy is gyenge, a cukor csak tovább rontja a helyzetet.

     

    Vér- és székletvizsgálat ad információt

    A gombás fertőzésről a széklet, a haj, a nyál és egyéb testváladékok vizsgálata ad felvilágosítást. Az alternatív gyógyászatban elsősorban a funkciódiagnosztika, azaz az Aschoff-féle vérteszt segít felismerni a fertőzést, de alkalmazzák a Voll-féle elektroakupunktúrás tesztet is. Végül létezik még egy diagnosztikai eljárás, a prof. Enderlein-féle vérvizsgálat sötét mezős mikroszkópiával. Ennek során egy speciális mikroszkóp segítségével a terapeuta megállapíthatja, hogy a páciens a betegség milyen stádiumában van, milyen az immunrendszere, és mennyire érinti a fertőzés a vérét.

     

     

    Gyökerénél ragadni meg a bajt

    A hagyományos orvoslás csak a bőr és a köröm gombás betegségeit gyógyítja, mivel más formákat többnyire nem is ismer. Az orvosok gyakran az ekcémát vagy a neurodermitiszt is gombás fertőzésként diagnosztizálják, majd olyan szerekhez nyúlnak, amelyek csak átmeneti javulást hoznak. Ezek az antimykotikumok ugyanis átmenetileg megölik a gombákat, de közben nagy mennyiségű méreganyag szabadul fel belőlük, amely megterheli az immunrendszert. A betegség ráadásul könnyen kiújulhat, ezért azt a felfogást, hogy „ha eltűntek a gombák, minden rendben”, meg kell fordítani: „ha minden rendben, eltűnnek a gombák”.

     

    Erősít a bázisterápia

    A mykózisterápia célja mindig a teljes egészség helyreállítása kell hogy legyen. A szanálással megsemmisítjük a gombák életfeltételeit, és mozgósítjuk az öngyógyító erőket.

     

    Elsőként a táplálkozás átállítása játszik döntő szerepet. Mondjunk le a cukros ételekről, a gyümölcscukorról, a mézről, az édesített gyümölcslevekről és a gyümölcstortákról is. Fontos, hogy sok zöldséget, salátát, nyers ételt együnk, ezek segítenek megtisztítani a beleket. Ne együnk sertéshúst, kolbászféléket, füstölt árut. Vigyázat, ha túl sok kefirt, joghurtot, sörélesztőt, penészes sajtot vagy szőlőt eszünk, a székletben élesztőgombák gyűlnek össze, és akkor a tápanyagok nem bonthatók le rendesen. Segít a káposzta és a savanyú káposzta, kiűzi a gombákat a belekből.

     

    Ne szedjünk az immunrendszert gyengítő gyógyszereket. Immunrendszerünk jobb működését a stressz mérséklésével, az elegendő alvással, lazítással, pozitív életszemlélettel segítsük.

     

    A szülőknek nem szabad elfelejteniük, hogy gyakran a túl sok édesség teremti meg az előfeltételt a gombás fertőzéshez

     

    A holisztikus gyógymód része a bélflóra újraépítése, amelynek gyakran része a laktobacillusok és a bifidusbaktériumok adagolása. Az immunrendszert erősíti a C-vitamin is.

     

    Hasznos a tejsavó és egyéb ivókúra, amelyeknek tejsavtartalma a gombák ellen hat.

     

    A máj, a vesék és a bél munkáját segíti a méreganyagoktól való megszabadulás, amelyhez pórbáljuk ki a következő teakeveréket: pitypang, orvosi füstike, aranyvessző, nyírfalevél, csalánlevél egyenlő arányú keveréke. Egy kávéskanálnyit egy csésze forró vízzel forrázzunk le, hagyjuk állni öt percig, szűrjük le, és édesítés nélkül igyuk naponta háromszor fél órával étkezés előtt.

