Betegségek A-tól Z-ig

Gyermekeink allergiái

A túlzásba vitt higiénia ártalmas is lehet

Három generációval ezelőtt az általános iskolákban négy-öt osztálynyi tanulóra jutott egy allergiás gyermek. Ma mintegy 13 százalékuknak neurodermatitisszel, 16 százalékuknak szénanáthával, körülbelül 10 százalékuknak pedig asztmával kell küszködnie. A statisztika mellett a napi orvosi gyakorlatban is tapasztalható, hogy az allergiás jellegű megbetegedések száma a gyermekek körében fokozatosan emelkedik, ráadásul az egyetemi orvoslás egyre kevésbé képes uralni ezt a helyzetet.


A helytelen táplálkozás, a fölösleges antibiotikumkúrák következtében a hasznos bélcsírák elpusztulnak

 

Az immunrendszer túlterheltségéből adódó folyamatos állapotromlást például egyértelműen jelzi, hogy az autoimmun-betegségnek számító I. típusú cukorbeteg gyermekek száma német statisztikák szerint évente kb. 5 százalékkal növekszik. Az allergiás tünetek mindenekelőtt a kínai orvoslásban a fém elemhez tartozó szerveket érintik kiemelkedő gyakorisággal (a hasnyálmirigy a föld elemhez tartozik.) „Fém- szervek” a vastagbél, a tüdő és a bőr. A tünetek közül a következőkkel találkoznak a szülők a leggyakrabban:

 

• szénanátha, vissza-visszatérő arcüreg-, homloküreg-, középfülgyulladás, krónikus hörghurut, száraz, kaparó torok;

 

• a bőrön vörös kiütések, ekcéma, bőrfertő- zésre való hajlam, neurodermatitisz, pikkelysömör;

 

• a vastagbélben: funkcionális emésztési zavarok (irritábilis bél szindróma), fekélyes bélgyulladás (colitis ulcerosa, Chron-betegség), puffadás, fájdalmak, kólikák, hasmenés.

 

Az egykék, illetve a kis családban felnövők között sokkal nagyobb az allergia megjelenésének kockázata, mint a nagycsaládosok gyermekeinél

 

E tünetképek közös nevezője az immunrendszer relatív vagy abszolút elégtelensége, de ezen belül is a bélflóra megbomlása. Immunrendszerünk kb. 80 százalékát ugyanis a bélfalban és a környező nyirokcsomókban elhelyezkedő sejtek alkotják, sőt ebben a miliőben zajlik azoknak az immunsejteknek a „tanideje” is, amelyek a húgyutak, a légutak és a bőr területén harcolnak majd a betolakodó kórokozók ellen. A helytelen táplálkozás, a fölösleges antibiotikumkúrák következtében a hasznos bélcsírák elpusztulnak, s helyüket gombák, káros baktériumok és erjedt, rothadó anyagok foglalják el. Mindezek a meggyengült bélfalon a keringésbe jutva az egész szervezetet megtámadják, legyengítik, és elsősorban az említett „fémszerveken” okoznak tüneteket.

 

 

Különös rizikófaktorok

Az „allergiajárvány” különböző mértékben sújtja az egyes népcsoportok gyermekeit. Figyelemre méltó, hogy a természeti népeknél sokkal kisebb arányban fordul elő, mint a magukat „civilizáltnak” nevező népeknél. Ennek a kutatások szerint több olyan érdekes oka van, amelyre igazából nagyon kevesen gondolnak. Megállapították például, hogy az egykék, illetve a kis családban felnövők között sokkal nagyobb az allergia megjelenésének kockázata, mint a nagycsaládosok gyermekeinél. A statisztikai kimutatások szerint a születési sorrend is meghatározó. Ugyanis ugyanabban a családban minden gyermek 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel kap valamilyen allergiás jellegű megbetegedést, mint az előtte születő!

