Betegségek A-tól Z-ig

Gyomor- és bélbetegségek diagnosztikája

Sok emésztő szervrendszeri betegséget már a székletből is ki lehet mutatni

A gyomor- és bélbetegségek diagnosztikája az utóbbi néhány évtizedben rendkívüli mértékben fejlődött. A gyomor- és béltükrözés nagyon leegyszerűsítette a betegségek felismerését. A modern székletvizsgálati módszerek is sokféle emésztő szervrendszeri megbetegedés felismerésében segítenek. Ma már bizonyos, a székletből kimutatható fehérjék alapján megállapítható, hogy a hasmenést gyulladásos betegség vagy élelmiszer-intolerancia, -allergia, esetleg a hasnyálmirigy elégtelen működése okozza-e.


 

Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a jellegzetes tankönyvi szimptómák ma már nem egyértelműen kategorizálhatók. Ennek megfelelően a diagnózis egyre nagyobb mértékben támaszkodik a műszeres vizsgálatokkal nyert leletekre. A gyomortükrözés (gasztroszkópia) vezető szerephez jutott a gyomorbetegségek diagnosztizálásában. Ennek segítségével gyakran állapítják meg a gyomorsav visszaáramlását a nyelőcsőbe (reflux), vagy a gyomornyálkahártya gyulladását (gasztritisz), de a korábbi évekhez képest ritkábbá vált a gyomorfekély diagnózisa. A klinikai medicina jelenlegi terápiás koncepciója általában savtermelést blokkoló gyógyszerek rendelésére korlátozódik.

 

A gyomornyálkahártya-gyulladást illetően három típust különböztetünk meg. Az A-típus hátterében általában autoimmun-folyamat áll. A B-típushoz gyakran társul a Helicobacter pylori nevű kórokozó. E forma sokszor krónikus degeneratív gyulladássá alakul át, ami a gyomorrákot megelőző stádium, ezért a Helicobacter-fertőzés megállapítása és kezelése fontos terápiás feladat. A C-típus a gyomornyálkahártya toxikus irritációja, amit például az epefolyadék visszaáramlása okoz.

 

Állandó gyomorpanaszok esetén fontos a tükrözés

A gyomornyálkahártya-gyulladás tünetei sokszor nem specifikusak, sőt olykor a betegség tünetmentesen zajlik, éppen ezért a gyomor állapotáról pontos képet csak tükrözéssel alkothatunk, kiegészítve szövetmintavétellel. Ezért természetgyógyászati szempontból sem mondhatunk mást: főképp tartós, gyomortáji panaszok esetén, amelyek akár többheti terápia ellenére is fennállnak, el kell végezni a szakorvosi vizsgálatot, melynek fontos része a gyomortükrözés. Konkrét felső hasi panaszok hiányában is érdemes ébernek lenni! A rákra jellemző, hogy mindig alattomosan, lappangva kezdődik, gyakran csak kifejezetten diszkrét, egyáltalán nem tipikus szimptómákat okoz.

 

 

A gyomorban tenyésző kórokozót minden esetben kezelni kell?

A Helicobacter pylori nevű kórokozó jelentőségéről rendszeresen fellángol a vita. Azonbanaz elmúlt években egyértelműen kikristályosodott, hogy ennek a baktériumnak igenis köze van bizonyos kórképekhez, ezért ezek fennállása esetén a Helicobactert gyógyszeresen ki kell irtani. Ilyen kórkép, ha valakinek jóindulatú gyomorfekélye van, ha valakinél kimutatják a kórokozót, akinek első fokú vérrokonságában már előfordult gyomorrák, ha valaki dohányzik vagy reumaellenes gyógyszereket szed. A funkcionális felső hasi panaszok, amelyek puffadással, nyomás érzésével járnak, szintén kapcsolatban állhatnak Helicobacter-fertőzéssel.

 

A kórokozó csíra elpusztítása után bizonyos esetekben javulhat a vérkép is. A hemoglobin, valamint a vérlemezkék száma emelkedhet. Főképp japán klinikai tanulmányok tanúsítják, hogy a gyomor alsó kétharmadában előforduló gyomorrák hátterében gyakorlatilag minden esetben Helicobacter-fertőzés áll. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fertőzést mindig, minden körülmények között kezelni kell. Ma minden gyomortükrözés keretében rutinszerűen elvégzik a Helicobacter-tesztet. Alternatívát jelenthet a széklet vizsgálata Helicobacter antigénekre. Általában akinél a székletteszt pozitív, annak ajánlatos alávetnie magát a tükrözésnek is, mert csak így állítható fel pontos diagnózis.

 

Az utóbbi időben egyre több paramétert állapítanak meg, amelyek birtokában sok emésztő szervrendszeri betegséget már a székletből is ki lehet mutatni. Évtizedek óta elismert a természetgyógyászati eljárások között a mikrobiológiai székletvizsgálat, amely során analizálják a bélflóra összetételét. Míg a hivatalos orvoslás inkább a kórokozókat keresi, például amőbákat, szalmonellát stb., a természetgyógyászat igyekszik az egészséges bélbaktériumok miliőjét értékelni, ugyanis ez nagymértékben befolyásolja az immunrendszer működését, valamint a bélrendszer anyagcsere- funkcióit.