     

    A bázisterápia részeként az immunrendszert illóolajakkal aktivizálhatjuk. 100 ml 70 százalékos ivóspirituszt keverjünk össze a következő illóolajakkal: 1,5 g menta, 0,5 g szegfűszeg, 0,5 g kakukkfű, 0,5 g fahéj, 0,5 g levendula, 0,5 g oregánó, 0,5 g borsikafű, 0,5 g cajeput. Ebből naponta háromszor 7-10 cseppet (gyerekeknél életkor szerint évente fél cseppet) egy pohár vízben feloldva étkezés előtt vegyünk be.

     

     

    A gombák elleni harc

    Miután végigcsináltuk a fenti egy hónapos bázisterápiát, helyreállítottuk bélrendszerünk flóráját és aktivizáltuk immunrendszerünket, következhet a gombák elleni harc.

     

    Az ausztrál teafaolaj fertőtlenít

    A teafaolajat külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazhatjuk, mert mindkét helyen akadályozza a gombák szaporodását. A következőképpen használjuk: naponta háromszor egy cseppet némi vízben feloldva étkezés után vegyünk be, és esténként az érintett bőr- és körömfelületet kenjük be olajjal.

     

     

    Enderlein-terápia: csodafegyver a mykózisok ellen

    A belső gombás fertőzések ellen ez az egyik leghatásosabb gyógymód. Alapja az a felismerés, hogy az emberi szervezet szimbiózisban él különféle mikrobákkal, ezek azonban fejlődésük eltérő állomásain találhatók meg testünkben.

     

    G. Enderlein professzor (1872–1968) felismerte, hogy a mikroorganizmusok titokzatos formaváltozáson mennek keresztül: a legkisebb élő fehérjemolekulákból baktériumok, azokból pedig gombák keletkezhetnek. A legalsó fejlődési formák szimbiózisban élnek az emberi szervezettel, azaz testünk részei. Ha a miliőt gombás fertőzés megváltoztatja, az egyensúly felborul, és olyan változások játszódnak le, amelyek hatására az alacsonyabb rendű formák helyébe magasabb rendű, kórokozó forma lép. Ezt nevezi Enderlein endobiózisnak. A felismerés alapján a professzor olyan bioszabályozókat alkalmazott, amelyek képesek a magasabb fejlettségű kórokozókat lebontani. Ezt a kezelést izopatikus terápiának hívják, és benne a következő szereket alkalmazzák:

     

    Segítő négyes: pitypang, csalán, aranyvessző és nyírfa – aktivizálják a máj, a vese és a bél működését

     

    Az Albicansan nevű anyagot a Candida albicans nevű penészgomba állítja elő, és elsősorban a száj, a gyomor, a bél, a hüvely és a húgyutak nyálkahártyájának gombás fertőzéseinél alkalmazzák.

     

    A pefrakehl és a fortakehl a szimbiózis egyensúlyát segít helyreállítani

    Az exmykehl három eltérő gombafajtából áll, ezért széles körben alkalmazható, elsősorban a bél és a hüvely gombás fertőzéseinél.

     

     

    Biztos terápia a tett színhelyétől függően

    Mi a teendő bélgombásodás esetén?

    A bél nyálkahártyája a maga 300 négyzetméteres felületével ideális helye a gombák szaporodásának, főként ha a bélflórát tönkretette az antibiotikumos vagy kortizonos kezelés, a hormonkészítmények vagy a helytelen táplálkozás. A bajra olyan panaszok utalnak, mint a krónikus puffadás, gyomorégés, hasfájás, nyálkás széklet, a hasmenés és székrekedés váltakozása. A fertőzést székletvizsgálat mutathatja ki, és ezután nagyon fontos, hogy mielőbb megkezdődjön a kezelés, nehogy a kórokozók a vérbe és a nyirokszervekbe jutva elterjedjenek az egész szervezetben. A gombák főként a májat tudják jelentősen károsítani.

     

    Az első lépés a már említett bázisterápia legyen, kiegészítve következetesen betartott gombaellenesdiétával.