 

Azok a gyerekek, akik vidéken, főleg kis faluban nőnek fel, feltűnően kevésbé allergiásak, különösen, ha háziállatok veszik körül. A környezet baktériumflórája ugyanis legalább olyan fontos az immunrendszer megfelelő kialakulása szempontjából, mint a szervezeten belüli baktériumflóra. Német kutatók megállapították, hogy a vidéki porban, istállóban, állatszőrben meglévő endotoxinok – amelyek a baktériumok „tartozékai”, vagy elpusztulásuk alkalmával létrejövő vegyületek – megvédenek az allergia kialakulásától!

 

Azok a gyerekek, akik vidéken, főleg kis faluban nőnek fel, feltűnően kevésbé allergiásak, különösen ha háziállatok veszik körül

 

Külön említést érdemel ebből a szempontból a szülés lefolyása. Ma már egyre nagyobb százalékban – a szülőnők és a szülészek kényelmi szempontjainak találkozása okán – a gyermekek császármetszéssel jönnek a világra. Szakmai képtelenségnek tűnik, de hazánkban is van olyan szülész, aki kizárólag császármetszéssel hoz világra újszülöttet! Ezekben az esetekben az újszülött a szülőcsatornán való áthaladást és a számára később létfontosságú baktériumokkal való érintkezést is megspórolja, így immunrendszere fejlődésében egy fontos lépcsőfok kimarad. Nem véletlen, hogy a császármetszéssel világra jött csecsemők között nem csak az allergiás megbetegedések (elsősorban a szénanátha) aránya nagyobb, mint a természetes úton születettek közt, de az egyik leg- elterjedtebb autoimmunbetegség, az I. típusú cukorbetegség is halmozottabban fordul elő! És itt érkezünk el megint a kínai orvoslás alaptételéhez, a jin és a jang egyensúlyához, vagyis, hogy jóból is megárt a sok.

 

 

Higiénia, mint az allergia egyik forrása?

A fent leírt jelenségek nyomán a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kis emberpalánta védekezőképességének célirányos kialakításához elengedhetetlen feltétel, hogy a megfelelő mikrobákkal érintkezzen. A születéskor nem jön világra egy komplett „ba bycsomag”, hanem csak egy „embervázlat”, benne egy „immunrendszerskiccel”, amely kiteljesedését a környezet impulzusrendszere révén éri majd el. A természeti környezettel való érintkezés, a sokgyermekes együttlét hiánya, valamint a túlzásba vitt higiéné révén a csecsemő szervezete nagyságrendekkel kevésbé érintkezik azokkal a parányokkal, amelyek megtanítanák az immunrendszerét a célirányos védekezésre.

 

Régen a kisgyermekek a természetben nőttek fel, a széna, szalma, sőt a háztartási hulladék vagy a trágya mellett, s ennek következtében – ugyanúgy, mint a természeti népek – megszerezték azt a képességet, hogy szervezetük ne tekintse ellenségnek például az epret, a házi port, a macska vagy a kutya szőrét és a virágok porát. Természetesen nem az őskort kell visszasírnunk, de az eszeveszett csírátlanítás és a túlzásba vitt oltások – olyan betegségek ellen, amelyekkel szemben korábban életre szóló természetes immunitás alakult ki, vagy amelyek ma már nem léteznek – megakadályozzák, hogy a szervezet a maga útját követve lehessen egészséges. Ezek a legfontosabb eredői annak, hogy az allergiás és autoimmun-betegségek már gyermekkorban rohamos mértékben elszaporodnak. Mindezek gyulladásos formákat öltenek: allergiák esetében a nyálkahártyák és a bőr, autoimmun-betegségek esetén pedig a szervek lesznek érintettek. A pszichoszomatikus energetika mérései szerint meg lehet állapítani, hogy mindkét tünetcsoportnál az életenergia drasztikus csökkenése van a háttérben, amelynek következtében a szervezet egyszerűen képtelen funkcióit megfelelően ellátni, nem képes a gyulladásos jellegű reakciókat saját maga elnyomni, az egyensúlyt helyreállítani. Ez a gyulladáselfojtási deficit magyarázza meg például azt, hogy az albán gyermekek (akik között igen ritka az allergia) a bőrteszteken ugyanolyan rosszul szerepelnek, mint a brit gyerekek – akik között az allergia igen gyakori. A két nemzet gyermekei tehát a környezeti ártalmakat egyaránt veszélyesnek ismeri fel, vagyis ugyanolyan mértékben váltak érzékennyé, de a brit gyerekek immunrendszere kevésbé elnyomott, és így az a tipikus gyulladásos reakciókkal válaszol.

