Betegségek A-tól Z-ig

Gyógyszerfüggőség

Szenvedélybetegség receptre


Ha a mindennapokban vagy a munkahelyünkön jelentkező problémák ellen nap mint nap gyógyszert veszünk be, ráléptünk a szenvedélybetegség felé vezető útra

 

Amit eredetileg terápiának szántak, az szerencsétlen esetben betegséggé is válhat. Világszerte sok millióra tehető a gyógyszerfüggőségben szenvedők száma, és közöttük kétszerte több a nő, mint a férfi. A probléma az idősek körében is sokkalta gyakoribb, mint a fiataloknál. A függőséget kiváltó szerek listájának élén az altatók, a nyugtatók és a fájdalomcsillapítók állnak. Ebben az egészben az a paradox, hogy a betegek ezekhez a szerekhez nem titokban jutnak hozzá, hanem az orvos írja fel nekik, és a gyógyszertárban váltják ki, a társadalombiztosítás támogatásával.

 

A gyógyszerfüggőség az alkoholizmus után a leggyakoribb szenvedélybetegségek közé tartozik. Általában ártalmatlanul és feltűnés nélkül indul: az orvos felír valamit ideges nyugtalanság, alvászavarok vagy fájdalom ellen. A beteg ettől végre újra tud aludni, eltűnnek a panaszai, és a betegségtörténetben átmeneti javulás áll be. Nem véletlen, hogy nehéz ellenállni a gyors megoldás kísértésének: ha megint jelentkezik a probléma, elég csak bekapni egy tablettát.

 

Manapság már mindenre létezik gyógyszer, legalábbis így tűnhet, ha a mindennapjainkat stressz vagy valamilyen veszteség keseríti meg. Ám idővel a szer hatása alábbhagy, ezért a dózist emelni kell. És nem csak ez a gond: néhány héttel minden gyógyszer beszedését követően beáll a test ellenreakciója, és emiatt a kezdeti tünetek megerősödve jelentkeznek. A fejfájás, a nyugtalanság vagy az alvászavar érezhetően erősebb, mint a terápia kezdetén. A tünetek hamarosan már akkor fellépnek, ha nincs kéznél a gyógyszer. Végül a beteg már azért is beveszi, hogy megelőzze a panaszokat. Később a helyzet odáig fajul, hogy az érintett már el sem tudja képzelni az életét a szer nélkül. Elkezdi eltitkolni nemcsak mások, de még önmaga elől is a bevett mennyiséget. Rendszeresen új receptet kér az orvosától, és közben nem tudja, hogy függővé vált.

 

Ha ilyenkor nem sikerül szakítani a szenvedéllyel, a növekvő adagok egyre csak csökkentik a teljesítőképességet, rontják az érzelmi állapotot, valamint rossz hatást gyakorolnak a májra, a vesékre, a szívre, a gyomorra, az agyra, az anyagcserére és a hormonrendszerre. Ha ezt az ördögi kört nem sikerül célzott beavatkozással megtörni - az első helyen a szer megvonása áll -, akkor olyan következmények alakulnak ki, mint a fokozódó koncentrációs zavarok, csökkenő terhelhetőség, túlsúly, balesetek, szociális elszigetelődés, érzékelési zavarok, valamint pszichikai tünetek: szorongás, agresszió, alvászavarok és depresszió.

 

A tablettához gyakran társul az alkohol

Ha a szenvedély szokássá válik, nagy a veszélye annak, hogy az illető kombinálni fogja a gyógyszert például alkohollal vagy kábítószerrel. Még nagyobb baj, hogy a szenvedély fokozódása arra késztetheti a beteget, hogy ha az orvostól nem jut hozzá a megfelelő mennyiséghez, illegálisan szerezze be a szert.

 

A hozzátartozók gyakran nem tudják, hogyan viselkedjenek. Nem merik megvonni a szert a betegtől, hanem társfüggővé válnak, amennyiben átveszik az illető függőségét és megpróbálják eltussolni. De ez nem megfelelő magatartás, a drogosoknak ugyanis nem a szenvedélyük fenntartásához van szükségük a család segítségére, hanem a leszokáshoz és az azt követő időszakhoz.

 

Az orvos és a gyógyszerész felelőssége

Mivel a beteg a gyógyszereket feltűnés nélkül és titokban szedi, az orvosok pedig nem szentelnek kellő figyelmet a visszaéléseknek, néha évekbe is beletelik, mire a gyógyszerfüggőségre fény derül. Nemritkán az orvos is felelős ezért, mert nem világosítja fel megfelelően a beteget, és nem áll elő konkrét tervvel a függőségtől való megszabaduláshoz. Ám ha a meglévő orvos ki is fejezi aggodalmát, a beteg jellemzően átmegy más helyre vagy az ügyelethez fordul, ahol pedig mit sem tudnak az illető előtörténetéről. A patikusoknak szintén felvilágosítást kellene nyújtaniuk a függőség veszélyeiről.

 

Szenvedélybetegségnél csak a leszoktatás segít

Ha fennáll a függőség, akkor a kérés, a könyörgés, a fenyegetés, a lelki ráhatás és anyagi ígérgetés mindössze egyetlen változást eredményez: világossá válik, hogy az illető képes-e vagy sem a felismerés hatására a saját erejéből megszabadulni a problémájától. Ha hónapok óta naponta szed valamilyen pszichoaktív gyógyszert - altatót, nyugtatót, fájdalomcsillapítót -, és magától nem tudja abbahagyni, akkor sürgőssé válik a leszoktatás. Ez történhet ambulánsan, megfelelő szakemberek segítségével, de ha ez nem elég, speciális klinikákon végzett bennfekvéses kúra ígér jó eredményeket.