     

    Naponta háromszor vegyünk be étkezés előtt egy csepp, egy pohár vízben elkevert teafaolajat.

     

    Naponta háromszor igyunk egy csésze zsurlóteát étkezés után.

     

    A helytelen higiénia és a hormonkészítmények elősegítik a hüvely gombás fertőzését

     

    Egyidejűleg vegyünk be egy kapszula ligetszépeolajat vagy hármat a wobe-mucos enzimtablettából.

     

    Együnk sok fokhagymát, retket, savanyú káposztát és káposztát.

     

    Az Enderlein-terápia következetes alkalmazása helyreállítja a sav-bázis egyensúlyt is, ehhez alkáliporra lehet szükség.

     

    A hüvely sincs biztonságban

    A gombák jól érzik magukat a női nemi szervek nyálkahártyáján is. A folyás leggyakoribb oka a candidafertőzés, amelynek kialakulását a hormonkészítményektől kezdve a szűk ruházaton át a nem megfelelő fehérneműig és a helytelen higiéniáig egy sor tényező elősegítheti. A tünetek: viszketés, fehér, jellegzetes szagú folyás, égő érzés, ekcéma, hólyagos kiütés.

     

    Az első lépés itt is a bázisterápia.

     

    Utána következhet a napi ülőfürdő, amelyet így készítsünk el: egy liter tejsavófürdőbe keverjünk 5-5 csepp illóolajat a következőkből: oregánó, borsikafű, kakukkfű, szegfűszeg, levendula. Ebből egy likőröspohárral adjunk az ülőfürdőhöz, és 10-15 percig üljünk benne.

     

    A gombák a háziállatokról is átragadhatnak az emberre. Ha az arcon piros foltok tűnnek fel, gyanakodjunk mykózisra!

     

    Itassunk át tampont a következő keverékkel: 50 ml olíva- vagy mandulaolaj, öt csepp teafaolaj. A hüvelybe helyezett tampont 3-4 óránként cseréljük ki.

     

    Az izopatikus szerek a következők: albicansan, exmykehl, fortakehl, pefrakehl egymást követően, öt cseppet vegyünk be reggel vízbe keverve, és két-két cseppet dörzsöljünk bele a könyökhajlatunkba.

     

    A viszketés ellen az albicansan válik be.

     

     

    Gombák a végbélben

    Erre az esetre a hüvelyfertőzésnél említettek vonatkoznak.

    Ügyeljünk székelés után a tisztaságra.

    Naponta vegyünk ülőfürdőt, amelybe két csepp teafaolajat tettünk.

    A végbél viszketését albicansan kenőccsel enyhíthetjük.

     

     

    Ha gombák bukkannak fel a szájban

    Az egészséges immunrendszer gond nélkül megbirkózik az étellel bekerülő kórokozókkal. Ha azonban meggyengül, könnyen szájpenész alakul ki. A száj egyébként a bél tükre, gombás fertőzése (Candida albicans) a bél érintettségére utal. A tünetek: égő érzés, hólyagok, szürkésfehér lepedék, piros nyálkahártya, szájszag.

     

    A bázisterápia mellett a bélmykózisoknál leírtak vonatkoznak a szájpenészre.

     

    Ügyeljünk a gondos szájhigiéniára, gyakran cseréljük a fogkefénket.

     

    A szűk farmer is közrejátszhat a gombás fertőzésben

     

    Öblítsük ki a szájunkat és a garatunkat egy pohár teafaolajos vízzel (egy csepp) reggel és este.

     

    Használjunk természetes fogkrémet.

     

    Az izopatikus szerek közül a pefrakehlből vegyünk be öt cseppet egy pohár vízben, két-két cseppet pedig dörzsöljünk szét mindkét könyökhajlatunkban.