 

A császármetszéssel világra jött csecsemők között az allergiás megbetegedések (elsősorban a szénanátha) aránya nagyobb

 

A baktériumok dicsérete

A baktériumokról azt tartja a közhiedelem – elsősorban persze a kisdedek környezetében –, hogy azokat minden eszközzel ki kell irtanunk. Ezt a félreértést a modern szemlélet és az élet egyértelműen megcáfolni látszik.

 

A baktériumok óriási többsége ugyanis nem kórokozó, hanem számunkra feltétlenül szükséges „élettárs”. Nélkülük egyszerűen nem tudnánk létezni, hiszen alapvető funkciókat látnak el szervezetünkben. Segítenek feldolgozni a gyümölcsök és a zöldségek rostanyagait, védik bőrünket az „igazi” kórokozóktól és környezeti mérgektől, de bélbaktériumok nélkül több vitamint nem is tudnánk felhasználni. Minél többet tudunk hasznos baktériumaink világáról, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a gyermekeknek immunrendszerük kiérleléséhez elengedhetetlenül szükségük van a baktériumokkal való érintkezésre. A szükséges szimbiózisra és a bennünk működő csodálatos ökoszisztémára egyébként utal az az elképesztő tény is, hogy a szervezetünkben előforduló sejtek 95 százaléka nem emberi sejt, hanem „jó” baktérium! Egy gramm székletben például 1 000 000 000 000 segítő baktérium található. Ezek jelentőségét laboratóriumi egereken például  úgy érzékeltették, hogy a frissen született egerek bélrendszerébe antibiotikumot pumpáltak, megakadályozva a normál bélflóra kialakulását. Ezeken az egérfiókákon súlyos allergiás tünetek alakultak ki, amelyek azonnal megszűntek, amint az antibiotikumok adagolását megszüntették. Ennek fényében értékelendő, amikor egy szülő elmeséli, hogy újszülött csecsemőjének, aki a gyakori, spontán megszűnő sárgasággal született, a kórházban „megelőzésképpen” antibiotikus infúziót adtak!

 

A megelőzés lehetőségei

Az allergia kialakulását előre nehéz jelezni, de a kínai diagnosztika, a biorezonancia, a pszichoszomatikus energetikai vizsgálat – vagy ezek kombinációja – ez irányban komoly útmutatást adhat. Ezekkel a vizsgálatokkal nem csak a szervi vagy energetikai gyengeségek fedhetők fel, hanem kimérhetők az allergének, amelyeket kerülni kell, de azok a homeopátiás szerek is, amelyek a picik immunrendszerét jótékonyan befolyásolják. Ez azért nagy jelentőségű, mert ha az egyik szülő allergiás megbetegedésben szenved, akkor a gyerek mintegy 50, ha pedig mindkét szülő, akkor 75 százalékos valószínűséggel hasonló problémákkal küszködhet.