 

Az érintett belátása és akarata nélkül nincs siker

Bár a kezelés diszkréten és szakszerűen zajlik, a 6-10 hetes leszoktatás csak akkor sikerül, ha az érintett felismeri, hogy gyógyszerfüggősége miatt orvosi segítségre szorul, valamint úgy dönt, hogy ezt a segítséget igénybe akarja venni, és a szerről le akar szokni. Erős függőség esetén a leszoktatást kísérő pszichoterápiával kombinálják.

 

A szerről való leszoktatást mindig orvosnak kell felügyelnie, mivel gyakran lépnek fel megvonási tünetek: idegesség, alvászavarok, stressztünetek szív- és vérnyomásproblémákkal, görcsös rohamok, pszichózisok, öngyilkossági gondolatok. Mivel a gyógyszer elraktározódik a szervezetben, néha még hónapokkal a leállást követően is előfordulhatnak megvonási tünetek.

 

A függőség elve mindenhol ott ólálkodik

Szigorúan véve minden szer, még a recept nélkül kaphatóak is, a függőség elvét követik. Többnapi, többheti folyamatos szedés után a leállást ellenreakció követi: így például ha duzzanatcsökkentő orrcseppet használunk, hosszabb idő után eldugul az orrunk, a fájdalomcsillapító megvonása fájdalmat, a hashajtóé székrekedést, az arckrémé bőrszárazságot idéz elő. A lelki függőség általában meghaladja a fizikait: a leállást nem a megvonási tünetek akadályozzák, hanem a szorongás, hogy az adott szer nélkül megbetegednénk.

 

Különösen a gyerekeknél kell óvatosan bánnunk bármiféle szereknek az adagolásával, legyen szó bár homeopátiás golyócskákról vagy lázcsillapítóról, mivel a rendszeres alkalmazás hozzászokást vált ki. Ez azt a hamis képet alakítja ki a gyerekben, hogy nem a szervezete győzte le a bajt, hanem a szer. Gyógyszerek helyett számtalan panaszra állnak rendelkezésre kiváló természetgyógyászati eljárások, például hideg borogatás lázra, meleg lábfürdő és gyógytea megfázásra, és egyáltalán, egészséges életmód sok mozgással, megfelelő táplálkozással.

 

Jelenleg minden tizenkettedik, gyógyszertárban kiadott orvosság drogként szolgál. Nagy függőségkialakulási veszély jellemzi a leggyakrabban felírt szereket: az altatókat és a nyugtatókat, a fájdalomcsillapítókat, a serkentő- és stimulálószereket, az étvágycsökkentőket, a hashajtókat, illetve a kodeintartalmú köhögés elleni szereket.

 

A legnagyobb addikciós veszély az altató- és nyugtatószerként alkalmazott benzodiazepineknél áll fenn. Ezeket elsősorban alvászavarok, szorongás, feszültség vagy izomfájdalom ellen írják fel. Hatásukat már néhány heti rendszeres szedés után elveszítik, és a leállás után megvonási tünetek alakulnak ki.

 

 

Fontos gyógyszer-alkalmazási szabályok

Néhány fontos szabály szem előtt tartásával hatékonyan védekezhetünk a gyógyszerfüggőség kialakulása ellen. Receptköteles pszichoaktív szereket, főként altatót, nyugtatót és fájdalomcsillapítót csak a lehető legkisebb dózisban szedjünk, csak egyértelmű szükséghelyzetben, ha például szívbetegség áll fenn vagy önveszélyeztetés, és legföljebb 14 napig. A megfelelő felvilágosításnak magától értetődőnek kell lennie. Az orvosnak főként akkor kell megkülönböztetett figyelemmel kísérnie a gyógyszer alkalmazását, ha a betegnél már fennáll valamilyen szenvedélybetegség, például alkoholizmus. A bagatell betegségektől eltekintve, mint például a megfázás, lehetőleg ne kísérletezzünk öngyógyszerezéssel, és látszólag ártalmatlan szereket se szedjünk néhány hónapnál hosszabb ideig. Kivételt képez az egész élet során szedendő életmentő tartós gyógyszerezés, például cukorbaj esetén.

 

Az olyan pszichikai tüneteket, mint a szorongás, gyász, idegesség, fájdalmak, ne a psziché kémiai manipulálásával győzzük le, hanem oki kezeléssel. Erre alkalmas a pszichoterápia, a rendszeresség az életmódban, a korai kelés, a friss levegő, az értelmes tevékenységek, az állatok közelsége, a kapcsolatok ápolása, a másokról való gondoskodás, a stressz lehetőség szerinti kerülése, a lemondás az élvezeti szerekről, a fizikai aktivitás és a friss vegetárius koszt. A gyógyszer kizárólag a fennálló betegség legyőzésére szolgál, nem életkrízisek, személyiségzavarok, stressztünetek vagy szociális problémák kezelésére. Ha mindezt szem előtt tartjuk, nem kell tartanunk a hozzászokás és a függőség kialakulásától.

- dr. ki -
XV. évfolyam 7. szám

Címkék: gyógyszerfüggőség, szenvedélybetegség

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.