     

     

    Ha gombák nőnek a bőrön

    A bőrgomba a fiataloknál is gyakran előfordul, a 18 éves korosztály érintettsége 50 százalékos. A leggyakoribb a Tinea pedis, amelytől a bőr viszket és berepedezik a lábujjak között. Más gombák a háziállatokról terjednek át az emberre, és a bőrön piros foltok formájában jelentkeznek.

     

    A bázisterápiát teafaolajas kezeléssel egészítsük ki, az érintett területeket naponta kétszer kenjük be vele.

     

    A hajat zsurlóteával öblítsük le.

     

    Ügyeljünk a higiéniára, a fésűt-kefét naponta mossuk le.

     

    Az izopatikus terápia (albicansan és fortakehl) itt is beválik, öt cseppet vegyünk be reggel vízbe keverve, és két-két cseppet dörzsöljünk bele a könyökhajlatunkba.

     

    A bőrt albicansankrémmel is bekenhetjük.

     

     

    Mi segít körömgomba esetén?

    Ezek a fertőzések igen makacsak lehetnek, ráadásul fájdalmat is okoznak. A kezelést minél előbb meg kell kezdeni, hogy ne terjedjen tovább. Az első jeleknél mindennap lakkozzuk be a körmünket, ez gyorsan kiszárítja a kórokozókat.

     

    Ha kialakult a körömgomba, nagy kitartásra van szükség.

     

    A kezelés a bázisterápiával kezdődik.

     

    A köröm érintett felületét reszeljük szabadra, és akár hónapokon át is kenegessük az izopatikus trichophyton verrucosum D6- cseppekkel, reggel és este.

     

    A körömgomba csúnya és makacs fertőzés

     

    Belsőleg is alkalmazzunk izopatikus szereket: pefrakehl, albicansan, fortakehl, notakehl egymást követően, öt cseppet vegyünk be reggel vízbe keverve, és két-két cseppet dörzsöljünk bele a könyökhajlatunkba.

     

    (A szóban forgó izopatikus szerek Magyarországon még nem kaphatók. – A Szerk.)

     

     

    Mennyire hajlamos a gombás megbetegedésekre?

    Ha válaszol tesztünk kérdéseire, megtudhatja, mekkora az esélye arra, hogy gombás fertőzést kapjon.

     

    1. Részesült-e ismételten antibiotikum-terápiában? igen nem
    2. Áll-e vagy állt-e kortizonkezelés alatt? igen nem
    3. Szed-e fogamzásgátló tablettát? igen nem
    4. Kap-e hormonkezelést változó kori vagy egyéb panaszok miatt? igen nem
    5. Hajlamos-e a fertőzésekre? igen nem
    6. Szereti-e az édességet és mindenféle cukros ételt? igen nem
    7. Túlsúlyos-e? igen nem
    8. Szenved-e cukorbetegségben? igen nem
    9. Túlterhelt és ideges-e, nyomasztja-e a stressz? igen nem
    10. Viszket-e valahol a bőre? igen nem
    11. Szenved-e visszatérő gyulladásos megbetegedésekben (szem, orr, húgyhólyag, hörgők, fül, arcüreg)? igen nem
    12. Van-e allergiája, szénanáthája? igen nem
           

    Értékelés:

    • Ha 3-4 kérdésre válaszolt igennel gombás fertőzésre való hajlama nem túlságosan kifejezett
    • Ha 5-7 kérdésre válaszolt igennel, valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb kap ilyen fertőzést
    • Ha 8-12 kérdésre válaszolt igennel, akkor

     

    A következő tünetek utalhatnak gombás fertőzésre:

    • Piros, kerek vagy ovális bőrfoltok, amelyek a szélén hámlanak és a közepükön hajlamosak meggyógyulni.

    • Kiütés a szakáll területén.

    • Fehér lerakódás a nyálkahártyákon.

    • Nedvedző piros foltok az anális és genitális területen.

    • Berepedések a lábujjak között.

    • Bőrviszketés elszíneződéssel.

    -dr. ki-
    IX. évfolyam 10. szám

    Címkék: gombás megbetegedések

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.