 

Sok mindent tehetünk gyermekeink allergiamegelőzése érdekében, de talán a legfontosabb, hogy az első életévben, amikor az immunrendszerük a legtöbbet kell, hogy tanulja, minél többször kerüljön kontaktusba az élet parányaival. Sokat menni a kertbe, kirándulni, vidékre, háziállatok közé. Még a házi portól sem kell a kisgyereket teljesen izoláltan tartani – úgyis lehetetlen –, hiszen például a poratka kb. 1500  méteres tengerszint feletti magasságokban már nem él meg, az allergiások száma pedig ott sem kevesebb. (Többek közt ezért is értelmetlen méregdrága „atkátlanító” porszívót vennünk.)

Az első négy hónapban fontos, hogy a picit csak anyatejjel táplálják

 

A zajló környezethez hozzá kell, hogy tartoz- zanak a gyerektársadalom egyéb tagjai is, különö- sen, ha nem sokgyerekes családról van szó. Német kutatók kimutatták, hogy a kisdedeknél, akik első évükben csoportokban éltek, lényegesen kisebb az allergia megjelenésének kockázata. A későbbi korban felvett gyerekeknél is kevesebb volt az allergia, de a „csoportvédőhatás” itt már lényegesen gyen- gébb volt. A dolog érdekessége, hogy a meghűlé- ses betegségek viszont gyakoribbak voltak az aller- giaszegény csoportban. Ez nem azt jelenti, hogy a meghűlés véd az allergia kialakulása ellen, hanem az energetikai hiányosság – ha nem kompenzáljuk – más szövetek kóros állapotát idézi elő.

 

Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk azt a nagyon lényeges szempontot – amiről már koráb- ban is említést tettünk –, hogy a létfontosságú bélflóra kialakulásának biztosítása céljából az első életévben csak nagyon indokolt esetben adjunk antibiotikumokat. A kisgyerekek csodá- latosan reagálnak a homeopátiás kezelésekre.

 

Lényeges faktor a szoptatás, mivel egyrészt az immunanyagok az anya szervezetéből ily módon jutnak át a csecsemő szervezetébe, más- részt az anyatej biztosan nem allergizál. A kutatások szerint legalább az első négy hónapban fontos, hogy a picit csak anyatejjel táplálják, de minél hosszabb ideig van kizárólag anyatejen, annál jobb. Kiegészítésként igyekezzünk olyan tápszert adni, amely nem tehéntejből készült, mivel erre a legtöbb bélrendszer túlérzékeny – mellesleg az anyáé is! Az energetikai diagnosztikák szerint ma már a tehéntej és a finomított búzaliszt ún. „központi allergén”. Az anya diétás megszorításai a terhesség alatt egyébként nem befolyásolják az allergiafrekvenciát, de az allergiás szülők esetében az allergénszegény táplálkozásra érdemes odafigyelni. Az anyatej melletti táplálást lehetőleg a hatodik hónaptól kell kezdeni, mert akkor már az allergia szempontjából nem nagy a kockázat, különösen, hogy kifejezetten alig allergizáló (hipoallergén) csecsemőtápok is vannak már forgalomban.

 

Ennél sokkal fontosabb az aktív és passzív dohányzás kerülése, amely jelentősen csökkenti az életenergia-szintet és sokoldalúan károsítja az anyát és a születendő gyermeket is.

 

Ebben a korai életszakaszban probiotikus táplálékok – például Lactobacillusok – adása a tapasztalatok szerint nem igazán csökkenti sem az allergiahajlamot, sem a már kialakult bőr vagy egyéb tüneteket.

 

A háziállatok társaságába beszületett csecsemő számára a korábban említettek értelmében csökkenhet az allergiaveszély, de a megelőzésnek ez nem biztos, optimális módja.

 

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a fokozatosan növekvő környezeti ártalmak ellenére rendkívül sokat tehetünk azért, hogy a gyermekkori allergiás és autoimmun-betegségek növekedésének gátat szabjunk, és a legifjabb generációnak olyan immunrendszer kifejlesztésében segédkezzünk, amely számukra valóban tartós egészséget képes fenntartani.

Dr. Simoncsincs Péter
XVI. évfolyam 9. szám

Címkék: allergia, allergiás gyermek

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.