 

A képen gyomortükrözés közben készült felvételek láthatók. A tükrözéses vizsgálatok jelentős mértékben megkönnyítik a gyomor-bél rendszeri panaszok kivizsgálását

 

Az utóbbi években, különösen a joghurtgyártás terén végzett fejlesztések és kutatások eredményei felkeltették a klinikai orvoslás érdeklődését az egészséges bélflóra iránt, ezért érdekes módon ma már több klinikán végeznek mikrobiológiai székletvizsgálatokat. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy az ilyen tesztek csak azokat a csírákat tudják kimutatni, amelyek a székletben találhatók, a bél nyálkahártyáján lévő csírákat nem képesek vizsgálni. Ennek ellenére a tapasztalat bebizonyította, hogy ezek a mikrobiológiai vizsgálatok fontos információkat adnak arról, hogy például a nélkülözhetetlen élettani csírák kellő mennyiségben jelen vannak-e beleinkben, például a vékony- és a vastagbél fő baktériumai, a tejsavbaktériumok, illetve a bifidobaktériumok.

 

 

A széklet pH-értékéből következtethetünk a belső miliőre

E vizsgálatok keretében az orvosok többnyire gombatesztet is végeznek, s a klinikai képtől függően határozzák meg a megfelelő terápiás módszereket.

 

A pH-érték fontos támpontot ad a bélmiliő állapotához, ami alapján következtethetünk bizonyos emésztési panaszok okára. A savas miliő például kedvez az erjedésnek, a lúgos pedig a rothadás jele, ami a nem megfelelő fehérjeemésztés tünete, és ennek során nem kívánatos sejtkárosító toxinok keletkeznek a belekben.

 

A mikrobiológiai terápiának azonban nem abszolút feltétele a mikrobiológiai székletvizsgálat elvégzése. A kezelés történhet pusztán a panaszok alapján is, ugyanis ezzel nem lehet nagy hibát elkövetni. A kólibaktériumok bevitele például főképp allergiás kórképek, valamint krónikus gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, colitis ulcerosa) esetén támogathatja, szabályozhatja az immunrendszert, még akkor is, ha a székletvizsgálat nem mutatott súlyos eltéréseket. A legrosszabb, ami a mikrobiológiai terápia során történhet, hogy a belek átmenetileg puffadnak (gázképződés), és előfordulhat hangosabb bélkorgás is.

 

Az alfa 1-antitripszin értéke a székletben a vékonybelekben található bélbolyhok irritációjáról tájékoztat. Ha a bélbolyhok irritáltak, kissé gyulladtak, kialakul a fokozott áteresztőképesség (lyukas bél szindróma az angol leaky gut syndrome fordításaként), ami azt jelenti, hogy a belekből az emésztetlen tápanyagok vagy akár allergének is felszívódhatnak közvetlenül a véráramba vagy a nyirokerekbe. A ma meglehetősen elterjedt élelmiszer-intolerancia (tejcukor, glutén) gyakran okozza a bélbolyhok e funkciózavarát. Még ha a béltükrözés nem is mutat ki semmilyen kóros eltérést, általában egyes panaszok (égés, élelmiszerintolerancia, híg széklet) és az alfa 1-antitripszin kóros értéke nyálkahártya-irritációt jelez, ezért az említett paraméterek nagyon hasznosak lehetnek.

 

Új markerek segítségével könnyebben felismerhető a gyulladás

Külföldön már több helyen alkalmaznak egy viszonylag új eljárást, a calprotectin nevű paraméter meghatározását a székletben. Ez egy kalciumot megkötő protein, amelynek segítségével elkülöníthetők a krónikus gyulladásos bélbetegségek az irritábilis bél szindrómától. Igaz, gyulladás esetén e teszttel nem lehet megkülönböztetni egymástól a Crohn-betegséget és a colitis ulcerosát.

 

A krónikus bélgyulladásoknál a klinikai medicina egyes képviselői újabban ellenőrzik a vér vas-, cink-, D-vitamin- és B12-vitamintartalmát. Ennek oka, hogy a gyulladásos bélbetegségek valóban gátolják az említett anyagok felszívódását a vérbe.

 

Főképp a híg széklet, illetve hasmenés esetén fontos a pácienseknél a pankreászelasztáz 1 meghatározása a székletben. Míg a hasnyálmirigy releváns paraméterei (amiláz és lipáz) a szerv gyulladására utalnak, de a szerv emésztési funkcióiról nem adnak tájékoztatást, addig a székletben lévő pankreászelasztáz 1 jelzi, ha a hasnyálmirigy nem termel elegendő emésztőenzimet. Megdöbbentő, hogy sokkal több fiatal és tünetmentes ember szenved a hasnyálmirigy alulműködésében, mint eddig gondoltuk, és a kórokok között nem a jellemző alkoholizmus áll (főképp férfiaknál), vagy a krónikus epebetegség (főképp nőket érinti). Igazolt hasnyálmirigy-elégtelenség esetén a hiányzó vagy nem kellő mértékben termelt enzimeket megfelelő enzimkészítményekkel kell pótolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy így e szerv olykor bizonyos fokig képes regenerálódni: a korábban alacsony pankreászelasztáz 1-érték ilyenkor visszatér a normális szintre.

 

Az élelmiszer-intolerancia a székletből felismerhető

Az élelmiszer-intolerancia ma gyakori jelenség, és ilyenkor nem valódi allergiával állunk szemben. Az egyre több embert érintő laktóz- (tejcukor) és gluténintolerancia székletvizsgálattal igazolhatók.

 

A gluténintolerancia kimutatására az antitranszglutamináz antitestek (székletben) meglehetősen pontosnak bizonyultak. Az antigliadin antitest teszt valamivel kevésbé pontos, azonban kombinációs vizsgálatok formájában hozzáférhető. Kétséges esetben, amikor az orvos cöliákiára (sprue) gyanakszik, endoszkópos vizsgálat keretében szövetmintát vesznek a vékonybélből a diagnózis felállításához.

- dr. ki -
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: emésztőrendszer, gyomor, gyomor- és bélbetegségek

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.